Politikai Ellenőr, 1914 (13. évfolyam, 1-22. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. Óh türelem... te a szamarak és birkák dicső erényei Ezt lánglelkű Petőfi Sándor mondta. Olvasva a „Politikai Ellenőr“ december 6-iki számában megjelent „A kecskeméti ellenzék és a többi“ című, a mai ellenzéket oly hűen illusztráló sorokat, önkénytelenül is eszünkbe jutnak a 48-as nagy apostolnak — Petőfinek szavai, mikor a maihoz hasonló tespedt kort fenti „jeligével“ szatirikusan ostorozta. Fent idézett lapnak vezércikke is hasonlóan : aktualitásánál és igazságánál fogva ezrek és ezrek gondolatát fejezte ki és maga a kérdés manapság olyannyira felszínen úszik, hogy a témák egész seregét képes fölkelteni. Nem érdektelen tehát ezekre ismét visszatérni, sivár politikai életünk és a fenyegető gazdasági összeomlás, amely szinte a küszöbön áll, arra késztet bennünket, hogy ezzel minél sűrűbben és minél tovább foglalkozzunk. Manapság a testi erő visszaéléseinek napjait éljük, a fegyveres hatalom forradalmi terrorja alatt nyögünk. Hogy ez meddig tart, az teljesen az ellenzék akaraterejétől függ, tőle várunk mindent és bennük van egy vergődő országnak minden reménye. A katasztrófa pedig egyre közeledik és ha az ellenzék minden erejét össze nem szedi és kíméletlen támadást nem intéz az erőszak ellen, akkor közéletünk, anyagi és erkölcsi erőnk napjai meg vannak számlálva. Pedig az az eredmény, amit a mostani ellenzék elér, egyáltalában nem lehet biztató. Lassú mozgása nagyon hasonlít a teknősbéka haladásához, erőlködése sokszor teljesen hiábavaló, mert nem látja a célt, mert a szó teljes értelmében a „lényeget áldozza fel a formának.“ Íme, ez a kemény kifejezés adja teljes képét a mai ellenzék törekvésének, amely nyilait nem a kormány azon javaslatainak szegezi, melyek nem feleltek meg a jogkiterjesztés, a szabadelvűség követelményeinek, hanem minden leleményessége a parlamenti renden esett sérelem minélhatásosabb kidomborítására irányul. Itt téved az ellenzék! És érzékenykedése, nagyzási hóbortjai egyáltalában nem hozzák meg a gyümölcsöt. E helyett egyre jönnek a támadások, mindig csak az „erős kéz“ politikája érvényesül ; míg a nemzet „reménye“, az ellenzék, csak krpkod, sérelmeket pucorál, értekezleteket tart és nem tesz semmit. Mennyi közmunka vár kiadatásra, amelyet rövid pár óra alatt a parlament elintézhetne ! Ehelyett az esküdtszék és a sajtó legyilkolása jött napirendre ... Ha pedig ebben rövid szünet van, akkor a delegáció szállít miliókat a hadseregnek és haditengerészetnek. Ez az „erős kéz“ munkálkodása: a központi hatlomé, amely egyre ontja nemzetgyilkoló nyilait. Ez ellen „akar“ küzdeni az ellenzék, „akar“, de — nem képes. Igen jól írja Halmay Elemér a Kelet Népében: „A kormányzat iszonyatos józanságát nem tompítja a szükséges ellenzéki idealizmus és reménykedés, és nem takarja a sérelmek szünetben való felhánytorgatása, a politikai kérődzés ezen neme, az ellenzék teljes eszméletlenségét. A kormányzat megélhet ideig-óráig politikai eszmék és programja nélkül, — ellátja jól, rosszul, máról holnapra a kormányzati ügyeket s egyebet nem tesz, — az ellenzék azonban eszmék hijján pillanatig sem élhet meg; ez oly igazság, mely a mai helyzet sok fonákságára világít.“ Magasröptű eszmék, hangzatos jelszavak zavaros világában él az ellenzék és hiába való kirohanásai a lényeget alig érinthetik. Úszik az ár ellen, az pedig viszi, mindig csak kényekedve szerint, ahová akarja . . . A jövő fejlődése nem is ebben az irányban fog sarjadni. „Mikép a fizikában nem vész el semmiféle erő, hanem átalakul csupán, mikép a fizikában az ellentétes erőknek eredménye a resultáns irányában jut kifejezésre, azonképen a politikában is a nagyzásnak negatívuma és az „erős kéz“ positívuma, mint taszító és széjjelhúzó erők között kell adódnia a resultánsnak, a békének és megnyugvásnak. Hogy a másfél esztendeje küzdő felek kötik-e meg a békét, vagy mások? Az pártpolitikai szempontból bírhat érdekkel, de nem tartozik az országra, amelynek fejlődhetését a mi hitünk szerint nem biztosíthatja egymagában sem az ellenzéki nagyzás, sem egymagában az „erős kéz“ politikája!“ Most még a rombolások napjait éljük. Szemünkbe röhög, vigyorog a pusztulás réme... Másfelől pedig igen soványan int felénk a remény halvány csillaga. Egy szebb idő reménye csak egy erős ellenzékkel mosolyogna felénk, amelyet azonban a fizikai és történelmi kényszerűség mégis csak meg fog hozni. De hogy mikor? . . . Az már más kérdés! Addig pedig csak várunk és . . . remélünk. Egy volt országos képviselő. POLITIKAI ELLENŐR hírek. Karácsonyi álom . ♦ . Pécs, 1913. december 25. Boltíves szobái régi udvarháznak. Ma este éjfélig hangosak valának. S hogy zendül az éjben ünnepi harangszó, Fehér háztetőkön a pusztába hangzó. Lakói most térnek enyhe nyugalomra. Virágot rajzol a fagy az ablakokra . . . De puha párnákon meleg van odabenn S az alvók lelkében álomvirág terem. És reggelre kelve elmondja az álmát Valamennyi s mintha a szivárványt látnád, Olyan szép színekkel festik meg a jövőt. A gazda megáll egy kicsi bölcső előtt, Hol alszik a lányuk, gügyögő kis lányuk, Egyetlen szerelmük, minden boldogságuk — „Én meg azt álmodtam, suttogja magába’, Hogy a kicsikénknek volt egy palotája.“ „Fényes, nagy palota. Ő parancsolt abba’. Az egész nagy, drága kövekből volt rakva, Márvány a padlója, küszöbe mind arany S körülötte zsongott óriás méhraj.“ Mosolyog az alvó édes kicsi lányra, Az anyja s igy vág az urának szavába : „Azt jelenti álmod, felneveljük szépen, Nem lesz nála több lány ezen a vidéken, Ki gazdagabb hozományt kapna magával, Lehet válogatnunk a kérők rajában !“ Elmúll a karácsony. Röpültek az évek. Régi udvarházat ellepték a méhek S teljesült a karácsonyi álom nagyrészt. A szép fiatal lányt palotába vitték. 1-fő szám Búcsú az öreg esztendőtől. Soha még bucsúzkodás könnyebb szívvel nem történt, mint ez a mostani. A babonás 13-as szám valóban megfelelt a hozzá fűzött — rettegésnek. Siralmasabb, nehezebb esztendőt talán csak az elnyomatás első esztendejében szenvedett a magyar. Nemcsak arról a tizenhárom vármegye lakosságáról van szó, akihez árvíz, égiháború mindenükből kifosztott és most ínséges napokat látnak, a közizgalom keserű kenyeret eszik, — nemcsak ezekről a százezrekre menő családokról van szó, nemcsak a szintén ezrekre menő munkanélküliekről, akiknek karácsony éjszakáján talán elég meleg hajlékuk sem volt, — hanem szó van a kenyérkereső Magyarország minden tagjáról, akit ez az 1913. esztendő oly súlyos gondok elé átütött. És nem is hisszük, nem is merjük megjósolni, hogy azokat a romokat, amelyket az 1913. esztendő itt hagy, — a jövő esztendőben, minden szomorú emlékezés nélkül — el tudjuk takarítani. Nem hisszük, hogy az idők nehéz járása egyszerre megszűnjön, hiszen olyan nagy gazdasági sebeket ejtett egész Európán a Kelet villongása és háborúja , hogy az euópai világháború réme ellen állított szuronyerdő milliárdos terheit sínyli a közkereső polgárság minden rétege. Nemcsak itthon, nemcsak Európában, hanem az egész világon gazdasági pangás és ennek nyomában szükség és nyomorúság van. Az Amerikából érkező hajók Európa minden kikötővárosába hozzák a megcsalódott kivándorlókat. Amerikában sincs munka, az osztrák-magyar konzulátus éppen most adja tudtul, hogy annyira megostromolták a hazautazásra szükséges hajójegyekért, hogy többé senkinek sem szolgálhat. Ennek ellenére, ezrével jönnek haza a magyarok, jelezve, * “ n Hll I Pm mm is* am 18 p 1BaP*m 2 1914. « Naj Pali, A a hires 03 *031 Jl fősz CB Ol -----■ C_3 _n Palotába vitték nagyságos asszonynak S a szülei akkor összemosolyogtak : Csodás a szépsége, kincs a hozománya, Egymaga lesz úrnő egész palotába’ ! Összemosolyogtak s nem gondoltak arra, Hogy az apja régen még azt is álmodta, Hogy abba’ a fényes márványpalotába’, Hol álmába’ lakott az ő kicsi lánya, Mindenütt hideg volt — soha ilyen álmot — S az ő kicsi lánya csak didergett, fázott, S a szép ara se gondolt most erre. Pedig apja álmát ő is jól ismerte. Karácsony este van. Büszke palotának Tükörablakjai fényözönben állnak. Látogatók jönnek. Finom urak, hölgyek. Kristály poharakba ragyogó bort töknek, Kocintnak is gyakran. Kéz simul a kézhez ; Más se látja, csak ő, az asszony, a férjet, Szemei hogy nem rá, de másra ragyognak S titokban érinti kezét más asszonynak. Mostan csak a kezét, máskor tán az ajkát, Tekintetük most is egymásba kapcsolják, S ajkuk a másiknak csókjáért sóvárog . . . Férje ime csalfa s az az asszony álnok! Kristály poharakba ragyogó bort töknek. Iszik, de hiába. Szive fázik, reszket. Hideg van. S felsóhajt, könnyel a szemében : „Álmod beteljesült, lásd apám, egészen!“ Honthy István. U ‘H SIROLIN „ROCHE“-t használjunk légzőszerveink védelmére __ Saját kése !! Mi a Sirolin „Roche“? Ki használja a Sirolin„Roehe-t“? Mi a Sirolin „Roehe»“ hatása ? 11 Jjj ^ Sirolin »Roehe« oly gyógyszer, amely Mindenki mint óvatossági korát a légió- A Sirolin »Roche« megrövidíti a gyógyulást E 9 / 9 § tudományos alapon Jól emészthető, nem szervek megbetegedése ellen. elősegíti a váladékeltávozást, megszüntet Z ' Ug»tóGu.,acolt«padékból állíttat» elő és szenvednek.’ krOIIKUS köhögéstngert, éjjeli izadást és fáit, a légző-fej C Mi' a Guajacolnak csak Jótékony hatású alkat- TQdSbaosok és asthmatikusok megkőny- «terveknek ellenálló erőt ad. Fenti tulaj-; £» OZcK ■ jg részelt tartalmazza. Czélszerü összetétele nyebbülésül és étvágygerjesztésül. donságai folytán óvatossági kúrákra van il , , ék kitűnő melléktulajdonsága mellett, ki mn*h»««*»ok javulás és erősödés déliéből medeszinálva. A Sirolin »Roche, elcsealtl IakatOS 1 | ÍMlS il fcf^ettto UÜ “ L emésztést és Jel Javijazeró állapotot, » «léten, V I ill ITM orT°*ok r°konszenvét megnyerte, körrel használhatják. Gyarapítja a testsúlyt és a Jó közérzést E 5 budai U. I flyegytárban határozottan Sirolin ,,Roche“-t kérjünk és gondunk legyen arra, £ fi Szép és jc 1II....k?gy h^g^gytoTmkh^ sohasem hiányozzék egy üveg Sirolin „Roche“. i B