Reformátusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1927-01-02 / 1. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA 1. szám. voltam a tűzoszlop, az előttetek járó jelleg. És én leszek közöttetek is. Veletek leszek ! Mit félnél hát a jövőtől? És mindezekért nem kiván egyebet az Úr, csakhogy »Kürtöljetek a Sionon, szenteljetek böjtöt hirdessetek gyűlésit Hogy ti is ahoz térjetek, aki hozzátok tért .. Most — az új esztendő első napján — lehet-e szebb prófécia ennél ? Mindezek Istennél vannak. Lehet ez esztendő szűk, szegény, sovány is. De az is meglehet, hogy a völgyek, hegyek és rónaságok áldásban csepegnek. Egy azonban bizonyos: ami igazán szükséges, azt a darab kenyeret, azt az ital­vizet megadja az Úr ebben az esztendőben is. Aki táplálja az égnek madarát, táplálni fog téged is. S e testi áldásokon felül ígéri, hogy tanulni fog az igaz­ságra minket is. Mert onnan van minden nyomorú­ságunk, hogy az igazságot még mindig csak keressük. Némelykor a tudományban. Csak azt tartjuk igaz­ságnak, amit az ész a sötétségek mélységeiből kihoz. Máskor a gazdasági, a társadalmi új berendezkedések­ben. Sőt az igazság keresésében némelykor addig megyünk, hogy kétségbe vonjuk lételét Annak, ki az eget és földeit teremtette. És az Úr ígéri, hogy ebben az évben is tanítani fog minket az igazságra. Tanítani fog, hogy Ő a mi mennyei Atyánk, ki szeret minket, szeret úgy, hogy egyszülött fiát adta váltságul érettünk. És vár minket, hogy visszatérjünk az idegen tartományokból az elhagyott szülői házba. És ígéri, hogy közöttünk lesz. Kell-e ennél több? Mit félnénk hát a titkos jövőtől? Az esztendőnek napjai kibontakoznak rendre, mintha az ember egy könyvet olvasna De annak a könynek minden egyes lapját az Isten Írja. A ragyogókat is és a sötéteket is. Más senki nem irhat abba semmit. Közöttünk lesz, velünk lesz, megfogja a kezünket... És te?... Te mit fogsz adni, mit ígérsz az Úrnak ez új eszten­dőben? »Kürtöljetek a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést «Ennél többet és szebbet nem is adhatsz! Mintha te is ahoz térsz, ki szeretetével hozzád hajlik. S akkor boldog lesz az új esztendő. Farkas Béla. Jézus. Irta: Hegedűs Lóránt. Csodálom az embereket: egyik sem megy el hazulról, míg hírlapjában reggel el nem olvasta, hogy melyik képviselő, vagy melyik miniszter mit mondott neki Hát ez olyan érdekes ? Nem izgatóbb, nem hatalmasabb, amit az írás mond nekünk. Hogy lehet akkor elmenni hazulról anélkül, hogy az ember elolvasta volna, Jézus mit üzent? Senki se induljon reggel hivatalába, míg néhány verset a bibliából el nem olvasott. Mennyi kincs, mennyi szeretet és mily művészi élvezet. Keveset hallottam eddig arról, hogy Jézus a világ legnagyobb szónoka. Hihetetlen egyszerűsége és az a közvetlenség, mellyel kétezer esztendő óta beszél, megakadályozták az emberiséget abban, hogy meglássa benne a lángelmének tökélyre vitt szónoki művészetét. Először magam is megdöbbentem tőle, mikor megtaláltam a Hegyi Beszéd belső szónoki struktúráját. (Máté Evang. V. rész.) De hirtelen két tanút szereztem magamnak, mégpedig a két világ­résznek egyik legnagyobb élő szónokát gróf Apponyi Albertet és a legnagyobb élő magyar írót, Herczeg Ferencet, kiről kevesen tudják, hogy szorgalmas Bibliaolvasó. Mindketten egy véleményen voltak velem. A Hegyi Beszédben Jézus eléri nemcsak a legnagyobb érzésnek, de a legnagyobb szónoklati művészetnek is a tetejét. Minden igazi nagy szónok Demosthenes, Cesar, Kossuth, Gladstone, Apponyi legnagyobb beszédeiben mindig valamely belső művészi szerkezet van elrejtve, melyre föl van építve a mondatfűzés, az érzés vagy az érv; minden nagy szónok konstruál, csak a közönség nem veszi észre. Most már a Hegyi Beszédben az történik, hogy a Beszéd óriási konstrukcióját, mely megindul a nyolc boldogságnak egymásra emelkedő nyolc lépcsőjén s végül a mennyboltozatig ér, annyira felszívja magába egy óriási érzés hevülete, hogy az egész világ azt hiszi, nincs a Beszédben konstrukció. Pedig éppen megfordítva van. Forma és tartalom elválaszthatat­­lanokká lettek benne: ez a tökély. Nincs tovább. Aki ezt mondta, az 30 évig volt elvonulva a pusz­tába, vagyis saját lelkének mélységeiben. Jézust itt tökéletesen megismerjük: töredékek szálltak reánk mondásaiból, azokat is csak száz évvel később írták fel halála után, mégis sehol sincs ellent­mondás igéi között s a Hegyi Beszédet ki egyszer hallotta, nem tudja másként elmondani, mint ahogy Máté megírta. Tessék megpróbálni és kidobni egy versét, vagy csak megváltoztatni s sorrendet is. Lehetetlen. Az elrejtett művészi konstrukció oly felbontatlanul összetartja, mint aranyabroncs az ötvös művet. Ezért kétségtelenül hiteles. Úgy a csúfolókkal (Bernard Shaw) mint theo­logus disputálókkal szemben fenntartom azt, hogy Jézus nem fejlődött soha. Ő nem kereste az igaz­ságot, hanem hozta azt. Mit jelent az, hogy valaki fejlődik, felfedezést teszen ? Azt jelenti, hogy meg­változtatta meggyőződését, ma mást hisz, mint tegnap. A nagy Newton Izsák eleinte nem tudott semmit arról, hogy a földnek vonzó ereje van, mikor egy almafa alatt reá eső alma megváltoztatta eddigi meggyőződését és fölfedeztette vele a vonzás törvé­nyét, így fejlődött tehát Newton. Jézusban ily válto­zásoknak nyoma sincs. Azt hiszem, hogy mikor gyermekkorában föl­vitték a templomba szülei, akkor is ugyanazt vallotta, amit akkor, mikor­­megtért lelkének mélységeiből tanítványainak hirdetett. Lukács evangélista evangé­liumának II., része 46. és köv. versei ezt világosan mutatják: »És jön, hogy harmadnapon megtalálták őtet a templomban, ki ül vala a Doktorok között és hallgatja és kérdezi vala őket. Álmélkodnak pedig mindnyájan, akik őtet hallgatják vala az ő értelmén és feleletein.« A világháború megróbáltatása után Jézus a legmodernebb alakja az emberiségnek, új és egészen friss, a gyűlölet tivornyái után a Szeretet örökké­valóságát hirdeti. Karácsonyfámat megint meggyújtom: öt év óta nem égett rajta gyertya. Zöld gallyain most újra kigyullad fények. Várom Jézust és ő érkezik. Más nagyvárosokban ma az a divat, hogy rádió­szekrényt tesznek a karácsonyfa alá és ámulva hallgatnak hol new-yorki hangversenyt, hol párisi éneket, hol Berlin vagy Róma szavalását. Csodál­koznak rajta, hogy mily misztikus erő jön láthatatlan hullámokon. Az­ én csodám nagyobb. A Bibliát teszem a fa alá, fölötte apró viaszgyertyák hintik

Next