Reformátusok lapja, 1934 (20. évfolyam, 1-38. szám)

1934-07-01 / 25. szám

XXI. évfolyam. Kecskemét, 1934 július 1. Vidéki előfizetési ára Negyed évre . . . 160 pengő Egyes szám ára : 0 20 pengő Megjelenik minden vasárnap EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓS HETILAP * * * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN és DR. VASS VINCE. REFORMÁTUSOK­ LAPJA Szerkesztőség­­i református sebészi­­olvatalban Kiadóhivatal:­­ Részvény­nyomdában, Köztemplom-kör hói előfizetések és mindennemű rekla­mációk felvétetnek arök Ige Ki mint vet, úgy arat Amit vet az ember, azt aratondja is, mert add vet az ő testének, a test­ből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. (Gál. 6:7—8.) Megsárgult gabonatáblák, izzó napsütésben dol­gozó aratók, kettőzök, keresztbe rakott rozs, árpa, búza kévék, cséplőgépek meginduló dugásai*, zsákokba ömölt szemek hadd mondjanak el nékünk egy nagy tanítást: Ki mint vet, úgy arat. Mindenki magvető egész életében. Viselkedésünk, hangulatunk, beszédünk, cselekedetünk mindig mag­vetés, amelyik szépíti vagy csúfítja, gazdagítja vagy szegényíti a világot, az embereket. A mi szavunk, cse­lekedetünk százszor átalakulva is, de kihajt, mint az elvetett búzaszem. Jelenünk is elmúlt századok imád­ságának és káromkodásának szerető vagy gyűlölködő szavának visszatérő hangja. Mit akarunk? Milyennek akarjuk a jövőt? Jelenünkben vetjük el a magját. Ebben van az életünk óriási felelőssége. Minden magvetés a holnap, a jövendő számára történik. A magyar embert általában nem kell figyel­meztetni arra, hogy dolgozzon, munkálkodjon a jö­vendő aratásáért, úgyis ezt teszi, szinte túlzott egy­oldalúsággal, hősies erőfeszítéssel. Hanem az a nagy­­kísértése, hogy annyira a megélhetésnek, a testi élet­nek él, nem veszi észre, mint támad veszedelem ép­pen ezen az oldalon, miért arat annyi veszedelmet a testből. Az örömöt, a boldogságot sem látja — nem is keresi — másutt, csak ha a testiségnek a fáján vi­rágzik ki, ha aztán ezt az egyetlen értékét betegség, jégverés, szárazság elvitte, elveszítette benne min­denét. Hadd legyen megértett tanítás ш apostol intése. Ha csak a testiekre gondolunk, ebből aratunk vesze­delmet. Aki a lelekre is gondot visel, a lélek tiszta örömeit keresi, aki vet igazságot, az megtalálja a ke­gyelmet, a gyümölcsöt embertársai megbecsülésében, egymást megértő szeretetben, áldott békességben. Mert aki vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. Olvasóinkhoz Ezzel a számmal két hónapra elbúcsúzunk olva­sóinktól. Hálával emlékezünk vissza azokra a drága alkalmakra, amelyekben e helyen is találkozhattunk egymással és a Lélek üzenetét a nyomtatott betű szár­nyain is­­szétröpíthettük. Most füveink nagy része az aratás áldása­­felé fordul. Imádkozó lélekkel gyűjtö­getjük össze azt, amit a kegyelem Istenének sok aggó­dás és megpróbáltatás után tetszett nekünk kiosztani. Ha szűkös is néhol az áldás, eszünkbe vesszük, hogy még ezt is a mi Istenünk irántunk való jóakaratának köszönhetjük. Egyesületeink egyelőre bezárták ajtóikat s biblia­köreink is új erők gyűjtésére készülnek. Készüljünk mi is mindnyájan arra­, hogy az ősz folyamán egyházi életünk nagyobb lendülettel és az eddigieknél és szé­lesebb mezőkön folytathassa tovább örök nagy harcát az Isten országának diadaláért. Tudjuk, hogy lapunk terjesztése és kézbesítése körül sok fennakadás volt. A nyár folyamán minden előkészületet megteszünk arra nézve, hogy ezek az akadályok megszűnjenek s az ősztől kezdve mindenki rendesen megkaphassa lapunkat. Egyházi életünk folytatja ezután is a maga tevé­kenységét s kérjük híveinket, hogy az egymással való érintkezésnek és a lelki épülésnek lapunk szünetelése és egyesületeink pihenése folytán előálló -hiányait pó­tolják azzal, hogy az istentiszteleti alkalmakat szor­galmasan használják és imádkozásaikban ápolják az egyházzal való lelki közösség megerősödését. Mi is imádságainkban hordozunk mindenkit, a munkálko­dókat és a pihenőket, a gyermekeket és az­­aggokat. Legyenek e nyár napsugaras órái és az esték áhitatos percei az imádkozásban való lelki közösségnek boldog alkalmai, amikor erőket és fegyvereket gyűjtünk Istentől vett nagy feladataink munkálására és harcunk megharcolására. Testvéri köszöntéssel kívánunk minden olvasónk­nak sok áldást és örömöt és naponkénti imádságunk végén mindig ott fog zengeni­­az óhajtás: viszont­látásra! 25. szám.

Next