Testvériség, 1884 (2. évfolyam, 1-39. szám)
1884-10-12 / 36. szám
Második évfolyam. 1884. 36. szám. Kecskemét, október 12. Hirdetések és nyilt-téri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Többszöri hirdetéseknél lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetményekért 3 forint számittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beiktatás után. (Előfizetési ár: Egész évre ... 4 frt. Fél évre .... 2 . Negyed évre. . . 1 „ Egyes szám ára 10 kr. ВЯГ Előfizethetni bármely postahivatalnál "WS Szerkesztőség: III-dik tized homoki utcza 92. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemények ide czimezendők, nemkülönben a hirdetések, nyilt-téri közlemények és reklamácziók is. Kéziratok nem adatnak min. a kereszténység közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilap. Megyeren minden vasárnap reggel. Kiadóhivatal: III-ik tized homoki utcza 100. szám. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő. Héjjas József főpénztárnok nevére. A luczai rituális gyilkosság ügye. A luczai rituális gyilkosság ügyét a krakkói törvényszék s illetőleg esküdtszék még mindig tárgyalja. A tárgyalás folyamán igen érdekes adatok merülnek fel, melyek kétségen kívül helyezik a tényt, hogy itt a szó szoros értelmében rituális gyilkosságról van szó. A fővádlottak: Ritter Mózes és neje, Ritter Gittel vallomásai, de még inkább Strochlinszki Marczell, ki mint felbérelt egyén vett részt a leányzó legyilkolásában, megerősítik a vádat. Azok a ellentmondások ugyanis, melyekbe Ritter Mózes és neje, esetről-esetre esnek s a bíróság és esküdtszék tagjainak keresztkérdése, melyekre ha van feleletük, úgy ez az, hogy „nem emlékszem“ vagy „ártatlan vagyok“ teljesen bűnösségükre utalnak. Részletesen adjuk alább e nagyérdekű tárgyalás folyamát, mely hivatva van egyszers mindenkorra konstatálni, hogy a zsidóknak csakugyan szükségük van keresztény vérre, hogy a szerencsétlen Munch Francziskát Ritter Mózes és családja bérencz gyilkosokkal rituális czélból gyilkolta le, szóval hivatva van bebizonyítani azt, hogy azok a szörnyű vádak, melyek a rituális vérvétel iránt már századok óta tartják magukat a keresztény emberiségben, a zsidó vallás előírt vallási szabályaiban lelik alapjukat. A tárgyalás folyamáról, mely igen érdekes és tanulságos részleteket tartalmaz, pótlólag a következőket közölhetjük: Strochlinszki Marczell vallomása. Strochlinszki Marczell vallomásáról eddig oly eltérő és hiányos tudósítások jelentek meg, hogy szükségesnek tartjuk a nagyérdekű kihallgattatást, mely esetleg elhatározó is lehet az ítélet kimondásánál, szó szerint szövegében közölni. Strochlinszki Marczellt a végtárgyalás második napján, október 1-én, hallgatta ki a bíróság. A kihallgatáson nagyszámú közönség volt jelen, mely kíváncsian leste Strochlinszki njakáról a szavakat. Strochlinszki gyenge, erőtlen, siránkozó, sokszor érthetetlen hangon felelt. Feltűnt, hogy az elnök egyes kérdéseire néma maradt s csak a vállát rángatta vagy a fejét rázta. Ha feleletet adott, úgy vagy azt mondta : „Nem tudok semmiről semmit,“ vagy „Nem emlékszem már semmire sem!“ Az általános kérdésekre vádlott előadja, hogy Strochlinszki Marczellnek hívják, luczai születésű, 43 éves, katholikus, nős, volt földbirtokos, öt gyermek atyja, többször volt büntetve és jelenleg faktor Luczában. Elnök : Elismered, hogy bűnös vagy ? Vádlott (határozottan): Nem, én ártatlan vagyok. Elnök : Mikor láttad Mnich Francziskát utoljára ? Vádlott: Egy vasárnapon. Francziska feleségemet meglátogatta és nálam ebédelt. Én azalatt üzleti dolgokban Felbes- Cilléinél jártam s ott voltam mintegy másfél óráig. Azután hazamentem, de Mnich Francziska már nem volt ott. Feleségem azt mondta, hogy Ritterékhez ment tejért. Azóta nem láttam a leányt. Elnök: Jelen voltál akkor, amikor Mnich Francziska hulláját megtalálták? Vádlott: Igen, azt is láttam, mikor az orvosok felbonczolták a hullát. Elnök: A csendőrök előtt, később pedig Lukaszek Stanislaw lakásán. Drzewiczki lelkész, a községi biró és Radwanszki biró előtt, majd a börtönben is bevallottad, hogy Ritter Mózesnek, feleségének Ritter Gitternek, valamint leányainak Chajt és Bellinek te is segítettél a pinezében Mnich Francziskát megölni. Légy őszinte és mondd meg a valót! Vádlott. Én azért mondtam ezt, mert a csendőrök engem ütöttek és kényszeritettek reá, hogy így vallják. Kezemet hátrakötötték, a lábaikkal reám tiportak s úgy ütöttek hogy elvesztem eszméletemet. Elnök. De te a gyilkosságot bevallottad Lukaszek Staniszlaw és Drzewiczki lelkész előtt is, aki lelkedre beszélt, hogy valld be az igazat és csak igazat mondj. Vádlott: Nem emlékszem már, mit mondtam akkor, csak annyit tudok, hogy kényszerítettek a vallomástételre. Elnök: De hisz itt nem voltak csendőrök s te neked nem kellett félned és mégis mindent ismételve is bevallottál a legapróbb részletekig. Vádlott : Mindig volt egy csendőr a közelemben. Elnök: Mikor a börtönkórházban betegen feküdtél és együtt voltál fogolytársaiddal, te Wrobel Jan, Fertig Majer és Bieliczki Konstantin előtt ugyanezt a vallomást tetted. Az utóbbi jelenleg igen súlyos beteg s nem jelenhet meg tanúnak, azért csak írásbeli vallomása fog itt felolvastatni. (Az elnök dr. Macholski és dr. Rosenblatt védők kívánatára konstatálja, hogy Bieleczki Konstantin egy évben valami bűntény miatt egy évi börtönre volt ítélve.) Erre felolvastatik Beeczei Konstantin írásbeli vallomása, mely igy hangzik: „1882. május 28-án, mikor Strochlinszki a börtönkórházban már üdülőben volt, ágyamhoz jött és mikor észrevette, hogy én egy imakönyvből olvasok és imádkozom, mélyen felsóhajtott. Én megkérdezem akkor, mi az oka a sóhajnak, mire Strochlinszki rendkívül bánatosan, bűnbánó hangon, teljes józan észszel a következőket mondotta: Tizennégy nappal Mnnch Francziska meggyilkoltatása előtt Ritter Mózes rábeszélt, hogy öljek meg egy leányt, ő 50 forintot ad vérdijul. Ez a leány egy napon eljött a házamba a feleségemhez, ott káposztát evett s azután eltávozott, azt mondva, hogy a zsidóhoz (Ritter Mózeshez) megy tejért. Kevéssel ezután én is átmentem a zsidóhoz s ott találtam a leányt. Ritter Mózes 2 és fél pohár erős pálinkát adott nekem, úgy, hogy én ettől elvesztettem az eszemet. A zsidó és családja most lehívták a pinczébe a leányt, hogy tejet adjanak neki. A leány engedett a szónak. Ekkor odajött hozzám Ritter Mózes és egy baltát adván a kezembe, mindnyájan t. i. Ritter Mózes, a felesége, két leánya és az áldozat lementünk a pinezébe. Mikor a leány lennt a pinezében háttal állt nekem, én a baltával három ütést mértem a fejére. A leány azonban nem rogyott össze. Most a zsidó családjával együtt reárohant s a földre teperték. Ritter Mózes felkapott erre egy kést és elvágta a leány torkát. Mikor megláttam a patakként kiömlő vért, megiszonyodtam és elfutottam. Hogy ezután mi történt, nem tudom. Az 50 forintot, amit kaptam vérdíjul, elittam. Feleségemnek azt mondtam, hogy a pénzt az évi vásáron kerestem. Strochlinszki hozzátette a vallomáshoz, hogy a zsidók még azt is követelték tőle, hogy ő vegye magára az egész felelősséget a gyilkosságért s annak indokául vallja azt, hogy a leány pénzt, követelte tőle egy birtokért.“ Elnök (Strobhlinszkihez): Úgy látszik, te semmire sem akarsz visszaemlékezni s butának, ostobának tetteted magad. Még utoljára azt sem tudod, hogy itt a törvényszék előtt állasz! Honnan kaptad a pénzt, mely 1881. deczemberben nálad volt? Vádlott: Egy birtokot adtam el Ritter Mózesnek. (Az elnök konstatálja, hogy Strochlinszki a pénzt a birtok eladásából nem kaphatta.) Elnök : Minő viszonyban álltál Ritterhez ? Vádlott: Mint szomszédoknak szokás. Elnök: Voltál vele üzleti összeköttetésekben is? Vádlott: Nem. Elnök: Én be fogom bizonyítani neked tanukkal az ellenkezőt. De mondd csak, hogy van az, hogy vallomásod minden tekintetben egybehangzik a krakkói orvosi egyetemnek a Mnich Francziska meggyilkoltatására vonatkozó hivatalos véleményével ! Vádlott: Nem tudom. Mathyás törvényszéki tanácsos, szavazó bíró: Hogy van az, hogy vallomásaid oly annyira különbözők ? Vádlott: Nem tudtam az igazat s h így nem is tudtam, hogy mit valljak. Államügyész: Miért nem mondtad eddig senkinek, hogy téged a csendőrök ütöttek ? Vádlott: Én azt sokaknak elmondtam. Elnök: Még mielőtt letartóztattak volna, a vizsgáló bíró tanúnak hívott meg, és te akkor azt vallottad, hogy Mnich Francziska Ritter Mózestől áldott állapotban volt s miről Ritter leánya, Beile is tudomással birt, a hogy ez a dolgot anyjának, Ritter Ritternek elmondotta ? Vádlott: Nem emlékszem erre, hogy ezt mondtam volna a biró előtt. Strobhlinszki kihallgatásának további részleteit mai számunkban közöljük. Ritter Mózes fővádlott vallomása. Strochlinszki kihallgatása után a bíróság felfüggesztette az ülést és délután 4 órakor folytatván a tárgyalást, kihallgatta a fővádlottat, Ritter Mózest. A vádlott az általános kérdésekre előadja, hogy Ritter Mózesnek hívják, luczai születésű, 53 éves, mózes vallású, luczai földbirtokos, olvasni. Írni nem tud, még zsidóul sem, lopás miatt már két ízben volt büntetve. Ritter remegő hangon válaszol az elnök kérdéseire s nagyon természetesen, konokul tagadja a terhére rótt gyilkosságot. Elnök. Ön tagadja, hogy a gyilkosságot elkövette? Szálljon magába, gondoljon Istenre s vallja be az igazat! Vádlott: Én ártatlan vagyok, Mnich Francziskát nem én gyilkoltam meg. Elnök: Mikor tudta meg először, hogy Mnich Francziska eltűnt ? Vádlott: Csak két hónap múlva a leány eltűnése után. Elnök: Voltak az eltűntnek ellenségei a faluban? Vádlott: Nem. Elnök: Volt talán pénze ? Vádlott: Nem. Elnök : Hát talán valami szerelmi viszonya volt? Vádlott: Nem. Én legalább erről s mit sem hallottam. Elnök: Mennyi ideig szolgált önnél a leány ? Vádlott: Több ízben s mig végre elbocsátottam. Elnök: Miért bocsátotta el a szolgálatból ? Vádlott: Mert azt hallottam, hogy a község lelkésze a templomban felszólította a keresztény szolgáló leányokat, hogy ne szolgáljanak zsidóknál. Elnök: Volt rá eset, hogy Mnich Francziska az ön házában töltötte az éjt? Vádlott: Azt nem tudom bizonyosan, csak a gyermekeim mondták, hogy a leány többször szokta házunkban tölteni az éjt. Elnök: Azon a vasárnapon, amelyen eltűnt, volt a leány önnél ? Vádlott: Nem. Elnökfelmutatja a corpus deliktiként a bíróság asztalán fekvő baltát, melyet Ritter házában elrejtve találtak meg): Ismeri ön ezt a baltát? Vádlott: Igen. Ez az enyém. Elnök: Miért volt ez a balta az ön házában elrejtve ? Ez annál gyanúsabb, mert a baltán gyanús nyomokat találtak, melyek később az orvosok vallomása szerint vérnyomoknak bizonyultak. Ezenkívül a baltán hajszálak is találtattak a vérhez tapadva, melyek teljesen azonosaknak konstatáltatok a Munch Francziska hajával, melyből egy csomó itt is van a biróság asztalán. Feleljen, hogy történt az ? Vádlott: Azok nem emberi hajszálak voltak, nem is lehettek. Az én házamban gyilkosság nem történt. Nem értem, hogy tételezhetik fel rólam, hogy azt a beteges, szegény Mnich Francziskát én öltem meg. Miért is öltem volna meg ? Volt pénze ? Nem. Hát miért követtem volna el a bűnt ? Elnök: Mert a leány öntől áldott állapotban volt. Dr. Machalszky védőügyvéd csodálkozik, hogy azok a hajszálak, melyek a baltán találtattak, nem fekszenek a bíróság asztalán korpus deliktinek. Az elnök megjegyzi, hogy a hajszálak ép úgy, mint az uterus eldobottak. A Védő tudomásul veszi a kijelentést. Elnök (a vádlotthoz): Ismeri ön ezeket a késeket? (Felmutatja azokat a késeket, melyeket szintén Ritter Mózes házában találtak meg.) Vádlott: Nem ismerem. Ezek nem az enyémek. Az enyémek csak hasonlók voltak ezekhez. Elnök: Ismeri ön Munch Reginát, az áldozat rokonát ? Vádlott: Igen. Elnök: Volt is a lakásán ? Vádlott: Igen, amikor ezt szükségesnek találtam. (Az elnök és az államügyész konstatálják, hogy Ritter Mózes a feleségével Mnich Francziska eltűnése előtt többször voltak látogatóban Mnich Reginánál, de a gyilkosság után megszüntették látogatásaikat.) Elnök (a vádlotthoz): Mit szól ön ezekhez ? Vádlott hallgat, majd később e gyanú alaptalanságát igyekszik bebizonyítani. Ezután az elnök és az államügyész keresztkérdéseket intéznek a vádlotthoz, ki gyakran ellentmondásokba esik, többször pedig nem is felel a hozzá intézett kérdésekre. Végül Ritter Mózes szembesittetik Strochlinszkival, a köztük egy birtok felett kötött adásvevőel szerződés tárgyában. Ritter Gittel másod fővádlottnő vallomása. Ritter Gittel, Ritter Mózes neje, rendkívül meg van törve, mikor a biróság előszólitja, s a vádlottak padjára ülteti. Az általános kérdésekre előadja, hogy Ritter Gittel a neve, Ritter Mózesnek a neje, luczai születésű, 47 éves, mózesvallású, Luczában lakik s hat gyermek anyja. Elnök: Mikor volt önöknél utoljára Mnich Francziska? Vádlott: Egy szerdán.