Reformátusok lapja, 1933 (19. évfolyam, 1-39. szám)

1933-02-26 / 9. szám

XX. évfolyam. Kecskemét, 1933 február 28. Vidéki előfizetési ára Negyed évre ... 1­60 pengő Egyes szám ára : 0­ 20 pengő REFORMÁTUSOK LAPJA tÁVHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI HETILAP # * * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN és DR. VASS VINCE. Szerkesztőség: * református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal: a Részvény­nyomdában, Kéttemplom-kia­dói előfizetések és mindennemű rekla­mációk felvétetnek Megjelenik minden vasárnap Mindent úgy kaptunk „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?" 1. Kor. 1 : 7. Mikor leszünk mi elég okosak és elismerjük, hogy mindenünk, amink van, Isten ajándéka? Akkor elkerülnénk a megaláztatásokat és a fáj­dalmakat és elkerülnék embertársaink azokat a sérel­meket, amelyeket elbizakodottságunk okoz nekik. Mert belátnánk akkor, hogy semmi érdemünk nincs arra, hogy élvezzük azokat a javakat, amelyeket a Minden­ható kegyelmének tetszett részünkre kiosztani. Ugyan­ez áll lelki életünkre is. A hitnek minden erejét, min­den szeretetet, minden értelmet, mindent, ami széppé és emberségessé teszi életünket, úgy kaptunk. Még tovább is mehetünk. Meg van bennünk a tö­rekvés arra, hogy javakat szerezzünk, vagy tudo­mányt, tekintélyt, dicsőséget, segítettek is bennünket kedvező körülmények, de minden csak annyiban sike­rült, amennyiben Isten akarata engedte azt, amennyi­ben az ő kegyelme elegyengette utunkból az akadá­lyokat. Különben minden igyekezetünk és minden munkánk hiábavaló lett volna. Az a mondás, hogy az ember a saját szerencséjének kovácsa, nem egészen igaz, csak abban a mértékben, amily mértékben alá­rendeljük szerencsénket az Úr vezetésének, aki tet­szése szerint megáld bennünket. De a szerénység nem ízlik nekünk. Mi szeretjük magunknak tulajdonítani azokat az eredményeket is, amelyeket tisztán kegyelemből nyertünk el. És ezzel magunkra vonjuk az ítéletet, amelyik sokszor büntet azért, mert megfosztjuk Istent az ő jogaitól, mert el­­bizakodottak vagyunk és megalázzuk azokat a test­véreinket, akiknek kevésbbé kedvezett az Isten. El kell jutnunk arra a hitvallásra, amellyel ki­tépjük szívünkből a hiúságot és elbizakodottságot és elismerjük, hogy mindenünk, amink van, az Istené. Forduljunk szembe az ellenséggel, amelyik elvá­laszt minket Istentől, ismerjük el alázatosan, hogy az Isten kezében van az életünk és bízzuk rá magunkat az ő vezetésére. Adjunk hálát azokért az áldásokért, amiket kaptunk ingyen, kegyelemből, minden érde­münk nélkül és használjuk ezeket a javakat alázato­san Isten dicsőségére. Sáfárai vagyunk drága ajándé­koknak, az egészségünknek, az életünknek, lelki, testi javainknak, földi vagyonnak, szellemi kincseknek. És az, aki ezeket adta nekünk, egykor számon fogja kérni tőlünk az ő adományait. És ha valamire szükségünk van, őtőle kérjük. Ő gondoskodik rólunk. Egyháztanácsülés Folyó hó 19-én tartotta egyháztanácsunk presbi­teri ülését, melynek főtárgya volt az 1933. évi költség­vetés megállapítása. A költségvetést igen részletesen le­tárgyalta előzetesen a gazdasági bizottság s így került a végső eredmény az egyháztanács elé, amelyet az egyháztanács azután jóváhagyott. A költségvetés szo­morú képét mutatja a katasztrofális gazdasági válság­nak. Egyházunk jövedelmeiben négy év alatt 100 ezer pengő csökkenés jelentkezett. A jövedelemnek ezt a nagymértékű csökkenését költségvetésünk pótolni nem tudja, s így a költségvetésben 53 ezer pengő hiány mutatkozik. Ez a nagy összeg fenyegetően mered elénk, mert egyházi életünk megbénulását jelentheti. Egyházunk minden vonatkozásban igyekszik takaré­kosan beosztani jövedelmét. Fizetéseket csökkent, do­logi kiadásait kevesbíti, de mindez nem elég. Az álta­lános helyzetnek a javulása és kölcsönü­nk szerencsés konvertálása adhatja meg csak a megoldást. És ehhez kell csatlakozni híveink egyház iránt való áldozatos szeretetének, melyet ebben a nagyon nehéz időben is meg kell mutatni minden léleknek, mert egyházunk megmentéséről van szó. Ma minden adófillér ezt a mentést szolgálja. S minden megtagadott adógarassal mélyebbre roskad egyházunk a nagy válságba. Egyháztanácsunk a temető rendjére vonatkozólag elfogadta a temetőügyi bizottságnak minden javasla­tát. Ezeket múlt számunkban részletesen közöltük. Ezen határozat fordulót jelent temetőnk rendjében , 9. szám.

Next