Testvériség, 1887 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1887-09-04 / 1. szám
/ IT7\ e^rfolsza m... .ГГ..зТтemét. 13.iCr~5 Előfizetési ár: Egész évre . . . 4 frt Félévre............2 frt Negyedévre ... 1 frt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utca 235. szám. •f.: A lap szellemi részét illető közlemények ide cimezendők, így a hirdetések és nyílttéri közlemények is. Kéziratok nem adattak vissza. KERESZTÉNY TÁRSADALMI HETILAP. A ZvdliniTIDnZlZfT S-A- ZB 2-T^K_ iE3 EEGGEL. мяявшяишаз Hirdetések és nyílttéri közlemények jutanyos árakon számitijatnttek. Többszöri hirdetéseknél lényeges engedmény adatik. Hivatalos hirdetményekért 3 frt számitatik. e 1 . g díj 30 kr. : den beigtatás után. Kiadóhivatal: IV. tized, varjú-utca 235. sz. Minden pénzbeli küldemény ide címezendő. A mi programmunk. Lapunk czélja, annak iránya és törekvése nem ismeretlen a nagyközönség előtt, s így talán az első állanatra szinte fölöslegesnek fogják ártani olvasóink, hogy e czikkünket arra szenteljük, mikép megismertesük a „Testvériség“ programmját. Pedig hát ez a programmadás okvetlenül szükséges, mert het! sok vizefolyt azóta a Dunán, s a világ is ordult egy nagyot a hátán, amóta a Testvériség“ becsukta a „patikát“, at tudniillik, ahol hatalmas és hatatós orvosságot kapott sok fájó seb,e még több sajgó honfi szív, és az tök folyása alatt annyi „fekély“ fáradt társadalmunk lomha testén, úgy bizony-bizony nem kis gondot hoz még a mi recipéink által is sikeres gyógyítás. Vesszük észre, hogy sok operációrasz szükség, azért elején kezdjük aolgot, hogy a siker annál biztosabb igyen. Társadalmunk beteg, nagyon beteg. Állapotaink fenekestől föl vannak izgatva. Ugyan mihez is hasonlít a mai társdalom petyhüdt állapota ? Mihez ? Egy örömleány délelőtti szenderész, kinek agyát ledér tivornyák zabos álma feszi, kinek ereiben suskogva zakatol az omlott vér, mitől arcza halavány, tagjai bénák, szive fásult, lelke megtört, élete sivár, etlen mint a letarolt mező. A vásári zajt halotti némaság, siri end váltja fel. Ezt követi az ébredés koszolódása itazás, vakaródzás mellett. Majd új étre kelvén, egészséges cselekvés a tespedés nyomába. A mi czélunk: felrázni a szunyadó közszellemet dermedt álmából, íszhalálából, hogy a rombolás munka utáni lustaságot czéltudatosan hotó köztevékenység váltsa fel. Bemártjuk tollunkat szivünk ágjába, lelkesedve lelkesítünk, hogy mnk hasábjai megvigyék országábé a szeretet igaz szavát, s viszágot keltsenek ellenállhatatlant, az a holtakat támasztó tárogató . Megkoszorúzzuk az érdemet, s mind , a mi igaz, de a földre letiporjuk, a mi gaz ! Csendes a láthatár körülöttünk. A ■ttusák veszett zaja elnémult, s a szennyet a háborgó hullám felbre dobott, visszatért medrébe, a lehet ok e miatt sajnálkozásra, rt hiszen jól tudjuk, hogy midőn lámzásba hozatik az ár, a mélyben nyugodott mocsok felszínre s hogy a legtisztább igazságértdelemnek is vannak olyan tünetyei, a melyektől undorral fordult el. Ámde igaz másrészről az is, hogy nem kevésbé undort kelt az ember lelkében ha látja, hogy a szent eszmék aljas eszközökké sülyesztetnek az érdekek előnyére és tényeleg azzal sok ripők, mi nem övé, csak egy időre ellopta, mert épen szüksége volt reá. A múltban sok történt ily eset, s ma röhögve mulat a „jófogás“ fölött az, ki szennyesen sokakat rá szedni birt. De hát régi igazság, hogy a legzavarosabb hullám is azon pillanatban, midőn a sziklán végig ömlik, tisztának és fényesnek látszik, s hogy nagy izgalom perczeiben a salak is ragyogni szokott. Azért mi nem is irigyeltük és ma sem irigyeljük a múlékony óra bálványaitól a pillanatnyi fényt, mert tudjuk, hogy mihelyest nyugalomba tér az ár, ők úgyis eltűnnek. A múltak felett tehát ne töprengjünk, de eseményeit véssük jól szívünkbe, mert még lesz idő, midőn szükséget pótolnak. Mi lessz hát lapunk hivatása ? Az, hogy bátran, fölemelt fővel szolgálja az igazságot, a szépet, a jót és nemest minden közügyben. Aki jót, cselekszik, aki nemes szív, fenkölt lélek, ép elme, becsületes meggyőződés és tiszta szándék sugalmát követve tesz és cselekszik a haza, a város, a társadalom vagy egyesek javának előmozdítása érdekében bármit , az számíthat támogatásunkra, bátorításunkra, elismerésünkre. De a ki, vagy akik kicsinyes érdekből, mások félrevezetése czéljából vesznek szájukra nagy szavakat; akik a közérdek fölé akarják emelni saját egyéni érdekeiket; akik mindent a pártok szemüvegén mérlegelnek; akik előtt csak egy czél van, önbálványozásuk; akik azt hiszik, hogy csak az jó amit ők tesznek, csak az üdvös amit ők akarnak; a kik tudákosságuk sötét éjjeléből kibontakozni nem kívánnak, hanem a szellemi sötétség vakand túrásai alól lehurrognak mindent; a mi az ő fogalmuk szerint nem helyes és tisztességes; a ki meglopni igyekszik mások bizalmát saját előnyére; a ki hazudozik, rágalmaz, henczeg, hetvenkedik; a ki hivatását túllépi vagy elhanyagolja, de azért másokat gáncsol; a ki több akar lenni a mi, s a ki nem tud annyi lenni mennyinek lennie kellene, s ez a közérdek rovására van; a ki mást rászed, megcsal, emberietlen dolgokat mivel, zsarnok, igaztalan, az mind a mi ellenségünk és nem késünk ezeket kérlelhetetlenül leálcrázni, megostorozni, s ha nem használ, írunk nekik olyan recipét, amelytől a társadalom őket örökre kiveti kebeléből és azok közé a renegátok közé sorozza, akik megszűnnek többé numerálni. 4. E munkában a legszigorúbb igazságérzet és a legkérlelhetetlenebb tárgyilagosság fog bennünket vezetni. A szenvedélynek itt szava soha sem lessz, csak egyedül a szeretetnek és a tiszta szín igazságnak. Azért soha sem bántunk senkit, hogy fájjon neki, hanem hogy azzal az elnyomni szándékolt igazság megmentessék. Ezeken kívül lesznek reális czéljaink is. Buzdítjuk népünket a hazai és nemzeti köztevékenység fejlesztésére, ápolására. Az iparos polgárok szakérdekeinek támogatására, a közgazdasági szakpályák faktorainak és e faktorok existenciás előmozdításának eszközlésére. Buzdítunk arra, hogy hazai készítmények által, saját iparosaink kezei közül kikerült iparczikkekkel fedezze minden jó hazafi szükségletét, hogy így az egymás kezére való dolgozás elve átvitetvén a gyakorlat terére, életerős és vagyonos társadalmi osztálylyá legyen az az iparos közönség , melyeim az összevissza tákolt résztörvények és a még rosszabb társadalmi, hazafiatlan szokások folytán a lét és nemlét között lebegve küzd keservesen a mindennapi kenyérért! Tehát az lesz e téren jelszavunk, hogy: fogyasztót minél többet a kifejlett hazai kézműiparnak! A gazdálkodó közönség érdekeiről sem fogunk megfeledkezni, sőt kiváló gondunk az lessz, hogy ne csak oly szakszerű, ismeretterjesztő és hasznos dolgokat közöljünk a mezőgazdaság körébe vágó ügyekről, melyeknek csupán theoretikus haszna van, hanem a piacok forgalmáról, az árak hullámzásáról és minden, ezen szakkörbe vágó nevezetesebb eseményekről is pontos értesítéseket adjunk. A kereskedelem érdekeit pedig előmozdítani segéljük az által, hogy szolid kereskedőinket ajánljuk a támogatásba, a svindlereket pedig megvetés tárgyává tesszük. Szóval, közgazdasági téremi törekvéseink oda irányulnak , hogy ne csak fejleszteni segéljünk bevrétbre, hanem izmosítsunk gyakorlatilag és tettekkel. A gyöngébbet és az elnyomottat pártfogásba kell venni az erősebb és az elnyomóval szemben. Ez a mi programmunk, amelynek szolgálatában és keresztülvitelében mindig keresztény nemzeti szellem és pártatlan igazságérzet fogja tollunkat vezérelni. Nem félünk senkit, mi sem akarjuk, hogy tőllünk rettegjenek. Az igazságot megmondjuk úgy fölfelé , mint lefelé és egyedül ennek állunk szolgálatában. Sem hivatalos hatalom, sem párt, annál kevésbbé egyes ember nem gyakorol befolyást irányunkra. ennélfogva függetlenségünk érzetében nem leszünk uszályhordozói semmiféle hatalomnak, semmiféle pártérdeknek, sem magánembereknek. Egyetlen hatalom lesz amit szolgálunk : az igazság hatalma és ereje. Ez lesz az a kincs, mit féltékenyen őrzünk; ez lessz az a bűverő, mely megaczéloz; ez lessz az a bástya, a mely megvéd, a melylyel kivívjuk a győzelmi babért. És most menj utadra. Kopogtass be a szegény és gazdag ajtaján. Mond, hogy a szeretet nevében jöttél, s amit hirdetni fogsz, az maga a szeretet és testvériség ! Nagy Imre: Előfizetési fölhívás! A Testvériség jelen számával életbe lép s folytatja megszakasztott pályafutását. Iránya és törekvése, — habár némi tekintetben kissé változott is, — marad a régi. Az igazságnak és a közérdeknek lesz tántoríthatatlan harczosa, védője és őre. Miután ezúttal lapunk nem akar és nem fog politizálni, így nem is veszünk részt a pártok tusáiban, melyek bizonyos mértékben mindig át szokták lépni a higgadtság és tárgyilagosság határát, s így az eredmény mindig a szenvedélyek által tétetik kétessé; különben is a pártok működésének ideje lejárt, s a komoly cselekvés ideje érkezett el a meddő harczok lezajlása után. Ezt az öt éves politikai szélcsendet arra kívánjuk fölhasználni, hogy építeni és alkotni segítsünk. Elég volt eddig a szennyes támadásokat hallgatni, miket ellenünk intéztek bosszúval táplálkozó salakjai a társadalomnak, habár munkájuk hasonlított bizánci kapuinak döngetéséhez, panaszkodásra azért nem nyitjuk meg ajkainkat, mert a lelkiismeret szava azt súgja, hogy tisztességes emberekhez méltóan megállottuk helyeinket és nem adtuk el sem elveinket, sem zászlóinkat. Nem is fogjuk azt tenni soha. Lessz idő, és pedig nincs is már messze az, midőn ki fognak ábrándulni vastag tévedéseikből azok, akik a báránybőrbe öltözött farkasok csábszavára eltántorodtak az igazság, a keresztényi becsületesség és a szűzies hazafiság zászlójától. Lesz idő, éspedig nemsokára, hogy bűnbánókig fognak mellénk sorakozni azok, akiket piszkos eszközök, aljas rágalmak, hamis jelszavak, hazudott, szerelés, bűnös szemfényvesztés elránstsigált a helyes útról a sikamlós ösvény tekergős labirintjába. Nem akartuk lapunkat előbb meg-