Kecskeméti Ellenőr, 1938. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-06 / 53. szám

8. oldal KECSKE­M­ÉTI E­L­L­E NŐ­K 1938. március 6 Tegyen próbavásárlást özv.Gyenes Lászlóné­ cégnél, JLr ■DHfeflBHBH Bwfc ^ BHp^ jgBIBft: «HA JmMbt jwPal fiwpfc ipk JmEHgsDr Vt^ ^HAhH Vr HD Hng HHm i <gKL HfijH 9^H[ D^^^RLdHh luk ÍWDM^HÉÍ^^BHH^^SmÍI,*rff»3-~ .« "fe.W^ S3al»'J<,fe. ^jgrg' _, r. t lg*"' ^y,: ■ “ . wP ' '~* » 'V V~«ÍM'~'~y- 1 : „ .m"WVkrn i -wfefV- ' -Petőfi Sándor élete Március a magyar szabadság kivívásá­nak dicsőséges hónapja. 90 év telt el az első nagy márciustól, szívünk mélyén mégis úgy érezzük, mintha a közelmúltban zen­gett volna a riadó a pesti utcákon, hol az ifjúság egy eredményes, szent, vértelen lá­zadásban szabadságot, egyenlőséget és test­vériséget követelt a nemzet számára. A füg­getlenségi eszmék legelszántabb harcosa vi­lághírű lánglelkű dalnokunk Petőfi Sán­dor volt. Nagysága és egyénisége nem­hogy homályosulna a szívünkben, ellen­kezőleg, mindig jobban visszavárjuk szel­lemét az árvaságra jutott magyarság új márciusában. Dicsőséges alakjának és em­lékének most azzal hódolunk, hogy a »Mesevilág« márciusi számában vele fog­lalkozunk. 1823. év első órájában született Kis­kőrösön, mint egyszerű iparos-család gyer­meke. Iskoláit az Alföld, Dunántúl és a Felvidék különböző városaiban végezte. Pá­pán írta első megjelent dalát, az ottani híres Képzőtársaságban együtt küzdött az irodalom terén a nagy magyar mesemon­dóval ,­­Jókai Mórral. Megelőzőleg, illetőleg­ később Kecskemét is talai között fogadta a kis elemi iskolás Petőfit a lutheránusok iskolájában, majd a jogász Jókait az öreg kollégiumban. Petőfi első katonai állo­mása Sopron volt. Nyomora és csapongó hajlama azonban csakhamar a szülészet­hez sodorják, itteni rövid próbálkozás után rendületlenül küzd az irodalom harcme­zején. Hitében nem csalatkozott. 1844-ben a Nemzeti Kör kiadja verseit. Már ország­szerte nagy hír aranyozza be dicsőségét, amikor feleségül veszi Szendrey Júliát. (1847.) A 48-as márciusi mozgalmak ve­zéralakja. Nemzeti dala a felszabadított sajtó első hírnöke. Családi életébe alig kö­szönt be egyetlen galambja: Zoltán fia, már ropognak az ágyúk és neki menni kell, mert hív a haza. A bátran bizonyságot tevő dalnok előbb mint százados, majd mint őrnagy szolgálja hőn szeretett hazáját. 1849 július 31-én a segesvári csatamezőn látták utoljára, valószínű ott is lelte halálát, mint ahogy azt végzetjósló költeményében előre megálmodta. Petőfi 2­0 évet élt és közel ezer ki­sebb, nagyobb költeménye és munkája van. Már ez a termékenység is páratlan a köl­tészetben. Egy német tudós Petőfit a világ első öt dalköltője közé sorolja. Most lás­sunk néhány képet Petőfi megrázó életéből. / gyermek. »Fekszik Sándorka a ma­gas ágyon, úgy teszi, mintha aludnék. Tűnő­dik megint és szabadon eresztett gondolatai mint a pillangók ide-oda repkednek. Hogy is volt régen? Egészen kicsi volt. Maris, a dajka altatta, a sötétségben érezte a szoba megszokott szagát, kint kopogó lépések el­haló hangja, közben Maris csendesen dú­dolt: Cserebogár, sárga cserebogár. Sán­dorka egy megnevezhetetlen erőtől meg­hőköl ... hamar kísérjük végig, hogyis volt csak?... képzelete végig lebeg a melódia éles vonalán, a lélek telítve az emlékek bőségétől: Nem kérdem én sokáig élek-e?! De szép dolog valamire visszaemlékezni!« Az ifjú. »Kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel utaztam Pestre. E kötetben volt minden reményem. Gondolom, ha eladom jó, ha el nem adom, úgyis jó, mert vagy éhen halok, vagy meg­fagyok és vége minden szenvedésnek. Min­den ember födelet keresett. A süvöltő szél esőt szórt reám, arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a dermesztő hideg és a nyomorúság fakasztott.« Az ember. »Hogynem tíz barátot sze­rezzek képmutatással, inkább szerzek őszin­teségemmel száz ellenséget. Oh, előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez a jó anyám ajándéka; bölcsőmbe tette pólyá­nak s én elviszem koporsómba szemfedő­nek.« S költő: »Ha néhol egyes kifejezésekre és tárgyra nézve szabadabb vagyok má­soknál, ez onnan van, hogy én szerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve és fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melyben bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni. Nekem nem adta Isten a sorsot,, hogy kellemes ligetben, csalogánydal, lombsusogás és patakcsörgés közé vegyítsem énekemet. Az én életem a szenvedések és szenvedélyek csatatere.« Az apa. (Utolsó leveléből.) »Hogyan vagytok kedves, imádott telkeim? Ha vala­hogy szerét teheted, írj csak egy szócskát is édes angyalom! Szopik-e még a fiam? Válasszátok el mielőbb és tanítsátok be­szélni, hogy meglepjen. Csókolom a keze­teket és szíveteket milyomszor, számtalan­szor. imádó férjed: Sándor.« A hős. »Szilaj lelkesedés foly bennem, mint tűzár, a vérszag és a füst megrésze­­gíte már. Előre rontok én, ha élek, ha halok: utánam katonák, utánam magya­rok! ...Meddig alszol még hazám? Szán­tanak szomszédid. A magokéhoz odaszánt­ják földed szélit. .Meddig alszol még ha­zám, szép Magyarországom? Föl sem éb­redsz már talán, csak a másvilágon?... Föl nemzetemnek apraja, nagyja. Szégyen reá, ki lomhán vesztegel. Dicsőség arra, ki dolgozik. Válasszatok most: szégyen, vagy dicsőség?« Úgy történt, ahogy megálmodta. Méltó utóda lett a nagy elődöknek, kik egykor Európa homlokán tomboltak. A szerelmet, az életet odaáldozta a hazáért, a harc me­zején folyt ki az ifjú vér szivéből és a szent világszabadság hőseként egy közös sírnak lett lakója, () tehát a dicsőséget választotta. Tes­tét ugyan elrejtette a sír, de a lelke nem halt meg s amíg magyar él a v­ilágon, szel­leme élni fog s a Petőfit vesztő-sirató forró magyar szivekben ott zsong időtlen időkig a »lassú gyász-zene,« ahol szőlészeti cikkekben nagy választékot talál. Izsákiját sarok. Reáliskolával szemben, télen sírva fakadt a bíró. Hosszas kér­désre, a legmagasabb rangú tisztnek el­árulta fájdalma okát. Két rokona van a rabok között, azokat siratja. Szabadok! Feikte hálásan az orosz tiszt, így mentette meg a gyergyói bíró az orosz rabigától édes fiát és a nemzet édes költő-gyerme­két. A legenda szerint, ezután a menekü­lés után Petőfi koldulásra szánta el ma­gát és egész életére némaságot fogadott. Az összegyűjtött élelmiszert másnak­ adta, ő pedig az erdőkben lakott, tíz­ körmével ásta ki a növények édes gyökereit és azzal táplálkozott. Az öreg székelyek igen sok­szor látták még a havasok lejtőin, amint megpihent egy­ tölgy alatt, vagy dalolgatott egy-egy vadrózsabokor tövében. Gyergyói rege Az a mondhatatlan szeretet, amellyel a magyar szivek átölelték a titokzatos mó­don eltűnt Petőfi egyéniségét, számtalan legendát szőtt a segesvári ütközet után. Az erdélyi bércek alatt, a székely lelkek­ben született regék szálltak szájról-szájra s valamennyi azt mondotta, hogy nem halt meg szeretett költőkirályunk. A győztes orosz seregek sok­ száz fog­lyot vezetve — útban hazafelé — pihenőt tartottak Gyergyóban. Az egyik irgalmas­­szívű orosz tiszt megengedte a falubéliek­nek, hogy élelmet és italt adjanak a hadi­foglyoknak. Ilyen szándék vezette a falu­végre a gyergyói bírót is. illetőleg ennél ezerszerte több. A fiát kereste az átvonuló oroszok foglyai között. Szomorú arccal bal­lagott csoporttól-csoportig a fehérszakállas székely, Isten csodája, hogy az egyik társa­ságban a fia hangját hallotta. Óvatosan beszélt is vele és megígérte neki, hogy meg­szökteti. A hős fogoly csak úgy vállalkozott erre a merész lépésre, ha őrnagyával együtt szökhetnek. Ez az őrnagy Petőfi Sándor volt. Az aranyzsinórt és a csillagokat le­szedte a mentéséről, ruhája tépett és sáros volt, a csizmája szaggatott, arcát dús sza­káll fedte, hű cimboráján kívül senki sem ismerte fel. Azon az estén nagy lakoma volt a bíró lakásán. A hosszas nyomás alatt a székely bíró megtanult oroszul. Barátként üdvözöl­ték vendégei, az orosz tisztek. Éjfélkor hir­ Olcsón trágyázhat tőzegest (kispesti) fekáltrágyával mert kevés kell belőle magas növényi táp­anyag tartalma miatt. Ajánlat-ismertető ingyen Szabó József, Szeged Hunyadi­tér 3. - Kecskeméti képviselő: Weisz Géza, Sárkány­ utca 7. Istállótrágyát és műtrágyát is­ szállítok. Kiss Zoltán megfestette a kormányzó arcképét Meghívták a leleplezésre Nagy kitüntetés érte Kiss Zoltán festő­művészt, akit a Vasutasok és Mozdonyveze­tők Országos Egyesülete felkért, hogy­ az egyesület részére fesse meg Horthy Miklós kormányzó arcképét. A művész a­­napok­ban készítette el a kormányzó 80x125 cm. nagyságban festett portréját, mely igen ki­tűnően sikerült. Az országos egyesület me­leg köszönetét fejezte ki a művésznek ki­váló alkotásáért és meghívta a budapesti Uzsoki utcai székházban megtartandó kép­avató ünnepségre. A művésznek a kormányzóról készített portréja olyan nagy köztetszést aratott, hogy máris több megrendelést kapott Budapest­ről neves családoktól. A megrendelések el­készítése.. után a művész tanulmányútra megy Párisba vagy Olaszországba. Örömmel közöljük ezt a kitüntetést, amely Kiss Zol­tánban arra érdemes, szorgalmas és tehet­séges művészt ért. Minden nő megfigyeli azt a férfit, aki a Budapesti Gőzmosodában tisztíttatja gallérjait. Gyűjtőhely : Gáspár András­­utca 3. szám, Kiss Imréné szűcsnél Gallért tisztit, fest, mos Sebők mosoda Kecskemét, Gáspár A.u.6. (Petőfi utca sarok) Harisnya szemfelszedést olcsón vállalok. Jó italárut, fűszerárut vehet Fűszerudvarból Villák mellett.

Next