Politikai Ellenőr, 1914 (13. évfolyam, 1-22. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2-ik oldal. Óh türelem... te a szamarak és birkák dicső erényei Ezt lánglelkű­ Petőfi Sándor mondta. Olvasva a „Politikai Ellenőr“ december 6-iki számában megjelent „A kecskeméti ellenzék és a többi“ című, a mai ellenzéket oly hűen illusztráló sorokat, önkénytelenül is eszünkbe jutnak a 48-as nagy apostolnak — Petőfi­nek szavai, mikor a maihoz hasonló tespedt kort fenti „jeligével“ szatirikusan ostorozta. Fent idézett lapnak vezércikke is hason­lóan : aktualitásánál és igazságánál fogva ezrek és ezrek gondolatát fejezte ki és maga a kérdés manapság olyannyira felszínen úszik, hogy a témák egész seregét képes fölkelteni. Nem érdektelen tehát ezekre ismét vissza­térni, sivár politikai életünk és a fenyegető gazdasági összeomlás, amely szinte a küszö­bön áll, arra késztet bennünket, hogy ezzel minél sűrűbben és minél tovább foglalkoz­zunk. Manapság a testi erő visszaéléseinek napjait éljük, a fegyveres hatalom forradalmi terrorja alatt nyögünk. Hogy ez meddig tart, az teljesen az ellenzék akaraterejétől függ, tőle várunk mindent és bennük van egy vergődő országnak minden reménye. A ka­tasztrófa pedig egyre közeledik és ha az el­lenzék minden erejét össze nem szedi és kíméletlen támadást nem intéz az erőszak ellen, akkor közéletünk, anyagi és erkölcsi erőnk napjai meg vannak számlálva. Pedig az az eredmény, amit a mostani ellenzék elér, egyáltalában nem lehet biztató. Lassú mozgása nagyon hasonlít a teknősbéka hala­dásához, erőlködése sokszor teljesen hiába­való, mert nem látja a célt, mert a szó tel­jes értelmében a „lényeget áldozza fel a for­mának.“ Íme, ez a kemény kifejezés adja teljes képét a mai ellenzék törekvésének, amely nyilait nem a kormány azon javasla­tainak szegezi, melyek nem felel­tek meg a jogkiterjesztés, a szabadelvűség követelmé­nyeinek, hanem minden leleményessége a parlamenti renden esett sérelem minél­­hatá­sosabb kidomborítására irányul. Itt téved az ellenzék! És érzékenykedése, nagyzási hó­bortjai egyáltalában nem hozzák meg a gyü­mölcsöt. E helyett egyre jönnek a támadások, mindig csak az „erős kéz“ politikája érvé­nyesül ; míg a nemzet „reménye“, az ellen­zék, csak krpkod, sérelmeket pucorál, érte­kezleteket tart és­­ nem tesz semmit. Mennyi közmunka vár kiadatásra, ame­lyet rövid pár óra alatt a parlament elintéz­hetne ! Ehelyett az esküdtszék és a sajtó legyilkolása jött napirendre ... Ha pedig ebben rövid szünet van, akkor a delegáció szállít mil­iókat a hadseregnek és haditenge­részetnek. Ez az „erős kéz“ munkálkodása: a központi hat­lomé, amely egyre ontja nem­zetgyilkoló nyilait. Ez ellen „akar“ küzdeni az ellenzék, „akar“, de — nem képes. Igen jól írja Halmay Elemér a Kelet Népében: „A kormányzat iszonyatos józan­ságát nem tompítja a szükséges ellenzéki idealizmus és reménykedés, és nem takarja a sérelmek szünetben való felhánytorgatása, a politikai kérődzés ezen neme, az ellenzék teljes eszméletlenségét. A kormányzat meg­élhet ideig-óráig politikai eszmék és programja nélkül, — ellátja jól, rosszul, máról holnapra a kormányzati ügyeket s egyebet nem tesz, — az ellenzék azonban eszmék hijján pilla­natig sem élhet meg; ez oly igazság, mely a mai helyzet sok fonákságára világít.“ Magasröptű eszmék, hangzatos jelsza­vak zavaros világában él az ellenzék és hiába való kirohanásai a lényeget alig érinthetik. Úszik az ár ellen, az pedig viszi, mindig csak kényekedve szerint, ahová akarja . . . A jövő fejlődése nem is ebben az irány­ban fog sarjadni. „Mikép a fizikában nem vész el semmiféle erő, hanem átalakul csupán, mikép a fizikában az ellentétes erőknek ered­ménye a resultáns irányában jut kifejezésre, azonképen a politikában is a nagyzásnak negatívuma és az „erős kéz“ positívuma, mint taszító és széjjelhúzó erők között kell adódnia a resultánsnak, a békének és meg­nyugvásnak. Hogy a másfél esztendeje küzdő felek kötik-e meg a békét, vagy mások? Az pártpolitikai szempontból bírhat érdekkel, de nem tartozik az országra, amelynek fej­­lődhetését a mi hitünk szerint nem biztosít­hatja egymagában sem az ellenzéki nagyzás, sem egymagában az „erős kéz“ politikája!“ Most még a rombolások napjait éljük. Szemünkbe röhög, vigyorog a pusztulás réme... Másfelől pedig igen soványan int felénk a remény halvány csillaga. Egy szebb idő reménye csak egy erős ellenzékkel mosolyogna felénk, amelyet azon­ban a fizikai és történelmi kényszerűség mégis csak meg fog hozni. De hogy mikor? . . . Az már más kérdés! Addig pedig csak vá­runk és . . . remélünk. Egy volt országos képviselő. POLITIKAI ELLENŐR hírek. Karácsonyi álom . ♦ . Pécs, 1913. december 25. Boltíves szobái régi udvarháznak. Ma este éjfélig hangosak valának. S hogy zendül az éjben ünnepi harangszó, Fehér háztetőkön a pusztába hangzó. Lakói most térnek enyhe nyugalomra. Virágot rajzol a fagy az ablakokra . . . De puha párnákon meleg van odabenn S az alvók lelkében álomvirág terem. És reggelre kelve elmondja az álmát Valamennyi s mintha a szivárványt látnád, Olyan szép színekkel festik meg a jövőt. A gazda megáll egy kicsi bölcső előtt, Hol alszik a lányuk, gügyögő kis lányuk, Egyetlen szerelmük, minden boldogságuk — „Én meg azt álmodtam, suttogja magába’, Hogy a kicsikénknek volt egy palotája.“ „Fényes, nagy palota. Ő parancsolt abba’. Az egész nagy, drága kövekből volt rakva, Márvány a padlója, küszöbe mind arany S körülötte zsongott óriás méhraj.“ Mosolyog az alvó édes kicsi lányra, Az anyja s igy vág az urának szavába : „Azt jelenti álmod, felneveljük szépen, Nem lesz nála több lány ezen a vidéken, Ki gazdagabb hozományt kapna magával, Lehet válogatnunk­ a kérők rajában !“ Elmúll a karácsony. Röpültek az évek. Régi udvarházat ellepték a méhek S teljesült a karácsonyi álom nagyrészt. A szép fiatal lányt palotába vitték. 1-fő szám Búcsú az öreg esztendőtől. Soha még bucsúzkodás könnyebb szív­vel nem történt, mint ez a mostani. A babonás 13-as szám valóban megfelelt a hozzá fűzött — rettegésnek. Siralmasabb, nehezebb esztendőt talán csak az elnyomatás első esztendejében szenvedett a magyar. Nemcsak arról a tizenhárom vármegye lakos­ságáról van szó, akihez árvíz, égiháború mindenükből kifosztott és most ínséges napokat látnak, a közizgalom keserű kenyeret eszik, — nemcsak ezekről a százezrekre menő családokról van szó, nemcsak a szintén ezrekre menő munkanélküliekről, akiknek karácsony éjszakáján talán elég meleg hajlékuk sem volt, — hanem szó van a kenyérkereső Magyarország minden tagjá­ról, akit ez az 1913. esztendő oly súlyos gondok elé át­ütött. És nem is hisszük, nem is merjük megjósolni, hogy azokat a romo­kat, amely­ket az 1913. esztendő itt hagy, — a jövő esztendőben, minden szomorú emlékezés nélkül — el tudjuk takarítani. Nem hisszük, hogy az idők nehéz járása egyszerre megszűnjön, hiszen olyan nagy gazdasági sebeket ejtett egész Európán a Kelet villongása és háborúja , hogy az euópai világháború réme ellen állított szuronyerdő milliárdos terheit sínyli a köz­kereső polgárság minden rétege. Nemcsak itthon, nemcsak Európában, hanem az egész világon gazdasági pangás és ennek nyomá­ban szükség és nyomorúság van. Az Amerikából érkező hajók Európa minden kikötő­városába hozzák a megcsalódott kivándorlókat. Amerikában sincs munka, az osztrák-magyar konzulátus éppen most adja tudtul, hogy annyira megostromolták a haza­utazásra szükséges hajójegyekért, hogy többé senkinek sem szolgálhat. Ennek ellenére, ezrével jönnek haza a magyarok, jelezve, * “ n Hll I Pm mm is* am 18 p 1BaP*m 2 1914. « Naj Pali, A a hires 03 *031 Jl fősz CB Ol -----■ C_3 _n Palotába vitték nagyságos asszonynak S a szülei akkor összemosolyogtak : Csodás a szépsége, kincs a hozománya, Egymaga lesz úrnő egész palotába’ ! Összemosolyogtak s nem gondoltak arra, Hogy az apja régen még azt is álmodta, Hogy abba’ a fényes márványpalotába’, Hol álmába’ lakott az ő kicsi lánya, Mindenütt hideg volt — soha ilyen álmot — S az ő kicsi lánya csak didergett, fázott, S a szép ara se gondolt most erre. Pedig apja álmát ő is jól ismerte. Karácsony este van. Büszke palotának Tükörablakjai fényözönben állnak. Látogatók jönnek. Finom urak, hölgyek. Kristály poharakba ragyogó bort töknek, Kocintnak is gyakran. Kéz simul a kézhez ; Más se látja, csak ő, az asszony, a férjet, Szemei hogy nem rá, de másra ragyognak S titokban érinti kezét más asszonynak. Mostan csak a kezét, máskor tán az ajkát, Tekintetük most is egymásba kapcsolják, S ajkuk a másiknak csókjáért sóvárog . . . Férje ime csalfa s az az asszony álnok! Kristály poharakba ragyogó bort töknek. Iszik, de hiába. Szive fázik, reszket. Hideg van. S felsóhajt, könnyel a szemében : „Álmod beteljesült, lásd apám, egészen!“ Honthy István. U ‘H SIROLIN „ROCHE“-t használjunk légzőszerveink védelmére __ Saját kése !! Mi a Sirolin „Roche“? Ki használja a Sirolin„Roeh­e-t“? Mi a Sirolin „Roehe»“ hatása ? 11 Jjj ^ Sirolin »Roehe« oly gyógyszer, amely Mindenki mint óvatossági korát a légió- A Sirolin »Roche« megrövidíti a gyógyulást E 9 / 9 § tudományos alapon Jól emészt­hető, nem szervek megbetegedése ellen. elősegíti a váladékeltávozást, megszüntet Z ' Ug»tóGu.,acolt«padékból állíttat» elő és szenvednek.’ krOIIKUS köhögéstngert, éjjeli izadást és fáit, a légző-­f­ej C M­i' a Guajacolnak csak Jótékony hatású alkat- TQdSba­osok és asthmatikusok megkőny- «terveknek ellenálló erőt ad. Fenti tulaj-; £» OZcK ■ jg részelt tartalmazza. Czélszerü összetétele nyebbülésül és étvágygerjesztésül. donságai folytán óvatossági kúrákra van il , , ék kitűnő melléktulajdonsága mellett, ki mn*h»««*»ok javulás és erősödés déliéből m­edeszinálva. A Sirolin »Roche, elcsealtl IakatOS 1 | ÍMlS il fcf^ettt­o UÜ “ L emésztést és Jel Javijazeró állapotot, » «léten, V I ill ITM orT°*ok r°konszenvét megnyerte, körrel használhatják. Gyarapítja a testsúlyt és a Jó közérzést E 5 budai­ U. I flyegytárban határozottan Sirolin ,,Roche“-t kérjünk és gon­dunk legyen arra, £ fi Szép és jc 1II­­....k?gy h^g^gytoTmkh^ sohasem hiányozzék egy üveg Sirolin „Roche“. i B

Next