Testvériség, 1884 (2. évfolyam, 1-39. szám)

1884-10-12 / 36. szám

Második évfolyam. 1884. 36. szám. Kecskemét, október 12. Hirdetések és nyilt-téri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Többszöri hirdetéseknél lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetmények­ért 3 forint számittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beiktatás után. (Előfizetési ár: Egész évre ... 4 frt. Fél évre .... 2 . Negyed évre. . . 1 „ Egyes szám ára 10 kr. ВЯГ Előfizethetni bármely posta­hivatalnál "WS Szerkesztőség: III-dik tized homoki­ utcza 92. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemények ide czime­­zendők, nemkülönben a hirde­tések, nyilt-téri közlemények és reklamácziók is. Kéziratok nem adatnak min. a kereszténység közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilap. Megyeren minden vasárnap reggel. Kiadóhivatal: III-ik tized homoki­ utcza 100. szám. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő. Héjj­as József főpénztárnok nevére. A luczai rituális gyilkos­ság ügye. A luczai rituális gyilkosság ügyét a krakkói törvényszék s illetőleg esküdtszék még mindig tárgyalja. A tárgyalás folyamán igen érdekes adatok merülnek fel, melyek kétségen kívü­l helyezik a tényt, hogy itt a szó szoros értelmében rituális gyilkosságról van szó. A fővádlottak: Ritter Mózes és neje, Ritter Gittel vallomásai, de még inkább Strochlinszki Mar­­czell, ki mint felbérelt egyén vett részt a leányzó legyilkolásában, megerősítik a vádat. Azok a ellent­mondások ugyanis, melyekbe Ritter Mózes és neje, esetről-esetre esnek s a bíróság és esküdtszék tagjainak keresztkérdése, melyekre ha van feleletük, úgy ez az, hogy „nem emlékszem“ vagy „ártatlan vagyok“ teljesen bűnösségükre utalnak. Részletesen adjuk alább e nagyérdekű tárgyalás folyamát, mely hivatva van egyszers min­­denkorra konstatálni, hogy a zsi­dóknak csakugyan szükségük van keresztény vérre, hogy a szeren­csétlen Munch Francziskát Ritter Mózes és családja bérencz gyilko­sokkal rituális czélból gyilkolta le, szóval hivatva van bebizonyítani azt, hogy azok a szörnyű vádak, melyek a rituális vérvétel iránt már századok óta tartják magukat a keresztény emberiségben, a zsidó vallás előírt vallási szabályaiban lelik alapjukat. A tárgyalás folyamáról, mely igen érdekes és tanulságos részle­teket tartalmaz, pótlólag a követ­kezőket közölhetjük: Strochlinszki Marczell vallomása. Strochlinszki Marczell vallomásáról eddig oly eltérő és hiányos tudósítások jelentek meg, hogy szükségesnek tartjuk a nagyérdekű kihallgattatást, mely eset­leg elhatározó is lehet az ítélet kimon­dásánál, szó szerint szövegében közölni. Strochlinszki Marczellt a végtárgya­lás második napján, október 1-én, hall­gatta ki a bíróság. A kihallgatáson nagyszámú közönség volt jelen, mely kíváncsian leste Strochlinszki njakáról a szavakat. Strochlinszk­i gyenge, erőtlen, siránkozó, sokszor érthetetlen hangon felelt. Feltűnt, hogy az elnök egyes kérdéseire néma maradt s csak a vállát rángatta vagy a fejét rázta. Ha feleletet adott, úgy vagy azt mondta : „Nem tudok semmiről semmit,“ vagy „Nem emlék­szem már semmire sem!“ Az általános kérdésekre vádlott elő­adja, hogy Strochlinszki Marczellnek hívják, luczai születésű, 43 éves, katho­­likus, nős, volt földbirtokos, öt gyermek atyja, többször volt büntetve és jelenleg faktor Luczában. Elnök : Elismered, hogy bűnös vagy ? Vádlott (határozottan): Nem, én ártatlan vagyok. Elnök : Mikor láttad Mnich Francziskát utoljára ? Vádlott: Egy vasárnapon. Francziska feleségemet meglátogatta és nálam ebédelt. Én azalatt üzleti dolgokban Felbes- Cilléinél jártam s ott voltam mintegy másfél óráig. Azután hazamentem, de Mnich Fran­cziska már nem volt ott. Feleségem azt mondta, hogy Ritterékhez ment tejért. Azóta nem láttam a leányt. Elnök: Jelen voltál akkor, a­mikor Mnich Francziska hulláját megtalálták? Vádlott­: Igen, azt is láttam, mikor az orvosok felbonczolták a hullát. Elnök: A csend­őrök előtt, később pedig Lukaszek Sta­nislaw lakásán. Drzewiczki lelkész, a községi biró és Radwanszki biró előtt, majd a börtönben is bevallottad, hogy Ritter Mózesnek, feleségének Ritter Gitter­nek, valamint leányainak Chajt és Belli­­nek te is segítettél a pinezében Mnich Francziskát megölni. Légy őszinte és mondd meg a valót! Vádlott­. Én azért mondtam ezt, mert a csendőrök engem ütöttek és kényszeritettek reá, hogy így vallják. Kezemet hátrakötötték, a lábaik­kal reám tiportak s úgy ütöttek hogy elvesztem eszméletemet. Elnök­. De te a gyilkosságot beval­lottad Lukaszek Staniszlaw és Drzewiczki lelkész előtt is, a­ki lelkedre beszélt, hogy valld be az igazat és csak igazat mondj. Vádlott: Nem emlékszem már, mit mondtam akkor, csak annyit tudok, hogy kényszerítettek a vallomástételre. Elnök: De hisz itt nem voltak csendőrök s te neked nem kellett félned és mégis mindent ismételve is bevallottál a legap­róbb részletekig. Vádlott : Mindig volt egy csendőr a közelemben. Elnök: Mikor a börtön­kórházban betegen feküdtél és együtt voltál fogoly­társaiddal, te Wrobel Jan, Fertig Majer és Bieliczki Konstantin előtt ugyanezt a vallomást tetted. Az utóbbi jelenleg igen súlyos beteg s nem jelenhet meg tanúnak, azért csak írásbeli vallomása fog itt felolvastatni. (Az elnök dr. Macholski és dr. Rosen­blatt védők kívánatára konstatálja, hogy Bieleczki Konstantin egy évben valami bűntény miatt egy évi börtönre volt ítélve.) Erre felolvastatik B­­­e­­­e­c­z­e­i Konstantin írásbeli vallomása, mely igy hangzik: „1882. május 28-án, mikor Strochlinszki a börtönkórházban már üdülőben volt, ágyamhoz jött és mikor észrevette, hogy én egy imakönyvből olvasok és imádkozom, mélyen felsóhaj­tott. Én megkérdezem akkor, mi az oka a sóhajnak, mire Strochlinszki rend­kívül bánatosan, bűnbánó hangon, teljes józan észszel a következőket mondotta: Tizennégy nappal Mnnch Francziska meg­gyilkoltatása előtt Ritter Mózes rábeszélt, hogy öljek meg egy leányt, ő 50 forin­tot ad vérdijul. Ez a leány egy napon eljött a házamba a feleségemhez, ott káposztát evett s azután eltávozott, azt mondva, hogy a zsidóhoz (Ritter Mózes­hez) megy tejért. Kevéssel ezután én is átmentem a zsidóhoz s ott találtam a leányt. Ritter Mózes 2 és fél pohár erős pálinkát adott nekem, úgy, hogy én ettől elvesztettem az eszemet. A zsidó és családja most lehívták a pinczébe a leányt, hogy tejet adjanak neki. A leány engedett a szónak. Ekkor odajött hozzám Ritter Mózes és egy baltát adván a kezembe, mind­nyájan t. i. Ritter Mózes, a felesége, két leánya és az áldozat lementünk a pinezébe. Mikor a leány lennt a pinezé­ben háttal állt nekem, én a baltával három ütést mértem a fejére. A leány azonban nem rogyott össze. Most a zsidó családjával együtt reárohant s a földre teperték. Ritter Mózes felkapott erre egy kést és elvágta a leány torkát. Mikor megláttam a patakként kiömlő vért, megiszonyodtam és elfutottam. Hogy ezután mi történt, nem tudom. Az 50 forintot, a­mit kaptam vérdíjul, elittam. Feleségemnek azt mondtam, hogy a pénzt az évi vásáron kerestem. Stroch­­linszki hozzátette a vallomáshoz, hogy a zsidók még azt is követelték tőle, hogy ő vegye magára az egész felelős­séget a gyilkosságért s annak indokául vallja azt, hogy a leány pénzt, köve­telte tőle egy birtokért.“ Elnök (Strobhlinszkihez): Úgy lát­szik, te semmire sem akarsz visszaemlé­kezni s butának, ostobának tetteted ma­gad. Még utoljára azt sem tudod, hogy itt a törvényszék előtt állasz! Honnan kaptad a pénzt, mely 1881. deczember­­ben nálad volt? Vádlott: Egy birtokot adtam el Ritter Mózesnek. (Az elnök konstatálja, hogy Strochlinszki a pénzt a birtok eladásából nem kaphatta.) El­nök : Minő viszonyban álltál Ritterhez ? Vádlott: Mint szomszédoknak szokás. Elnök: Voltál vele üzleti összekötteté­sekben is? Vádlott: Nem. Elnök: Én be fogom bizonyítani neked tanukkal az ellenkezőt. De mondd csak, hogy van az, hogy vallomásod minden tekintetben egybehangzik a krakkói orvosi egyetem­nek a Mnich Francziska meggyilkoltatá­sára vonatkozó hivatalos véleményével ! Vádlott: Nem tudom. Math­yás törvény­­széki tanácsos, szavazó bíró: Hogy van az, hogy vallomásaid oly annyira külön­bözők ? Vádlott: Nem tudtam az igazat s h így nem is tudtam, hogy mit valljak. Államü­gyész: Miért nem mondtad eddig senkinek, hogy téged a csendőrök ütöt­tek ? Vádlott: Én azt sokaknak elmond­tam. Elnök: Még mielőtt letartóztattak volna, a vizsgáló bíró tanúnak hívott meg, és te akkor azt vallottad, hogy Mnich Francziska Ritter Mózestől áldott állapotban volt s miről Ritter leánya, Beile is tudomással birt, a hogy ez a dolgot anyjának, Ritter Ritternek el­mondotta ? Vádlott: Nem emlékszem erre, hogy ezt mondtam volna a biró előtt. Strobhlinszki kihallgatásának további részleteit mai számunkban közöljük. Ritter Mózes fővádlott vallomása. Strochlinszki kihallgatása után a bí­róság felfüggesztette az ülést és délután 4 órakor folytatván a tárgyalást, ki­hallgatta a fővádlottat, Ritter Mózest.­­ A vádlott az általános kérdésekre­­ előadja, hogy Ritter Mózesnek hívják,­­ luczai születésű, 53 éves, mózes vallású,­­ luczai földbirtokos, olvasni. Írni nem­­ tud, még zsidóul sem, lopás miatt már két ízben volt büntetve. Ritter remegő hangon válaszol az elnök kérdéseire s nagyon természetesen, konokul tagadja a terhére rótt gyilkos­ságot. Elnök­. Ön tagadja, hogy a gyilkos­ságot elkövette? Szálljon magába, gon­doljon Istenre s vallja be az igazat! Vádlott: Én ártatlan vagyok, Mnich Francziskát nem én gyilkoltam meg. Elnök: Mikor tudta meg először, hogy Mnich Francziska eltűnt ? Vádlott: Csak két hónap múlva a leány eltűnése után. Elnök: Voltak az eltűntnek ellenségei a faluban? Vádlott: Nem. Elnök: Volt talán pénze ? Vádlott: Nem. Elnök : Hát talán valami szerelmi viszonya­­ volt? Vádlott: Nem. Én legalább erről s mit sem hallottam. Elnök: Mennyi ideig szolgált önnél a leány ? Vádlott: Több ízben s mig végre elbocsátottam. Elnök: Miért bocsátotta el a szolgá­latból ? Vádlott: Mert azt hallottam, hogy a község lelkésze a templomban felszólította a keresztény szolgáló leányo­kat, hogy ne szolgáljanak zsidóknál. Elnök: Volt rá eset, hogy Mnich Francziska az ön házában töltötte az éjt? Vádlott: Azt nem tudom bizonyo­san, csak a gyermekeim mondták, hogy a leány többször szokta házunkban töl­teni az éjt. Elnök: Azon a vasárnapon, a­melyen eltűnt, volt a leány önnél ? Vádlott: Nem. Elnök­­felmutatja a cor­pus deliktiként a bíróság asztalán fekvő baltát, melyet Ritter házában elrejtve találtak meg): Ismeri ön ezt a baltát? Vádlott: Igen. Ez az enyém. Elnök: Miért volt ez a balta az ön házában elrejtve ? Ez annál gyanúsabb, mert a baltán gyanús nyomokat találtak, me­lyek később az orvosok vallomása sze­rint vérnyomoknak bizonyultak. Ezenkívül a baltán hajszálak is ta­láltattak a vérhez tapadva, melyek telje­sen azonosaknak konstatáltatok a Munch Francziska hajával, melyből egy csomó itt is van a biróság asztalán. Feleljen, hogy történt az ? Vádlott: Azok nem emberi hajszálak voltak, nem is lehettek. Az én házamban gyilkosság nem történt. Nem értem, hogy tételezhetik fel rólam, hogy azt a bete­ges, szegény Mnich Francziskát én öltem meg. Miért is öltem volna meg ? Volt pénze ? Nem. Hát miért követtem volna el a bűnt ? Elnök: Mert a leány öntől áldott állapotban volt. Dr. Machalszky védőügyvéd csodálkozik, hogy azok a hajszálak, melyek a baltán találtattak, nem fekszenek a bíróság asztalán kor­­pus deliktinek. Az elnök megjegyzi, hogy a hajszálak ép úgy, mint az uterus eldobottak. A Védő tudomásul veszi a kijelentést. Elnök (a vádlotthoz): Ismeri ön eze­ket a késeket? (Felmutatja azokat a késeket, melyeket szintén Ritter Mózes házában találtak meg.) Vádlott: Nem ismerem. Ezek nem az enyémek. Az enyémek csak hasonlók voltak ezekhez. Elnök: Ismeri ön Munch Reginát, az áldozat rokonát ? Vádlott: Igen. Elnök: Volt is a lakásán ? Vádlott: Igen, a­mikor ezt szükségesnek találtam. (Az elnök és az államügyész konstatálják, hogy Ritter Mózes a feleségével Mnich Francziska eltűnése előtt többször voltak látogatóban Mnich Reginánál, de a gyil­kosság után megszüntették látogatásaikat.) Elnök (a vádlotthoz): Mit szól ön ezekhez ? Vádlott hallgat, majd később e gyanú alaptalanságát igyekszik bebizo­nyítani. Ezután az elnök és az államügyész keresztkérdéseket intéznek a vádlotthoz, ki gyakran ellentmondásokba esik, több­ször pedig nem is felel a hozzá intézett kérdésekre. Végül Ritter Mózes szembesittetik Strochlinszkival, a köztük egy birtok felett kötött adásvevőel szerződés tárgyá­ban. Ritter Gittel másod fővádlottnő vallomása. Ritter Gittel, Ritter Mózes neje, rend­kívül meg van törve, mikor a biróság előszólitja, s a vádlottak padjára ülteti. Az általános kérdésekre előadja, hogy Ritter Gittel a neve, Ritter Mózesnek a neje, luczai születésű, 47 éves, mózes­­vallású, Luczában lakik s hat gyermek anyja. Elnök: Mikor volt önöknél utoljára Mnich Francziska? Vádlott: Egy szerdán.

Next