Kecskeméti Ellenőr, 1937. október (1. évfolyam, 1-26. szám)
1937-10-01 / 1. szám
Kecskemét, 1937. október 1. ára ( állér Péntek I. évf. 1. sz. KECSKEMÉTI ÉB£Si m i«*iftjfrj Eb Eb Eb Eb IhEI EP W% fUCCETION romiKAI NABILAt Beköszöntő írta: Eckhardt Tibor Meleg szeretettel ügyözlöm megindulása alkalmából a „Kecskeméti Ellenőr“-t. Ez a független és hazafias újság hivatva van arra, hogy a közvélemény helyes irányításával és tárgyilagos bírálatával a politikai felvilágosítás hathatós eszköze és fegyvere legyen. De más hasonlóan fontos szerep is vár erre az orgánumra. Kecskemét népe sok évtizedes munkával bebizonyította, mit tud ez a nép akaraterejével, szorgalmával, leleményességével és igénytelenségével a sivár homokon, világégés és válságok£közepette valósággal elővarázsolni. Azok a gazdasági eredmények, amelyeket Kecskemét népe az egész ország számára példaadó módon már eddig is megvalósított , a kormány és parlament kötelességévé teszik, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben gondoskodjanak azoknak a gazdaságpolitikai érdekeknek módozatáról, melyektől Kecskemét boldogulása és a további fejlődése függ. Beköszöntőül erről a kérdésről szeretnék néhány tájékoztató gondolatot elmondani. Az ország nagy többségét alkotó agrárnépességünk megélhetése hazánk különböző vidékein más és más termelési ágak jövedelmezőségétől és fejlődésétől függ: a Dunántúl főleg állattenyésztésből él, a Tiszántúl sorsa a szemesgabona árától és terméseredményeitől, a Duna—Tisza köze azonban elsősorban szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésre van hivatva már homokos talaja miatt is, de annál a tájékozottságánál fogva is, amelyet e vidék népe ezeknek a terményeknek előállítása terén szerzett. Nagy országos érdek is kapcsolódik ahhoz, hogy a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés minél jobban elterjedjen az országban, mert az agrármunkanélküliség leküzdését, meggyőződésem szerint, csak a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételével érhetjük el. A legintenzívebb mezőgazdaság azonban Magyarországon éppen azokból a kultúrterményekből áll, amelyeket a Duna Tisza köze, elsősorban Kecskemét népe honosított meg. A jövő fejlődési iránya, mezőgazdasági termelésünk és exportpolitikánk sikere, valamint a mezőgazdasági munkanélküliség leküzdése mind azt követeli, hogy a Kecskeméten és vidékén folytatott kertészkedés és kisparaszti gazdálkodás minél eredményesebb legyen, példaadásul szolgáljon más vidékeknek is, s egy új mezőgazdasági fejlődésnek váljék kiinduló pontjává. Ezt az igazságot a magyar exportpolitika kellő módon még nem ismerte fel. Bolettától kezdve mindenféle, sokszor nem is hasznos segítséget kapott a búzatermelés. Meglehetős gondot fordítanak exportot irányító hatóságaink, igen helyesen, az állatkivitelre is. Külkereskedelmi szerződéseink mostohagyermeke azonban a bor, szőlő, gyümölcs, hagyma, paprika és általában a kisember szorgalmas munkájának minden mellékterménynek minősített eredménye. De ez a melléktermény egyes vidékek lóterménye, sőt egyetlen megélhetési forrása is. Külkereskedelmi szerződéseinkben a búzával és marhával egyenrangú helyet kellene ezeknek a cikkeknek biztosítanunk, s ez esetben nem fordulna elő a mostani helyzet, midőn a német piacra kivitt szőlőért nevetségesen alacsony árat kapunk, de az a helyzet sem volna fenntartható, amely tavaly keserítette el a szőlősgazdákat, amikor szüretkor megfelelő mustárak mellett, zárolt pengők ellenében jelentékeny mennyiségű bort lehetett volna külföldre vinni, a Nemzeti Bank azonban nem járult hozzá, s a bor ára katasztrofális mélyre zuhant. Hasonló fontossággal bír a hűtőházak és vasúti hűtőkocsik berendezése és kellő számban való beszerzése. Az örvendetesen elterjedő szőlő- és gyümölcskultúra néhány éven belül valóságos katasztrófával fenyeget, ha a kormány és elsősorban a MÁV nem készül fel az eddigi szőlő- és gyümölcstermelést jelentékenyen meghaladó új mennyiségek konzerválására és exportunk lebonyolítására. Már az utóbbi években is jelentékeny hiányként volt észlelhető a hűtőkocsik hiánya. Pedig a külföld csak ép gyümölcsöt tud használni, s egy-két romlott szállítmány a magyar exportot hosszú időkre lehetetlenné teszi. Éppen Kecskemétet közelről érdeklő kajszibarack kivitelénél tapasztaltam személyesen Ausztriában panaszokat a gondatlan vasúti szállítás miatt. Ennek a körülménynek következményeit azonban a kecskeméti szorgalmas gazdák és munkások szenvedik. Itt is sürgős befektetésre és intézkedésre van szükség. Komoly nehézség a gyümölcstermelésnél a gyümölcs-védőszerek aránylagos magas ára. Ez a baj már beletartozik a kartelek nyomasztó problémájába. Meg kell azonban állapítanom, hogy a magyar nemzetgazdaság szempontjából nincsen károsabb kartel, mint az, amely egy kívánatos mezőgazdasági üzemág termelési költségét felesleges módon drágítja meg és főleg az elsőrendű minőségek termelését nehezíti mesterségesen. A féregmentes, egészséges gyümölcs korlátlan mennyiségben helyezhető el a külföldi piacokon, s a magyar gyümölcstermelés versenyképességét elsősorban a növényvédelmi szerek olcsóbbá tételével lehetne biztosítani. Ha a hazai piac nem képes a vele szemben támasztott kívánságnak eleget tenni olcsó növényvédelmi szerek szolgáltatása terén, a növényvédelmi szerek vámjának teljes megszüntetését és a külföldi behozatal szabadságának biztosítását kell követelnünk. Mert az a pénz, ami ilyen szerekért külföldre vándorol, sokszorosan térülne meg a kivitel fokozódó értékében. Pár szóval meg kell emlékeznem, mint éppen most időszerű kérdésről, kukoricatermelésünk értékesítéséről is. Országunkban a szegényember boldogulása, a nincstelen rétegek elpolgárosodása a malactartáson keresztül történik, s ezért szociális szempontból a kukorica fontosabb tényező a búzánál. A gazdasági cselédek, a harmados művelők mind természetben, kukoricában kapják meg munkájuk teljes vagy részbeni ellenértékét, s ha feletetni állat hiányában nem tudják, most kénytelenek azt csövesen eladni, mert száraz, levegős helyen tárolni hely hiányában nem tudják. A szegény embert nem az érdekli, hogy márciusban mi a kukorica ára, a szegény ember most adja el csövesen a kukoricáját, ezért szólaltam fel már a nyár elején a tavalyi esetre utalva és követelve, hogy a kormány gondoskodjék a kukorica őszi felvásárlásáról. Minden termény ára leesik, ha nagy a kínálat és nincs kereslet, s az idei őszön bebizonyosodott, hogy a kormány részéről az elhatározás maga elég ahhoz, hogy a kukorica áresését meggátolja. Nem is kerül pénzbe többnyire az őszi spekuláció letörése, mert ha a kereskedelem tudja, hogy egy bizonyos áron minden terményt felvásároltat a kormány, úgy nem is iparkodik az árakat lejjebb szorítani, hanem inkább felfelé spekulál és ez következett be az idén ősszel is. Néhány példát hoztam most fel gazdaági életünkből, apró részleteknek látszanak, de népünk megélhetése ezeknek a kérdéseknek helyes szabályozásától függ. Midőn a „Kecskeméti Ellenőr“ most komoly és hozzáméltó vezetés mellett megindul, kívánom, hogy politikai közleményünk helyes irányítása mellett ezeknek a gazdasági kérdéseknek az előbbvitele terén is Kecskemét népének felvirágoztatása érdekében kísérje munkásságát bőséges siker és az Úr Isten áldása. A Kecskemét Ellenőr Új napilap kopogtat az ajtókon. Kéri, fogadják szívesen. Ha kell, eleinte elnézéssel, ha majd rászolgál, szeretettel, hűséggel. Már megszületése is teljesebbé teszi Kecskemét életét, kultúráját. Mert itt a helyi napilapok megszületésétől kezdve állandóan legalább két, különböző felfogású napilap szolgálta a közönség érdeklődését, tette lehetővé városemelő, egészséges közvélemény kialakulását. Most volt egy rövid időszak, melyben a közvélemény egyik szeme állandóan csukva állt. Ám kinyílik az is: látni lehet ismét az eseményeket, a dolgokat kétoldalú, teljes megvilágításban, teljes valóságukban. Hisszük, ez hasznára válik a közügyek iránt újabban lanyhult közérdeklődésnek is, helyes és erőteljes közvélemény kialakulásának és így városunk fejlődésének is. A Kecskeméti Ellenőr is Kecskemét politikai napilapja lesz. Feladata tehát kettős: Kecskemét egyik újságja. Igyekszik tehát a lakosságot a helyi eseményekről naponta tájékoztatni. Mindent megírni, ami közérdekű, akár politikai, akár gazdasági, akár kulturális eseményekről vagy tervekről van szó, legyenek azok társadalmi vagy önkormányzati avagy egyéb közéleti jelenségek. Igyekszik azokat felfogása szerint méltatni vagy megbírálni. Mindig és mindent a közérdek szempontjából. A közönség észrevett vagy tudomására hozott jogos panaszait, kívánságait hangoztatni. Viszszásságokra a figyelmet ráirányítani, esetleg eszméket felvetni, nyilvános bírálatra bocsátani. De, mert szándéka, célja a javítás és építés nyíltsága, őszinte szókimondása mellett a hangban mértéket tartani. Politikai tekintetben a Független Kisgazdapárt elveit követi, tehát izig-vérig magyar, a keresztény erkölcs alapján. Alkotmányos úton népi politikát követni. Azt a politikát, melynek csiráit II. Rákóczi Ferenc kezdette elültetni, melynek látható kivirágzását Kossuth Lajos vezetése mellett a nagy reformkorszak az 1848-iki törvényekben örökítette meg, jogot, szabadságot, terhek egyenletesebb elosztását, jobb kenyérszerzési lehetőséget együtt nyulván millióknak. Ezt az irányt alkalmazták a megváltozott viszonyokhoz néhai nagyatádi Szabó István, néhai Gaál Gaszton és a nagyok útját most Eckhardt Tibor kimagasló egyéniségének vezetése alatt járjuk. Ezt a politikát némelyek félremagyarázzák, sokan félreértik. Osztályprogrammnak rá-