Reformátusok lapja, 1937 (23. évfolyam, 1-34. szám)

1937-04-18 / 15-16. szám

66 REFORMÁTUSOK LAPJA­ ­ában álló sorsot kellett és kell vállalnia, mely nem e világból való. Ez a legnehezebb dolog, mondhatnám ama golgotai kereszt a világon. Ezért oly felsőbb­­rendűen tüneményes jelenségek nemzetünk életének hősei, akik odaadták magukat Isten terveinek és ezért mindennél szánandóbb figurák apigonjai, akik ellene­­szegték magukat a Gondviselés által kimért sorsuk­nak, akik csak matériában magyarok, de lelkiségük merőben idegen attól, amit e kereszt jelent. Ennek a sorsnak, ennek a keresztnek boldog és öntudatos hordozására kényszeríteni e hazában min­den élőt, a Szentlélek Úristen erejével nemes ambí­ciót felkeltő polgármesteri és írói, lelkipásztori és államférfiúi feladat, a legigazibb keresztkérdés. Mert 250 kereszttel ugyan többet látok ma már Kecskeméten, de ama spirituális kereszt kontúrjai — hiába keresem — ma még messzi ködbe vesznek szerte a hazában. Zápory Elek vissza az „utolsó“ napon, a „világ végén“ min­denkinek a szeme láttára teljes királyi hatalmában és dicsőségében, mint mindenkinek bírája, hogy mindenki sorsa fölött örökre ítélkezzék. És akkor „nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaz­­tassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót vagy gonoszt“. II. Kor. 5: 10. Ott nem lesz többé helye a magyarázkodásnak és alkudozásnak, ott már örökre késő a bánat és nincs többé jóvá­tétel. Krisztus nélkül mindnyájan elítéltetnénk ama „utolsó napon“, felmentést tehát csak azok kaphatnak, akik valóban újjászülettek és hívővé lettek a Krisztus által. Ezért nekünk, hívőknek mindenkor vigasztalásul szolgálhat az, hogy min­dennemű háborúság és üldöztetés közepett, föl­emelt fővel várjuk az égből azt az ítélőbírót, aki előbb érettünk Isten ítélőszéke előtt állott és ró­lunk minden kárhoztatást elvett, hogy ő mind a maga ellenségeit, mind a mi ellenségeinket örök kárhozatra veti, minket pedig kiválasztottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához fölveend. A mi hitünk Krisztus királysága és második visszajövetele Miután Jézus mennybement, hitvallásunk sza­vai szerint most ott ül a mindenható Atya Isten­nek jobbján. Felmagasztaltatásának ez az állapota jelenti Krisztus királyságának az Atya által is el­ismert voltát. Az Atya jobbján való ülése annak a különös és egyedülálló megtiszteltetésnek a jele, mellyel Jézus bír a mennyben, t. i. hogy Őt az Atya úrrá és királlyá magasztalta fel minden te­remtmény fölött a földön és a mennyben egy­aránt. Krisztus azért ment fel a mennyekbe, hogy ott bebizonyítsa, hogy ő a feje a maga keresztyén anyaszentegyházának, aki által igazgat az Atya mindeneket. A mennyből küldötte el az első pün­kösd alkalmával tanítványainak a Szent Lelket, aki őket bölcsekké, bátrakká és buzgókká tette a keresztyén egyház megalapításának nagy mun­kájára; a mennyből áraszt ki most is reánk, tes­tének földön élő tagjaira. Szent Lelke által min­den jó adományt és tökéletes mennyei ajándékot: a hitet, a bizalmat, a reménységet, a szeretetet és minden jó cselekedetre a készséget és képességet. Továbbá a mennyből oltalmaz és tart meg ben­nünket isteni hatalmával minden ellenséggel szem­ben. Bármennyi ellenség törjön is keresztyénsé­­günkre, egyházunkra és személyes hitéletünkre, nem félünk, mert hitünk alapítója, egyházunknak a Feje, mindnyájunknak Ura és Királya ott ül a mindenható Atya Istennek jobbján. Országát senki el nem ragadhatja, mert azt a Mindenható oltalmazza, aki hatalmának senki sem állhat ellene. Végül Krisztus felmagasztaltatásának legfelső foka abban áll, hogy onnan (t. i. a mennyből) lé­szen eljövendő, ítélni eleveneket és holtakat. Krisztus tehát mégegyszer eljön erre a földre, ugyanúgy, ahogyan a mennybe ment, jön majd BIBLIAI NAPTÁR Ápr. 18., vasárnap: Lekció: Jakab 2:14—26. Arany­mondás: A hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt ő magában. Jak. 2:17. — Ápr. 19. Lekció: Jak. 3:1—12. Aranymondás: A nyelvvel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket: ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Jak. 3:9—10. — Ápr. 20. Lekció: Jak. 3:13 —18. Aranymondás: Az Ur­ád bölcsességet, az ő szájá­ból tudomány és értelem származik. — Ápr. 41. Lekció: Jak. 4:1­—17. Aranymondás: Engedelmeskedjetek az Isten­nek; álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. Jak. 4:7. — Ápr. 22. Lekció: Jak. 5:1—12. Aranymondás: A ti béke­­türészek által nyeritek meg lelketeket. Lukács 21:19. — Ápr. 23. Lekció: 5:13—20. Aranymondás: Szenved-e vala­ki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicsé­retet énekeljen. Jak. 5:13.­­— Ápr. 24. Lekció: I. Péter 1:1—12. Aranymondás: Hála az Atyának, aki alkalma­sakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Kol. 1:12. — Ápr. 25., vasárnap. Lekció: I. Pét. 1:13—25. Aranymondás: Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem magatokéi vagytok. I. Kor. 6:19. — Ápr. 26. Lekció: I. Pét. 2:1—17. Aranymondás: Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozatok I. Pét. 2:5. — Ápr. 27. Lekció: 1. Pét 2:18—25. Aranymondás: Olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek telketek pásztorához és felvigyázójához. I. Pét. 2:25. — Ápr. 28. Lekció: 1. Pét. 3:1—7. Aranymon­­dás: Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának. Példab. 31—30. — Ápr. 29. Lekció: I. Pét. 3:8—17. Aranymondás: Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiai­nak mondatnak. Máté 5:9. — Ápr. 30. Lekció: I. Pét. 3:18 —22. Aranymondás: Krisztus is szenvedett egyszer a bű­nösökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Isten­hez vezéreljen. I. Pét. 3:18. — Május 1. Lekció: I. Pét. 4:1—19. Aranymondás: Boldogok vagytok, ha szidalmaz­nak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Máté 5:11, 15—16. szám OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX50000

Next