Reformátusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 17. szám)
1923-05-13 / 17. szám
17. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA nem krisztusi indulatok. Türelmetlenség, zúgolódás, csüggedés, vagy harag talán ? Még nem hívtad be a Mestert a hajlékodba, csak az úton jártál vele. Érezd testvérem, hogy nem jól van így! Ha magad is úgy akarod, Isten segítségével s az imádságaid erejével sikerül majd elérned azt is, ami legnehezebb: otthoni keresztyénségedet. S ha majd otthon is és másutt is mindig meglátszik rajtad, hogy a Jézus tanítványa vagy, akkor megmutatod, hogy van a mi hitünknek, van az evangélumnak életeket átformáló, csodatevő ereje. Akkor bizonyságot tettél róla, hogy feltámadott a# Krisztus, mert hiszen él, munkálkodik te benned! Addig, amig idáig eljutnál, adj hálát a mindenható nagy Istennek mindazért, amit már eddig megadott s bízzál benne. Ő megcselekszi veled azt is, ami még hiányzik belőled. Legyen minden érdem, minden dicséret és minden dicsőség az övé. Csak a felé szálló háládból jusson azoknak is, akik az Ő követei itt közöttünk. A legnagyobb jót ők tették veled. Megköszönni sohsem tudod nekik, legalább az életeddel mutasd meg testvérem, hogy önzetlen fáradozásuk nem volt teljesen hiábavaló! IDEGENBŐL. A montpellieri fakultáson. Montpellier, ápr. 30. Montpellier — talán már írtam is — százezer lakosú város. Körülötte, a lágy hullámzású vidéken csupa szőlőskert zöldül. A kőből épített, szürke falú, pirostetejű házak mellett ciprusok s egy-két helyen pálmafák álldogálnak. A város szélén, a villák között, egy gyönyörű kert közepén, mint egy régi kastély, emelkedik a protestáns theol. fakultás, ahogy mi mondanék: Akadémia. 30—35 theológus készül itt jövendő hivatására. Jókedvű és jószívű, hangos csapat ez. Jellemző, hogy senki sem kormányozza ezt az internátust Teljes szabadságuk van mindenre, de soha vissza nem élnek vele. Nemzeti szempontból igen vegyes csoport ez: két magyar theológus tanul itt, négy belga, két svájci s egy franciává lett angol, egy, aki külmisszióra készül, a többi francia, négy évi tanulás után Franciaországban kap rögtön rendes lelkészi állást. Jelenleg 160 protestáns egyház van lelkész nélkül. Érdekes, hogy a hallgatók maguk felszerelték a drótnélküli telefont. Külön összetételű kifeszített négy drót ez, mely felfogja a villamos hullámokat. Esténként a párisi Eiffel torony hangversenyeit élvezzük. Úgy hangzik, mint valami grammofon. íme a tudomány számára eltűnik a távolság, sok száz kilométer ide Páris és szinte abban a percbe halljuk a sikoltó hegedűt, amikor Párisban a művész a vonóját végighúzza a szomorkodó húrokon. Évezredes kulturmunka eredményei látszanak itt mindenütt. Míg mi a törökkel harcoltunk, mint élő, vérző paizs, a mi vérünk által építhették itt kultúrájuk bástyáit a nyugati népek. Érkezésemkor az elnök beszéddel üdvözölt vacsoránál. Erre szabály szerint válaszolni kellett. Minálunk — mondottam — egy keserű csalódás, végzetes kiábrándulás fekszik végig a lelkeken A nyugati kultúrából kiábrándultunk. Nem volt képes megmenteni a világot annyi szenvedéstől és annyi jogtalanságtól. Egyetlen szentély maradt épen a háború lelki romjai után: az Evangélium. A világprotestánsai felelnek egymásért, mert testvérek. Ennek az evangéliumi testvériségnek jegyében vagyok itt mi. Egy árva népnek szomorú fiai, egy jobb, igazságosabb világ megteremtéséért. Körülbelül ez a hang, amin itt beszélni kell és lehet, mert ezer tőr és gyom van előttünk. Sajátságos, hogy az egész téli téli félév alatt itt lakott egy Szinedria nevű oláh görög-keleti pap. Éppen érkezésem napján utazott el. Amint kiveszem, jókedvű, barátkozó fiatalember volt, folyékony franciasággal és propaganda füzeteivel szolgáltam Nagy-Romániát. Valakitől, akivel szíves barátságba kerültem, értesültem, hogy Szinedria úr egyik megbízatása a mi munkánk ellensúlyozása lehetett. Azt terjesztette rólunk, hogy azért vagyunk itt, hogy a kisántant ellen titkos propagandát kezdjünk, így értettem meg később, miért kérdezte tőlem valaki érkezésemkor: — Miért jött Ön Montpellierbe ? Monsieur Szinedriának egy roppant előnye volt fölöttük, telerikoltotta a világot a románok franciaszeretetével Mi otthonról ilyenről nem számolhatunk be. Viszont a mi előnyünk, hogy a közös hit és imádság csillaga mellett találkozhatunk az emberiség eme szomorú alkonyában. Dr. Pruzsinszky Pál, a budapesti theol. akadémia igazgatója, — kivel együtt vagyunk itt, — előadást tartott a hallgatóknak a magyar protestáns egyháztörténetről Főként Szegedi Kis István személyével foglalkozott. Különös és izgalmas volt először hallani francia theológiai kathedráról magyar tárgyakról, francia földön, a háború után. Az Evangélium egy új csodája ez. Ami itt legfontosabb, a személyes érintkezés. Egyetlen igazságot tartani szilárdan, hogy velünk szörnyű igazságtalanság történt. Ezt az óriási homályt, mely a lelkeket betakarja, egy-egy sugárral megvilágítani. Ha rólunk csak egy sor kedvező hír jelenik meg úgy valahol, nyomban ott terem cseh-szlovák vagy oláh hírforrásból a cáfolat. A múlt vasárnap svájci társasággal jöttem össze, fiatal tanítók, tanítónők Szent Gallenből, ahová ezer év előtt ellátogattak pogány őseink. Ennyit tudtak a magyarokról, hogy megitták ezer év előtt a Szent Gelleni kolostor borát. Azon túl semmit. Próbáltam Rákóczit, Kossuthot, Petőfit, hasztalan volt. Ellenben az egyik szelíd, kiváncsi mosollyal fordult hozzám: — Ugyebár önöknél mindenki lóháton jár? Sok-sok ilyen nevetséges, sajgó kis eset forog a lelkemben. Értsük meg: egy nép vagyunk, akit idáig elsikkasztottak. A Habsburg hatalom kőfala körülvett, beárnyékolt. Hiába kiáltottunk, elfogták a hangunkat. A Kongó négerrel, az indiai brahminnel többet törődnek külföldön, mint velünk. Minden tett, minden szó ,erő és segítség, mely ezt a nagy sötétséget szétoszlatni próbálja. Ezért is jöttünk Jézus ereje által, Jézus nevében. Muraközy Gyula: EGYHÁZI ÉLET. Konfirmáció. Áldozócsütörtökön a délelőtti istentisztelet keretében folyt le az idei konfirmációs ünnepély, mely alkalommal 230 növendék vétetett fel az anyaszentegyház úrvacsorázó tagjai közé. Mindegyik konfirmált kapott emléklapot, emlékkönyvecskét s egy-egy kis képes bibliát, még pedig híveink áldozatkészségéből. Kérő szavunk megértő lelkekre talált s megható szeretettel hozták híveink adományaikat s ez által lehetővé tették, hogy minden konfirmált kaphasson bibliát. Áldja meg érte őket a jó Isten! 75