Reformátusok lapja, 1939 (25. évfolyam, 1-35. szám)
1939-01-01 / 1-2. szám
A REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám abban a reménységben, hogy amit ő a mi megszabadításunkra elkezdett, azt dicsőségesen véghez viszi. Budapest, 1938. december 9. Dr. BALOGH JENŐ sk. Dr. RAVASZ LÁSZLÓ sk. a dunántúli egyházkerület főgondnoka, a dunamelléki egyházkerület püspöke. Gróf TELEKI JÓZSEF sk. a dunamelléki egyházkerület főgondnoka. Farkasfalvi FARKAS GÉZA sk. a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka. Báró VAY LÁSZLÓ sk. a tiszántúli egyházkerület főgondnoka. Dr. SZILASSY BÉLA sk. szlovákiai dunáninneni egyházkerület főgondnoka. Dr. POLCHY ISTVÁN sk. a kárpátaljai egyházkerület főgondnoka. TORNALLYAY ZOLTÁN sk. szlovákiai tiszáninneni egyházkerület főgondnoka. FARKAS ISTVÁN sk. a tiszáninneni egyházkerület püspöke. MEDGYASSZAY VINCE sk. a dunántúli egyházkerület püspöke. Dr. RÉVÉSZ IMRE sk. a tiszántúli egyházkerület püspöke. BERTÓK BÉLA sk. a kárpátaljai egyházkerület püspöke. Dr. MAGDA SÁNDOR sk. a szlovákiai tiszáninneni egyházkerület püspöke. SÖRÖS BÉLA Sk. a szlovákiai dunáninneni egyházkerület püspöke. B'nmniMpTeR Január 1. vasárnap: Filippi 1 3—11. — Január 2, hétfő: Zsid. 1:1—14. — Január 3, kedd: T. Kor. 15:1—19. — Január 4, szerda: Márk 3:31—35. — Zsid. 2:11—12. —Január 5. csütörtök: János 14:1—4: 17, 24. — Január 6. péntek: Zsid. 9:11—18. — Január 7. szombat: I. Sámuel 2:1—2, Zsid. 7:23—28. — Január 8. vasárnap: Efézus 1: 15—23. — Január 9, hétfő: Cselekedetek 2612—13. — Január 10, kedd: Máté 16:13—17. — János 6:66—69. — Január 11, szerda: János 1:6—13. — Január 12. csütörtök: János 1:14—18. — Január 13, péntek: I. János 4: 1—6. — Január 14, szombat: Г. Kor. 3:10—17. — Január 15. vasárnap: Máté 15:21—28. Szegények, gazdagok Egy templomépítés Irta: V. Sípos Ida. Nem ismerem a kecskeméti nagyanyámat, jó Sipos Gáborné Баку Lídiát, de ő még tudott engem. Meg-megsimogatta bizonnyal arcomat, pihentette rajtam jóságos két szemét s megcsókolt utoljára. Talán meséket is mondott, bár azokat én nem értettem, régi, régi dalokat dúdolt a bölcsőm mellett és rám hagyott valamit, ami nem ezüst, nem arany bár, de csengése van, színe van, világoló fénye van: a küzdelmekben, szenvedésekben és éppúgy a derűben, mosolyokban felragyogó múlt szeretetét. Rámborította a lelkét búcsúzóul mint egy csillagos fátyolt, amelyben élnek a mesék, beleszőve a hagyományok, emlékek, mondák sorra. Lehet, hogy ez másoknak szegényes örökség volna, de én kincsnek tartom s hálával és örvendezéssel őrizem. Elő-előveszem, kiterítgetem magam elé és megszólaltatom őket, mert hiszen tudnak beszélni is .. . Meghallhatja bárki ha akarja csak üljön mellém és figyeljen. Sötét fátyolon fényes csillagok beszéljetek ,.. ,,Ha vasárnaponként szétnézek a szószékről, — mondotta egy igehirdető — és látom a hívek drága öltözetét, önkénytelenül felmerül előttem a kérdés: Hol vannak ma a szegények? — Ha pedig ugyanazon a napon az igehirdetés után megtekintem a perselypénzt, akkor azt kérdezem magamtól: Hol vannak ma a gazdagok?“ .. . Akkor volt, amikor a kontyos török itt vendégeskedett — már ugyanis mint hódító ellenség — azokban a régi, nehéz napokkal teljes időkben. Hej, szegény magyar nénnek rosszul volt akkor megvetve a fejealja: siralom, rettegés volt évele, nappala, nem volt más pártfogója, vigasztalója egyedül a jó Isten. Azért is vágyakozok őhozzá forróbb vágyakozással, mint bármikor az ő templomába, szent házának pitvarába. Jaj, de mikor nagyon sok helyt széles e hazában, nem bírtak még valamirevaló templommal sem, különösen a szegény kálvinista hívők, így nem volt azoknak sem, akikről most emlékezés lészen: Kecskemét református népének. — No, ha nincs, lehet még, — vigasztalták magukat buzgó eleink, — majd építünk Isten segítségével. ........ Könnyű volt ezt elgondolni, de nehezebb diadalmas jóvégre hozni ,,lakos uraimék“-nak. Először is össze kellett kotorni kinek-kinek minden dénárt a ládafiából a kevés arany-ezüst ,,marhá“-val együtt, aztán kitervezni az épületet annak rendje-módja szerint, hogy erős is legyen, ékes is legyen, nagy, hosszú időkre elegendő, di-