Reformátusok lapja, 1933 (19. évfolyam, 1-39. szám)
1933-02-26 / 9. szám
XX. évfolyam. Kecskemét, 1933 február 28. Vidéki előfizetési ára Negyed évre ... 160 pengő Egyes szám ára : 0 20 pengő REFORMÁTUSOK LAPJA tÁVHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI HETILAP # * * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN és DR. VASS VINCE. Szerkesztőség: * református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal: a Részvénynyomdában, Kéttemplom-kiadói előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek Megjelenik minden vasárnap Mindent úgy kaptunk „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?" 1. Kor. 1 : 7. Mikor leszünk mi elég okosak és elismerjük, hogy mindenünk, amink van, Isten ajándéka? Akkor elkerülnénk a megaláztatásokat és a fájdalmakat és elkerülnék embertársaink azokat a sérelmeket, amelyeket elbizakodottságunk okoz nekik. Mert belátnánk akkor, hogy semmi érdemünk nincs arra, hogy élvezzük azokat a javakat, amelyeket a Mindenható kegyelmének tetszett részünkre kiosztani. Ugyanez áll lelki életünkre is. A hitnek minden erejét, minden szeretetet, minden értelmet, mindent, ami széppé és emberségessé teszi életünket, úgy kaptunk. Még tovább is mehetünk. Meg van bennünk a törekvés arra, hogy javakat szerezzünk, vagy tudományt, tekintélyt, dicsőséget, segítettek is bennünket kedvező körülmények, de minden csak annyiban sikerült, amennyiben Isten akarata engedte azt, amennyiben az ő kegyelme elegyengette utunkból az akadályokat. Különben minden igyekezetünk és minden munkánk hiábavaló lett volna. Az a mondás, hogy az ember a saját szerencséjének kovácsa, nem egészen igaz, csak abban a mértékben, amily mértékben alárendeljük szerencsénket az Úr vezetésének, aki tetszése szerint megáld bennünket. De a szerénység nem ízlik nekünk. Mi szeretjük magunknak tulajdonítani azokat az eredményeket is, amelyeket tisztán kegyelemből nyertünk el. És ezzel magunkra vonjuk az ítéletet, amelyik sokszor büntet azért, mert megfosztjuk Istent az ő jogaitól, mert elbizakodottak vagyunk és megalázzuk azokat a testvéreinket, akiknek kevésbbé kedvezett az Isten. El kell jutnunk arra a hitvallásra, amellyel kitépjük szívünkből a hiúságot és elbizakodottságot és elismerjük, hogy mindenünk, amink van, az Istené. Forduljunk szembe az ellenséggel, amelyik elválaszt minket Istentől, ismerjük el alázatosan, hogy az Isten kezében van az életünk és bízzuk rá magunkat az ő vezetésére. Adjunk hálát azokért az áldásokért, amiket kaptunk ingyen, kegyelemből, minden érdemünk nélkül és használjuk ezeket a javakat alázatosan Isten dicsőségére. Sáfárai vagyunk drága ajándékoknak, az egészségünknek, az életünknek, lelki, testi javainknak, földi vagyonnak, szellemi kincseknek. És az, aki ezeket adta nekünk, egykor számon fogja kérni tőlünk az ő adományait. És ha valamire szükségünk van, őtőle kérjük. Ő gondoskodik rólunk. Egyháztanácsülés Folyó hó 19-én tartotta egyháztanácsunk presbiteri ülését, melynek főtárgya volt az 1933. évi költségvetés megállapítása. A költségvetést igen részletesen letárgyalta előzetesen a gazdasági bizottság s így került a végső eredmény az egyháztanács elé, amelyet az egyháztanács azután jóváhagyott. A költségvetés szomorú képét mutatja a katasztrofális gazdasági válságnak. Egyházunk jövedelmeiben négy év alatt 100 ezer pengő csökkenés jelentkezett. A jövedelemnek ezt a nagymértékű csökkenését költségvetésünk pótolni nem tudja, s így a költségvetésben 53 ezer pengő hiány mutatkozik. Ez a nagy összeg fenyegetően mered elénk, mert egyházi életünk megbénulását jelentheti. Egyházunk minden vonatkozásban igyekszik takarékosan beosztani jövedelmét. Fizetéseket csökkent, dologi kiadásait kevesbíti, de mindez nem elég. Az általános helyzetnek a javulása és kölcsönünk szerencsés konvertálása adhatja meg csak a megoldást. És ehhez kell csatlakozni híveink egyház iránt való áldozatos szeretetének, melyet ebben a nagyon nehéz időben is meg kell mutatni minden léleknek, mert egyházunk megmentéséről van szó. Ma minden adófillér ezt a mentést szolgálja. S minden megtagadott adógarassal mélyebbre roskad egyházunk a nagy válságba. Egyháztanácsunk a temető rendjére vonatkozólag elfogadta a temetőügyi bizottságnak minden javaslatát. Ezeket múlt számunkban részletesen közöltük. Ezen határozat fordulót jelent temetőnk rendjében , 9. szám.