Reformátusok lapja, 1934 (20. évfolyam, 1-38. szám)
1934-07-01 / 25. szám
XXI. évfolyam. Kecskemét, 1934 július 1. Vidéki előfizetési ára Negyed évre . . . 160 pengő Egyes szám ára : 0 20 pengő Megjelenik minden vasárnap EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓS HETILAP * * * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN és DR. VASS VINCE. REFORMÁTUSOK LAPJA Szerkesztőségi református sebésziolvatalban Kiadóhivatal: Részvénynyomdában, Köztemplom-kör hói előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek arök Ige Ki mint vet, úgy arat Amit vet az ember, azt aratondja is, mert add vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. (Gál. 6:7—8.) Megsárgult gabonatáblák, izzó napsütésben dolgozó aratók, kettőzök, keresztbe rakott rozs, árpa, búza kévék, cséplőgépek meginduló dugásai*, zsákokba ömölt szemek hadd mondjanak el nékünk egy nagy tanítást: Ki mint vet, úgy arat. Mindenki magvető egész életében. Viselkedésünk, hangulatunk, beszédünk, cselekedetünk mindig magvetés, amelyik szépíti vagy csúfítja, gazdagítja vagy szegényíti a világot, az embereket. A mi szavunk, cselekedetünk százszor átalakulva is, de kihajt, mint az elvetett búzaszem. Jelenünk is elmúlt századok imádságának és káromkodásának szerető vagy gyűlölködő szavának visszatérő hangja. Mit akarunk? Milyennek akarjuk a jövőt? Jelenünkben vetjük el a magját. Ebben van az életünk óriási felelőssége. Minden magvetés a holnap, a jövendő számára történik. A magyar embert általában nem kell figyelmeztetni arra, hogy dolgozzon, munkálkodjon a jövendő aratásáért, úgyis ezt teszi, szinte túlzott egyoldalúsággal, hősies erőfeszítéssel. Hanem az a nagykísértése, hogy annyira a megélhetésnek, a testi életnek él, nem veszi észre, mint támad veszedelem éppen ezen az oldalon, miért arat annyi veszedelmet a testből. Az örömöt, a boldogságot sem látja — nem is keresi — másutt, csak ha a testiségnek a fáján virágzik ki, ha aztán ezt az egyetlen értékét betegség, jégverés, szárazság elvitte, elveszítette benne mindenét. Hadd legyen megértett tanítás ш apostol intése. Ha csak a testiekre gondolunk, ebből aratunk veszedelmet. Aki a lelekre is gondot visel, a lélek tiszta örömeit keresi, aki vet igazságot, az megtalálja a kegyelmet, a gyümölcsöt embertársai megbecsülésében, egymást megértő szeretetben, áldott békességben. Mert aki vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. Olvasóinkhoz Ezzel a számmal két hónapra elbúcsúzunk olvasóinktól. Hálával emlékezünk vissza azokra a drága alkalmakra, amelyekben e helyen is találkozhattunk egymással és a Lélek üzenetét a nyomtatott betű szárnyain isszétröpíthettük. Most füveink nagy része az aratás áldásafelé fordul. Imádkozó lélekkel gyűjtögetjük össze azt, amit a kegyelem Istenének sok aggódás és megpróbáltatás után tetszett nekünk kiosztani. Ha szűkös is néhol az áldás, eszünkbe vesszük, hogy még ezt is a mi Istenünk irántunk való jóakaratának köszönhetjük. Egyesületeink egyelőre bezárták ajtóikat s bibliaköreink is új erők gyűjtésére készülnek. Készüljünk mi is mindnyájan arra, hogy az ősz folyamán egyházi életünk nagyobb lendülettel és az eddigieknél és szélesebb mezőkön folytathassa tovább örök nagy harcát az Isten országának diadaláért. Tudjuk, hogy lapunk terjesztése és kézbesítése körül sok fennakadás volt. A nyár folyamán minden előkészületet megteszünk arra nézve, hogy ezek az akadályok megszűnjenek s az ősztől kezdve mindenki rendesen megkaphassa lapunkat. Egyházi életünk folytatja ezután is a maga tevékenységét s kérjük híveinket, hogy az egymással való érintkezésnek és a lelki épülésnek lapunk szünetelése és egyesületeink pihenése folytán előálló -hiányait pótolják azzal, hogy az istentiszteleti alkalmakat szorgalmasan használják és imádkozásaikban ápolják az egyházzal való lelki közösség megerősödését. Mi is imádságainkban hordozunk mindenkit, a munkálkodókat és a pihenőket, a gyermekeket és azaggokat. Legyenek e nyár napsugaras órái és az esték áhitatos percei az imádkozásban való lelki közösségnek boldog alkalmai, amikor erőket és fegyvereket gyűjtünk Istentől vett nagy feladataink munkálására és harcunk megharcolására. Testvéri köszöntéssel kívánunk minden olvasónknak sok áldást és örömöt és naponkénti imádságunk végén mindig ott fog zengeniaz óhajtás: viszontlátásra! 25. szám.