Kecskeméti Ellenőr, 1938. március (2. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-13 / 59. szám
8. oldal KECSKEMÉTI ELLENŐR 1938. március 13. 1848. MÁRCIUS Az osztrák császárság mindenáron érvényesíteni akarta a maga önkényuralmát a magyar rögök és a magyar szivek felett. A zsarnokság uralma alatt nyögött Európának csaknem mindegyik nemzete. A szabadság nélkülözhetetlenné vált és a szivekben élő vágyakozás megért a cselekvésre. Csakhamar híre járt a francia, majd a bécsi forradalomnak. Március 12.-én gyűlést tartott a pesti ifjúság Petőfi Sándor,, .Jókai Mór, Irinyi János, Vasváry Pál és Bulyovszky Gyula vezetésével. Tizenkét pontba foglalták a magyar nemzet kívánságait. Ezek között volt a sajtószabadság, a felelős minisztérium, a közös teherviselés, a törvény előtti egyenlőség és az Erdéllyel való egyesülés elhatározása. A nép szava Isten szava, mondja a szállóige. 1848 március 15.-én virradt fel a magyar nép legszebb napja. A főváros lakói ezerszámra siettek a dicsőséges ünnepségre. Jókai lángbuzgalmú szavakkal nyitotta meg a jelentős találkozót: Testvéreim, e pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság, egyetértés. Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk elvontak és ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bízva önerejében és az igaz ügy istenében. A felolvasott 12 pontot a gyűlés egyenkénti ,zajos lelkesedéssel fogadta. Majd a nép szeretett dalnoka, Petőfi Sándor lépett fel és amikor a nagy zaj elcsitult, a költő ajakán megrendült a Nemzeti Dal. A szabadság szent hevületétől sok ezer magyar szív áttüzesedett. Az ujjongó, örvendező embererdő, fölemelt kezekkel többszörösen megismételte az esküt: A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk ! A hatalmas néptömeg sorra járta az egyetemeket, hogy az egész magyar ifjúságot felszólítsa az ügy felkarolására. Többször felolvasták a nemzet követeléseit, sőt elhatározták, hogy az első pontot, a sajtószabadságot azonnal végre is hajtják. Hatalmas tömeg viharzott a hatvani utcába, Landeres és Heckenast nyomdája elé, ott azonnal kinyomatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Hosszú idő óta ez volt az első nyomdatermék, amit nem nézett át és nem nyirbált meg a kegyetlen császári cenzúra. Délután újabb ünnepségek következtek és szabad sajtó diadalünnepén a múzeum udvarán több ezer példányban osztották ki a lángragyújtó Talpra magyart! A lelkek lángja folyton növekedett, de mindeddig egy csepp vér sem folyt, sőt a felizzott szivek megnyugodtak, amikor gróf Andrássy Móric a városháza ablakából tudtára adta a tömegnek, hogy őfelsége teljesíteni fogja az igazságos kívánságokat. Az ünneplés, az örömmámor tovább tartott. Az üzletek ablakaiban Petőfi arcképe csillogott, a templomokban hálát adó áhítatokat tartottak. A király elismerte a magyarság igazát és három hét múlva kinevezte az első felelős magyar minisztériumot, melynek többek között tagja volt gróf Batthyány, gróf Széchenyi, Kossuth, Deák, báró Eötvös. Szabaddá lett a nép, al föld és a sajtó. Csodálatos erénye a magyarságnak, hogy a szabad ifjú szivekben megálmodott kiharcolását, a teljes egyetértés, béke és rend szellemében biztosította magának, a győzhetetlennek hitt császársággal szemben. Petőfi (Ábrányi.) Gazdaggá így tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána! Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van. Itt van, óh magyar nép, legszebb dalaiban! Hol a sírja? Sehol! Hol a dicsősége? Az egész világon! S nem lesz soha vége! Március szava ( Locsmándy.) így egy lépést se tovább dicső nemzetem! Mi ne várjuk ütni halálos végóránk. Bár a föld kerekén nincs nekünk barátunk, De azért acélozzuk honvédő kardunk. Azután jel egy dicsőbb honfoglalásra. A nagyvilág erőnket újra hadd lássa. Harsogjon újra az a márciusi dal: Talpra magyar! Talpra magyar! NÉPREGE. A magyar nép jó és rossz tulajdonságait, gondolkodását, küzdelmét, egyenlőségét és lelkületét talán egy költő sem énekelte meg olyan megható őszinteséggel és valósággal, mint Petőfi Sándor. Csoda-e hát, hogy költőink közül ő záródott be legjobban a magyar szívekbe? Csoda-e, hogy vele kapcsolatban is olyan sok rege született meg a magyar néplélekben, akárcsak nagy királyunk, az igazságos Mátyás legendás alakjáról. Egyszer egy sajószentandrási bányászember késő este tért haza apró, bogárhátú viskójába. Vacsora után levette a mestergerendáról a poros, sárgára fakult öreg kalendáriumot. Ebben talált egy Petőfi verset is. Azt szavalgatta hangos hévvel a bányász, miközben eszébe jutott egy legenda és a vers végeztével megeredt emlékezetének beszéde, amit nagy csendben hallgattak figyelmes fiacskái. Igen nyugtalan, mindig vándorló természetű ember volt Petőfi Sándor, — kezdte regéjét a szénporos fekete bányász — de emellett oly nagy észszel bírt, hogy párja nem akadt az egész világon. A rakoncátlan fiú miatt az édesapa tűrömpohara csordultig telt, megunván az örökös kóborlást és versfaragást, elkergette házától Sándor fiát. Mérgében még azt is utána kiáltotta: ha meg nem változol, kéregető koldus lesz belőled... Telt, múlt az idő. Petőfi vándorolt a nagyvilágban: szomjasan, éhesen és rongyosan. Édesapja, Petrovics István szép leányába látta minden reménységét. Annak pedig igen gazdag kérője akadt és a »jó öreg kocsmáros« hét országra szóló lakodalmat csapott, amelyre hivatalos volt a falu színe-java. apraja, nagyja egyaránt. A kivilágított ablakok alatt koldusok várták az elemózsiát. Lassan a köszöntőkre került a sor. Bekéretőzött a legrongyosabb koldus is, és illendőképen megkérte a ház urát, engednéd meg néki, hogy elmondhassa üdvözlő rigmusait. Légy a vendégem és kezdjed a mondókát, felelt a házigazda. A koldus olyan megható pohárköszöntőt mondott, hogy ott mindenkinek könny fátyolozta be a szemét. Óh, a fiam jutott eszembe, mondta meghatódottan az öreg Petrovics, mert én csak az én Sándoromtól hallottam ilyen szép szavakat. Ekkor a tépettruhás koldus odaborult apja lábaihoz és ezeket mondotta: én vagyok a te rossz fiad, akiről megjósoltad, hogy koldús leszek. Az öreg Petrovics megölelte fiát, szép ruhába öltöztette és az asztalfőre ültette. Az elveszettnek hitt gyermek hazakerült és a boldog édesapa azon a dáridós éjszakán megfogadta, hogy szeretett gyermekét sohsem engedi el többé a házától. Ingatlanforgalom Kiss Lajos és neje Kemény Rózsa Voelker-telep XI. utca 4. sz. házát megvette Dénes Béla és neje Halasi Teréz 3000 pengőért. A III. ker. Nyil-utca 3. sz. házat megvette Bőzinger Márton békásmegyeri vendéglős és neje Wágner Anna 11.000 P-ért. Srácz Miklósné, Maróczi Ilona öreghegy dűlői 150 négyszögöl telkét megvette Mészáros János és neje Mészáros Anna 200 pengőért. Nyúl Tóth Sándorné L. Szabó Verona VI. Szívós utca 4. sz. házát megvette König Ferenc és neje Zámbori Erzsébet 1400 pengőért. Domokos Mihályné Kiss Julianna Járás dűlői 2 hold 1594 négyszögöl földjét megvette Lakos Mihály és neje Laczi Julianna 1200 pengőért. Somodi Ferenc Gsődör dűlői 1 hold 1330 négyszögöl földjét megvette Madi Antal és neje Somodi Sára 1000 pengőért. Laczi Istvánná Gömöri Magda II. Kupa utca 29. sz. házát megvette Tóth Istvánná Farkas Magdolna 1000 pengőért. Modern arcápolás szeplők, ráncok, száraz és zsíros arcbőr végleges kikezelése. „Ideál" “ Festő u.6. Olcsó bérletrendszer. Gyenes Magyar vagy ! Valódi MAUTHNER-féle garantált LI L A-répamag kapható özv. Gyenes Lászlóné cégnél Nagymagyarország út 6. (Reáliskolával szemben) Telefon 167. 2 x2 4