Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)

1883-07-01 / 12. szám

­­883. julius 1. te. — - ------,- — ... sem mondotta, hanem igenis, miután neki Henter úr meghagyta, hogy er­ről az ügyről senkinek semmit ne beszéljen, s miután Barcza többszöri elmondás után is faggatta, és nem akarta hinni a dolgot, arra mon­dotta, hogy jól van, ha nem hiszi, hát legyen nem igaz, de Móricz azt állítja Barcza jelenlétében, hogy azt csupán azért mondotta neki, hogy v­éget, vessen a reá nézve már kelle­metlen és unalmas faligatásnak. Barcza le volt forrázva! Ezután, hogy a pohár teljes legyen, kihall­gattatott Henter, a­kinek házánál állítólag Barcza a jelzett vallomásra bírta Móriczot. Henter tagadta, hogy Móricz az ő jelenlétében olyan vallomást tett volna és kijelenti a törvényszék előtt, hogy Barcza őt határozottan meg akarta vesztegetni. Azt mondotta ugyanis Barcza Henternek, hogy le­gyen segélyére valamiképp a dolog tisztázásában és meglássa, milyen boldog emberek­ lesznek mindketten. Továbbá Henter jelenti a törvény­széknek, hogy van egy tanú, a­kit Barcza egyenesen arra szólított föl, hogy Móriczot valamiképpen bírja vallomásának visszavonására. E tanút Henter megnevezi. Barcza izgatott, izmainak rángása és a hom­lokán gyöngyöző verejték elárulja, hogy érzi kellemetlen helyzetének önsúlyát és a bekövetkező pillanat nehézségeit! A vádló és védők ijedten ugrálnak fel helyeikről és ellenzik e tanú ki­hallgatását. Különösen meglátszik az izgatott­ság a keményen protestáló és fejét veszteni látszó Heylman védőn, a hí­res hullausztatók nagymesterén! A törvényszék persze elrendeli a tanú kihallgatását. Megjelen az illető ember, ki egy­szerű szolga, vagyis udvaros a me­gyénél. Az elnök kérdésére előadja, hogy őt egyszer Barcza, midőn kocsijának kerekét kente az udvaron, arra szó­­k­ta fel, hogy valamiképpen birná reá Móriczot, hogy vonja vissza val­lomásait, s ha ez neki sikertllend, ak­kor annyi pénzt kap tőle, már t. i. Barczától, hogy egész életén keresz­tül gazdag és boldog ember lesz. E vallomást a tanú szemébe mon­dott a Barczának! Barcza nem tudott egyebet mon­dani, minthogy nagyon sajnálja, hogy „egy Barczának, 24 éves kifogásta­lan működése után ilyen haszontalan emberrel kell szembe­szállania“! Barcza Dani szemeiből égető szik­rákat szórt szét. Megbánta még ta­lán azt is, hogy született. A híres Barcza a mai nappal megszűnt élni, s feltámadt helyette egy másik, a hamis tanúságban elcsípett Barcza Dani! Ismerősei az utolsó pillanatig nem hitték, hogy ez az ember képes le­gyen lelkiismeretét áruba bocsájtani, az utolsó pillanatig nem hitték, hogy büszkén emlegetett huszonnégy éves múltját beszennyezni engedje a pá­rolgó sakt­erkés törlő rongyából gyár­tott, s aljas kezek által nyújtott ban­kóért ! De hát megtörtént! Ez az eset egy újabb adatot szol­gáltatott a zsidó kezek által űzött gaz cselszövényelmek sötét játé­kához ! A védelem apparátusa szótlanul, mélyen megrendülve fogadta e nem várt eredményt, e nem várt fordula­ Jogállamban élünk-e?! (Eredeti tudósítás külön tudósítónktól.) Nyíregyháza, 1883. Juniu­s 27. Nem! Hazánk a Tartuffeok honává lett. A magyar felelős kormány képviselőjé­nek, a Korona ügyészének, Szeyf­fert Edének: a rókák varjak és hollók dús üröm­éneket zengenek. A szemtelenség és gonoszság pöffeszkedik, felemelt fővel jár; a vádló és védő ügyvédek egy com­pact egészet képeznek a bűn eltakarására. A korona ügyész, Szeyffert Ede, tekin­teten kívül hagyva hivatalos kötelmét, megtagadva az erkölcsiségnek még csak színezetét is: a­helyett, hogy vádolna, sokkal erősebben viszi a védő szerepet, mint maguk az érdekelt zsidó fiskálisok és a zsidók által busásan fizetett védő ügyvédek. Eötvös Károly, mint védő­ügyvéd sok­kal ildomosabban viseli magát a védelem terén, mint a korona­ügyész, pedig Eöt­vös is oly aljas rafinériával igyekszik bűnpalástolási szerepét betölteni, hogy ezen szerepéért megérdemli, hogy a ke­resztény társadalom örökre száműzze ke­beléből. — A nálla még száz grádussal alább való e tekintetben Szeyffert vádló kir. ügyész. Elképzelheti ebből bárki is, mily alacsony fokára süllyedt ezen ember a közmegvetést érdemlő jogtalanságnak. Helyén látjuk itt, megjegyezni, hogy a nyíregyházai ügyvédi kar megsokalván az általa tamisított aljas intriguákat (a zsi­dókat kivéve) testületileg feliratot intéz­tek illetékes helyre visszahívását illetőleg. Ennyire compromitálja Szeyffert Ede a kir. ügyészi állás méltóságát. A mai nap legnevezetesebb eredménye volt Barcza Dániel Debreczen város csend­biztosának tanúként történt kihallgatása. Ezen embernek se mondható valami, a barátság örve alatt rábírta Henter Antal Szabolcs megye várnagyát, a­kinek felü­gyeletére volt bízva a leghitelesebb s leg­­terhelőbb vallomást tevő Scharf Móricz, hogy azt kikérdezhesse. A kikérdezés eredményeként Barcza azt adja elő, hogy Scharf Móricz azt mondta volna, — „ha igazat kell mondanom, hát nem tudok az egész ügyről semmit.“ Úgy de ezzel szemben Scharf Móricz és Henter Antal — aki folytonosan jelen volt a kikérdezés alatt, — egyezőleg azt iga­zolják, hogy ez nem igaz, mert midőn Barcza Móriczot kikérdezte és ez szóról szóra elmondta azon vallomást, melyet eddig már hivatalosan és ezen kereszt­kérdések ellenére legalább 10-szer elmon­dott, és arra Barcza azt mondta neki, hogy: „Nem igaz az Móricz“, Scharf Móricz azt felelte neki rá, hogy: „ha nem igaz, hát ne legyen igaz“ s azzal fakép­nél hagyta Barczát — a zsidók fizetett kémét. Ez még nem volt minden. Be lett bizonyítva Barcza ellen, hogy hamis tanú még azzal is, mert egy me­gyei szolgálatban álló hetes azt is sze­mébe mondta, hogy őtet arra kérte, mi­szerint birja rá Scharf Móriczot, hogy vallomását vonja vissza; ha ezt megteszi annyi pénzt ad neki, hogy mig él gazda lesz belőle. Be lett igazolva hamis tanúsága még azáltal is, mert Péczeli Kálmán tanú sze­mébe mondta, hogy vele az eszlári ügy­­ felel — mint azt Barcza állította soha­sem beszélt. Ily körülmények között a korona ügyész­nek legfőbb kötelessége lett volna a leg­­fogósabb , kereszt­kérdésekkel még in­kább kideríteni a bűn eltusolására felfo­gadott hamis tanú­ bűnöségét. És mit láttunk? Mé .,. Azt, hogy a vádló királyi ügyész min­den tehetségét arra fordította — éppen úgy, mint előzőleg is minden ily esetnél, hogy a hamis tanú elleni becsületes ta­núkat vegye kereszt kérdések alá és eze­ket hozza zavarba. Machinatiói azonban nem sikerül­tek, mert akik igazat vallanak, azok nem resz­ketnek,­­mint a hamis vallomást tevő Barcza. Azok bármily özönével ostromol­­tatnak is az öt védő és a hatodik a vé­dők főnöke a kir. ügyész részéről, min­dig csak a tiszta igazságot adják elő. Recsky András, Henter Antal, Péczely Kálmán és a Scharf Móricz kihalgatásá­­nál, valóban a megbotránkoztatás végha­táráig ment a mindenféle intri­us kérdé­sek által zaklatása a tanúknak, s ezek legtöbbjét a zsidók adlátusára aljasodott, vádlónak csúfolt de valóbani védői szerepet vállalt kir. ügyész tette. Ez még hagyján, de ugyan­akkor, a nyilván hamis tanúkut felismert zsidó ér­dekben valló — zsidók által beczipelt — tanúkhoz vagy egyetlen egy kérdése sem volt, vagy csak alig egy pár úgy pro forma oda vetett könnyű kérdés. Ha a zsidó ügyvédek minden szemte­lenségre képesek s azt lépten nyomon el is követik; ha a keresztény hitű védő ügyvédek hasonló módon járnak el, azt értjük. A zsidóknak bérükben áll, a má­sik meg van fizetve. De, hogy a királyi ügyész mért követ el több merényletet az igazság ellen mint ezek mindnyáján, azt csak úgy érthetnénk meg, ha el tud­nánk azt ról­a hinni, hogy a mellett, hogy zsidó még meg is van fizetve, de jól!? Egyet azonban tudunk, s ez az, hogy úgy Szeyffert Ede, mint Barcza Dániel, valamint Eötvös Károly megérdemlik, hogy ezen eset után minden becsületes társaságból örökre ki legyenek zárva. Mikecz József: A tisza­eszlári gyilkosság. Scharf Móricz tanú kihallga­tása. Elnök: Scharf Móricz. (Mozgás. Scharf Móricz bevezettetik.) Eötvös Károly: A közönség között eszlári tanukat veszek észre, kérem azo­kat eltávolítani. Elnök: Azok, kik tanuk, távozzanak ! Eötvös K.: Láttam az eszlári bírót, már­pedig igen fontos tanú ezen ügyben. Elnök: Arra nézve, hogy miért kívá­nom, hogy Scharf Móricz kihallgatása következzék, némi magyarázattal tarto­zom, mert különben először a vádlotta­kon kellene végig mennünk; az éjjel ugyanis valami különös intézkedés vált szükségessé a helyiség körül (mert két zsidó sakter ólálkodott ott, a­kik — úgy vélték — Móriczot vagy elszöktetni, vagy ellene merényletet akartak elkövetni, ké­sőbb azonban e dolog tévedésen alapuló­nak bizonyult. Szerk.é s e végett Scharf Móricz kihallgatását mai napra rendeltem. Friedmann védő: Akkor ezen intéz­kedés ellen nem kívánok kifogást tenni, csak azt kívánom, hogy mikor a tanú vall, valamennyi vádlott ellen, akkor ezek benyomása alatt álljon a tanú és igy ké­rem, hogy itt legyenek az összes vád­lottak. (Az elnök rendeletére az összes vádlot­tak a terembe vezettetnek és elfoglalja helyüket.) Eötvös K.: Midőn Scharf Móricz tan a bűnvádi eljárás szabályai ellenére idő közben kihallgattatnék, kérem törvény­székileg konstatáltatni, miként idéztetet meg, hol tartózkodott 18 hónap óta , miként állíttatott a törvényszék elé ? Elnök: a közigazgatási felügyelő alatt állott. Ez tudva levő dolog. Friedman Bernát: Kérem, méltóz­tassék jegyzőkönyvileg konstatálni, hogy tanú sem szüleinél, sem egyátalában él; szabadságban nincs, mint az olyan em­ber, a­ki maga akarata szerint cselekszik Eötvös K.: Én kérem a nagysá­gos elnök urat, legyen szíves kijelen­teni itt azt, hogy mit jelent az tör­vényesen, hogy a közigazgatási hatóság felügyelete alatt állott, kik azok a sze­mélyek akik kezelték, akik neki szállás adtak, minő törvényes uton és módon jutott ő oda, kik voltak felügyelői, ok­tatói és nevelői, őrizői és miként kerül hozzájuk ? Kérem a vizsgálati iratokba itt hivatalosan constatálni Scharf Móricz­­nak történetét ezen 13 hónapon át. Elnök: Mihelyt reá fog következni­­ sor, ez megtörténik és akkor szó lesz róla, hogy miként jutott oda, ahol var és hol volt azon idő alatt. Eötvös Károly: Nagyságos elnök úr teli. törvényszék, én mint védő hivatalo­san, jogomnál fogva tudni óhajtom azoz idézést, mely Scharf Móricz tanúhoz ki­bocsáttatott és annak tett kézbesítését. A kézbesítési ívből és hivatalos jelentésből ezt tudni óhajtom. Elnök: miután az is kiváló fontosság­gal bir talán a védelemre, hogy miképen kézbesittetett az idézés, tehát először is a kézbesítési ív fog kikerestetni. Eötvös Károly: Mig ezen adatok kike­restetnének, asgos elnök úr engedelmével van szerencsém benyújtani a Bary József vizsgáló által, Havas Imre kir. ügyész je­lenlétében 1882. szeptember hó 22-én a nyíregyházai kir. törvényszéki fogházban felvett és Scharf József vádlott által alá­írt­­könyvet, melyben Scharf József vizs­gálati fogoly kijelentette, hogy neki aty­jának akarata, hogy fia Scharf Móricz az az­nap estén kezdődő engesztelő ünnep alkalmával, az izraelita imaházban tar­tandó isteni tiszteleten részt vegyen és másrészt óhajtja, hogy fia a további időre valamely rokonánál maradjon, illetőleg ne tartassák továbbá a megye házánál. Van szerencsém azt bemutatni és kérem az iratokhoz csatoltatni. Egyúttal kérem konstatáltatni, hogy ez a jegyzőkönyv az apának jogos akarata ellenére, a­melylyel szemközt csak a törvénybe ütköző cse­lekményére lehetett volna fiát bármiféle más kezelés alatt tartani, az ezen kije­lentett apai akarat ellenére miként ke­zeltetett. Elnök: Erre meg kell jegyeznem, hogy magának Scharf Józsefnek egy más nyilatkozata is van erre vonatkozólag; nevezetesen midőn épen a tisztelt ügyvéd úr — nem emlékszem már egy maga-e, vagy hárman — a belügyminiszterhez ez irányban egy kérvényt adtak be, ezen kérvény beküldetett ide hozzám, hogy Scharf József hallgattassák ki arra nézve, hogy ő fiának elhelyezését miként óhajtja. Én Scharf Józsefet kihallgattattam bíró által, és ő akkor kijelentette, megnyug­szik abban , hogy fia itt legyen a megye­háznál és egyátalában tiltakozik a kére­lem azon része ellen, hogy fia Pesten va­lamely árva-, vagy szeretetházban helyez­tessék el. Eötvös K. védő: Köszönettel tudo­másul veszem Nagyságodnak azon felvi­lágosítását, csak bátor vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy a kir. belügyminiszté­riumnak e tárgyban kibocsátott és hoz- TESTVÉRISÉG.“­ zot, mely halálos csapást képezett bosszantó, sőt itt-ott szembeszökő­­leg pimasz furfangjai és lelketlensé­­geire azon ligának, mely még most sem fáradt ki a hamistáni fogdo­­sásban, s a melynek hűséges csat­lósai a sakter kompánia védői. Nagy Imre, 12. szám.

Next