Politikai Ellenőr, 1907 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-19 / 1. szám
Hirdetéseket Szerkesztő és kiadó : S o xxx o g1 y I Tános. SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL KECSKEMÉTÉIT. Könyves-utcza, ia törvényszéki palota mellett). Az Országos Ellenőr és E’okulatS/X TEllenőr előfizetési ára együtt: egész évre 10 korona. Külön az ORSZÁGOS ELLENŐR egész évre 8 korona. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. I E kézira tolcsi, xxerxs. ad/o.:n.ls. -szissiza.. rr V »»V. évfolyam. Kecskemét, 1907. január 19. l-ső szám január hóra. = Előfizetési ár = Egész évre . . 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre • 1 kor. Egyes számára 20 fil. FÜGGETLEN IRÁNYÚ LAP. MEGJELENIK HAVON KINT EGYSZER. hr Megrendelhető , és számonként kapható a szerkesztőségben is Fekete Soma könyvkereskedésében itcés piac, Népbank alatt Kecskeméten elfogad a kiadóhivatal és FEKETE (Schwarcz) SOMA könyvkereskedő Kecskeméten Egész oldal hirdetés 24 korona. — Fél oldal 15 korona. Negyed oldal 8 korona. — Nyolczad oldal 5 korona. Tizenhatod oldal 3 kor. — Nyilt tér soronként 60 fillér. Kossuth bírósága. — A kormány válság előtt. — 1907. január 17. Ugyan más nép, más vidék, más városok környéke, olyannak nézi-e és érzi e a Kossuth nevet, mint mi itt az alföldön, Kecskemét táján ? S vajon más ember, más lélek, más nevelésű és családból való, olyan magasnak látja-e s érzi-e Kossuth egyéniségét, mint én? Én azt hiszem, igen , de bizonyosan nem tudom. Mert amiként hallottam már a templom mellett is, sőt a templomos embertől is — az Istent szidni, így szembe kellett már szállnom olyan sehonnai gazemberrel is, aki Kossuth Lajost bántotta, kisebbítette és szidalmazta. Félreértettek, félremagyaráztak, bántottak és szidalmaztak már minden nagy elmét és minden isteni lelket a világon. Azért ember az ember, mert hitében befolyásolható, lelkében ingadozó és véges elméjű halandó. Az arany azonban a földben is, századok eltemetésében is arany marad ; a bor, az igazi jó bor, csak idők múltán mutatja meg tűzláng erejét; Így tehát a nagy elme is idők múltán küzdi ki azt, hogy nemcsak daczol a századokkal, de ereje, fénye és hatalma mindig bámulatos csodával dolgozik az emberi szívekben és lelkekben. Mi, itt az alföldön, Kecskemét tájain, mindig csodáltuk a Kossuthnév erejét, hatalmát ; mindig imaszerű fohásszal gondoltunk Kossuthra, a magyar nemzetnek e külön Istenére. Emlékének varázsa ma is olyan, melynél ünnepiesebb érzelem nem lakhatja szivünket. S mi, Kecskemét tájiak, meg is tartottuk tanait, álltuk tűzön véren keresztül független elveinket. Voltak ugyan és vannak is, a sülyedő hajóból kimenekült »patkányok,« a »kormánypárt,« Tisza, Kristóffy és Nagy Miska-féle érából kikerült »oltott függetlenségiek« közöttünk, de hitetlenek, Tamások, Júdások és megtértek minden világban vannak. Rendíthetetlen hitünket mi , minden veszélyen keresztül megtartottuk ! Az én imám,, az én erősségem volt teljes életemben egy öröknév: a Kossuth. Huszonkét éves hirlapbói múltamban csak egy nevet, csak egy kultuszt ismertem és műveltem lelkemben : a Kossuth nevet. Ennek voltam tollharczosa, elvi harczosa és élethalálküzdelemre menő katonája. És sohse csalódtam. Kossuth elvét, Kossuth törekvését, a Kossuth-kultuszt, olyannak tartottam, mint a nap erejét az égen. Egyik nélkül a magyar nemzet, másik nélkül a teremtett világ, nem létezhet. Ma is él Kossuthunk: Kossuth Ferencz. Kicsoda hát az az ember, aki ma, ebben a válságos időben egy perezre is megrendül? Hisz ma is, hála a magyarok Istenének, még ma is van nekünk egy Kossuthunk ! Ott áll Kossuth Ferencz! Látjuk a lezajlott időkben , mikor már Tisza Pista, Fejérváry, Kristóffy eladnák az országot. Ott áll a felség és a felháborodott nemzet között a katonai ügyekben, pénz és vérkövetelésekben. Hallgat, bírál, ítél és cselekszik. Teremt békét és nyugalmat. Felmerült a Polónyi ügy. Gyalázatos, forradalmi jellegű. Az igazságügyi minisztert nyiltan: betyárnak nevezik. Rettenetes. De ... ott áll Kossuth. Ne féljetek! ítél, bírál és majd — — cselekszik az. Csak nyugalom! Ne essetek kétségbe! Kossuth bírósága: erős, szinarany és becsületes. Micsoda ribillió ott fönt! Micsoda harag és harcz az összes lapokban ! Én bízom az égben és hiszek a Kossuth-névben annyit, hogy ebből a rettenetes hínárból is kisegít bennlintek Kossuth ! Somogyi János: Erkölcstelen beszédek. Az istenkáromlás és az erkölcstelen, parázna beszédek a társadalom minden rétegében ijesztő módon terjednek. Nemcsak a kaszárnyákban, de a családban, az utczán, sőt még a társadalmi egyesületekben is nem ritkán hallani erkölcstelen szavakat. És — ami mélyen elszomorító — nemcsak műveletlen emberek használnak ilyen ocsmány kifejezéseket, hanem iskolázott, tanult úriemberek és kicsiny gyermekek is. Keressük tehát először az okokat, amelyek e végtelen csúnya szokást előidézték s azután mutassunk rá az orvoslásra is, hogyan lehetne e bajt gyökeresen kiirtani. Az erkölcstelen beszédek és istenkáromlás bűzhödt pocsolyája mindenekelőtt a családban keresendő. Szerintem ebben a bűnben a családok a leghibásabbak, tehát itt van szükség a legkomolyabb orvoslásra is. Még alig tud beszélni a kicsinyke gyermek, már nap-nap után hallja édesapjától, testvéreitől, de nem ritkán az édesanyjától is a legcsúfabb istenkáromló szavakat, a legilletlenebb parázna beszédeket, mintha ezen kellene beszélni tanítani az ártatlan apróságot. Hiszen a régi időben az édesanya gyermekét, a reggeli, estvéli s Úri imádságon tanította meg beszélni, most pedig bizony kevés anya fohászkodik gügyögő gyermekével az egek Urához. A régi időben a szigorú édesatya ha megfeddezte is tán rendetlenkedő gyermekét, de az Istent semmiesetre sem káromolta épen szokásból, amint manapság történik nagyon sok háznál. A parázna szavakra meg egyenesen felhívják a nagyok a kicsinyeket. Mondjad ezt mondjad azt. Hozzá maguk is nagyot nevetnek rajta. És a kicsi ártatlan lélek azt hiszi, hogy ő most valami szép, helyes dolgot mivelt. Mi természetesebb azután, ha megszokván — cselekszi. Annak, hogy a családokban csak megszokásból ilyen könnyelműen, minden lelkifurdalás nélkül odavetett istenkáromló beszédekre nevelik s parázna szavakra szoktatják a gyermekeket, az az oka, hogy a felnőttekben nincs istenfélelem, nincs szívükben szeretet. Igaz, rendkívül nagyban hozzájárul az élettel való erős küzdelem, a nagy családokat fojtogató nyomor is. (Tehát a baj nagyrészt szociális jellegű.) Sajnosan tapasztaljuk, hogy mindenben, de különösen az élelmiszerekben rendkívül nagy a drágaság. Ha a szegény, de különben is nagy családú munkás vagy bármelyik osztályhoz tartozó egyén, nem bír annyit keresni, hogy családjának a mindennapi „betevője“, meleg ruházata, száraz, világos szobája legyen : tűr, nyomorog, szenved s később a veleszületett könnyelműségnél fogva ivásra adja magát s részeges, durva, goromba lesz. Aztán aztán ez elragad a nőre, a feleségre és megszokták, cselekszik. Tehát okos, szociális politikával kell a népet vagyonosabbá tenni s a munkásnépnek a nyomor nélküli megélhetését biztosítani , mert a rongyos, éhes nép nem ismer sem Istent, sem embert, sem szánalmat, sem szeretetet. Nem sokban különbözik az az oktalan állattól. Az Isten iránti s egymás iránti szeretőire, a Teremtő akaratán való meg-