Üzenet, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-03 / 1. szám

Radvánszky Béla báró pedig ugyan­csak a Magyar Szentkorona őre volt. Közeli atyafiságban állott Ti­sza István gróf miniszterelnökkel. Radvánszky Albert báró most múlt (32 éves, 1880. szep­tember f­­án született a Hatvan melletti Pusz­­ta-Ovarsányban. Édesatyja, Rad­vánszky János báró, Zólyom vár­megye főispánja, édesanyja, szül. Radvánszky Sarolta bárónő. Besz­tercebányán és Budapesten végezte középiskoláit, a budapesti tudo­mányegyetem jogi karán államtudo­mányi vizsgát tett s a magyaróvári gazdasági akadémia előadásait hall­atta. Majd pusztavarsányi birb­­­án gazdálkodik s azt nagy oda­adással m­intagazdasággá fejlesz­tette. 1905-ben örökös jogon tagja lett a főrendiháznak és belekap­csolódott a vármegyei közéletbe. 190­­-ban kezdődik evangélikus egyházi, magasra ívelő pályafu­tása: galgagyörki egy­házfelügyelő­ből gyors egymásutánban lesz pesti­­magyar egyházközségi másodfel­ügyelő, a budapesti egyházmegye felügyelője, azután a krisztusi sze­­retetmunkát végző Evangélikus Egyetemes Gyám­intézetnek és a Luther-Társaságnak világi elnöke. 1923-ban a magyarországi evangé­likus egyház első tisztviselőjévé, egyetemes felügyelőjévé emelte a közbizalom. 1926-ban megalapította a református egyház vezetőségével együtt a protestáns egyházaknak a világprotestantizmus tájékoztatá­sára német és angol nyelven is meg­jelenő sajtószolgálatát, amely a f­el­­f­öldi nyilvánosság é­s a külföldi egy­házi­ körök informálását a Magyar Értesítő keretében látja el. Meg­hívására 1927-ben Magyarországon tartotta üléseit a Lutheránus Világ­kon­vent Végreha­jtóbizottsága, 1928- ban pedig nagygyűlését a Protes­táns Világszövetség. Az 1929-es ko­­penhágai Evangélikus Világgyűlés tanácskozásain ő is elnökölt. 1931- ben (magyar evangélikus részről négyszáz év óta a külföldön elő­ször,) hivatalos látogatást telt a né­metországi evangélikus egyháznál, viszonozva a német egyházi elnök itteni útját és ez alkalommal Hin­­denburg birodalmi elnök saját kezü­kig aláírt fényképével ajándékozta meg. A németországi Evangeli­scher Bund a protestantizmusnak tett szolgálatáért az arany Luther­­érmet ítélte oda neki. Az országgyűlés felsőháza, ahol egyházi méltósága alapján foglal helyet. — 1935. május 1-én válasz­totta Radvánszky Albertet elsőízben alelnökévé és ezt a bizalomnyilvá­nítást azóta még kétízben is meg­újította. A Kormányzó Úr a Ma­gyar­ Érdemrend nagy keresztjével tüntette ki és a magyar kir. titkos tanácsosi méltóságot adományozta Radvánszky bárónak. A pécsi tudo­mányegyetem Sopronba székelő ,evangélikus teológiai kara a hit­tu­dományok tiszteletbeli doktorává avatta. Cs. és kir. kamarás, a Johan­­nita-rend lovagja és a magyaror­szági osztály hely­ettes kommendá­­tora. Az Evangélikus Országos Zsi­nat elnöki székében ugyancsak tel­jes megbecsülést vívott ki. Elnöke a protestáns egyházak Baldácsy-ala­­pítványának és a Protestáns Közös Bizottságnak. Egyik irányítója, N­­Az élet első n­agy döntése: vál­lalni azt, ami közöttünk van. Há­romféle ember élt a világon. Van lázadó típus, aki ökölbe szól Holt kézzel nézi, hogy másnak több ju­tott a kenyérből és kevesebb a szen­vedésből. Van menekülő típus, aki mindent itt akar hagyni,­­ csak el ebből a világból, a szennynek, hi­degnek, sötétségnek világából, el a hazugságok szövevényéből, el mesz­­szire a szenvedéstől, sorsrállátástól,­­ jöjjön a kolostor vagy az ember­­gyűlölő magány remetebarlangja. A harmadik típus a mindent vállaló ■ember. Tudja, hogy nem vaksors igazgatja az életet, hanem Isten. Szenvedése lehet büntetés, vállalja keményen és bűnbánóan. Lehet, hogy próba, vállalja hűségesen. Lehet, hogy más célja van, vál­lalja boldogan. Isteni célok és em­beri sorsok közöli összefüggés van. Ennek az összefüggésnek a titkáról néha lehűl­ a lepel. Jól­ az Isten és a­ sátán perében volt tanú. Pádnak azért adatott tövis a testébe, hogy senki se mondhassa: emberi erő vé­gezte el az evangélium terjesztésé­nek nagy munkáját. Újabb háborús év virradt ránk, tarsolya jelezve újabb szenvedések­kel, újabb nyomorúságokkal. Nem lelve vezetője a Magyar Vöröske­reszt-Egyletnek, az Országos Gyer­mekvédő Ligának, az Erzsébet ki­rályné-szanatóriumnak, a Fehér Kereszt­ Egyesületnek és a Nemzeti Kaszinónak, tagja a Magyar Nem­zeti Bank főtanácsának, a Felvidéki Egyesületek Szövetségének díszel­nöke. (»Evangélikus Élet«) azért harcolunk és nem azért szen­vedünk, hogy nagyobbak, gazdagab­bak legyünk, hanem egyedül azért, hogy legyünk. Ebben a helyzetben­­nincs szükségünk lázadóiéra, elége­detlenkedőkre, zúgolódókra, de nincs szükségünk menekülőkre s­em. Ma minden magyar keresztyénnek­­az a kötelessége, hogy vállalja azt, amit Isten reámért. Vállalniuk kell az ifjaknak a harcterek poklát, a pergőtüzek és rohamok borzalmait,­­a sebeket, a bénaságot, a halált. Apáknak, anyáknak, hitveseknek vállalniuk kell az egy­edül maradást, árvaságot, a­ggodalmat átvirrasz­tott éjszakákat. Mindnyájunknak vállalnunk kell a keményebb mun­­­kát, a kevesebb kenyeret, a több ko­molyságot és a kevesebb világossá­got. Az élet másik nagy döntése: val­lani azt, ami felettünk van. Vannak vakok, akik botorul bezárják a szé­plákét s nem akarnak tudni arról, ami és aki felettünk van. Vannak hitetlenek, akiknek kemény a szí­vük és keményen összeszorított az­­ajkuk s nem vallanak. A hívő em­ber egész étele vallomás: ebben az anyagias világban a lélek világáról, ebben az istentelen korban Istenről, a gyíköl­et áradásában a szeretetről. Vállalni és vallani Irta Dr. Kékén András Finn védőállás az északi fronton 3

Next