Politikai Ellenőr, 1911 (9. évfolyam, 2-48. szám)

1911-01-07 / 2. szám

0) *•— IO­NID S­TD O 50 A Kecskeméti Gazdasági Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársaság Gyári telefon 163. városi gépraktára, Itcés-piac róm. kath. egyház épülete. Raktár telefon 169. pp- Vezérképviselő: SZIGETI LIPÓT. "WI SOSF~ Kanalas Melichár rendszerű párossorú Vetőgépek a legerősebb minőségben, legolcsóbban. ** Valódi V e r m o r e 1 permetezők a legolcsóbban! A híres Columbus-permetezők kizárólag itt kaphatók. Kitűnő gyárt­mányú, jó karban levő használt cséplőgépek jótállás mellett igen jutányos árban vannak raktáron, jobb féle nagyság­on. Mindennemű gépek javítása. A leghíresebb Kühne Cultivátorok, szöllő, kukorica répa és krumpli kapálásra szintén itt kapható . A Magyar Államvasutak Gépgyára vezérügynökségének kerületi képviselete. Központi iroda 177. (52­-2.) n* -tfl. Q.O Ola­fu X. évfolyam Kecskemét, 1911. január 7. 2-ik szám. leher Független politikai újság. Megjelenik az „Országos Ellenőr“-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest s Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. A POLITIKAI ELLENŐR és ORSZÁGOS ELLENŐR­­ Szerkesztő és kiadó: SOMOGYI JÁNOS. Megrendelhető és számonként kapható­: a szerkesz­­előfet®si ára együtt egész évre 10 korona, félévre ! __ Főmunkatársak: Kasza Dezső és László Imre. I­dőségben és FEKETE SOMA SZÉL NÁNDOR :-: :-: 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. :-:­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Werbőczy­ utca 4. szám. A könyvkereskedőknél Kecskeméten Új év a politikában, Új év napját épp úgy, mint az az elmúlt esztendőkben is történt — az idén is felhasználták a magyar po­litikai élet fő korifeusai, hogy az őket ért üdvözlésekre adott válaszok ke­retében nagyobb szabású politikai nyilatkozatokat tegyenek. Különösen a munkapárt fő embe­rei kaptak az alkalmon. Khuen Hé­­derváry miniszterelnök, Perczel Dezső pártelnök, Berzeviczy Albert a képvi­selőház elnöke, mind felhasználták az alkalmat, hogy nagyobbszabású beszé­dekben nyilatkozzanak az új eszten­dőben követendő programmjukra i­s némi rövid visszapillantást vethessenek az elmúlt esztendőre. Ha e három vezető munkapárti politikus közül az első kettőnek be­szédjét nézzük, azokból a múltra nézve a váratlan diadal feletti ujjongást, a ha­tártalanul elbizakodott hatalom­érzést érezzük ki, anélkül, hogy azok a jö­vőre nézve a nemzet érdekeinek istá­­polása és fejlesztése szempontjából a leggyengébb és legparányibb biztosí­tékot is nyújtanák. Mindkét politikus szinte tomboló örömmel beszélt arról a fényes „erköl­csi elégtételről“, melyet nekik a nem­zet a legutóbbi képviselőválasztások alatt , a jelenlegi kormányt támogató munkapárt többségre juttatásával adott. Arról azonban egyikük sem beszélt, hogy ebben a „fényes erkölcsi elég­tétel“ kivívásában igen nagy szerepe volt az erőszaknak, a vesztegetésnek, a nemzet, a koalíció uralmának sikertelensége fölötti — elkeseredett­ségének s a kormány­férfiak nagyhangú és sajnos, amint az eddig történtek is mutatják — üres és ámító ígéretei­nek. Arra egyik politikus sem gondolt, hogy ma már a kiábrándult nemzettől egyikük sem igen kapná meg ezt a „fényes erkölcsi elégtételt“. A jövő tekintetében mindkét mun­kapárti politikus beszéde a legsivárabb képet tárja szemeink elé. Különösen áll ez a miniszterelnök beszédére, aki a jelenlegi többség erejében bizakodva nem kevesebb, mint egy új ezredévre való munkapárti berendezkedésről be­szél,vagyis, hogy a jelenlegi munkapárti politikai rendszer hosszú ideig , még egy új ezredévig fogja boldogítani az országot. Hogy azonban a kormány már egyszer kötelességének is tarthatná a nemzetnek tett ígéretek beváltását, arról a miniszterelnök nem igen nyi­latkozott. A derék jó miniszterelnök nagyon is megfeledkezett arról, hogy a szegény becsapott nemzet már nagyon is meg­elégelte a Perczel-féle „kendőlobogta­­tásos“ munkapárti kalandor politikát. Az a körülmény, hogy a kormány a választások óta tudni sem akar a nem­zetnek annak idején tett ígéreteiről, nagyon is illuzóriussá teszik a minisz­terelnöknek az új ezredévre való be­rendezkedésről szövögetett álmát. És hogy a nemzet már tényleg ébredezni kezd, azt bizonyítja a napokban lezajlott­ miskolci választás is, ahol az elhunyt Lipcsey Ádám munkapárti képviselő helyére óriási lelkesedéssel választotta meg a pol­gárság a Kossuth-párti Bizony Ákost, a kormány jelöltjével szemben. És mi erőssen hisszük, hogy egy új választás esetén a jelenlegi minisz­terelnököt nagyon is kellemetlen meg­lepetés fogja felébreszteni az uj ezred­éves dicsőségről való álmodozásából. K. D. visssaélssek X D ff . • • • * m a* • • • • nagykoroson. — Cikksorozat. — II. A mi igazságunk. És Szalayék veresége. Nem kellett sok, várakozni arra, hogy szavunk és igazságunk beteljesedjék. Csak a múlt szombaton írtuk, hogy Bakó képvi­selő pártja miként szokta megszolgálni a kortes fáradtságokat és már vasárnap — másnap — a következő hír jelent meg a Nagykőrösi lapokban : „Fizetésemelés. A ref. egyház ügyész­jegyzője Szappanos Sándor és algondnoka Szalay Ambrus kérték fizetésüknek 600—600 koronával való felemelését. Az egyháztanács a kérelem teljesítése elől nem zárkózott ad s hangsúlyozásával annak, hogy a kért fizetés felemelést csakis az illetők személyéhez kö­tött személyi pótléknak tekinti, — a kért 600—600 korona fizetésfelemelést megadta.“ Tehát mégis igaz! Mert magyarul ez a személyi pótlék annyit jelent, hogy: ha jövőre, netán Bakó-ellenes (Beretvás­párti) kortes­ember kerül be egyházgond­noknak és ügyésznek, akkor szépen leszál­lítják a fizetést az egyháznál a minimumra. Tetszik látni, így van az, ha egy egyház­nál, a főpap, nem főpap első­sorban, hanem politikus. Így kerül be neve, szemé­lye, ereje és befolyása olyan áramlatba, ahol a kortes-szolgálatokért „zsíros“ gombó­cokat és hájas piritusokat osztogatnak. Bezzeg nem tettek volna így Szappanos urammal és Szalay urammal, ha ő figyel­­mük — Beretvás-pártiak! De van most szőnyegen — a többi ezer között — egy másik ügy is, derék szom­szédainknál. Az nevezetesen, hogy választás alá esett a javadalmi hivatalnál Nagykőrösön az ügyvezetői állás. Ezt a tisztet évek hosz­­szú sora óta Gondy Géza tölti be ott. Utána jártunk a dolognak, hogy miként jár el a városi javadalmak körül Gondy Géza. És mindenütt, úgy a feleknél (korcsmárosok, vendéglősök, mészárosok és henteseknél) mint a városi hatóságnál, a legnagyobb megelégedést konstatálták ezen úrra nézve. És mit teremt Isten, meg a Szalay Laosok ?! Azt, hogy: ki akarták tenni ezen urat évtize­des jól betöltött állásából, mert Beretváspárti... És ? Be akartak helyébe tenni egy teljesen analfabéta (ákombákom betűs!) 65 éves bognármestert. Miért? Mert az a kerékgyártó mesterember Bakó-párti. . . Ám ez az „akarás“ nem ment könnyen. Mert Gondynak a régi, önzetlen gárda, jó embere, úgy tették tehát, hogy a régi java­dalmi bizottságot (akik a tisztújítást szerve­zik és az ottani tisztviselőket választják) felcserélték olyan tagokkal, akik Bakó-pár­tiak és Szalay Laos-pártiak és ... ezekkel akar­ták kibuktatni Gondy Gézát. Ám a polgármester belátta, hogy itt, így a város érdekeinek ha­tározott megsértéséről van szó, hát ő (a gordiusi csomót megoldva) beadta nyolc­nyolc szavazattal szemben: a kilencedik döntő szavazatot. . . így aztán Gondy Géza lett a javadalmi hivatal ügyvezetője továbbra is. Megdőlt a pokoli terv! Lassanként kezd hát derengeni a rész­­rehajlatlanságok és becsületes eszmék haj­nala ! Győz a jobb felfogású áramlat és győz a Beretvás-párt lassanként újjá­teremtő szel­leme ! Tehát már egy nagy apparátusa és egy erős szervezete van a Beretvás-pártnak! Egy önzetlen, derék hivatal­sereg már ott van a javadalmi hivatalban, az új szervezet szerint ! Ez új év virradtára történt ! * Jövőre a Bakó-perekről írunk. . . Somogyi János. Nagy választékban a legolcsóbb és legszebb­­ házassági ajándék -Barta Zsigmond órás és ékszerész üzletében kaphatók Kecskeméten, a piactéren.

Next