Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

Evangélikus lap VII. évfolyam 1. szám Kecskemét, 1942. évi január 4. Megjelenik minden vasárnap Legyen meg a Te akaratod! írta Turóczy Zoltán püspök Az ember mindig csak előre lát a térben s mindig csak hátrafelé az időben. Ez lehet kényelmetlen, olykor bosszanthat is, de nincs ha­talmunkban, hogy változtassunk rajta. Korlátlan lehetőségeket kö­vetelő gőgös ember voltunk láza­dozva fogadja újév első napján ezt­ a megalázó tényt. Máskor is nehéz belenyugodnunk abba, hogy a jö­vendő élet emberkéz nem húzhatja el a titkok fátyoléit, máskor is meg­próbáltuk, hogy szívünk megsejt­se, elménk kikövetkeztesse s aka­ratunk befolyásolja azt, ami lesz. csa­k szemünk nem láthatja még..., most azonban különösen nehéz. Másszor, békés időkben, legfeljebb kíváncsiságunk szenvedett csorbát nyalta, most azonban a lét és nem­lét nagy kérdései gomolyognak előttünk a völgyben, ahová az új esztendő első napján megindulunk lefelé. Most nem arról van szó, hogy az új esztendő üres pohará­ba milyen arányban fogja keverni az étel az örömöt és ürömöt, több lesz-e benne a kellemes, vagy a kel­lemetlen, hanem arról, hogy a most tűzhányóként fortyogó öreg földön merre folyik majd a világ­háború lávája s a szülési fájdal­mak között vajúdó új világban lesz-e helyünk nekünk árva ma­gyaroknak. 19­­2 első napján csődöt топа minden jólértesült helyzetismeret, ügyes szimat, avagy következtetni tudó bölcselkedés. Nem tehetünk mást, meg kell adnunk magunkat, előrefelé hiába kémlelő tekintetün­ket fel kell emelnünk felfelé s meg kell tanulnunk az 191­2. év legidő­szerűbb imádságát:­ Legyen meg a Te akaratod! Azonban jaj nekünk, ha ez a mondat: Legyen meg a Te akara­tod, a közöny ál kis foglalása lesz az ajkunkon. A közöny mindig lustaság, önzés és felelőtlenség. Lehetnek idők, amelyek elbírják, de vannak tör­ténelmi idők, amikor nem szabad elnézni és megtűrni. Rendkívüli idők rendkívüli teljesítményeket követelnek. Aratáskor nem lehet letenni a kaszát délután két órakor azzal, hogy letelt a törvényes nyolc órás munkaidő. Mikor mindenki mnaszakadtáig dolgozik, a közöny amerikázását kemény kézzel kell megakadályozni. Ne gondoljuk, hogy a közönybe való belehullásra a közkatonák szürke tömegeiben a legnagyobb a kísértés. Épen fordítva áll a do­log. A legtalentumosabbak, a faj­súlyuknál fogva az élre kerülők forognak leginkább ebben a vesze­delemben. Ők dolgoznak legtöbbet, ők járódnak is el a leghamarább. (N­.­yillanak az első sorban, ők kap­ják a legtöbb támadást, ők szen­vednek legtöbbet a m­egg nem értés miatt. Legtisztább szándékaikat is bemocskolják, legönzetlenebb tény­kedésük mögött is aljas egyéni ér­dekeket keresnek. Lehet-e csodálni, ha felébred bennük a kérdés: »Mi­nek ez nekem? Szépen félreállok. Csinálja más! Legyen meg az ő akaratuk.« Ez a más azonban akkor,ami­kor a ■legjobbak félreállanak, min­dig a műkedvelők csoportja, ha nem demagóg kalandoroké. Min­dig teleb bennük a hang, mint a szolgálat lelke. Félre azért minden közönnyel! Álljunk csatasorba 19'/2-ben mindnyájan! Jaj azonban nekünk akkor is, ha ez a mondás: Legyen meg a Te akaratod a rabszolgák kifelé alá­­zatoskodó, de befelé lázadozó ál­lásfoglalása lesz az ajkunkon. Mert 191­2-re nem elég a lélektelen kény­szer­fegyelem. Többre van szüksé­günk, mint gombnyomásra engedel­meskedő gépekre. Nem legyőzött, hanem meggyőzött emberek kel­lenek nekünk. A hatalmi viszonyok kellemetlen tapasztalataitól visz­­szahúzódá­sra kényszerült, vagy a helyzet józan megítélése következ­­tében elnémult ember ugyanis sors­döntő létharcokban olyan, mint a lőszerraktár a légitámadáskor. Min­dig fel­robbanással fenyeget. Jogos­nak vélt sérelmeit talán nem em­legeti, de mindig gondol reá. Harci irániját talán elássa, de mindig szemmel tartja. Kifelé látszólag nincsen is, befelé azonban mindig megtalálja a hasonló gondolkodásos embereket, akikkel összedugja for­ró fejét s lázálmokat sző egy új vi­lágról, amelyben ők lesznek a fel­tétlen engedelmességet követelő és kierőszakolni is tudó hatalom. Félre azért minden belső láza­­dozással! Álljunk csatasorba 1992- ben mindnyájan! Legyen ez a mondat: Legyen meg a Te, akaratod a hit állásfog­lalás­a az ajkunkon. Nem felelősségtől menekülő ké­nyelmes félreállás ez a történelem­­formálás műhelyétől. Az igazi hit mindig aktív. Tudja jól, hogy is­ten embereken keresztül kormá­nyozza a világot s gondviselése nem pihenő párna a tunya ember szá­mára. Nem fogcsikorgató kényszer-be­lenyugvás ez a változhatatlanba. Az igazi hit tudja jól, hogy Isten akarata mindenható, vele szemben hasztalan minden ellenszegülés, de tudja jól azt is, hogy Mind jó, amit Isten teszen. Szent az­­ akaratra. .. hit álláspontja mindig a biz­tonság, nyugalom, fegyelem és en­gedelmesség álláspontja. Tudja, hogy nem történhetik más, még ha feje tetejére áll is a világ, mint amit Isten akar. Amit pedig Isten akar, az mindig javunkat szolgálja. Ezért nem kíváncsiskodik, se nem aggályoskodik, se nem remeg, ha­nem hízik és imádkozik. És enge­delmeskedik azoknak, akiken ke­resztül isten meg akarja valósítani kormányzó akaratát. A hívő sem tudja, hogy mit hoz a holnap, tud­ja, azonban, hogy mennyei Aty­ja tudja s ez neki elég. Legyen ennyi nekünk is elég az 191­2. esztendő küszöbén. Állandóan vigyázott e­gy gazdag úrinő nagy parkjá­nak gondozását egy kertészre bízta. 18 év alatt csak kétszer nézte meg. Egy arra menő csodálkozva sző­lőit a kertészhez. Úgy vigyáz erre a kertre, mintha holnapra várná úrnőjét. Nem holnapra várom, hanem mára, -­­ von a felelet. Olvasóinknak és munkatársa­inknak áldott újévet kívánunk.

Next