Reformátusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1926-01-03 / 1. szám

XIII. évfolyam Kecskemét, 1926 január 3­0.C/viÁTUSOK Előfizetési ára: Negyed évre . . 20,000 korona Egy hónapra . . . korona Egyes szám ára . 3000 korona Megjelenik minden vasárnap. EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI HETILAP. ♦ ♦ ♦ DR. HETESSY KÁLMÁN, MURAKÖZY GYULA, ILLYÉS KÁLMÁN. Szerkesztőség: a református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal­­ a református egyházi pénztárban és a Részvény­nyomdában. Két templomköz, hol előfizetések és mindennemű rekla­mációk felvétetnek. 1. szám SZERKESZTIK: Lapja Újévi áhitat. Irta: dr. Ravasz László püspök. A JÓ PÁSZTOR. Az Úr az én pásztorom. XXlll. Zsoltár. Az év első napja olyan nap, mint a többi, mégis különös jelentőséget ad neki az, hogy e napon az Örökkévalóság ablaka kitárul előttünk. Úgy fogad­juk ezt az évet, mint egy új reggelt. Frissen, üdén, bizakodva indulunk neki az új életnek. Milyen jó, hogy Isten olyan hosszútűrő­s atyai bizalommal tovább foglalkozik velünk. Új, meg új lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy elvégezhessük életünk leg­nagyobb feladatát: ajkunkkal és cselekedeteinkkel dicsérjük őt. Köszönjük Istennek, hogy új alkalmak hosszú sorát nyújtja még felénk, amelyekben mindig találkozhatunk vele s helyrepótolhatjuk, amit elmu­lasztottunk és megcselekedhetjük, amire elhivat­­tattunk. E napon érezzük át,megint teljes örömmel és mély hálával, hogy az Úr a mi pásztorunk. Hány­szor elfelejtkeztünk erről és hányszor elfordítottuk tekintetünket róla, de Ő sohasem felejtkezett el ró­lunk és tekintetem szüntelenül rajtunk nyugodott. Milyen jól esik Őt közelünkben tudnunk! Örök szeretetének drága tárgyai vagyunk, nem magunkért, hanem Ő érette s azért az árért, amelyet Szent Fia fizetett érettünk. Véghetetlen bölcsessége titokzatos tanácsban határoz legfőbb javunk felől és megszabja, ami nekünk javunkra válik: mennyi értelem, mennyi gond, mennyi isteni találékonyság foglaltatik e leg­főbb bölcsességű pásztornak velünk való törődésé­ben! És mindenhatósága, amelyik egyetlen mozdu­lással világokat teremt és napok fáklyáit oltja ki, milyen biztosan, pontosan és dicsőségesen viszi végbe mindazt, ami az ő hű pásztori gondjából következik mireánk. Óh én lelkem, örülj és örvendezz, hogy hogy ilyen pásztorod, atyád és gondviselőd van! Énekeld neki ez újév hajnalán : »Kicsodám van nekem az egekben ? Náladnál egyébben nem gyönyörködött e földön. Ha elfogyatkozik is testem és szivem, szivem­nek kősziklája és az én örökségem Te vagy­ok Isten mindörökké. » (63. Zs., 25., 26. o.) * Köszönöm Néked, én Uram és én Istenem, hogy erre a napra felvirrasztottál. Köszönöm, hogy napjaim­hoz napokat adsz még s abban drága alkalmakat arra, hogy megtérjek és éljek. Azért felajánlom Te Néked ezt az esztendőt, amit ingyen kegyelmednek tetszett én reám elhozni. Ígérem előtted nagy fogadás­sal, hogy ez újévben nevedet jobban megszentelem s magamat teljesebben állítom oda Te Néked tetsző ked­ves áldozatul. Buzgóbb leszek a Te imádásodban, hivebb szent akaratod teljesítésében, szorgalmatosabb a jó cselekedetekben, tűrőbb a szomorúságban és örven­­dezőbb a reménységben. De mit érne minden fogadásom és elszánásom, ha Te nem segítenél az örök jóság és örök segedelem ! Azért könyörögve kérem számomra ez évben a Te Szent Lelked ajándékait. Neveld az én hitemet, gyújtsd fel az én szeretetemet, erősítsd meg az én reménységemet Világosítsd meg az én elmémet, hogy akaratodat meg­ismerjem. Tedd fogékonnyá a szívemet, hogy akara­todnak engedelmeskedjem és vidd végbe örök végzésedet velem, ellenem és éreztem. Segíts meg, hogy szolgáljak azoknak, akik én reám bízattak. Szerezzek örömet azoknak, akik engem szeretnek és nyújtsak jó példát mindazoknak, akik reám tekintenek. Őrizd meg csalá­dom tagjait, barátaimat és munkatársaimat. Áraszd ki reám áldásodat, ne lásson szükséget az én lelkem és ne törjön el felettem a kenyérnek a botja. Oltal­mázd meg házamat, városomat, hazámat, anyaszent egyházamat. Őrizz meg minden bűntől, kisértéstől, nyomorúságtól és készíts ebben az évben is atyai sze­retettel, atyai türelemmel életem végső órájára, amely­nek fekete küszöbjén midőn átúllépek, öltöztess fel az én Uram Krisztusom érdemébe, ama lakodalmi ru­hába és fogadj be atyai szíved örömébe. Amen. KRÓNIKA A HÉTRŐL. Rádió a Kálvin-téri templomban. Pesten voltam az év utolsó vasárnap délelőttjén. Lábbadozó beteg ült mellettem, akinek lábain még eleven sebek sajogtak a nehéz és válságos operáció után. Künn, az utcán csöngettek a villamosok és a soha sem pihenő kocsik zörgése felhallatszott. — Karácsonykor — beszélte a beteg — nem tudtam, mi lesz a rádió, a dróttalan távíró programja. Nálam föl van szerelve. Beigazítottam a budapesti állomás hullámhosszára. Délelőtt tíz óra volt. Egy­szerre csak valami ismerős, kedves, szivetremegtető ének ömlik ki a tölcsérből hatalmas áradatával. *Krisztus Urunknak áldott születésén...» A Kálvin­­téri ref. templom istentisztelete volt bekapcsolva. Ebben a percben szerte az országban, a világon szálltak az istentisztelet igéi. — Ma először — mondotta Ravasz László püspök, kinek megismertem a hangját — a rádió rejtelmes hanghullámai is szétviszik igehirdetésünket és mi oda kiáltjuk a világnak, ezereknek és ezereknek : Ma néktek Megtartó született... Áhitatos csöndben hallgattam a prédikációt végig. Ott lehettem a templomban s velem

Next