Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

Hősök a fronton kívül Valahol messze a világváros for­gatagában az autóbusz elütött egy szánalmasan lerongyolódott, sze­gény proletár­gyermeket. Mielőtt ez az ócska rongyokba burkolt gyermek visszaadta volna lelkét t­eremtőjének, az utca véres aszf­­­altján hősies bátorsággal felemeli utoljára a fejét és haldokolva meg­szólal: Mondják m­eg a tanítóné­ninek, hogy tiszteltetem . Egy hívő keresztyén, aki hallotta ezeket az utolsó szavakat, nem nyugodott ad­dig, amíg ki nem nyomozta, hogy ki lehet az a tanítónő, aki felé ez az utolsót dobbanó szívecske oly hálás üzenettel fordult... Sok utá­najárás után megtudta, hogy ez a jótündér egy külvárosi iskola tanítónője, aki" azonban nem em­lékezett rá, hogy valami különö­sebb jól művelt "volna ezzel a nö­vendékével ... Legfeljebb egy al­mával, egy cirógatással és egy kód­ból csinált huszárral ajándékoz­ta meg az árva kisfiút... Sokat beszéltünk mi már a fron­ton harcoló katonáink dicső hős­tetteiről, elvitathatatlan és hervad­hatatlan érdemeiről, de keveset gondolunk, s talán észre se vesz­­szü­k fronton kívül élő hőseinket: ■édesanyákat, tanítókat, nevelőket, akik szívük meleg szeretetével, hi­vatásuk hűséges és hősies teljesí­tésével a mai forgatagos és válsá­gos élet igazi nagy hősei, névtelen, vitéz katonái. Mert a harc, a há­ború nemcsak a fronton, a lövész­­árkokban tombol, hanem mi mind­nyájan a fronton kívül is az élet­nek küzdő hősei és harcosai va­gyunk, vagy ha nem, akkor fel­tétlenül szükséges, hogy azokká váljunk. Olyan időket élünk, hogy az élet egyszerű, csendes leélésé­­hez is egyre hősibb bátorságra van szüksége az embernek. Olyan idő­ket élünk, hogy mindnyájunknak mélyen a szívébe kellene vésni an­­­nak a bölcs édesapának a szavait, s amit fia ágya fölé íratott: Imád­kozni, dolgozni és nem kétségbe­esni! Mi azonban a legtöbb esetben nem tudunk az életnek ilyen bátor, hős és vitéz harcosai lenni, mert a mai életnek, gyáva, türelmetlen frontharcosai vagyunk. Ismertem egy asszonyt, akinek cukorbajból kifolyólag mindkét lábát levágták Hőből. Majd a szemén szürkehályog keletkezett, megvakulás felé kőze­tedett. Napjai meg voltak számol­va és mégis ez az emberroncs a bibliai Jób türelmével tudta elvi­selni bajait: tudott mosolyogni, örülni az életnek, aranynapsugár­ként ragyogta be az emberek életét. Sokszor megszégyenít bennünket is ennek az asszonynak a példája. Mi nagyon hamar elveszítjük tü­relmünket, mert a hitünk nem kő­sziklára, hanem sövényre épült. Elég ehhez sokszor az, hogy egy gombostűt leejtsünk vagy elveszít­sünk, már méltatlankodunk és lá­zadozunk. Milyen borzalmasnak tartjuk azt, hogy talán kisebb a zsír- vagy cukor­dagunk, milyen nehezen tudjuk elviselni azt, hogy talán feketébb a kenyerünk. Ma,­­amikor a háború beosztott életren­det parancsol, mi azért az élettől most is tele húsos fazekakat köve­telünk. Idegességünk, türelmetlen­ségünk sokszor már elviselhetet­lenné válik. A napokban olvastam, hogy egy ember öngyilkos let­t, mnert nem tudta a háború végét ki­várni. El kell ismerni, be kell látni mindnyájunknak végre, hogy a há­ború hősies áldozatokat kíván tő­lünk és nekünk meg is kell hozni a legmesszebbmenő áldozatokat egy jobb, egy boldogabb, egy derültebb jövendő érdekében. Egy híres író ezt mondotta: »Amíg fejünk felett­­csillagok ragyognak és van zöld lomb a fán, — szép az élet!; Jajo­kon és bajokon keresztül lássuk be azt, hogy Isten csillagszemei még ebben a háborús válságban is lan­kadatlan szeretettel őrködnek e,világ­ felett, hogy a vonuló sötét, komor felhők mögött is mindig kék az ég, mert mögöttük ott ragyog Isten örökké kék égboltja. Bátor és vitéz hősöket kíván tő­lünk az élet a fronton kívül is és ezáltal lehetünk ezekké, ha hűsé­gesen teljesítjük kötelességünket mindnyájan: koldusok és királyok egyaránt. A »legnagyobb« azonban itt is a szeretet. Ma különösen nem szabad elfeledkezni a szeretet pa­rancsáról, mert soha nem vágyó­dott az emberiség annyira a szere­tet után, mint épen ma. Éljünk te­hát szereidben, hogy ezáltal is megkönnyítsük azt a terhet, amely­­lyel ebben a próbás és válságos időben egymás életére ráneheze­dünk. Hiszen ahhoz, hogy szeres­sünk, nem kell sok. Egy rongyos babából, egy törölt játékszerből, egy simogatásból, — amint a fenti példából láttuk, — a fénynek olyan tengere áradhat egy egész emberi életre, hogy be tudja ragyogni azt a sötétséget is, amely a halál órá­jában hull reánk!... Adja a kegyelem Istene, hogy a fronton kívül és belül egyaránt vi­téz és hős, mindenekfelett pedig hí­vő harcosai legyünk ennek a mai próbás és válságos életnek! Sikter László Fizessen elő az Üzenetre SZÉN­­­IVÁNYINÉ SÁFÁR MARGIT fotoszaküzlet és laboratórium mechanikai játékok, fényképező­gépek Csepel, Rákóczi ut 8. Érdekes sorok Egy finn bárónő hősi élete. Wrede Matild bárónő, báró Wrede Károly Gusztáv finn tartományi kormányzó leányának szinte mito­lógiai a hősiessége, amellyel »a börtönök angyalá«-vá lett." Abban találta meg élete értelmét, hogy börtönről börtönre járt, hogy a rabok között hirdesse az isteni sze­relmet. Hatalmas főúri vagyonát is terre a missziójára áldozta: egy-egy Szabadult rabnak saját költségen vásárolt kicsi földet, hogy ott új életet kezdhessen. A modern finn történelem egyik legragyogóbb­­alakja ez. A nemrég el­hunyt finn hölgy csodálatos jótetteit egy ma­gyar evangélikus lelkész és talen­­tumos fiatal író, Farkas Zoltán, m­ost skandináv források alapján könyvbe foglalta a »Foglyok an­gyala címmel.­­ Megtalálták Pál apostol börtönét az Égei tengeri Kavalla városka mellett­, amely hajdan Philippi vá­rosa volt. ILI alapította Pál apostol az első keresztyén gyülekezetét Európában. Pál apostol később Philippi börtönében raboskodott Ezt a börtöncellát fedezték most fel és a falon állítólag megtalálták Pál apostol sajátkezű írását is. (Harangszó­)* A Giornale ditatia idézi a lon­doni Daily Express amerikai leve­lezőjének" értesüléseit, amely sze­rint az Egyesült Államokban" beve­zetik a jegyrendszert az élelmisze­rekre. Az élelmiszer jegyek nyomá­sát már elkezdték. A tudósító sze­rint a jegyeket egyelőre kísérleti célokból szét is osztják az egyes családok között, hogy így tanulmá­nyozzák, mennyire tudnak takaré­koskodni az élelmiszerekkel. A belga lapok hálásan emlékez­nek meg a svéd Vöröskereszt élel­­m­iszerküldeményeiről. A svéd Vö­röskereszt elnökének, Károly svéd királyi hercegnek kezdeményezésé­re küldött élelmiszereket Belgium­ba. Az élelmiszereken kívül katonai kórházberendezések is érkeztek. A belga lapok ezzel kapcsolatban megemlékeznek az elhunyt Astrid királynéról is, aki svéd származású volt és az ő révén fejlődött ki a szoros barátság Belgium és Svéd­ország között.* Megtalálták Gusztáv Adolf svéd király aranyozott páncélját a Stock­holmtól nyugatra fekvő St­rangú ács dómjának tatarozása során. Az aranypáncélt 1620-ban készítették a közeli Arboga városban. * Karkötő-rádiókészüléket szer­kesztett két chicagói mérnök s már szabadalmaztatták is a találmányt.

Next