Üzenet, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-03 / 1. szám

A . Új esztendő küszöbén . Irta D. Kapi Béla püspök Sötét felhőbe takart új esztendő. Véres ködben kél a nap és sötét felhőbe hanyatlik alkonyatkor. Nem tudjuk, mit hoz a reggel és milyen befejezettségek elé állít az este. Kinyújtott kézzel támasz után tapogatódzunk. A magunkénál erő­sebb kezet keresünk. Fürkésszük az éjszakai égboltozaton terpesz­kedő felhőket. Vájjon hálunk-e ál­landó fény pás­ztát, sugárzó állócsil­lagot? Egymást kergető emberi fel­tevések és programok között min­den idő­ben érvényes jelszót kere­sünk, mely igazság marad az idő­leges, vélt igazságok romjain is. Az esztendő fekete gránitkövek­ből megépített kapuján világító be­tűkkel felragyog egy név: Jézus! Isten keze írja Jézus nevét az esztendő kapujára. Benne egybe­foglalja mindazt, amire embernek, nemzetnek, egyháznak, emberiség­nek az új esztendőiben szüksége van. Jézus neve feltétlen engedelmes­séget jelent, isten akaratainak elfo­gadását. Fejhajtást rendelkezése előtt. Törvény betöltés volt névadása és tör­vény betöltés volt egész élete. Éspedig nem a kényszer, hanem az önkéntes, önmaga­ felajánlás enge­delmessége. Az engedelmesség ebben az esz­tendőben különös hangsúlyt nyer. Harctéren és itthoni fronton, kór­házakban és munkahelyeken, re­ménység és kétségbeesés változásai­ban. Mindenütt elénk dobban az élet és engedelmességet követel. Jézus neve azt jelenti, hogy az engedelmességnek hitből kell tör­ténnie. Nem elegendő az állami tör­vény, vagy kormányrendeletek előtti kényszerű meghajolás. Nem elég saját magunk erkölcsi fegyel­mezése sem. Jézusban leírjuk enge­delmességünk örök példáját és benne úláljuk meg engedelmessé­günk kiapadhatatlan erőforrását. Az ijesztendő felénk kiáltja a parancsszót: engedelmeskedj! Bár­milyen munkahelyen állj, engedel­meskedj! Hivatalnok, dolgozó­szo­bádban. Gazdaember, meződön. Ke­reskedő és iparos, munkahelyeden. Tanító az iskolában, lelkipásztor a templomban és nyíltad élén. Ifjú­ság a komoly életre készülésben. Asszonyok, a családi tűzhelynél. Fi­zikai munkások a magatok helyén. Mindenki hivatást tölt be. Mindenki felett megáll Isten parancsoló s­zava: engedd maskedj! Mivel pedig fegyverben áll nem­zetünk és vitéz honvédeink élet­halál harcot vívnak az ellenséggel,­­minden emberi erő, képesség, va­gyon, munkaidő és alkalom a nem­zet szolgálatában érvényesüljön s egész ételünk az engedelmesség szolgálata legyen. Engedel­mességet jelent ma a nemzetért­­dolgozás. Engedelmesség a koplalás és kevéssel megelégedés. Engedelmesség az áldozatkészség és szeretet gyakorlása. Engedelmeske­dés becsületünk megé­rdésea s a nem­zet tiszta becsületének védelme. Is­ten törvényben rendelt hivatásuk­kal állanak szemben az élelmi­cikkek kúfárjai, a fekete­piac üzér­kedői, a kötelességteljesíté­s gyáva megkerülő». Lássák meg ezek is az élet kapujának világító felírását: Jézus! Jézus neve megtartót jelent. A megtartás számunkra a gondviselő mennyei kegyelmet jelenti. Aggoda­lomtól fátyolos, könnyel homályos szemmel, ejtsük, ki halkan, vagy hangosan Jézus nevét és csodálatos békesség száll telkünkbe. Történhetik körülöttünk bármi. Meginoghat a föld és döröghet fen­séges orgonaszóval az ég. Jöhetnek az eddiginél is nagyobb küzdelmek. Követelhet nemzetünktől, családja­inktól, egyházunktól, minden egyes magyar embertől az eddiginél is na­gyobb áldozatot az új esztendő, nem lehet kétségbeesnünk, míg Jézus neve ragyog felettünk. Van gondvi­selő Édesatyánk, ki szemét rajtunk tartja, nemzeti és emberi sorsunkat kezében hordozza. Ha lelkünk üd­vösségéről gondoskodik s örök éle­tünk földi útját egyengeti, hogy ne törődnék akkor velünk, porszem­­emberekkel, akik nevét kiáltjuk új­­esztendő ködös hajnalán! Higyjünk abban, kinek neve az élet kapuján felénk ragyog. Higy­jünk abban, ki ül földre küldötte, hogy k­ezében életeket hordozzon s átmentsen az örökkévalóságba. Hitünkben van engedelmessé­günk. Hitünkből táplálkozik bizo­dalmunk. Hitünk erősít küzdelme­inkben. Hitünkben felragyog re­ménységünk. Jézus nevére függeszt­jük szemünket s imádkozva átlép­jük az újesztendő küszöbét. Az „Üzenet“ mai számához csekklapot mellékeltünk. Sze­retettel arra kérem Olvasóinkat, hogy szíveskedjenek azt meg­őrizni és alkalom­adtán azon beküldeni előfizetésüket és ado­mányukat az Üzenet részére. Országos evangélikus szórvány­lapunkat igen nagy nehézséggel és áldozatok árán tudjuk csak fenntartani és elküldeni sok ezer szórványban élő evangé­likus testvérünknek. Hiszek abban, hogy lapun­k minden ol­vasója átérzi az Üzenet szolgá­latának fontosságát és mindenki részt akar venni áldozatkész szolgálatával abban a nagy harcban, amit a betűkön ke­resztül vívunk minden magyar evangélikus lélekért. Evvel a hittel kívánok ked­ves Olvasóinknak áldott új esztendőt! Testvéri szeretettel a szerkesztő. Ara 8 filler UP Megjeleníti minden vasárnap VIII. évi 1.­­szám Kecskemét, 1943 jan. 3 Érdekes sorok P. Gemelli, a milánói egyetem tu­­dós rektora évtizedekig vizsgálta a templomok egészségügyi viszonyait. Kutatásai eredményét most közölte a nyilvánossággal. Megfigyelései szerint a templomokban sokkal ke­vesebb bacillus van, mint bármely más nyilvános épületben. E téren egyedül a kórházak előzik meg a templomokat. Míg a kávéházakban, színházakban, báltermekben, isko­lákban, kaszárnyákban köbcenti­méterenként minimálisan 10 mil­lió, maximálisan 400 millió bakté­rium található, a templomokban a maximális határ 9.520.000, a mini­mális pedig köbcentiméteren­ként 12.

Next