Reformátusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1927-01-02 / 1. szám
XIV. évfolyam. Kecskemét, 1927 január 2.1. szám. Előfizetési ára: Negyed évre . . . 2’— pengő Egyes szám ára . . .'20 pengő Megjelenik minden vasárnap. DR. HETESSY KÁLMÁN, ILLYÉS KÁLMÁN, MURAKÖZY GYULA, SZABÓ ZSIGMOND. r- ^ matusok Lapja EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓ! HETILAP. * «■ ♦ SZERKESZTIK: Szerkesztőség: a református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal a református egyházi pénztárban és a Részvénynyomdában. Két templomköz, hol előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek. Új esztendő. Új esztendő a kapu, melyen át a bizonytalan jövőbe lépünk. Ezer lehetőség, ezer alkalom. Mindenki meglepetéseket, új csodákat, fordulatokat vár a jövőtől. A jövő az az ismeretlen ajándékozó, aki hirtelen valami még soha nem látott kinccsel lep meg bennünket. Ezzel szemben ne felejtsük el Jézus szavát. Mikor a boldogabb jövőt, az Isten országát keresték a tanítványok, ő azt mondta: »Isten országa nem itt és nem amott van, Isten országa tibennetek van«. A jövő tibennetek van, mint a jövő termés a földben, amint az elmondandó szó az agysejtek között. Isten a jövőt általatok és veletek akarja megteremteni. Kezetekben tartjátok a jövőt, lelketekben hordozzátok a holnapot, szokásban, szavaitokban imádságaitokban vagy káromkodástokban, szenvedésetekben, örömeitekben vagy búsulástokban felétek jön a holnap. A jövőt Isten nekünk adta. Meg van az ötörök terve vele szemben. Mi tőlünk várja, hogy a lelkünkön keresztül bontsuk ki és valósítsuk meg az ő örökkévaló gondolatait. Mit hoz az új év? — kérdezik sokan tűnődve és remegve. Inkább azt kérdezzük: Mit hozok én az új évnek? Mennyivel több csöndet, mennyivel több szolgálatot, mennyivel több szeretetet ? Minden szokásom, minden tettem egy jóslat a holnapra vonatkozólag. Jézus az új év. Jézus az új, az ajándék, az örök. Benne élhetsz s vele lehet új esztendőt teremteni mindenek számára. Ültem ott a hűvös parton, S hozta már felém az alkony. Öntudatlan, akaratlan Felém jött az alkonyatban. Este árján, alkony árnyán Ha a kezemet kitárnám Nem futna el a folyóba Tovatűnő piros rózsa. Mozdulatlan ültem csöndben. Néma lett az est közöttem. Csillaghímzett barna fátyla Ráborult a rózsaszálra . . . • Ülve az idő nagy partján Most már sírva hívogatnám . . . És dalol a hab örökké: — Soha többé, soha többé.. . Az Idő folyójának partján. Rászitált az alkonyára A csillogó halk folyóra, S csókon ért a zsarnok árnyék Egy búcsúzó napsugárt még. . . . Barna esti hab hogy áradt, Sodra vitt egy rózsaszálat. Parti füzek, balga nagy fák Dalt mondtak hogy visszatartsák. . . . Sírban égő tiszta rózsa Ki ejtette a folyóba ? Játékból egy csacska gyermek? Álmot hordoz vagy szerelmet? Úgy szórták el könnyes órán? Elejte egy álmodó lány? Sírba dobták tán temetni? Nincs utána semmi, semmi? Muraközy Gyula. ÖRÖK IGE. Újévre. Joel 2: 15-27. Mint viharban a kacagó napsugár, úgy hatott e prófécia a sok sanyarúságot látott népre. Megbékélt az Isten s a kegyelemnek és áldásigéreteknek valóságos zuhataga ömlik az ő népére: »adok nektek búzát, bort, olajat és megelégedtek vele; és megzöldül a pusztának mezeje; és a fa megtermi gyűmölcsét; a füge és szőlő is kizárják gazdagságukat.« Mennyi öröm, mennyi kincs, mekkora gondviselés! De még ennél is többet igér az Úr az ő népének: » Örvendezzetek a ti sehova Istenetekben, mert ad tinektek, ki az igazságra megtanítson« Szegény Izrael! Minden nyomorúságának az volt az oka, hogy az igazságot mindig csak kereste. Némelykor Baal Istenben, máskor Astarótban és azt hitte, hogy az az igazság, hogy az oltárok füstölögjenek a barmok kövérében. Pedig az igazság más! Az igazság az, hogy Jehova az egy igaz Isten népének pásztora, ki nem a ruhák, hanem a szivek megszaggatásában gyönyörködik ; kinek áldozatul nem a barmok kövére kell, hanem a szivek, az életek! És az Úr azt ígéri, hogy a jövőben erre az igazságra tanítja meg őket. Megáldja nemcsak testben, de lélekben is. De az ígéreteknek itt még nincs vége. »Megtudjátok, hogy az Izrael között vagyok én.› Veletek vagyok! Én adtam hazát Ábrahámnak, a ti Atyátoknak, én adtam Jákobnak a Gósen dús mezőit. Én hoztalak ki Egyiptomnak földjéről a szolgálatnak házából. Én tápláltalak mannával, fürjjel, kőszikla vizével. Én