Reformátusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1930-07-13 / 27-28. szám
a Érett mezők, tétlen munkások. Aratás idején. Máté 9:36—38. „Kevés az arató“, — mondotta Jézus és mi is ezt sóhajtjuk utána csüggedten, ha körülnézünk sorainkban. Elég önző, anyagias világot élünk ahhoz, hogy csak kizárólag magunkkal törődjünk; eszményeinket erősen megtépték az elmúlt évek, lelkesedésünk tüzére hamut szitál a gond. Álmaink, elmúlt idők visszavágyott képei, mint süllyedő hajók, fogton küldik a vészjeleket: mentsetek meg! Hol a segítség? Megmondja a szent ajkakról jövő tanács: „kérjétek az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásában. Ah, igen! Ide hívő, imádkozó százezrek kellenek. Akiknek szívén átömlik, mint a Golf-áram meleg vize a tengerben, — a másokért is aggódó és tettrekész szeretet. Megérted-e és megérted-e én református magyar népem, hogy a társadalom, erkölcs és hazamentő feladatok oroszlánrésze te reád vár? A te acélos karod aratja a nagy Alföldön, a Tisza partján, a Sajó mentén a legszebb isteni áldást; mutasd meg, hogy hited erejével, erkölcsöd tisztaságával is megelőzöd a Sátán aratóit. Hitünk cselédei azok is, kik ma országunk vezető helyein az irányt mutatják; ne tévesszen meg beneteket más szirénhang, más ígérgető hívás, — menjetek abban az irányban, amerre mutatnak. Négy évszázad legendás története őrzi azok neveit, akiket a mi egyházunk adott aratókul a magyar jövő vetésébe. Kérjétek az aratásnak Urát, hogy oyanokhoz hasonlókat küldjön, kik még a gályapadon is zsoltárt énekeltek s mikor hullt a hó és hullt rá a vér felsebzett tagjaikból, didergő testüket egy név ismétlése melegítette: Jézus, Jézus . . . Ez a bűnbe, halálba és tudatlanságba zuhanó világ is ettől a névtől fog megújulni és megtisztulni. Emberek, emberek kellenek, akik az elesetteket, szenvedőket, gyűlölködőket a Megváltó lábaihoz vezetik. Emberek kellenek, akik e csonka országot az ő tiszta Evangyéliumával állítják talpra. Fel, mert eljő az éjjel. Fel, mert eljő az éjjel, fel, fel hajnalba hat Míg harmatcsepptől égve fénylik a virág. Napkelte ébren érjen, a nagy munkába már, Fel, mert eljő az éjjel s nem dolgozhatsz már. Fel, mert eljő az éjjel, fel, mert a dél is itt. Férfierőd az Úrnak muknájába vidd! Minden igaz munkásra szent felelősség vár, Fel, mert eljő az éjjel s nem munkálhatsz már! Fel, mert eljő az éjjel, fel, mert az est beáll, mint a növekvő árnyék, hogy a nap leszáll. Fel, az utolsó percig, mert az idő eljár, Fel, mert eljő az éjjel s nem munkálkodsz már! VARGHA GYULÁNÉ: Kedves Tábiták! Engedjék meg, hogy levélben, ismeretlenül is fölkeresem ezt a kedves, ifjú szövetséget, amelynek a munkája nagyon közel áll a szívemhez. Vegyék ezt a pár sort, mint egy olyan Testvér üdvözletét, akit talán sohasem láttak, de aki mégis tudja, hogy haza ír. Istennek gazdag áldását kérem a Szövetség minden tagjára, áldott és szent munkájára! A „Reformátusok Lapja“ minden héten fölkeres engem is. Ilyenkor a Testvéreim jönnek hozzám s beszélgetünk, arról, hogy egy a munkánk és az imádságunk. Az az érzésem, hogy számunkra a világ egy elhanyagolt virágoskert, a menynyei Kertésznek talán legkedvesebb életek haldokolnak az út porában. Küld, hogy emeljük föl őket és mond *)9 XVII. évfolyam. Kecskemét, 1930. július 13. 27. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA дкяь аъъ дейь ifz&s &S&., tmutk «gasa. .-s&a, ytosr лыа> &*зк -яа а&ъ /*<шь з>£ъ амъ екъ. (&&■. tsas* £SM <Ейй Ű& Ш& Щ -tfeä r'g-^ »fefe fffffffflffffffffffffPffffffffiffifffHff Előfizetési ára: Negyed évre . . . 2'— pengő Egyes szám ára . . 020 pengő Megjelenik minden vasárnap EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓS HETILAP * # * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN, ILLYÉS KÁLMÁN, MURAKÖZY GYULA, SZABÓ ZSIGMOND. Szerkesztőség: a református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal: a Részvény-nyomdában, Kéttemplom-hoz hol előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek