Reformátusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1927-01-02 / 1. szám
Olvasóinkhoz! Újév kezdetén szeretettel köszöntjük olvasóink hűséges táborát. A pengőszámításra való áttérés kapcsán, lapunk negyedévi előfizetését 2 pengőben, az egyes példányok árát 20 fillérben állapítottuk meg Hisszük, hogy olvasóink további ragaszkodással tartanak ki lapunk mellett s buzgalommal igyekeznek olvasóink számát az új esztendőben is jelentős számmal növelni. Minden előfizetőinket kérjük, hogy az új negyedév alkalmából szíveskedjenek előfizetésüket beküldeni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. Istentől megáldott új esztendőt kíván a Reformátusok Lapja szerkesztősége. REFORMÁTUSOK LAPJA Anyák iskolája. A csecsemő elválasztásáról. A csecsemő egészséges fejlődésének egyik legfontosabb biztosítéka a helyes és rendszeres táplálás. A csecsemő igazi, semmivel sem pótolható tápláléka az anyatej. Ezen kívül 5—6 hónapos kora előtt semmi mást adni nem kell, sőt nem szabad. Ha anyatej nincs elegendő vagy a csecsemő nem fejlődik kielégítően, póttáplálékot (tehéntejet vagy mást) csak orvosi tanácsra és orvosi utasítás szerint adjunk. A féléves kort elért csecsemő szervezete, testi fejlődése az anyatejen kívül megkíván már más táplálékot is. A csontok fejlődéséhez, erősödéséhez, növekedéshez, vérképzéshez mind több és több sóra, vitaminokra s más alkatrészekre van szükség, melyeket az anyatej már nem tud kellő mennyiségben szolgáltatni. Oly táplálékot kell tehát alkalmaznunk, melyek egyrészt a kívánatos tápalkatrészeket bőven tartalmazzák, másrészt a csecsemő gyomrának emésztőrendszerének nem ártanak. Erre a célra legalkalmasabbak a zöldfőzelékek és a gyümölcsnedvek ... A féléves korban való hozzátáplálásnak még az elválasztás szempontjából is nagy jelentősége van ... Az elválasztásnak nem szabad máról-holnapra végbemenni, mert ez a bélhurut veszedelmének teszi ki a csecsemőket, hanem lassan, fokozatosan kell történnie. Az a helytelen szokás, melyet sajnos még napjainkban is sok helyütt látunk, hogy a csecsemőtől minden átmenet nélkül elvonják az anyatejet, a sok csecsemő halálát, betegeskedését és elsatnyulását eredményezte. Hogyan készülünk az elválasztásra és miként is menjen az végbe? Féléves (sokszor már lehet 5 hónapos korban is) csecsemőnek először délben pár kanál borjúcsont levest adjunk — eleinte üresen, később kevés darával. Pár nap múlva a csontleves után főzeléket nyújtsunk — áttörve — tejjel habarva vagy vajas rántással készítve. Főzelékek közül először a sárgarépa, spenót jönnek szóba, — később a krumpli is. Míg teljes adagot nem eszik a kicsibe, (0/2—2 decit levessel együtt) pótlásként anyatejet adjunk — evés után . . . Sokszor nehezen megy a főzelék adása, de türelemmel minden esetben eredményt lehet elérni. Ha jól eszi a főzeléket a kicsi, evés után pár kanál almapürét is adjunk, vagy kicsavart narancslevet megcukrozva. Ez utóbbit napközben is nyújthatjuk egy-két alkalommal ... Ha az első táplálásokra hányás, hasmenés jelentkezik, nem szabad erőszakolni a dolgot, várni kell, míg következmény nélkül kezdhetjük a táplálást. Addig anyatej a legjobb táplálék. . . Egy hónap múlva, midőn már jól eszi a csecsemő a főzeléket (6 ill. 7 hónapos korban) a délutáni táplálás helyett tejbedarát adjunk, (hígított tehéntejbe — pépesre főzve.) Ekkor már csak 3-szor szopik a csecsemő, — kora reggel, délelőtt és késő este. Újra egy hónap múlva (7 ill. 8 hónapos korban) a délelőtti szopást 1/з vízzel, teával vagy lisztfőzettel hígított tehéntejjel helyettesitjük (180—200 gr. 2 kocka cukorral édesítve) melyet 9 hónapos kortól kezdve higítás nélkül adhatjuk. A hátra lévő két szopást 9—10 hónapos korig fenntartjuk, — amikor is ezeket is tehéntejjel pótoljuk s igy gondosan, fokozatosan végrehajtjuk az elválasztást, melyet sem a kicsi, sem az anya nem érez meg különösebb mértékben. Hogy mindezeket a legnagyobb gonddal, tisztasággal kell véghezvinni, mondani sem kell. A főzeléket ne fűszerezzük, de kevés sót se felejtsünk bele tenni s ha szükséges, cukrot sem. Húst egy éves kor előtt ne adjunk, a tojással óvatosan bánjunk, különösen kiütésre hajlamos gyermekeknél. Az ennivalókat sohse rágjuk meg előre, mert ez nemcsak ízléstelen szokás, de veszedelmes is: a szánkban élősködő — nekünk talán ártalmatlan, de a kisdedekre káros betegségcsírákat könnyen beolthatjuk. Minden anya lelkére kell kötnünk, hogy nyári hónapokban (június— augusztus) ne válassza el kisdedét, mert a tehéntejjel való kizárólagos táplálás ilyenkor könynyen veszedelmes lehet. Tanácsosabb ily esetekben pár hónappal tovább szoptatni s az elválasztást ősszel ezközölni. Az idő előtti elválasztás nagy veszedelmeket rejt magában, — különösen ha nem okosan végezzük, — de az időntúli (1 éves korig, vagy azon felül) szoptatás is káros, — mert az ilyen csecsemők vérszegényekké és csontrendszerük hiányos fejlődése következtében angolkórossá válnak . . . Legyen azért minden anya jelszava: pontosság és rendszeresség a szoptatásban, — okosság és óvatosság az elválasztásban. 1. szám Gondolatok Sundar Singh Írásaiból A keresztben rejlő boldogságról. Fájdalom és balsors közelebb visznek Istenhez és alkalmasabbá tesznek bennünket az Ő szolgálataira. Sokan csak bűnükért való büntetésnek tekintik a szerencsétlenséget, pedig a szenvedés és az a mód, ahogyan szenvedünk, kitűnő út arra, hogy Istennek szolgáljunk s igen célravezető út arra, hogy őt dicsőítsük. Aki még nem tűrt szenvedést, nem képes a legnagyobb öröm megismerésére. Az élet igazi titka abban rejlik, hogy tudjunk nap-nap után meghalni. Mert ha meghalunk, akkor kapjuk meg az életet az élet adójától. Tény, hogy az igaz keresztyén naponként meghal önmagának. Így kapja meg az életet attól, aki adja az életet. A kereszt olyan, mint a dió. Külső burka keserű, a magja azonban üdítő és erősítő. Kívülről sem szépnek, sem jónak nem látszik a kereszt. Igazi