Testvériség, 1883 (1. évfolyam, 1-37. szám)
1883-07-01 / 12. szám
883. julius 1. te. — - ------,- — ... sem mondotta, hanem igenis, miután neki Henter úr meghagyta, hogy erről az ügyről senkinek semmit ne beszéljen, s miután Barcza többszöri elmondás után is faggatta, és nem akarta hinni a dolgot, arra mondotta, hogy jól van, ha nem hiszi, hát legyen nem igaz, de Móricz azt állítja Barcza jelenlétében, hogy azt csupán azért mondotta neki, hogy véget, vessen a reá nézve már kellemetlen és unalmas faligatásnak. Barcza le volt forrázva! Ezután, hogy a pohár teljes legyen, kihallgattatott Henter, akinek házánál állítólag Barcza a jelzett vallomásra bírta Móriczot. Henter tagadta, hogy Móricz az ő jelenlétében olyan vallomást tett volna és kijelenti a törvényszék előtt, hogy Barcza őt határozottan meg akarta vesztegetni. Azt mondotta ugyanis Barcza Henternek, hogy legyen segélyére valamiképp a dolog tisztázásában és meglássa, milyen boldog emberek lesznek mindketten. Továbbá Henter jelenti a törvényszéknek, hogy van egy tanú, akit Barcza egyenesen arra szólított föl, hogy Móriczot valamiképpen bírja vallomásának visszavonására. E tanút Henter megnevezi. Barcza izgatott, izmainak rángása és a homlokán gyöngyöző verejték elárulja, hogy érzi kellemetlen helyzetének önsúlyát és a bekövetkező pillanat nehézségeit! A vádló és védők ijedten ugrálnak fel helyeikről és ellenzik e tanú kihallgatását. Különösen meglátszik az izgatottság a keményen protestáló és fejét veszteni látszó Heylman védőn, a híres hullausztatók nagymesterén! A törvényszék persze elrendeli a tanú kihallgatását. Megjelen az illető ember, ki egyszerű szolga, vagyis udvaros a megyénél. Az elnök kérdésére előadja, hogy őt egyszer Barcza, midőn kocsijának kerekét kente az udvaron, arra szókta fel, hogy valamiképpen birná reá Móriczot, hogy vonja vissza vallomásait, s ha ez neki sikertllend, akkor annyi pénzt kap tőle, már t. i. Barczától, hogy egész életén keresztül gazdag és boldog ember lesz. E vallomást a tanú szemébe mondott a Barczának! Barcza nem tudott egyebet mondani, minthogy nagyon sajnálja, hogy „egy Barczának, 24 éves kifogástalan működése után ilyen haszontalan emberrel kell szembeszállania“! Barcza Dani szemeiből égető szikrákat szórt szét. Megbánta még talán azt is, hogy született. A híres Barcza a mai nappal megszűnt élni, s feltámadt helyette egy másik, a hamis tanúságban elcsípett Barcza Dani! Ismerősei az utolsó pillanatig nem hitték, hogy ez az ember képes legyen lelkiismeretét áruba bocsájtani, az utolsó pillanatig nem hitték, hogy büszkén emlegetett huszonnégy éves múltját beszennyezni engedje a párolgó sakterkés törlő rongyából gyártott, s aljas kezek által nyújtott bankóért ! De hát megtörtént! Ez az eset egy újabb adatot szolgáltatott a zsidó kezek által űzött gaz cselszövényelmek sötét játékához ! A védelem apparátusa szótlanul, mélyen megrendülve fogadta e nem várt eredményt, e nem várt fordula Jogállamban élünk-e?! (Eredeti tudósítás külön tudósítónktól.) Nyíregyháza, 1883. Junius 27. Nem! Hazánk a Tartuffeok honává lett. A magyar felelős kormány képviselőjének, a Korona ügyészének, Szeyffert Edének: a rókák varjak és hollók dús üröméneket zengenek. A szemtelenség és gonoszság pöffeszkedik, felemelt fővel jár; a vádló és védő ügyvédek egy compact egészet képeznek a bűn eltakarására. A korona ügyész, Szeyffert Ede, tekinteten kívül hagyva hivatalos kötelmét, megtagadva az erkölcsiségnek még csak színezetét is: ahelyett, hogy vádolna, sokkal erősebben viszi a védő szerepet, mint maguk az érdekelt zsidó fiskálisok és a zsidók által busásan fizetett védő ügyvédek. Eötvös Károly, mint védőügyvéd sokkal ildomosabban viseli magát a védelem terén, mint a koronaügyész, pedig Eötvös is oly aljas rafinériával igyekszik bűnpalástolási szerepét betölteni, hogy ezen szerepéért megérdemli, hogy a keresztény társadalom örökre száműzze kebeléből. — A nálla még száz grádussal alább való e tekintetben Szeyffert vádló kir. ügyész. Elképzelheti ebből bárki is, mily alacsony fokára süllyedt ezen ember a közmegvetést érdemlő jogtalanságnak. Helyén látjuk itt, megjegyezni, hogy a nyíregyházai ügyvédi kar megsokalván az általa tamisított aljas intriguákat (a zsidókat kivéve) testületileg feliratot intéztek illetékes helyre visszahívását illetőleg. Ennyire compromitálja Szeyffert Ede a kir. ügyészi állás méltóságát. A mai nap legnevezetesebb eredménye volt Barcza Dániel Debreczen város csendbiztosának tanúként történt kihallgatása. Ezen embernek se mondható valami, a barátság örve alatt rábírta Henter Antal Szabolcs megye várnagyát, akinek felügyeletére volt bízva a leghitelesebb s legterhelőbb vallomást tevő Scharf Móricz, hogy azt kikérdezhesse. A kikérdezés eredményeként Barcza azt adja elő, hogy Scharf Móricz azt mondta volna, — „ha igazat kell mondanom, hát nem tudok az egész ügyről semmit.“ Úgy de ezzel szemben Scharf Móricz és Henter Antal — aki folytonosan jelen volt a kikérdezés alatt, — egyezőleg azt igazolják, hogy ez nem igaz, mert midőn Barcza Móriczot kikérdezte és ez szóról szóra elmondta azon vallomást, melyet eddig már hivatalosan és ezen keresztkérdések ellenére legalább 10-szer elmondott, és arra Barcza azt mondta neki, hogy: „Nem igaz az Móricz“, Scharf Móricz azt felelte neki rá, hogy: „ha nem igaz, hát ne legyen igaz“ s azzal faképnél hagyta Barczát — a zsidók fizetett kémét. Ez még nem volt minden. Be lett bizonyítva Barcza ellen, hogy hamis tanú még azzal is, mert egy megyei szolgálatban álló hetes azt is szemébe mondta, hogy őtet arra kérte, miszerint birja rá Scharf Móriczot, hogy vallomását vonja vissza; ha ezt megteszi annyi pénzt ad neki, hogy mig él gazda lesz belőle. Be lett igazolva hamis tanúsága még azáltal is, mert Péczeli Kálmán tanú szemébe mondta, hogy vele az eszlári ügy felel — mint azt Barcza állította sohasem beszélt. Ily körülmények között a korona ügyésznek legfőbb kötelessége lett volna a legfogósabb , keresztkérdésekkel még inkább kideríteni a bűn eltusolására felfogadott hamis tanú bűnöségét. És mit láttunk? Mé .,. Azt, hogy a vádló királyi ügyész minden tehetségét arra fordította — éppen úgy, mint előzőleg is minden ily esetnél, hogy a hamis tanú elleni becsületes tanúkat vegye kereszt kérdések alá és ezeket hozza zavarba. Machinatiói azonban nem sikerültek, mert akik igazat vallanak, azok nem reszketnek,mint a hamis vallomást tevő Barcza. Azok bármily özönével ostromoltatnak is az öt védő és a hatodik a védők főnöke a kir. ügyész részéről, mindig csak a tiszta igazságot adják elő. Recsky András, Henter Antal, Péczely Kálmán és a Scharf Móricz kihalgatásánál, valóban a megbotránkoztatás véghatáráig ment a mindenféle intrius kérdések által zaklatása a tanúknak, s ezek legtöbbjét a zsidók adlátusára aljasodott, vádlónak csúfolt de valóbani védői szerepet vállalt kir. ügyész tette. Ez még hagyján, de ugyanakkor, a nyilván hamis tanúkut felismert zsidó érdekben valló — zsidók által beczipelt — tanúkhoz vagy egyetlen egy kérdése sem volt, vagy csak alig egy pár úgy pro forma oda vetett könnyű kérdés. Ha a zsidó ügyvédek minden szemtelenségre képesek s azt lépten nyomon el is követik; ha a keresztény hitű védő ügyvédek hasonló módon járnak el, azt értjük. A zsidóknak bérükben áll, a másik meg van fizetve. De, hogy a királyi ügyész mért követ el több merényletet az igazság ellen mint ezek mindnyáján, azt csak úgy érthetnénk meg, ha el tudnánk azt róla hinni, hogy a mellett, hogy zsidó még meg is van fizetve, de jól!? Egyet azonban tudunk, s ez az, hogy úgy Szeyffert Ede, mint Barcza Dániel, valamint Eötvös Károly megérdemlik, hogy ezen eset után minden becsületes társaságból örökre ki legyenek zárva. Mikecz József: A tiszaeszlári gyilkosság. Scharf Móricz tanú kihallgatása. Elnök: Scharf Móricz. (Mozgás. Scharf Móricz bevezettetik.) Eötvös Károly: A közönség között eszlári tanukat veszek észre, kérem azokat eltávolítani. Elnök: Azok, kik tanuk, távozzanak ! Eötvös K.: Láttam az eszlári bírót, márpedig igen fontos tanú ezen ügyben. Elnök: Arra nézve, hogy miért kívánom, hogy Scharf Móricz kihallgatása következzék, némi magyarázattal tartozom, mert különben először a vádlottakon kellene végig mennünk; az éjjel ugyanis valami különös intézkedés vált szükségessé a helyiség körül (mert két zsidó sakter ólálkodott ott, akik — úgy vélték — Móriczot vagy elszöktetni, vagy ellene merényletet akartak elkövetni, később azonban e dolog tévedésen alapulónak bizonyult. Szerk.é s e végett Scharf Móricz kihallgatását mai napra rendeltem. Friedmann védő: Akkor ezen intézkedés ellen nem kívánok kifogást tenni, csak azt kívánom, hogy mikor a tanú vall, valamennyi vádlott ellen, akkor ezek benyomása alatt álljon a tanú és igy kérem, hogy itt legyenek az összes vádlottak. (Az elnök rendeletére az összes vádlottak a terembe vezettetnek és elfoglalja helyüket.) Eötvös K.: Midőn Scharf Móricz tan a bűnvádi eljárás szabályai ellenére idő közben kihallgattatnék, kérem törvényszékileg konstatáltatni, miként idéztetet meg, hol tartózkodott 18 hónap óta , miként állíttatott a törvényszék elé ? Elnök: a közigazgatási felügyelő alatt állott. Ez tudva levő dolog. Friedman Bernát: Kérem, méltóztassék jegyzőkönyvileg konstatálni, hogy tanú sem szüleinél, sem egyátalában él; szabadságban nincs, mint az olyan ember, aki maga akarata szerint cselekszik Eötvös K.: Én kérem a nagyságos elnök urat, legyen szíves kijelenteni itt azt, hogy mit jelent az törvényesen, hogy a közigazgatási hatóság felügyelete alatt állott, kik azok a személyek akik kezelték, akik neki szállás adtak, minő törvényes uton és módon jutott ő oda, kik voltak felügyelői, oktatói és nevelői, őrizői és miként kerül hozzájuk ? Kérem a vizsgálati iratokba itt hivatalosan constatálni Scharf Móricznak történetét ezen 13 hónapon át. Elnök: Mihelyt reá fog következni sor, ez megtörténik és akkor szó lesz róla, hogy miként jutott oda, ahol var és hol volt azon idő alatt. Eötvös Károly: Nagyságos elnök úr teli. törvényszék, én mint védő hivatalosan, jogomnál fogva tudni óhajtom azoz idézést, mely Scharf Móricz tanúhoz kibocsáttatott és annak tett kézbesítését. A kézbesítési ívből és hivatalos jelentésből ezt tudni óhajtom. Elnök: miután az is kiváló fontossággal bir talán a védelemre, hogy miképen kézbesittetett az idézés, tehát először is a kézbesítési ív fog kikerestetni. Eötvös Károly: Mig ezen adatok kikerestetnének, asgos elnök úr engedelmével van szerencsém benyújtani a Bary József vizsgáló által, Havas Imre kir. ügyész jelenlétében 1882. szeptember hó 22-én a nyíregyházai kir. törvényszéki fogházban felvett és Scharf József vádlott által aláírtkönyvet, melyben Scharf József vizsgálati fogoly kijelentette, hogy neki atyjának akarata, hogy fia Scharf Móricz az aznap estén kezdődő engesztelő ünnep alkalmával, az izraelita imaházban tartandó isteni tiszteleten részt vegyen és másrészt óhajtja, hogy fia a további időre valamely rokonánál maradjon, illetőleg ne tartassák továbbá a megye házánál. Van szerencsém azt bemutatni és kérem az iratokhoz csatoltatni. Egyúttal kérem konstatáltatni, hogy ez a jegyzőkönyv az apának jogos akarata ellenére, amelylyel szemközt csak a törvénybe ütköző cselekményére lehetett volna fiát bármiféle más kezelés alatt tartani, az ezen kijelentett apai akarat ellenére miként kezeltetett. Elnök: Erre meg kell jegyeznem, hogy magának Scharf Józsefnek egy más nyilatkozata is van erre vonatkozólag; nevezetesen midőn épen a tisztelt ügyvéd úr — nem emlékszem már egy maga-e, vagy hárman — a belügyminiszterhez ez irányban egy kérvényt adtak be, ezen kérvény beküldetett ide hozzám, hogy Scharf József hallgattassák ki arra nézve, hogy ő fiának elhelyezését miként óhajtja. Én Scharf Józsefet kihallgattattam bíró által, és ő akkor kijelentette, megnyugszik abban , hogy fia itt legyen a megyeháznál és egyátalában tiltakozik a kérelem azon része ellen, hogy fia Pesten valamely árva-, vagy szeretetházban helyeztessék el. Eötvös K. védő: Köszönettel tudomásul veszem Nagyságodnak azon felvilágosítását, csak bátor vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy a kir. belügyminisztériumnak e tárgyban kibocsátott és hoz- TESTVÉRISÉG.“ zot, mely halálos csapást képezett bosszantó, sőt itt-ott szembeszökőleg pimasz furfangjai és lelketlenségeire azon ligának, mely még most sem fáradt ki a hamistáni fogdosásban, s a melynek hűséges csatlósai a sakter kompánia védői. Nagy Imre, 12. szám.