Reformátusok lapja, 1936 (22. évfolyam, 1-38. szám)

1936-01-05 / 1-2. szám

Will. évfolyam Kecskemét, 1936 január 5. ^1.szám egyháztársadalmi, belmissziói hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTIK! Dr. HETESSY KÄLMÄN ÉS Dr. VASS VINCE REFORMÁTUSOK LAPJA ÖRÖK IGE Imé mindent újjá teszek „És monda az, aki a királyi széken ilt va­n: Imé mindent ujjá teszek.“ Jel. 21:5. Ha megkeresed Bibliádban ezt az igét, még csak egyet kell fordítanod és a szentkönyv vé­gére jutottál. Az a 43 vers, amely még utána kö­vetkezik, tulajdonképen csak részletesebb kifej­tése annak, ami ebben a pár szóban bennfoglal­­tatik: „Ime mindent ujjá teszek“. És ha az írás első lapjától indulsz le, amíg eljutsz eddig a versig, világossá lesz előtted, hogy az egész szent könyv azt az utat tárja fel, ame­lyen a királyi széken ülő elvezeti gyermekeit ad­dig a felséges pillanatig, amikor a végső győze­lem­ harsonájaként megrendülhet a mindenség felett ez az ige. Ebben a párszavas igében benne van az egész világtörténelem. Mert a világ kezde­tétől a világ végezetéig mindig csak ezt mondja az, aki a királyi széken ül: „Ime mindent újjá teszek.“ Ezt mondja, ezt üzeni ma is, az új esz­tendő kezdetén minden léleknek. Ezt neked is. És ha megfigyeled, meglátod azt is, hogy ennek az egyetlen üzenetnek kétféle mondani­valója van a telkekhez. Káintól elkezdve Tudásig,­­Tudástól azokig, akiknek neve nem találtatott beírva az élet könyvébe, ítéletet hirdet ez az ige. Büntetést, halált, kárhozatot. Ez az Ige szá­mukra az az örök isteni faj, mely ha megren­­dü­l valaki felett, az rémülettel takarja el az ar­cát és így szól a hegyekhez és kősziklákhoz: — „Essetek mireánk és rejtsetek el minket Annak színe elől, aki a királyi széken ül.“ (Jel. 6:10.) Velük szemben boldog örvendezéssel bonta­kozik ki az írás olvasója előtt azoknak serege, kikre nézve ez az Ige a kegyelemnek üzenete. Életük szakadatlan diadalmenet, mert szemük arra néz, ami eljövendő és aminek dicsősége már­akkor beragyogja lelküket, mint felkelő nap a hegyormokat, amikor még sötétség borítja a kör­nyező világot. Áldott, boldog lelkek ezek, mert számukra az öröm és a hála kiapadhatatlan for­rása az, hogy a régi elmúlik, mert csak így jö­het el az csengve várt út. Az írás afelől se hagy kétségben, hogy mi­től függ az, hogy ítélet vagy kegyelem legyen-e a lélekre nézve ez az Ige. Attól függ, hogy milyen magatartást foglal el az Isten örök akaratával szemben, amely mindent újjá tesz és amely a Jézus Krisztusban öltött testet. Mert ettől függ, hogy merre néz, mihez tapad a lélek: az elmúló régihez, vagy az eljövendő újhoz. Kegyelemmé az ítélet, ítéletté a kegyelem a kereszt alatt lesz, ahol nyilvánvaló lesz a szívek gondolata. A ke­reszt alatt minden lélek elvonul, jobbra vagy bal­ra, kegyelemre, vagy ítéletre. Esztendő múltán, esztendő megújulásán mit hirdet neked ez az ige? Mit népünknek? Mit egyházunknak? Vessünk számot ezzel, míg nyit­va van az út jobbra is, balra is, kegyelemre is, ítéletre is. oooooooooooooooooooooooooooooooooooo A Ref. Egyházi Énekkar hang­versenye Az Egyházi Énekkar 1936 január 5-én, va­sárnap délután 6 órakor az Újkollégium díszter­mében nagyszabású hangversenyt rendez, az aláb­bi műsorral: 1. Schubert: Isten a viharban. Elő­adja az Egyházi Énekkar. Zongorán kíséri Szőke László orgonaművész. 2. Megnyitó. Tartja: Dr. Joó Gyula elnök. 3. a) Sztojanovits: Zarándokok dala. b) Erkel: Ima. Előadja: a Női Kar. Zongo­rán kíséri: Szőke László orgonaművész. 4. Sza­val: Héjjas Endréné. 5. a) Székely ringató, b) Népdalok. Előadja: az Egyházi Énekkar. 6. Du­bois: Alleluja. Orgonán előadja: Szőke László or­gonaművész. 7. A gyülekezeti éneklés lelki alap­jai. Előadás. Tartja: Árokháty Béla. 8. Wagner: Tannhäuser. Induló. Előadja: az Egyházi Ének­kar. Zongorán kísérik: Révész László és Révész István joghallgatók. Az énekkart vezényli Kre­men Sámuel orsz. karnagy. Műsor ára 50 fillér.

Next