Politikai Ellenőr, 1914 (13. évfolyam, 1-22. szám)
1914-01-01 / 1. szám
XIII. évfolyam. Kecskemét, 1914. január 1. 1. szám, Politikai Ellenőr., Független politikai újság. Megjelenik az „ORSZÁGOS ELLENŐR“-rel hetenként egyszer. Képviseli felkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykörös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. itt „OaSZEDÍS EdEffi" ts „PaLITIaBlELLE*' Bturtaztfi És JsteSd: Soinop János. #"i U KUI Uilc&i "■■■ u^yco b/idul c*I d JL\J I iiici . ■ • könyvkereskedő ur.knt, Kecskeméten. Hags Illés gras nyilatata. — Kapcsolatban az ujesztendövel. — 1913. December 31. 1914. Január 1. Végre elmúlt és — megérkezett. Elmúlt a régi és megérkezett az uj. Majdnem úgy hangzik, mint mikor kiáltja a nép, hogy: „Meghalt a király! Éljen a király!“ Most már az uj, majd jobb lesz... Feltétlenül jobb lesz, mert jobbnak látszik, így vagyunk az uj cseléddel, az uj kertésszel és — isten bűnül ne vegye — a második, vagy harmadik feleséggel is. Az újnak jó képe (mert hát annak mindig jó képe van !) az ujnak ingere és varázsa (mert hát annak mindig ingere és varázsa van!) megszólaltatja bennünk az ördögöt, hogy: „Nini ... ez már jobb lesz!“ Az újnak s egyáltalán a jelenlevőnek jobbságát, nagyszerűségét nemcsak a kávénénikéktől tanulhatjuk dicsérni és evvel ellenkezőleg, mindig azt leszólni, aki a társaságban jelen nincs, hanem igen praktikusan hallottuk nyilatkozni efajta dologban Nagy Illés uramat is. Úgy és olyanformán, ahogy helyes és hálás. Mert lévén Nagy Illés uraméknál egy időben hangos dáridó és dús terítékű névnap. Amikoron is ott ült a deresedő fejű Nagy Illés uram oldalánál a csinos és kellemes fiatal menyecske. Aki bizony . . . már harmadik felesége volt Illés bátyánknak. És a vendégek közül ott, pálám et publice, igy szólitá meg epés és első elég terjedelmessé gömbölyödött nejével éldegélő komája ura az ifjú gerlének turbékoló Illés gazdát, hogy: — Hallod-e, kedves komám! Valld meg igaz lelkedre, melyik feleséged volt mégis a legjobb és legkedvesebb a három közül? . . . Nagy Illés uram sodoriatott egyet a bajuszán és igy szólott: — Tudja Isten, komám, mind a kettő jó volt és kedves volt. . . hanem azért olyan jó és olyan kedves egyik se volt, mint a mostani feleségem! — Zsivány vagy! Kiált rá a feleletet leső koma, miközben nagyot csettintett nyelvével és igy folytatja: hát hiszen a másodiknál is igy beszéltél, mikor egyszer egyizben kérdeztelek ? ! Nagy Illés uram erre se jött zavarba s e kép vágott vissza szeretett komájának: — Most ő van velem, az ő jóságát és szépségét érezem és élvezem és ő róla kell zengeni szivemnek és szavamnak! A koma megértette. És talán volt is egy kis igaza ülés gazdának. Jöjj hát ide, drága borda— 1914. esztendő, a vigasztalást kereső keblünkre és árassz el bennünket jóságoddal, szépségeddel! Légy jobb és szebb, mint a többi, vagyis . . . mint az előzők! (Nem lesz nehéz mesterség a mostani előzőnél jobbnak lenni!) Akkor aztán . . . hűségesen, emberi mivoltunkhoz képest, mi is szeretünk! Az pedig már előre is vigasztalhat és legyezgetheti hiúságodat, hogy amíg veled leszünk és amíg rád leszünk utalva, — rólad zengi szívünk és szánk a dicshimnuszokat! így kell beszélnünk . . . őszintén. Miként Nagy Illés uram. Igenis, őszintén ! Óh bárcsak mi hozzánk is ilyen őszinte volna minden esztendő és . . . minden asszony! Somogyi János. Lapunk fennállásának titka. Az Országos Ellenőr és Politikai Ellenőr immár a XIII-ik évfolyamába lép. Hosszú idő egy lap életében és egyúttal — tekintve lapunknak küzdelmes, senkitől és semmitől vissza nem rettenő pályafutását — becsületesen lezajlott korszak is. De főként most arról akarunk szólani, miszerint be kell ismerni, hogy bizony az Országos Ellenőr és Politikai Ellenőr elsősorban is: drága lap. Egész évre 10 korona. És egyes szám ára 20 fillér. Ennél még helybeli napilapjaink is olcsóbbak. Naponként megjelenő lapot kap az olvasó évenként 8 koronáért. Számonként pedig 2 és 4 fillérért. És annyit, oly választékos mértékben, hogy akár Dunát lehetne a krajczáros helyi — no meg a fővárosi lapokkal is rekeszteni. Ezenkívül a mi lapunk a leggyakrabban csak 6—8 oldalon jelenik meg. S helybeli versenytársaink sokszor 8—10—20 oldal tartalommal is bővelkednek. És . . . mégis, Isten csodája, hogy sok százan járatják, sok ezren pedig olvassák helyben is az Országos Ellenőrt és Politikai Ellenőrt. Hát még a vidéki postánk, milyen nagy ! Nem hisszük, hogy bármelyik helybeli laptársunknak is nagyobb vidéki előfizető és hirdető gárdája volna! — Nagykőrös, Czegléd, Budapest, Szeged, Félegyháza, Jászlajosmizse, Jászkerekegyháza, Halas stb. városok, községek társaskörei, egyesületei és magánemberei, üzleti cégei tartoznak előfizetőink sorába. S miért? Mert e lapok szerkesztője a vidéki hírlapírás terén egyike a legrégibb embereknek. S a kezén levő két sajtóorgánum: az emlékekben gazdagon otthon levő, igazmondó, nem túlzó, gazdát, iparost és kereskedőt egyaránt hűen informáló, minden szociális eszmét bőven és bátran felölelő újság. A hirdető cégek pedig azért keresik fel hirdetéseikkel, díjazott közleményeikkel, reklámsoraikkal lapjainkat, mert — mi tagadás benne — mint drága előfizetésű lap, csakis a legjobb módúak körében, már második évtized óta e gazdag provincián — Budapest és Szeged között — kaszinókban, malmok és más üzleti intézményeknél is, mindenütt és szakadatlanul közkézen forog, így aztán a hirdetés eredménnyel jár. S a hirdetésért aránylag az a mérsékelten kiszabott csekély díj: nem kidobott pénz. Az előfizetési díj pedig, hogy a heti újságok során talán a legmagasabbak közé tartozik, ime be van igazolva az idők folyama alatt, hogy nem határoz. — Hiába olcsó, 2 fillér, vagy 4 fillér egyes példányonként egy lap, ha az az olvasó, az igazságra és becsületes, leplezetlen őszinteségre éhes olvasó nem találja meg benne azt, amire lelke vágyik. Az olcsót is mellőzik az emberek, ha még annyit sem ér. Viszont nincs drága lap a nagyközönség előtt. Sok ember bírálata szerint az 52 példányból évenként egyetlenegy szám megéri azt a 10 korona előfizetési díjat, ha olyan cikk jelenik meg benne, amely erkölcsi súlyánál és irodalmi becsénél fogva annak az olvasónak szíve és lelke szerint alkotódott. A túlzót, a szájast és a mindig sértő szenzációkban utazót ellenben megutálják és eldobják maguktól az emberek, ha sohasem fedeznek fel benne józan hangot. Így keresi fel a hirdetőfél, meg a nagyközönség azt a széles körben forgó orgánumot, amely szívlelhető elveinél, igazságos szókimondásánál, jobbszó cikkeinél és felderítő szatirikus megjegyzéseinél fogva — jóbarátként él és jár a társadalom minden rétegében. A mi lapunk is ilyen. Erőssége még, sőt talán főerőssége két lapunknak, hogy egyik a politikáját, másik a városi és társadalmi iránycikkeit, híreit tudósításait — mindenkitől és mindenektől függetlenül írja meg. Nem áll szolgálatában semmiféle politikai köröknek, klikkeknek, nem követ és nem protezsál vakon, elfogultsággal egyetlen politikai elvet se, mindig csak a köz javára ir és főkép a város, valamint a környékbeli városok és községek javát tartja szem előtt. Senkinek nem lekötelezettje; semmiféle presszióra, befolyásra nem tér ki az igazság elől és minden olyant megír, mely a nagyközönség itélőszéke elé való. És igy tovább. — Dacára olykor fel-felmerülő derűs hangjának, játszi kedvvel megírt cikkeinek: megtalálja ebben a gazda, az iparos, a kereskedő, a kis egzisztencia, a munkás — a proletár a szive és lelke szerint való szavakat és a szájaize szerint való igazságot. A mi lapunk nem durva, nem becsületben gázoló, nem magyartalan modern, nem perverz, nem decens, nem erkölcstelen, nem vallástalan és nem „hazátlan bitang“. Kicsi mint a bors, de erős. És drága, mert hát meg vagyon írva, hogy „a jóból kicsit adnak.“* Kérjük tehát továbbra is azt a bizalmat, azt a szeretetet és azt a jóleső pártfogást, mellyel jóembereink és lapunk olvasói, hirdetői bennünket már második évtized óta kitüntettek! Programmunk, törvényünk, szavunk és tollunk, törhetetlen jellemünk: a régi. Amig e lapok zászlóját, melyet annyi idők küzdelme a harcok tüzében megszentelt, a kezünkben tartjuk, addig senki és semmi le nem térit bennünket becsületes és sziklaszilárd ösvényünkről! o Ao o ▼o ▼o ▼oAo Nem ismételhetem elég gyakran, hogy Fay valódi sodern ásványpasztillájának egy házban sem szabad hiányoznia. Ez mindig biztosan segít a légzőszervek meghűlése, hurut, rekedtség, indiszpozíció stb. ellen. Ez a pasztilla a gyógycélra használt sodeni források ásványalkotó részeiből készült és biztos sikerrel használhatjuk idült hurutok ellen is. Különös ismertetőjelek a Fay név és fehér ellenőrzőszalagon Soden község polgármesteri hivatalának igazolása. Kérjen határozottan Fayféle valódi modenii, ára 1.25 kor. Utánzatot utasítson vissza.