Politikai Ellenőr, 1914 (13. évfolyam, 1-22. szám)

1914-01-01 / 1. szám

XIII. évfolyam. Kecskemét, 1914. január 1. 1. szám, Politikai Ellenőr., Független politikai újság. Megjelenik az „ORSZÁGOS ELLENŐR“-rel hetenként egyszer.­­ Képviseli felkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykörös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. itt „OaSZEDÍS Ed­Effi" ts „PaLITIaBlELLE*' Bturtaztfi És JsteSd: Soinop János. #"i U KUI Uilc&i "■■■ u^yco b/idul c*I d JL\J I iiici . ■ • könyvkereskedő ur­.knt, Kecskeméten. Hags Illés gras nyilatata. — Kapcsolatban az ujesztendövel. — 1913. December 31. 1914. Január 1. Végre elmúlt és — megérkezett. Elmúlt a régi és megérkezett az uj. Majdnem úgy hangzik, mint mikor kiáltja a nép, hogy: „Meghalt a király! Éljen a király!“ Most már az uj, majd jobb lesz... Feltétlenül jobb lesz, mert jobbnak látszik, így vagyunk az uj cseléddel, az uj kertésszel és — isten bűnül ne vegye — a második, vagy harmadik feleséggel is. Az újnak jó képe (mert hát annak mindig jó képe van !) az ujn­ak ingere és varázsa (mert hát annak mindig ingere és varázsa van!) megszólal­tatja bennünk az ördögöt, hogy: „Ni­ni ... ez már jobb lesz!“ Az újnak s egyáltalán a jelen­levőnek jobbságát, nagyszerűségét nemcsak a kávénénikéktől tanulhatjuk dicsérni és evvel ellenkezőleg, mindig azt leszólni, aki a társaságban jelen nincs,­­ hanem igen praktikusan hallottuk nyilatkozni efajta dologban Nagy Illés uramat is. Úgy és olyanformán, ahogy helyes és hálás. Mert lévén Nagy Illés uramék­­nál egy időben hangos dáridó és dús terítékű névnap. Amikoron is ott ült a deresedő fejű Nagy Illés uram oldalánál a csinos és kellemes fiatal menyecske. Aki bizony . . . már har­madik felesége volt Illés bátyánknak. És a vendégek közül ott, pálám et publice, igy szólitá meg epés és első elég terjedelmessé gömbölyödött nejé­vel éldegélő komája­ ura az ifjú gerlé­nek turbékoló Illés gazdát, hogy: — Hallod-e, kedves komám! Valld meg igaz lelkedre, melyik fele­séged volt mégis a legjobb és leg­kedvesebb a három közül? . . . Nagy Illés uram sodoriatott egyet a bajuszán és igy szólott: — Tudja Isten, komám, mind a kettő jó volt és kedves volt. . . hanem azért olyan jó és olyan kedves egyik se volt, mint a mostani feleségem! — Zsivány vagy! Kiált rá a feleletet leső koma, miközben nagyot csettintett nyelvével és igy folytatja: hát hiszen a másodiknál is igy beszéltél, mikor egyszer egyizben kérdeztelek ? ! Nagy Illés uram erre se jött zavarba s e kép vágott vissza szeretett komájának: — Most ő van velem, az ő jó­ságát és szépségét érezem és élvezem és ő róla kell zengeni szivemnek és szavamnak! A koma megértette. És talán volt is egy kis igaza ülés gazdának. Jöjj hát ide, drága borda— 1914. esztendő, a vigasztalást kereső keb­lünkre és árassz el bennünket jósá­goddal, szépségeddel! Légy jobb és szebb, mint a többi, vagyis . . . mint az előzők! (Nem lesz nehéz mesterség a mostani előzőnél jobbnak lenni!) Akkor aztán . . . hűségesen, emberi mivoltunkhoz képest, mi is szeretünk! Az pedig már előre is vigasztal­hat és legyezgetheti hiúságodat, hogy amíg veled leszünk és amíg rád leszünk utalva, — rólad zengi szívünk és szánk a dicshimnuszokat! így kell beszélnünk . . . őszintén. Miként Nagy Illés uram. Igenis, őszintén ! Óh bárcsak mi hozzánk is ilyen őszinte volna minden esztendő és . . . minden asszony! Somogyi János. Lapunk fennállásának titka. Az Országos Ellenőr és Politikai Ellenőr immár a XIII-ik évfolyamába lép. Hosszú idő egy lap életében és egyúttal — tekintve lapunknak küzdelmes, senkitől és semmitől vissza nem rettenő pályafutását — becsüle­tesen lezajlott korszak is. De főként most arról akarunk szólani, miszerint be kell is­merni, hogy bizony az Országos Ellenőr és Politikai Ellenőr első­sorban is: drága lap. Egész évre 10 korona. És egyes szám ára 20 fillér. Ennél még helybeli napilapjaink is olcsóbbak. Naponként megjelenő lapot kap az olvasó évenként 8 koronáért. Számonként pedig 2 és 4 fillérért. És annyit, oly válasz­tékos mértékben, hogy akár Dunát lehetne a krajczáros helyi — no meg a fővárosi lapokkal is rekeszteni. Ezenkívül a mi lapunk a leggyakrabban csak 6—8 oldalon jelenik meg. S helybeli versenytársaink sokszor 8—10—20 oldal tartalommal is bővelked­nek. És . . . mégis, Isten csodája, hogy sok százan járatják, sok ezren pedig olvassák helyben is az Országos Ellenőrt és Politikai Ellenőrt. Hát még a vidéki postánk, milyen nagy ! Nem hisszük, hogy bármelyik helybeli laptársunknak is nagyobb vidéki előfizető és hirdető gárdája volna! — Nagykőrös, Czeg­­léd, Budapest, Szeged, Félegyháza, Jászlajos­­mizse, Jászkerekegyháza, Halas stb. városok, községek társaskörei, egyesületei és magánemberei, üzleti cégei tartoznak előfi­zetőink sorába. S miért? Mert e lapok szerkesztője a vidéki hírlapírás terén egyike a legrégibb embereknek. S a kezén levő két sajtó­orgánum: az emlékekben gazdagon otthon levő, igazmondó, nem túlzó, gazdát, iparost és kereskedőt egyaránt hűen infor­máló, minden szociális eszmét bőven és bátran felölelő újság. A hirdető cégek pedig azért keresik fel hirdetéseikkel, díjazott köz­leményeikkel, reklámsoraikkal lapjainkat, mert — mi tagadás benne — mint drága előfizetésű lap, csakis a legjobb módúak körében, már má­sodik évtized óta e gazdag provincián — Budapest és Szeged között — kaszinókban, malmok és más üzleti intézményeknél is, mindenütt és szakadatlanul közkézen forog, így aztán a hirdetés eredménnyel jár. S a hirdetésért aránylag az a mérsékelten kisza­bott csekély díj: nem kidobott pénz. Az elő­fizetési díj pedig, hogy a heti újságok során talán a legmagasabbak közé tartozik, ime be van igazolva az idők folyama alatt, hogy nem határoz. — Hiába olcsó, 2 fillér, vagy 4 fillér egyes példányonként egy lap, ha az az olvasó, az igazságra és becsületes, leple­zetlen őszinteségre éhes olvasó nem találja meg benne azt, amire lelke vágyik. Az olcsót is mellőzik az emberek, ha­­ még annyit sem ér. Viszont nincs drága lap a nagykö­zönség előtt. Sok ember bírálata szerint az 52 példányból évenként­­ egyetlenegy szám megéri azt a 10 korona előfizetési díjat, ha olyan cikk jelenik meg benne, amely erkölcsi súlyánál és irodalmi becsénél fogva annak az olvasónak szíve és lelke szerint alkotó­­dott. A túlzót, a szájast és a mindig sértő szenzációkban utazót ellenben megutálják és eldobják maguktól az emberek, ha sohasem fedeznek fel benne józan hangot. Így keresi fel a hirdetőfél, meg a nagyközönség azt a széles körben forgó orgánumot, amely szív­lelhető elveinél, igazságos szókimondásánál, jobbszó cikkeinél és felderítő szatirikus meg­jegyzéseinél fogva — jóbarátként él és jár a társadalom minden rétegében. A mi lapunk is ilyen. Erőssége még, sőt talán főerőssége két lapunknak, hogy egyik a politikáját, másik a városi és társadalmi iránycikkeit, híreit tudósításait — mindenkitől és mindenektől függetlenül írja meg. Nem áll szolgálatában semmiféle politikai köröknek, klikkeknek, nem követ és nem protezsál vakon, elfogultsággal egyetlen politikai elvet se, mindig csak a köz javára ir és főkép a város, valamint a kör­nyékbeli városok és községek javát tartja szem előtt. Senkinek nem lekötelezettje; semmiféle presszióra, befolyásra nem tér ki az igazság elől és minden olyant megír, mely a nagyközönség itélőszéke elé való. És igy tovább. — Dacára olykor fel-felmerülő derűs hangjának, játszi kedvvel megírt cikkeinek: megtalálja ebben a gazda, az iparos, a ke­reskedő, a kis egzisztencia, a munkás — a proletár a szive és lelke szerint való szava­kat és a szájaize szerint való igazságot. A mi lapunk nem durva, nem becsületben gá­zoló, nem magyartalan modern, nem perverz, nem decens,­­ nem erkölcstelen, nem vallástalan és nem „hazátlan bitang“. Kicsi mint a bors, de erős. És drága, mert hát meg vagyon írva, hogy „a jóból kicsit adnak.“* Kérjük tehát továbbra is azt a bizalmat, azt a szeretetet és azt a jóleső pártfogást, mellyel jóembereink és lapunk olvasói, hirde­tői bennünket már második évtized óta ki­tüntettek! Programmunk, törvényünk, szavunk és tollunk, törhetetlen jellemünk: a régi. Amig e lapok zászlóját, melyet annyi idők küzdelme a harcok tüzében megszentelt, a kezünkben tartjuk, addig senki és semmi le nem térit bennünket becsületes és szikla­szilárd ösvényünkről! o Ao o ▼o ▼o ▼oAo Nem ismételhetem elég gyakran, hogy Fay valódi sodern ásványpasztil­lájának egy házban sem szabad hiá­nyoznia. Ez mindig biztosan segít a légzőszervek meghűlése, hurut, rekedt­ség, indiszpozíció stb. ellen. Ez a pasztilla a gyógycélra használt sodeni források ásvány­alkotó részeiből készült és biztos sikerrel használhatjuk idült hurutok ellen is. Különös ismertetőjele­k a Fay név és fehér ellenőrzőszalagon Soden község polgármesteri hivatalá­nak igazolása. Kérjen határozottan Fay­­féle valódi modenii, ára 1.25 kor. Után­zatot utasítson vissza.

Next