Üzenet, 1941 (6. évfolyam, 1-34. szám)
1941-01-12 / 1. szám
2 Csillagfénynél... Irta: Friedrich Lajos Máté 2., 1 12. A napkeleti bölcsek örökszép történetében talán egyik legszebb gondolat az, hogy a bölcseket és királyokat égi csillag vezette a világ Megváltójának bölcsője felé. Ebben a gondolatban az az ősi igazság rejtőzik, hogy az ember útját kétféle csillag irányíthatja. Van földi és van égi csillag. Az előbbi olyan, mint a hulló csillagok, egyszer kialszik és sötétben hagyja az embark a másik örök égő kialvó földi lámpáink között. Sok-sok szomorú ember élettévesztésének éppen az az oka, hogy hullócsillagot választott magának vezérlő csillagul és nem látta meg, hogy Krisztusnak az Élő Isten Fiának az élete és tanítása az egyetlen csillag, amelyik után érdemes menni és amelynek fényénél egyedül érdemes élni. A napkeleti királyoknak a bölcsesége éppen abban állott, hogy ők meglátták ezt, hogy ők az égen keresték azt az útmutatást, amelyik a legnagyobb öröm felé vezetgette őket. De a csillagnézéshez csönd kell. A napkeleti bölcsek csak úgy tudták meglátni az égi csillagot, hogy csendet parancsoltak maguk körül, hogy felfelé nézhessenek. Magatartásuk örök példaadás mindnyájunk számára, hogy csendet kell teremtenünk az életünkben. Nem érzitek mennyire hangosak vagyunk, mennyire mindig a földre nézünk és milyen kevés olyan percünk van, amikor felfelé nézünk. Bezárt szoba az életünk, ahol gondok függönye takarja el az ablakot. Pedig az élethez csönd kell, mert csak csöndben látni a csillagot. És minden függönyt le kell tépni, mert a mi sorsunk az égi csillag, Krisztus után lépni. Csillagfénynél, a Krisztus közelében megszépül az élet, erről beszél ma a napkeleti bölcsek története. Az első, amire megtanítanak, az, hogy a csillag, amelyik után ők mennek, az egész világé! Jézus azért született és csillagja azért ragyogott fel az égen, hogy az egész világ és minden ember megérkezzen hozzá. Születésével az volt az Isten programmja, hogy új útra vezesse általa a világot. Hogy az ember végre kilépjen a sötétből, és a csillagon keresztül az Isten arcára nézzen, Isten azt akarta, hogy e csillagfényben ráeszméljen az ember bűnének elbírhatatlan sötétjére. Ma azért olyan nehéz és aggodalmas az élet, mert a Világ a maga önzésének felhőit hajtja a Krisztus csillaga felé. A mi történelmünk fényes bizonysága annak, hogy Krisztus az egész világé és akik őt befogadják, azok olyan vezérlő csillagra tettek szert, amit a sötétség hatalmai sem tudnak elhomályosítani. Krisztus tanítványai csillagfénynél harcolnak és ez a fény csodákat teremt. Hogy Krisztus az egész világ számára született és még vannak sokan, akik vakon járnak a csillag alatt, ez adja meg minden keresztyén élet számára a legnagyobb parancsot, minél több embert vezetni az egyetlen csillagzat alá. Ez az élet felelőssége, küldetése és missziói parancsa. A napkeleti királyok a csillag után jártak, pedig ez a járás fáradságba, távolságba és áldozatba került. Mennyi fáradságot és áldozatot hoztam én azért, hogy az életem a Krisztus után menjen. Ez az evangélium ítélet is. Senki ne panaszkodjék, hogy eltévedt, hogy hulló csillagok kihűlt meteorjai összezúzták az élete örömét, mert maga választotta az újat és a csillagot. Miért nem igént és miért nem indult el idejében a napkeleti bölcsekkel az egyetlen vezérlő és győzelmet adó csillag a Krisztus élete után. És miért nem vitt másokat is. Isten egyszer számon kéri mindazokat, akikkel az élet útján együtt meneteltünk. Ha egy vak embert látnánk botorkálni a nagyforgalmú város közepén, bizonyára eszünkbe jutna, hogy odamenjünk és segítsünk neki és átvezessük a biztonságos másik oldalra. Az élet útján így botorkálnak velünk és mellettünk az élet behunyt szemű vakjai, idegen és elalvó csillagok rabjai és vakjai, miért nem segítesz nekik. Vájjon a te házadból mindenki ott van a templomban? Vájjon a te szeretteid közül mindenkinek kivétel nélkül Krisztus a csillaga. Miért nem? Mit tettél az érdekükben és a jövőjükben. Tudom, ha az utcán nektek jönne az autó, amikor együtt sétáltok, biztosan elrántanád a kedvesed a halálos veszedelem elől. Nos, miért hagyod, hogy bűneiben elpusztuljon. Krisztus az egész világé és ma az a parancsa az Istennek, hogy mindenek keletről és nyugatról, egészségesek és betegekhozzá jöjjenek. Hogy nemz а a véletlen sokszor önző szerencsecsillaga, hanem az égi csillag vezesse útjukat. De Krisztus nem csak az egész világ csillaga, hanem örömöt adó lény is. A napkeleti bölcsek öröméről is beszél az evangélium. Ez az öröm pedig a Jézussal való találkozás életét szentelő öröme. Mindennek van valami szent pecsétje, valami szent hitelesítője és elindítója. Valahol végrendeletet írnak, de aláírás nélkül az egész értéktelen papiros, de amikor aláírás és pecsét kerül rá, okmánnyá lesz, amit megbecsülnek, amire vigyáznak, mert gazdagságot jelent az örökösöknek. Valahol készül egy művészi alkotás és amíg el nem készül, nem nagy értéket jelent, de amikor rákerül a művész neve, akkor ez már azt jelenti, hogy az övé, az ő lelke van rajta és a világ másik táján is ez a pecsét adja meg az alkotás értékét. Jézusnál ezt a hitelesítést, pecsétet kapja meg az ember, örököse és alkotása vagyok, kézjegye és lelke én rajtam van és a világ másik végén is arcomon ragyog az ő dicsőségének csillagfénye, amelyik beragyogja az utamat. Jézussal találkozni azért öröm, mert benne leszek teljessé, igazán emberré. Olyan dolog ez, mintha egy gyönnyörű szép képet valaki kiemelne a piszokból és az árnyékból, hogy kellő világításban ragyogjon minden szépsége. Az ember arcán igazán Jézus mellett látszik meg az Isten arcának szépsége. Krisztus az egész világé, tehát az enyém is lehet. Krisztus örömöt jelent az egész világnak, tehát nekem is. De azért hozzá kell mennem és ajándékot kell vinnem, mint a bölcseknek. Nem aranyat, nem tömjént és nem mirhát. Nem mormoló imádságot és nem pénzáldozatot. És nem úgy, hogy kapjak érte valamit. A bölcsek nem azért vitték kincseiket, hogy beváltsák, vagy hogy kicseréljék valami más királyi ajándékkal, hanem vitték úgy, mint hódolatukat és alázatukat. Mintha ezt mondottákTolna: Elhoztuk Uram ezeket, hogy lássad, hogy gondoltunk rád, hogy szerettünk téged ismeretlenül is, hogy elismerünk Urunknak és Királyunknak, mi a világ fejedelmei és bölcsei. Krisztus ezt a meghódolást várja ajándékul minden embertől. A napkeleti bölcsek leborultak Jézus előtt és amíg ajándékaikat átadták neki, olyan fény ragyogta be arcukat, amelyik akkor is ragyogott, amikor messze keletre hazaérkeztek. Itt állunk mi is Jézus világot, világító csillaga alatt és ha valaki oda adja ajándékul a szívét, olyan fény ragyog majd az arcán és útján, ami elér az otthonáig, sőt azon túl elér az élet útjára, sőt azon túl elér az örökkévalóságba. A hangszer írta: Fejér István. Néha úgy érzem, lant az életem. Muzsikál rajt egy nagy művész — a sors. Örömöt, bút, bajt, ami eszébe jut, s ha túl sokat muzsikált megun és ledob. S az lesz majd a legszebb pillanat. Mikor minden húrja egyszerre megszakad. A mi boltunk a KULTÚRA könyv- és papírüzlet Bibliák, zsoltárok, ima és énekeskönyvek