Testvériség, 1887 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1887-09-04 / 1. szám

/ IT7\ e^rfolsza­ m­.­.. .ГГ­..зТтemét. 13.iC­r~5 Előfizetési ár: Egész évre . . . 4 frt Félévre............2 frt Negyedévre ... 1 frt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utca 235. szám. •­f.: A lap szellemi­ ré­szét illető közlemények ide cimezendők, így a hirdetések és nyílttéri közlemények is. Kéziratok nem adat­tak vissza. KERESZTÉNY TÁRSADALMI HETILAP. A ZvdliniTIDnZlZfT S-A- ZB 2-T^K_ iE3 EEG­G­EL. мяявшяишаз Hirdetések és nyílt­téri közlemények juta­nyos árakon számit­­ijatnttek. Többszöri hirdeté­seknél lényeges enged­­mény adatik. Hivatalos hirdet­ményekért 3 frt szá­­m­itatik. e 1 . g d­íj 30 kr. : den beigtatás után. Kiadóhivatal: IV. tized, varjú-utca 235. sz. Minden pénzbeli kül­demény ide címezendő. A mi programmunk. Lapunk czélja, annak iránya és törekvése nem ismeretlen a nagy­közönség előtt, s így talán az első állanatra szinte fölöslegesnek fogják ártani olvasóink, hogy e czikkünket arra szenteljük, mikép megismertes­­ük a „Testvériség“ programmját. Pedig hát ez a programmadás ok­­vetlenü­l szükséges, mert het! sok viz­efolyt azóta a Dunán, s a világ is ordult egy nagyot a hátán, amóta a Testvériség“ becsukta a „patikát“, at tudniillik, a­hol hatalmas és hat­­atós orvosságot kapott sok fájó seb,­e még több sajgó honfi szív, és az tök folyása alatt annyi „fekély“ fá­­radt társadalmunk lomha testén, úgy bizony-bizony nem kis gondot hoz még a mi recipéink által is s­ikeres gyógyítás. Vesszük észre, hogy sok operációra­­sz szükség, azért elején kezdjük a­olgot, hogy a siker annál biztosabb igyen. Társadalmunk beteg, nagyon beteg. Állapotaink fenekestől föl vannak izgatva. Ugyan mihez is hasonlít a mai tár­­sdalom petyhüdt állapota ? Mihez ? Egy örömleány délelőtti szenderé­sz, kinek agyát ledér tivornyák za­­b­os álma feszi,­ kinek ereiben sus­­k­ogva zakatol a­z omlott vér, mitől­­ arcza halavány, t­a­gjai bénák, szive fásult, lelke megtö­rt, élete sivár, etlen mint a letarolt mező. A vásári zajt halotti némaság, siri end váltja fel. Ezt követi az ébredés koszolódása itazás, vakaródzás mellett. Majd új étre kelvén, egészséges cselekvés­­ a tespedés nyomába. A mi czélunk: felrázni a szuny­adó közszellemet dermedt álmából, íszhalálából, hogy a rombolás mun­­ka utáni lustaságot czéltudatosan hotó köztevékenység váltsa fel. Bemártjuk tollunkat szivünk ágjába, lelkesedve lelkesítünk, hogy mnk hasábjai megvigyék ország­ábé a szeretet igaz szavát, s visz­­ágot keltsenek ellenállhatatlant, az a holtakat támasztó tárogató . Megkoszorúzzuk az érdemet, s mind , a mi igaz, de a földre letiporjuk­­, a mi gaz ! Csendes a láthatár körülöttünk. A ■ttusák veszett zaja elnémult, s a szennyet a háborgó hullám fel­bre dobott, visszatért medrébe, a lehet ok e miatt sajnálkozásra, rt hiszen jól tudjuk, hogy midőn lámzásba hozatik az ár, a mély­ben nyugodott mocsok felszínre s hogy a legtisztább igazságért­­delemnek is vannak olyan tüne­­tyei, a melyektől undorral fordu­­lt el. Ámde igaz másrészről az is, hogy nem kevésbé undort kelt az ember lelkében ha látja, hogy a szent eszmék aljas eszközökké sülyesztetnek az ér­dekek előnyére és tényeleg azzal sok ripők, mi nem övé, csak egy időre el­lopta, mert épen szüksége volt reá. A múltban sok történt ily eset, s ma röhögve mulat a „jófogás“ fölött az, ki szennyesen sokakat rá szedni birt. De hát régi igazság, hogy a legza­varosabb hullám is azon pillanatban, midőn a sziklán végig ömlik, tisztá­nak és fényesnek látszik, s hogy nagy izgalom perczeiben a salak is ra­gyogni szokott. Azért mi nem is iri­gyeltük és ma sem irigyeljük a mú­­lékony óra bálványaitól a pillanatnyi fényt, mert tudjuk, hogy mihelyest nyugalomba tér az ár, ők úgyis el­tűnnek. A múltak felett tehát ne töpreng­jünk, de eseményeit véssük jól szí­vünkbe, mert még lesz idő, midőn szükséget pótolnak. Mi lessz hát lapunk hivatása ? Az, hogy bátran, fölemelt fővel szolgálja az igazságot, a szépet, a jót és nemest minden közügyben. A­ki jót, cselekszik, a­ki nemes szív, fenkölt lélek, ép elme, becsületes meg­győződés és tiszta szándék sugalmát követve tesz és cselekszik a haza, a város, a társadalom vagy egyesek ja­vának előmozdítása érdekében bár­mit , az számíthat támogatásunkra, bátorításunkra, elismerésünkre. De a ki, vagy a­kik kicsinyes érdekből, mások félrevezetése czéljából vesznek szájukra nagy szavakat; a­kik a köz­érdek fölé akarják emelni saját egyéni érdekeiket; a­kik mindent a pártok szemüvegén mérlegelnek; a­kik előtt csak egy czél van, önbálványozásuk; a­kik azt hiszik, hogy csak az jó a­mit ők tesznek, csak az üdvös a­mit ők akarnak; a kik tudákosságuk sötét éjjeléből kibontakozni nem kívánnak, hanem a szellemi sötétség vakand túrásai alól lehurrognak mindent; a mi az ő fogalmuk szerint nem helyes és tisztességes; a ki meglopni igyek­szik mások bizalmát saját előnyére; a ki hazudozik, rágalmaz, henczeg, hetvenkedik; a ki hivatását túllépi vagy elhanyagolja, de azért másokat gáncsol; a ki több akar lenni a mi, s a ki nem tud annyi lenni mennyinek lennie kellene, s ez a közérdek rová­sára van; a ki mást rászed, megcsal, emberietlen dolgokat mivel, zsarnok, igaztalan, az mind a mi ellenségünk és nem késünk ezeket kérlelhetetle­nül leálcrázni, megostorozni, s ha nem használ, írunk nekik olyan recipét, a­melytől a társadalom őket örökre kiveti kebeléből és azok közé a renegá­tok közé sorozza, a­kik megszűnnek többé numerál­ni. 4. E munkában a legszigorúbb igazság­érzet és a legkérlelhetetlenebb tár­gyilagosság fog bennünket vezetni. A szenvedélynek itt szava soha sem lessz, csak egyedül a szeretetnek és a tiszta szín igazságnak. Azért soha sem bántunk senkit, hogy fájjon neki, hanem hogy azzal az elnyomni szándékolt igazság megmentessék. Ezeken kívül lesznek reális czél­­jaink is. Buzdítjuk népünket a hazai és nem­zeti köztevékenység fejlesztésére, ápolására. Az iparos polgárok szak­­érdekeinek támogatására, a közgaz­dasági szakpályák faktorainak és e faktorok existenciás előmozdításának eszközlésére. Buzdítunk arra, hogy hazai készítmények által, saját iparosaink kezei közül kikerült ipar­­czikkekkel fedezze minden jó hazafi szükségletét, hogy így az egymás kezére való dolgozás elve átvitetvén a gyakorlat terére, életerős és vagyo­nos társadalmi osztálylyá legyen az az iparos közönség , melyeim az össze­vissza tákolt rész­törvények és a még rosszabb társadalmi, hazafiatlan szo­kások folytán a lét és nemlét között lebegve küzd keservesen a minden­napi kenyérért! Tehát az lesz e téren jelszavunk, hogy: fogyasztót minél többet a ki­fejlett hazai kézműiparnak! A gazdálkodó közönség érdekeiről sem fogunk megfeledkezni, sőt ki­váló gondunk az lessz, hogy ne csak oly szakszerű, ismeretterjesztő és hasznos dolgokat közöljünk a mező­­gazdaság körébe vágó ügyekről, me­lyeknek csupán theoretikus haszna van, hanem a piac­ok forgalmáról, az árak hullámzásáról és minden, ezen szakkörbe vágó nevezetesebb esemé­nyekről is pontos értesítéseket ad­junk. A kereskedelem érdekeit pedig elő­mozdítani segéljü­k az által, hogy szolid kereskedőinket ajánljuk a tá­mogatásba, a svindlereket pedig meg­vetés tárgyává tesszük. Szóval, közgazdasági térem­i tö­rekvéseink oda irányulnak , hogy ne csak fejleszteni segéljünk b­evrétbre, hanem izmosítsunk gyakorlatilag és tettekkel. A gyöngébbet és az elnyomottat pártfogásba kell venni az erősebb és az elnyomóval szemben. Ez a mi programmunk, a­melynek szolgálatában és keresztülvitelében mindig keresztény nemzeti szellem és pártatlan igazságérzet fogja tol­lunkat vezérelni. Nem félünk senkit, mi sem akar­juk, hogy tőllünk rettegjenek. Az igazságot megmondjuk úgy föl­felé , mint lefelé és egyedül ennek állunk szolgálatában. Sem hivatalos hatalom, sem párt, annál kevésbbé egyes ember nem gya­korol befolyást irányunkra­. ennél­fogva függetlenségünk érzetében nem leszünk uszályhordozói semmiféle hatalomnak, semmiféle pártérdeknek, sem magánembereknek. Egyetlen hatalom lesz a­mit szol­gálunk : az igazság hatalma és ereje. Ez lesz az a kincs, mit féltéke­nyen őrzünk; ez lessz az a bűverő, mely megaczéloz; ez lessz az a bástya, a mely megvéd, a melylyel kivívjuk a győzelmi babért. És most menj utadra. Kopog­tass be a szegény és gazdag ajtaján. Mond, hogy a szeretet nevében jöttél, s a­mit hirdetni fogsz, az maga a szeretet és testvér­iség ! Nagy Imre: Előfizetési fölhívás! A Testvériség jelen számával életbe lép s folytatja megszakasztott pá­lyafutását. Iránya és törekvése, — habár némi tekintetben kissé válto­zott is, — marad a régi. Az igazságnak és a közérdeknek lesz tántoríthatatlan harczosa, vé­dője és őre. Miután ezúttal lapunk nem akar és nem fog politizálni, így nem is veszünk részt a pártok tusáiban, me­lyek bizonyos mértékben mindig át szokták lépni a higgadtság és tár­gyilagosság határát, s így az ered­mény mindig a szenvedélyek által tétetik kétessé; különben is a pártok működésének ideje lejárt, s a komoly cselekvés ideje érkezett el a meddő harczok lezajlása után. Ezt az öt éves politikai szélcsen­det arra kívánjuk fölhasználni, hogy építeni és alkotni segítsünk. Elég volt eddig a szennyes tá­madásokat hallgatni, miket ellenünk intéztek bosszúval táplálkozó salak­jai a társadalomnak, habár munká­juk hasonlított bizánci kapuinak döngetéséhez, panaszkodásra azért nem nyitjuk meg ajkainkat, mert a lelkiismeret szava azt súgja, hogy tisztességes emberekhez méltóan meg­­állott­uk helyeinket és nem adtuk el sem elveinket, sem zászlóinkat. Nem is fogjuk azt tenni soha. Lessz idő, és pedig nincs is már messze az, midőn ki fognak ábrán­­dulni vastag tévedéseikből azok, a­kik a báránybőrbe öltözött farka­sok csábszavára eltántorodtak az igazság, a keresztényi becsületesség és a szűzies hazafiság zászlójától. Lesz idő, éspedig nem­sokára, hogy bűnbánókig fognak mellénk sorakozni azok, a­kiket piszkos eszközök, aljas rágalmak, hamis jelszavak, hazudott, szerelés, bűnös szemfényvesztés el­­ránstsigált a helyes útról a sikamlós ösvény tekergős labirintjába. Nem akartuk lapunkat előbb meg-

Next