Testvériség, 1884 (2. évfolyam, 1-39. szám)

1884-10-19 / 37. szám

Második évfolyam. 1884. Kecskemét, október 19. 37. SZÁM. Előfizetési ár: Egész évre ... 4 frt. Fél évre . . . . 2 „ Negyed évre. . . 1 „ Egyes szám ára 10 kr. IMF“ Előfizethetni bármely posta-hivatalnál (Szerkesztőség: III-dik tized homoki utcza 92. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemények ide czimezendők, nemkülönben a hirdetések, nyilt-téri közlemények és reklamácziók is. Kézíratok nem adatnak rima, közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilap. Megfelel minden vasárnap reggel. (Hirdetések és nyilt-téri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Többszöri hirdetésekné lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetményekért 3 forint számittatik. Bélyegdij 30 kr. minden beiktatás után. a kereszténység Kiadóhivatal, III-ik tized homoki utcza 100. szám. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő. Héjjas József főpénztárnok nevére. Hogy kereskedett a zsidó zsidó bőrrel? Szinte természetes, hogy mikor valaki ezt a czímet elolvassa, önként azon kérdés támadjon lelkében, de hát hogy a patvarba történhetett még az is meg, hogy a zsidó zsidó bőrrel kereskedjék? pedig biz’ar szóról-szóra, betűrőlbetűre megtörtént eképpen. — B. megyében, Sz. faluban, ezelőtt néhány évvel élt vagy talán még most is él, egy Pipis nevű rongyszedő, iszákos zsidó. A Pipis névért ő nem fizetett 50 krajczárt, mint a zsidóból vedlett modern Zrínyiek, Hunyadiak, Rákócziak sat sat fizetnek, mert ő azt a nevet ingyen, a nép szivességéből, épen úgy nyerte, mint a Nyakigláb vagy Sarkig-ülep a magáét. Volt ennek a Pipisnek egy hét baglyas, piszkos gyermektől környezett, tohonya oldalbordája s hozzá még az ő bő torka is, tehát el lehet gondolni, hogy Pipisnek az anyagi helyzete nem valami rózsás lehetett, de azért ő folyvást ing volt. Volt neki egy kis lovacskája és egy kétkerekű tektikája, ha ő abba felvehette magát s elkezdte hangosan dalolni, hogy: „Szegény Pipié vagyok én, A falukat járom én, Ringyet-rongyot szedek én, Csak úgy éldegélek én, stb. stb. Nem volt nála sem vigabb, sem boldogabb ember a környéken, hanem azért sokszor eldalolta azt is, hogy: „Ha nincs elég eleségem, Haragszik a feleségem, Haragszik, ha rongyot nem kapok, Azért is, ha én meg bekapok, stb.“ De nem csak a felesége haragudott azért, hogy ő mindig bekapott, hanem még a lova is. A lova ugyanis oly okos volt, s gazdája gyarlóságát már annyira kitanulta, hogy mikor látta, hogy Pipis úr, az ő ura a korcsmákban renden túl iszik, minden búcsúzás nélkül ott hagyta s ballagott haza felé, mit ha Pipis úr észrevett, vagy ha figyelmeztették reá, hogy a fogatja ott hagyta, természetesen gyalog iramodott utánna, s ha utól érte, s ha felülhetett, s ha vissza akart a korcsmába menni, azt a nálánál okosabb lova meg nem akarta, akkor a szántóföldeken, vetéseken össze-vissza forogtak, jöttek, mentek, mindaddig, mig a lova kifogott rajta s erővel haza vitte. ő pedig dalolt. Hanem a sok korhelység és sok dalolás után csakugyan bekövetkezett egyszer Pipis úrra is az az időpont, hogy dalolás helyett komoly gondokba merült, mert már nem volt sem rongy, sem pénz, sem eleség, sirt a sok gyermek s a feleség. No de nem azért zsidó a zsidó, hogy ne tudjon magán segíteni, nem ám! tehát Pipis is segített, de hát hogyan? hát csak úgy, hogy lakott vele egy fedél alatt egy igen öreg zsidó, akinek még volt egy pár forintja is. — Ez az öreg zsidó épen akkor meghalt, de hogy meghalt ő rajta s nején kívül még senki, egy teremtés sem tudta. Kemény téli idő lévén, Pipis uraság egyet gondolt, — a szánkáját felkészitette, — paripáját befogta, az öreg zsidót pedig ruhástól, mindenestől, háttal a ló felé, maga mellé ültette és egyik karjánál fogva a rakonczához kötötte, mintha élne, s mintha ők ketten mennének rongyot szedni. Pipis eképen az ő zsidójával elhajtott egy pár mértföldnyire s ott beállított az ott lakó zsidónál, azzal a követeléssel, hogy mivel az ő útitársa az úton hirtelen meghalt, most már nincs egyéb hátra, hanem az, hogy ő azt ott hagyja s temettessék el sarusat. Nagyon természetes, hogy egy a zsidó egyháztól s egyházi személyektől távol lakó zsidónak a temetése temérdek alkalmatlanságába, s költségébe szokott kerülni, s hogy hát ezt kikerülhessék, Pipisnek ígértek 10 frtot, csakhogy vigye tovább s őket ezen teher alól mentse fel. — De Pipis azt kevesellette az ő zsidajának bőréért, hanem 25 frtot kért s végre megalkudtak 15 frtban. — Pipisnek épen ez kellett. — A 15 frtot zsebre vágta, a mellett magát s lovát jól megvendégelték s hajtott tovább faluról-falura, mindig oly helyekre, hol a temetést legterhesebbnek s legköltségesebbnek gondolta, — s mindenütt hasonló szerencsével járt, mert mindenütt fizettek neki többet, kevesebbet, csakhogy a temetés kellemetlenségeitől megszabaduljanak, — úgy annyira, hogy mivel kemény tél volt, és igy a portékája rothadásnak nem indulhatott, s mivel a szánkában felöltözve ült, s igy senki még csak sejteni sem tudta, hogy zsidaja meghalt, teljes három hétig kószált vele, s többet 300 forintnál összeharácsolt, mig végre Nyitra tájékán csakugyan elhagyta, hol azután eltemették. Íme istennek választott népe! Van-e vagy valaha volt-e ? az istennek földön, valamely faja az emberiségnek, vagy valaha valahol volt-e olyan vallás feleke- szet melyben ilyen történt volna? Volt e vagy van-e valahol isten ege alatt oly faj vagy vallás, melynek erkölcsisége ily borzasztó, ily undorító tettben nyilvánulna? Nincs és nem is volt soha, legalább én effélét vagy ehez hasonlót a történetekből soha sem olvastam, s ilyen csak is a thaimud erkölcsök produkálhatnak és még is! és még is!! a zsidóság az istennek választott népe! és mégis ők mernek más vallásokat gúnyolni! ők mernek dicsekedni, hatalmaskodni, — ők merik szemeiket felvetni, — ők mernek henczegni, tolakodni, — polgárságot, — hazát, szabadságot követelni, ők merik a fejedelmek, kormányok pártfogását sürgetni, ők merik a népek rokonszenvét kivánni, s a mi legbámulatosabb sok boldogtalan teremtés őket támogatja őket, védelmezi, s tulajdon becsületes erkölcsű fajának s felekezetének mardosásával mellettök kardoskodik!! Mi ugyan mindezekre a szelíd Krisztus szavaival elmondhatjuk, hogy :Atyám! bocsáss meg néktek mert nem tudják azok a szerencsétlen keresztyének, hogy mit cselekesznek, de azért az az igazságos isten nem bocsát ám meg, Pipisnek sem bocsátotta ő meg ezt az embertelen tettét, de nem ám! mert meglakolt ő azért mielőtt a gyalázatosan szerzett pénzzel haza juthatott volna. Ugyanis miután annyi pénze lett, a régi kis lovacskáját eladta és Érsek- Ujvárott valami nagy mustra katona lovat vásárlótt helyette, s a mint vigan hajtott hazafelé, egy helyen az országúthoz közel a lovasság tartott gyakorlatot egy hadnagy vezénylete mellett s épen ő rajta történt meg az a nevetséges, de reá nézve fájdalmas história, hogy a trombita szóra, az ő mustra paripája is a katonaság közé lektikástól zsidóstól együtt berukkolt, s ott nagy nevetséget s zavart okozván a vezénylő tisztnek nem kis bosszúságára a katonai subordinácziót is megzavarván, a vezénylő tiszt által jól elkorbácsoltatott, ő maga legalább is tiz annyit kapván mint a paripája. Pipis a katonai gyakorlatból ily keserű tapasztalással kimenekedvén hazáig elmélkedhetett rajta, hogy isten a bűnt még az ő választott népénél sem hagyja büntetlenül. Pipis úr persze, hogy az ő katonai életével és tapasztalataival odahaza nem igen dicsekedett, mert ő azért dalolva ment haza. No mert hiszen annyi pénze volt, amennyit ő még egyszerre soha nem is látott, hanem azért ő katonaviselt dolgait megtudta ám a világ és a merre csak ment, jön mindenütt nagy nevetés és gúnyolódás. De Pipis úgy látszik, hogy csak egyes hirnöke volt, annak a gúnynak és megvetésnek mely nem sok idő múlva az egész választott népet követni fogja. Háborjáni: A luczai rituális gyilkosság ügye. Elnök (Strobhlinszkihez): Mi igaz abból, hogy te szerelmi viszonyt folytattál Mnich Francziskával ? Vádlott: Kérem, nekem feleségem van s igy csak nem járhattam egy olyan nyomorult teremtés után. Elnök (Telesz tanunőhöz): Mondd csak miért nem mondtad első kihallgattatásod alkalmával is, hogy Mnich Francziska neked egy ízben azt mondta, hogy Strochlinszkinek szerelmi viszonya van ? Tanú : Szándékosan elhallgattam azt. Később a lelkiismeretem furdalt s azért kivallottam végre mégis. Az államügyész hamis tanúság miatt Teleszné letartóztatását indítványozza. Dr. Machalski védő ellenzi ezt, miután szerinte még nincs konstatálva, melyik az igaz s melyik a hamis vallomás. Ha korábbi vallomása hamis, ez a törvény-sszék azért vádlottat felelősségre nem vonhatja. A törvényszék fentartja magának a jogot a határozatra nézve. Chmiel András tanú volt az, aki Mniek Francziska levágott haját meg- s találta, mintegy 100 lépésre a hullától. Gaborszki János tanú a csendőrök- kel egyetemben részt vett a házkutatás- ban. A véres baltát ő találta meg a kapu alatt, egy nagy szekrény mögé rejtve. Woyczik Adalbert tanú együtt volt bezárva Strochlinszkival a stryzowi fogházban . Strochlinszki ekkor részletes vallomást tett előtte. Azt is mondta, hogy őt a csendőrök egy kissé bántalmazták. Sokáig együtt volt vele becsukva, de Strochlinszki sohasem volt beteg, az állítólagosütések nyomai sem látszottak meg testén. Tanút a stryzowi vizsgálóbíró felszólította, kisérné figyelemmel Strochlinszkit , ő úgy istön. Többször sétájuk alkalmával czélozgatott az ügyre s a Ritter párra. Korzak Antal tanú nagyot hall. Strochlinszki, neki elmondta, hogy a csendőrök őt ütötték. Moskai József tanú elmondta, hogy ő egy napon a stryzowi fogházban beszélt Ritter Mózessel, aki azt mondta neki, hogy fél a vizsgálattól, mert ő zsidó, a zsidókra pedig a tanuk és a bírák rendszerint haragszanak. A törvényszék erre visszavonult s rövid tanácskozás után kimondotta, hogy Telesz tanú az államügyész indítványára hamis tanuzás miatt azonnal letartóztatandó. Tanú elvezetése után a tárgyalás délután 4 óráig felfüggesztetett. Az ülés megnyitása után folytatja a törvényszék a tanuk kihallgatását. Wrobel János tanú vallja, hogy Strochlinszki a rzsezsowi kórházban neki megvallotta segédkezését a szerencsétlen leány meggyikolásánál s egyúttal azt is beszélte, hogy a csendőrök három nap és három éjjel verték, azért bolondult meg és beszélt el mindent. Fertig Májer (zsidó) szintén együtt volt Strochlinszkival a vzsezsowi kórházban, de már semmire sem emlékszik.