Üzenet, 1937 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Újévi üzenet Az új esztendőnek küszöbén szeretet­tel köszöntöm evangélikus híveinket és a lapnak minden olvasóját. Áldom a gond­viselő Istent, hogy egy gond és küzdelem­teljes esztendőből átvezetett bennünket az új esztendőbe, amelynek eseményeit ugyan titokzatos fátyollal takarta el sze­meink elöl az Úr, de amely elé mégis mindannyian reményteljes bizalommal nézünk. Nagy okunk van a hálaadásra, mert ami öröm, áldás és boldogság az elmúlt évben osztályrészünkül jutott, az mind az Úr atyai kezének meg nem érdemelt ajándéka volt s ami gondot az elmúlt év vállainkra rakott, ami sebet a sors keze szivünkön ütött és ami könnyet a fájdalom kisajtolt szemeinkből, azt mind az ő atyai keze enyhítette meg és tette elviselhetővé számunkra. Övé legyen hát a hála és a dicséret velünk közölt atyai jóságáért. S amikor most az uj esztendő küszöbéről előre tekintünk a titokzatos jövőbe, az az érzés dobogtatja meg kebleinket, hogy ha azt akarjuk, hogy ez az esztendő az örömnek és az áldásnak esztendeje legyen reánk nézve, akkor méltókká kell lennünk az Úr kegyelmére. Az Isten szent nevének segítségül hívásával kell meg­kezdeni utunkat és meg kell tölteni a lelkeinket isten­félelemmel, evangéliumi hithűséggel, Isten atyai jóságába vetett törhetetlen bizalommal és embertársaink iránti meleg szeretettel. Csak akkor lehet ez az új esz­tendő reánk nézve szerencsés, boldog és Istentől meg­áldott. Ez a kis lapocska, amelynek második számát most kapják a hívek, azt tűzte programmjává, hogy vezetője, irányítója legyen a híveknek azon az útón, amelyen lelkeik nyugalmát és igaz boldogságát megtalálhatják. Fogadják és olvassák azt a hívek olyan örömmel, mint amilyen szeretettel íródnak annak sorai. Legyen az Úr áldásáé kis lapon, annak szerkesztő­jén és munkatársain, hogy magvetésük nyomán fakadjon gazdag aratás, amely árasszon százszoros áldást híveinkre és számban kicsiny, de hithűségben erős evangélikus egyházunkra. Sárkány Béla ev. főesperes-lelkész. Újévi utunk elején Példabeszédek 27. 1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap tereád. Újesztendő reggelén nehézveretű vasajtó kilincsét fogta meg a kezünk. Az óév bucsúzkodó napjaiban már sokszor szerettük volna megnyitni ezt az ajtót, hogy mögéré lássunk, próbáltuk kikutatni a titkát, de hiába volt minden próbálkozásunk. Most pedig, amikor újév napjával nyílik az ajtó, meglátjuk, hogy most sem a mi kezünk ereje nyitja, hanem egy mirajtunk is uralkodó hatalom a múlandóság zárja ki. Kizárja úgy, hogy az ajtót, amelyik nem akart meg­nyílni semmi próbálkozásunkra, most már nem is zár­hatnánk be többé. Mi pedig­­ ajtó előtt álló emberek, óesztendő népe akár akarjuk, akár nem, átlépünk a megnyílt ajtón át az újév napjaiba. Itt vagyunk újévi utunk elején, újesztendőnk kezdetén. Különös érzés elején lenni az évnek, mert ilyen­kor nem csak új esztendőnk napjainak, hanem az év minden eseményének is elején járunk. Elején vagyunk annak a munkának, amit 1937 ben el akarunk végezni... családért, gyermekemért, egyházért, hazáért még nem tettem semmit... még semmit sem kaptunk abból az örömből, amelynek virágját 1937-ben szeretnénk gyö­nyörködve nézni... még nem érkezett hozzám az a fájdalom, ami tavalyi könnyek helyére újakat fog a szememben összegyűjteni. Kinyílt előttünk a tegnap emberei előtt a jelen ajtaja, de egyre jobban látjuk, hogy mikor elején vagyunk az évnek, elején járunk az útnak is. Hogyan tapossuk Testvér az első napok útját? Hogyan kezdjük a munkáját? Milyen jelszó van az ajkunkon és szívünkben, amikor indulunk? Ettől függ majd, hogyan fogadjuk örömét, bánatát­­ és végét. A jövő felé menő emberek sokféleségéből csak néhányra nézzünk rá. Itt miközöttünk is megtalálhatók a bizakodók. Olyan könnyelműen indulnak el új esz­tendő útjára, mintha csak kirándulásra mennének. Azt hiszik elég egy újévreggeli koccintáshoz mondott jókívánság arra az útra, amelyik előttünk kanyarog. Azt hiszik csupa játék vár rájuk. Azt hiszik vesze­delmek rémei nem leselkednek rájuk útmenti bokrok mögött, hanem virágos rétek és sima utak sétája lesz nekik 1937. minden napja. Ha pedig valaki eléjük tartja újév igéjének igazságát: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod mit hoz a nap te­reád“ — nem akarnak hinni az igének, úgy vélik, hogy ők jobban ismerik a jövőt. Tovább dicsekednek SZERKESZTI: FRIEDRICH LAJOS Havonta megjelenő evangélikus lap H. évfolyam 1. szám Kecskemét, 1937. jan. hu

Next