Kecskeméti Ellenőr, 1938. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-13 / 59. szám

8. oldal KECSKEMÉTI ELLENŐR 1938. március 13. 1848. MÁRCIUS Az osztrák császárság mindenáron ér­vényesíteni akarta a maga önkényuralmát a magyar rögök és a magyar szivek felett. A zsarnokság uralma alatt nyögött Európá­nak csaknem mindegyik nemzete. A sza­badság nélkülözhetetlenné vált és a szivek­ben élő vágyakozás megért a cselekvésre. Csakhamar híre járt a francia, majd a bécsi forradalomnak. Március 12.-én gyű­lést tartott a pesti ifjúság Petőfi Sándor,, .Jókai Mór, Irinyi János, Vasváry Pál és­ Bulyovszky Gyula vezetésével. Tizenkét pontba foglalták a magyar nemzet kíván­ságait. Ezek között volt a sajtószabadság, a felelős minisztérium, a közös tehervise­lés, a törvény előtti egyenlőség és az Er­déllyel való egyesülés elhatározása. A nép szava Isten szava, mondja a szállóige. 1848 március 15.-én virradt fel a magyar nép legszebb napja. A főváros lakói ezerszámra siettek a dicsőséges ün­nepségre. Jókai lángbuzgalmú szavakkal nyitotta meg a jelentős találkozót: Testvé­reim, e pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, halad­nunk és boldogulnunk kell nekünk is. Le­gyen béke, szabadság, egyetértés. Köve­teljük jogainkat, melyeket tőlünk elvontak és ezen jogokat követelni tartozik a nem­zet, bízva önerejében és az igaz ügy iste­­­nében. A felolvasott 12 pontot a gyűlés egyen­kénti ,zajos lelkesedéssel fogadta. Majd a nép szeretett dalnoka, Petőfi Sándor lépett fel és amikor a nagy zaj elcsitult, a költő ajakán megrendült a Nemzeti Dal. A sza­badság szent hevületétől sok ezer magyar szív áttüzesedett. Az ujjongó, örvendező embererdő, fölemelt kezekkel többszörösen megismételte az esküt: A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk ! A hatalmas néptömeg sorra­ járta az egyetemeket, hogy az egész magyar ifjú­ságot felszólítsa az ügy felkarolására. Több­ször felolvasták a nemzet követeléseit, sőt elhatározták, hogy az első pontot, a sajtó­­szabadságot azonnal végre is hajtják. Ha­talmas tömeg viharzott a hatvani utcába, Landeres és Heckenast nyomdája elé, ott azonnal kinyomatták a 12 pontot és a Nem­zeti Dalt. Hosszú idő óta ez volt az első nyomdatermék, amit nem nézett át és nem nyirbált meg a kegyetlen császári cenzúra. Délután újabb ünnepségek következtek és szabad­ sajtó diadalünnepén a múzeum ud­varán több ezer példányban osztották ki a lángragyújtó Talpra magyart! A lelkek lángja folyton növekedett, de mindeddig egy csepp vér sem folyt, sőt a felizzott szivek megnyugodtak, amikor gróf Andrássy Móric a városháza ablakából tudtára adta a tömegnek, hogy őfelsége teljesíteni fogja az igazságos kívánságokat. Az ünneplés, az örömmámor tovább tartott. Az üzletek ab­lakaiban Petőfi arcképe csillogott, a templomokban hálát adó áhítatokat tartot­tak. A király elismerte a magyarság igazát és három hét múlva kinevezte az első fe­lelős magyar minisztériumot, melynek töb­bek között tagja volt gróf Batthyány, gróf Széchenyi, Kossuth, Deák, báró Eötvös. Szabaddá lett a nép, a­l föld és a sajtó. Csodálatos erénye a magyarságnak, hogy a szabad ifjú szivekben megálmo­dott kiharcolását, a teljes egyetértés, béke és rend szellemében biztosította magának, a győzhetetlennek hitt császársággal szem­ben. Petőfi (Ábrányi.) Gazdaggá így tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána! Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van. Itt van, óh magyar nép, legszebb dalaiban! Hol a sírja? Sehol! Hol a dicsősége? Az egész világon! S nem lesz soha vége! Március szava ( Locsmándy.) így egy lépést se tovább dicső nemzetem! Mi ne várjuk ütni halálos végóránk. Bár a föld kerekén nincs nekünk barátunk, De azért acélozzuk honvédő kardunk. Azután jel egy dicsőbb honfoglalásra. A nagyvilág erőnket újra hadd lássa. Harsogjon újra az a márciusi dal: Talpra magyar! Talpra magyar! NÉPREGE. A magyar nép jó és rossz tulajdon­ságait, gondolkodását, küzdelmét, egyen­lőségét és lelkületét talán egy költő sem énekelte meg olyan megható őszinteséggel és valósággal, mint Petőfi Sándor. Csoda-e hát, hogy költőink közül ő záródott be legjobban a magyar szívekbe? Csoda-e, hogy vele kapcsolatban is olyan sok rege született meg a magyar néplélekben, akár­csak nagy királyunk, az igazságos Mátyás legendás alakjáról. Egyszer egy sajószentandrási bányász­ember késő este tért haza apró, bogárhátú viskójába. Vacsora után levette a mester­­gerendáról a poros, sárgára fakult öreg kalendáriumot. Ebben talált egy Petőfi ver­set is. Azt szavalgatta hangos hévvel a bá­nyász, miközben eszébe jutott egy legenda és a vers végeztével megeredt emlékezeté­nek beszéde, amit nagy csendben hallgat­tak figyelmes fiacskái. Igen nyugtalan, min­dig vándorló természetű ember volt Petőfi Sándor, — kezdte regéjét a szénporos fe­kete bányász — de emellett oly nagy ész­szel bírt, hogy párja nem akadt az egész világon. A rakoncátlan fiú miatt az édesapa tűrömpohara csordultig telt, megunván az örökös kóborlást és versfaragást, elkergette házától Sándor fiát. Mérgében még azt is utána kiáltotta: ha meg nem változol, ké­­regető koldus lesz belőled... Telt, múlt az idő. Petőfi vándorolt a nagyvilágban: szomjasan, éhesen és rongyosan. Édesapja, Petrovics István szép leányába látta min­den reménységét. Annak pedig igen gaz­dag kérője akadt és a »jó öreg kocsmáros« hét országra szóló lakodalmat csapott, amelyre hivatalos volt a falu színe-java. apraja, nagyja egyaránt. A kivilágított ab­lakok alatt koldusok várták az elemózsiát. Lassan a köszöntőkre került a sor. Bekére­­tőzött a legrongyo­sabb koldus is, és illen­dőképen megkérte a ház urát, engednéd meg néki, hogy elmondhassa üdvözlő rig­musait. Légy a vendégem és kezdjed a mondókát, felelt a házigazda. A koldus olyan megható pohárköszöntőt mondott, hogy ott mindenkinek könny fátyolozta be a szemét. Óh, a fiam jutott eszembe, mondta meghatódottan az öreg Petrovics, mert én csak az én Sándoromtól hallottam ilyen szép szavakat. Ekkor a tépettruhás koldus odaborult apja lábaihoz és ezeket mondotta: én vagyok a te rossz fiad, aki­ről megjósoltad, hogy koldús leszek. Az öreg Petrovics megölelte fiát, szép ruhába öltöztette és az asztalfőre ültette. Az elve­szettnek hitt gyermek hazakerült és a bol­dog édesapa azon a dáridós éjszakán meg­fogadta, hogy szeretett gyermekét sohsem engedi el többé a házától. Ingatlanforgalom Kiss Lajos és neje Kemény Rózsa Voelker-telep XI. utca 4. sz. házát meg­vette Dénes Béla és neje Halasi Teréz 3000 pengőért. A III. ker. Nyil-utca 3. sz. házat meg­vette Bőzinger Márton békásmegyeri ven­déglős és neje Wágner Anna 11.000 P-ért. Srácz Miklósné, Maróczi Ilona öreghegy dűlői 150 négyszögöl telkét megvette Mé­száros János és neje Mészáros Anna 200 pengőért. Nyúl Tóth Sándorné L. Szabó Verona VI. Szívós­ utca 4. sz. házát megvette Kö­nig Ferenc és neje Zámbori Erzsébet 1400 pengőért. Domokos Mihályné Kiss Julianna Já­rás dűlői 2 hold 1594 négyszögöl földjét megvette Lakos Mihály és neje Laczi Juli­anna 1200 pengőért. Somodi Ferenc Gsődör dűlői 1 hold 1330 négyszögöl földjét megvette Madi An­tal és neje Somodi Sára 1000 pengőért. Laczi Istvánná Gömöri Magda II. Kupa­ utca 29. sz. házát megvette Tóth Ist­vánná Farkas Magdolna 1000 pengőért. Modern arcápolás szeplők, ráncok, száraz és zsíros arcbőr végleges kikezelése. „Ideál" “ Festő­ u.6. Olcsó bérletrendszer. Gyenes Magyar vagy ! Valódi MAUTHNER-féle garantált L­I L A-répamag kapható özv. Gyenes Lászlóné cégnél Nagymagyarország­ út 6. (Reáliskolával szemben) Telefon 167. 2 x2­­ 4

Next