Reformátusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 17-18. szám)

1922-04-23 / 17. szám

74 REFORMÁTUSOK LAPJA 17 szám. A Sátán szertejár e világon és mindenütt rontja és bontja Isten alkotásait. Nagy gyönyörűség ez néki. Ott járt a hadak utján és rontotta egymásnak nemzetek fiait. Eredményeként az Égnek csillagszemei még ma is könnybeborultak. Letelepedett a békeszerződések asztala mellé és évtizedekre meggyilkolta legyőzött népek jövendő nemzedékét. Belopta magát egy testet alkotó nemzetek vércseppjeibe és pártoskodást, gyűlölködést idézvén elő, megindította az élve elrothadásnak szörnyű folyamatát. Újabban a holtak birodalmát keresi fel, Hivétnak ünnepén kint járt a kecskeméti református temetőben, hol jó szivek buzgóságából akácfák plántáltattak a főutak mellé. A múlt héten történt piramis-akácra való beoltásuk. Örült a szivünk, szépül a mi utolsó földi lakóhelyünk . . . És a sátán kint járt a temetőben. Letördelte sorban a fiatal oltásokat. Nem tudjuk, ki volt a hitvány illető. Nem látta senki sem. Egyedül az Úr Isten. Aki tette, nem hisz Istenben. Neki csak Sátánja van. Ám Isten lényén mit sem változtat egy gonosz embernek mikénti vélekedése. Isten azért minden marad mindenekben. — A ki tette — majd hogyha elhagyta mindenki, aki szerette (?) és jajszavára, mint értelmetlen, idegen nyelvre közönnyel válaszolnak az emberek; majd hogyha testét fekélyek bontják és szegényebb lesz a bibliai Lázárnál, akinek legalább az ebek nyalogatták égő sebeit, majd hogyha űzötten, kergetve, verejtékezve pihenni roskad lombos fa alá és az a fa azonnal kiszárad — gondoljon a temető megcsonkított akácaira. És ha majd a szenvedések poklában a lelke megtisztul minden gonosztól és utolsó sóhaja Isten Utazás Svájcban. Irta: Győrffy Balázs t. főgondnok Ek. Délben 12 órakor volt a magyar isteni tisztelet a Szent Péter templomában s a 105. és 90. zsoltár első versei eléneklése után B. Pap István budapesti theol. igazgató mondott alkalmi előimádságot, azután Bélteky Lajos hajduszoboszlói lelkipásztor énekelte el nagy hatással a gályarabok énekének két versét, Németh Elemér újpesti vallástanár művészi orgonakíséretével. Antal Gábor püspök tartotta az ünnepi prédikációt és Jánosy Zoltán debreceni lelkész utóimása s a Hymnusz eléneklése zárta be a mély hatást keltett isteni tiszteletet. A templom összes helyiségei villamos világítással és gőzfűtéssel vannak ellátva. Genfben köteles egyházi adózás nincs, csupán önkéntes megajánláson alapul, mivel Genf az államtól való elkülönítést kimondotta és 1907-ben végre is hajtotta. Ezek dacára Genf 48 lelkészi állást képes eltartani amellett, hogy van ifjúsági egyesületük — egy 5 emeletes palotával, kórházuk, diakoniszta intézetük, kékkereszt és sok más társadalmi irányú intézményük. A templomból kijövet Csaparéde Sándorné magyarul köszönetet mondott a magyaroknak az ünnepélyen való impozáns részvételért, mely után lefényképeztek bennünket. Délután a tóparti Ariana múzeum milliókat érő kincseiben gyönyörködtünk. Július 5-én délelőtt a nagy kiterjedésű Bastion neve lészen, gondoljon arra, hogy — dacára a temető csonka akácainak — az az Isten, aki ellen oly sokat vétkezett — neki is kegyelmes, irgalmas Atyja, Krisztus képe bennünk. Egy híres festő egyszer megfestette Jézus arcát, ahogy ő az evangéliumok után elképzelte. Megragadó és mély hatást keltő festmény volt. Sokan, akik csodálkozva megálltak előtte, bevallották, hogy nem láttak még Jézus-festményt, amelyik ilyen valószerűséggel ábrázolta volna Jézus, a Megváltó tekintetét. — Kiről mintázta ezt az arcot? — kérdezték tőle. — Az édes apámról — felelte a festő. Ebben a Krisztus arcban ott rejtőzködnek az édes apám vonásai, mint ahogy, úgy hiszem, az ő tekintete mögött ott rejtőzött valami Jézus arcából. Az én édesapám imádságos életű ember volt. Amikor kisgyermek koromban Jézus sok értünk való munkájáról hallottam, úgy tudtam elképzelni, hogy rágondoltam az apám érettünk való szakadatlan törődésére. Amikor Jézus imádságáról olvastam, eszembe jutottak az esték, amikor félálomban hallottam apámat imádkozni. — Ő vezetett oda Jézushoz. Az ő arcán át homályosan megpillantottam Jézus Krisztusét. Ő volt az alap, az ő szeretetét, jóságát sokszoroztam meg, az ő önfeláldozását emeltem a végtelenség felé és igy festettem meg általa Jézust! Mindnyájunk arca mögött ott rejtőzködik egy Krisztus arca! Vájjon kiábrázolódik e bennünk a Krisztus? Vájjon ráismernek-e a mi Megváltónkra mi rólunk? Dr. Ravasz László püspökünk a jövő hónapban Skóciába utazik a skót református egyházak meghívására, így kecskeméti látogatása eltolódik egy kissé. Egyik valószínűség, hogy június hónapban látogatja meg a kecskeméti gyülekezetét, amikor részt venne az érettségi vizsgálatokon, sétányon levő egyetemet s a vele kapcsolatos könyvtárt látogattuk meg és szemlélődve jegyezgetve a nap nagyobb részét ott töltöttük mig nem délután fél öt órakor a francia nyelvű magyar estélyen jelentünk meg az auditóriumban, melyben annak idején Kálvin teológiai előadásait tartotta. Az előkelő közönséggel zsúfolásig megtöltött teremben a vásárhelyi származású úrhölgy férje a nagy emberbarát Csaparéde Sándor meleghangú megnyitója után Pruzsinszky Pál dr. budapesti reor. tanár olvasta fel »A magyar gályarabok«-ról szóló francia előadását, utána Bélteky Lajos lelkész, Nemes Elemér harmonium kísérete mellett »Rákóczi imáját«, — a 162. és 137. dicséret első versét énekelte el nagy hatással, Kovács István dr. budapesti vallástanár »A magyar református egyház múltja jelene és jövője« című francia nyelvű dolgozatát adta elő,Lampert Géza dr. pedig »Magyarok hódolata Kálvin szellemének” című költeményét adta elő magyarul s a szózat eléneklésével végződött a nagy hatást keltő ünneély. Ez ünnepélyről Claparéde Sándor és neje fogadóestélyére a Salle Centralba vonult a társaság, melyen Meuron a nagytanács tagja, Antal Gábor, K. Tóth Kálmán, Szilassy Aladár Guilott egy francia és a turini lelkipásztor mondottak pohárköszöntőket a Claparéde házaspárra és a magyarokra. Közben Bélteki Lajos, több szép kurucnótát énekelt s a svejci és a magyar himnus eléneklésével végzőzött az estély. 8 óra után, a genfi, népszerű evangizáló társaság termében kezdődött egy másik ünnepély.