Testvériség, 1889. január - 1890. március (6. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
VI. ©"Vfol^SirJCl±. szá: J&JO ”,13C3krsr^ét, 1S£9. *э.п в.. TESTVÉRISÉG keresztény társadalmi és vegyestartalmú hetilap. MEGJELENT IMI 11ST ED E 2ST 32 IS Gra- 33 L. Minden pénzbeli küldemény ide czimezendo. Kiadóhivatal: IV. tized, Vikju uteZi 235. re. Előfizetési ár: Egész évre ... 3 írt Félévre............2 írt Negyedévre ... 1 írt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGY IMRE. Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. F é 1 - e g díj 30 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adatnak vissza. A hatodik év. Beléptünk a hatodik évbe, tapasztalatokkal megrakottan. És az elmúlt öt év tanúságait egybe vetve, még bizonytalanabbnak tűnik fel a jövő, még reménytelenebb a jólét után savargó honfi szív, mint volt a kezdet kezdeténél. A tapasztalás az élet mestere, s ez az élet a csalódások lavinája alatt annyira kiállotta a tűzpróbát, hogy atyamesternek is bátran beállhat az emberek életiskolájába. Azt mondja egy helyen Tompa Mihály, a lángérzelmű költő: „az ifjú, ki előtt egy hosszú s gazdag élet áll, kinek a remény hízelgő ígéretekkel, félig sejtett boldogsággal mutogatja a jövőt, a harcz viharába;' rohan, nem látva mást 'a szene jíd.-ií" ,r,’g vi Lászlónál, nem érezve egyebet az eszme lelkesítő füzénél, küzd. . . elesik. . . meghal, . . . ajkán mosoly, szivében remény s nyugalom, fején áldás, melylyel az édesanya keblének szerelmét, az édes gyermeket elbocsátá!“ A pillanatnyi fölhevülés varázs hatalma alatt álló embertömeg őrülten tombol a lelkes ifjú láttára, üdvrivalgással kiséri fenkölt lelkének magas szárnyalását s követi bátorítva, föl, föl a magasba, hogy szinte a csillagok övezik homlokát! Az ifjú nyugodtan engedi kezére kovácsoltatni a rabság nehéz lánczát, nem panaszkodik, tűr és szenved. Pedig ha csak egy szóval visszavonná, csak egy fejpikentéssel tagadná meg elveit, visszanyerné szabadságát, mindenét". De nem, ő állhatatos marad és rendíthetetlen, ha kell a vérpadig! Múlik az idő, hegeszti az égi kegyelem jóskeze a sors és emberek ütötte mély sebet, szabaddá lesz a fogoly, az eszmék rabja, s nem panaszkodik a holt időkre, mikor a börtön fenekén nem volt képes megkülönböztetni a nap és éj, a tavasz és ősz változásait: felemelt homlokkal lép a piedestálra, melyet küzdelmével önmagának emelt, s szétnézve az ismerős tájakon, nem látja, a régi alakokat maga körül! Leesik a hályog szeméről, s a mit nemesnek hitt, látja, hogy hitvány gaz, amit valónak képzelt, tudja, hogy ábránd! Az emberi remények és alkotások törékenysége fölött érző szive sajgó fájdalomba merül, s a képzelődés álomlátásai közül kibontakoznak a mord emberi alakok vigyorgó arczai, s a mindent harczba vivő, mindent feláldozó ifjú elképedve, megdöbbenve látja, rettentő,csalódását, csodálkozással igy kmt fel Moherrel: „a földön, vagyok-e az embered főzött! vagy a pokol szörnyűvel a sátán birodalmában! ?“ Igen, a földön! E bűnnel és csalódással lakott földön, ahol a költő hiába kereste az „elveszett Istent!“ Igen, az emberek között, a magyar emberek között, akikről az egyik poéma azt mondja: „rút Sziberita váz“, a másik így kesereg: „Jég kebelben fásult szivet zár!“ És ezek a rút vázak, ezek az elfásult szivek és kihűlt keblek ijesztő módon szaturálják a poklot, mintha csak a sátán a föld felett ütött volna állandó tanyát egész udvarával, hogy megrabolja a földet ékességétől. A tudás fájának éretlen gyümölcsét habzó szájjal harápolja a rohanó századnak élni siető romlott népe, de ezt a czéltakmut zűrlő rakonczátlanságot találóan csak a talmudi bölcseség fejezi ki, midőn e kép szólaltatja meg az ördögök fejét Plútót, a fajtalanság istenéhez Leviátánhoz: „mig én dorbézolva rontom meg a földet, te addig a lelkek országán uralkodj !“ Szót fogadtak egymásnak és a rombolás munkája maholnap teljes lesz! „Haladás“ és „Tudás“! Ez a kor jelszava, amely elfedi romlását, kicsiny-ségét, hitványságát az embereknek.