Reformátusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-48. szám)

1924-11-23 / 44. szám

43. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA 179 vező jelei, a protestantizmus egységének demon­strálód egység a szabadságban. A protestantizmus egységének egy másik meg­nyilatkozása (már nem az egyházak szempontjából, hanem az evangéliumnak és Isten országa terjeszté­sének szempontjából), nemzeti vagy nemzetközi konferenciák rendezése a misszió, a béke érdekében (Nemzetközi jóbarátság szövetsége az egyházak által); az ifjúság evangelizálása érdekében (Kér. ifjúsági egyesület, Kér. diákszövetség); erkölcsi és szociális reformok érdekében (Vöröskereszt, kékkereszt egye­sület, keresztyénszocializmus stb.). Róma ezzel szemben nem ismer más egységet, mint a csalhatatlan pápa, a látható fő tekintélyének való feltétlen engedelmességet. Nem is hajlandó képviselőt küldeni az ilyen konferenciára, holott ezt a keleti egyház megteszi, ha nem hatott is rá átala­­kítólag a 16. század reformja. A római egyház, az egy, az igazi Egyháznak tartja magát s nem járulhat hozzá, hogy képviselői mint egyenlő felek tárgyalja­nak a protestáns egyházak megbízottjaival. A jövő, 1925 év augusztusában a különböző keresztyén egyházak 5­ 000 képviselője jön össze össze Stockholmban, hogy szabadon tegyenek bi­zonyságot keresztyén meggyőződésükről, hogy ke­ressenek megoldást a szomorú és kilátástalan társa­dalmi bajokra. Természetesen Róma, az előbb emlí­tett elveknél fogva, itt sem fog­­legalább hivatalosan nem) megjelenni. Ennek a konferenciának a jelentőségét még ma nem vagyunk képesek felfogni. Hogy méretei­ben nagy lesz, azt sejteti velünk az, hogy már több év óta folynak rá az előkészületek. Német, francia, angol és amerikai előkészítő, nemzeti bizottságok dolgoznak a programon, melyek időnként nemzet­közi bizottságokká ülnek össze. Elég hatalmas megnyilatkozása lesz-e ez a XX. század keresztyénségének ahhoz, hogy méltó legyen Megalapítójához? Higyjük és akarjuk, s imádkoz­zunk érte. * Az »erkölcstelen irodalom elleni genfi bizott­ság« kérelmére öt újságárus magazint, amelyek pá­rizsi erkölcsromboló lapokat árusított, a bíróság sü­töröktől szenvedtek a kunok, hanem szabadságukat, birtokjogukat nagyhatalmú családok is megtámadták; ilyen volt a Paksi familia, mely 1561-ben­­ Ferdi­­nánd királytól Halast, mint Csongrádmegyéhez tar­tozó, úrnélküli paraszt helységet kérte és kapta bir­tokul. A zavaros időket mutatja, hogy a királyi kancellária épugy nem tudta, hogy Halas nem tar­tozik Csongrádmegyéhez, amint nem volt ismerős a kunok kiváltságaival sem. A Paksi-család nem so­káig örülhetett birtokának, mert Halas a sokszoros dúlás miatt nagyon is elpusztult, de a jogtalan bir­tokostól csak százötven esztendő múltán tudott meg­szabadulni. Kipusztult lakosságának helyére több felől, különösen Baranyából jöttek új lakók. »A baranyai jó földet a halasi homokon önként egy okos sem cseréli fel: kétségkívül valamely nagy szükség haj­totta hát fel a baranyaiakat Rekettye felé, melyet ők neveztek Rekettyének — amint a tanuk beszélik —, holott az azelőtt a város terrénumához tartozott« — írja szó szerint Tormássy püspök. Ezt a kényszerítő szükséget a török hódoltsági viszonyokban találjuk meg. Baranya és a határszélek török zászlósuraknak, a spahiknak voltak birtokai, míg az Alföld kincstári lyos pénzbírsággal sújtotta és megindította az eljárást az »Agence des Journaux« (újságügynökség) ellen, mely ezeket a lapokat Svájcba importálja. Itt lenne az idő, mondja »Semaine Religieuse«, hogy az igaz­gatója, aki városunk egyik legtiszteletreméltóbb családjához tartozik, megértse a »leckét«, melyet ez az ítélet ad neki. A szülők és a nevelők ezt a hírt nagy öröm­mel fogadták. Czmorek Jenő: Génévé, 1924 nov. 7. _____ Hírek Kiskunhalasról. Orgonaátvétel. Jó emlékezetű Toma Imre áldo­zatkészségéből épült orgonánk tudvalevőleg leszerel­tetett a háború alatt, csak néhány változatával szol­gálhatott a buzgóság emelésére. Az egyház Angster József és Fia pécsi hírneves orgonaépítő céggel ki­javíttatta, átalakíttatta orgonáját. A szerelési munká­latok tíz napig tartottak; november 14-én a kész orgonát szakértő bizottság vizsgálta meg és a végzett munkálatokat a szerződésben kikötött feltételekkel mindenben megegyezőknek találta. Különösen szép a most felszerelt új változat. Régi nemes hangján újra megszólaló orgonánk szolgáljon Isten dicsősé­gére, a lelkek buzgóságának emelésére. A főgimnázium Bethlen Gábor Köre Biky Gábor vallástanár vezetése alatt minden második vasárnap gyűlést tart. Legutóbbi gyűlése november 9-én volt, ima, bibliamagyarázat, szavalat, énekszámok és a Heidelbergi Káté ismertetése műsorral. A kör járatja a Kálvinista Szemlét, a Keresztény Családot, a Re­formátusok Lapját és a Protestáns szemlét. Könyv­tára, mit ebben az évben szerzett, 71 kötet vallásos munkát tartalmaz. A kör belépett a Protestáns Iro­dalmi Társaság tagjai közé, s az ifjak nagy buzgal­mat fejtenek ki az iratterjesztésben. Szép jövőt ígérő munkásságuk ne lankadjon az Úr szolgálatában. A református ifjúsági egyesület második össze­jövetelét tartotta november 16-án Pataky Dezső lelkész vezetésével. Az alakulás nehézségein átesve, megválasztotta dr. Gusztos Károly h. polgármestert elnöknek, Hatházi Lászlót titkárnak, Paczolay Győzőt jegyzőnek. A többi tisztségek betöltését és a vá­lasztmány megalakítását november 26-iki gyűlésére birtok. Amott a gyakran változó földesurak képte­len módon sarcolták a lakosságot, a kincstári bir­tokon legalább némileg kímélték az adózókat. Ezért vándoroltak a török harácsolásait már nem tűrhető baranyaiak az alföldre. Baranyába visszatért 70—80 esztendős emberek vallják, hogy­­az egyik gyer­mekségében járt Halason, a másik, mint szolgale­gény, négy esztendeig lakván ott, kaszálta, szántotta annak földjét. Buda felszabadulása után enyhült némileg az alföldi lakosság helyzete, így a kunoké is. A Paksi­család hatalmaskodásától Halas csak 1692-ben sza­badult meg, mikor Esterházi Pál nádornak, a kunok grófjának és birájának előterjesztésére Lipót király megsemmisítette Ferdinándnak adománylevelét és a kun jussot visszaállította. Ennek is kevés ideig örül­hettek kunjaink, mert ugyanaz a Lipót háborús szükségektől kényszerítve 1702-ben a jász-kun kerü­leteket eladta a Német Lovagrendnek. A rend a birtokjogot továbbadta a »pesti ispotály«-nak s ettől önerejükből váltották ki magukat a jász-kunok. Ez volt a redemptio, mit még ma is emlegetünk. (Folyt. köv.) *

Next