Kecskeméti Ellenőr, 1938. július (2. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
2 oldal A Divatárút a jóminőségek szaküzletébőll és a s harisnyaházbóli VÁROSI MOZI Egyhónapos szünet. Az első 2 előadást az Otthon Mozi játssza, az utolsó előadást a Kertmozi, rossz idő esetén az Otthon Mozi. A túltermelés elleni küzdelem egy tényleg fennálló bajból, annak átérzéséből ered, hogy a hegyvidéki szőlők termését nem tudjuk eladni. Ha azonban a hegyvidéki szőlők termését nem tudjuk eladni, ennek se nem konzekvenciája, sem pedig a javításnak nem eszköze az, hogy a homoki szőlők ültetését korlátozzuk, (Srauss István: Úgy van!) mert a homoki szőlők termésének is megvan a maga közönsége, a hegyvidéki szőlőknek is megvan a maga közönségük. Vannak, akik megtehetnék, hogy nehezebb borokat igyanak, de mégis csak ezt a könynyebb bort hajlandók fogyasztani, még többen vannak olyanok, akik szívesen innának tokajit, de egy kadarka-fröccsre még jut pénzük, egy pohár tokajira azonban már nem. A homoki bortermés csökkentése tehát nem jelenti a hegyi szőlők borának jobb értékesítési lehetőségét. A hegyi borok érté kek, de. . Annak ellenére, hogy én homokvidéket képviselek, szívem-lelkem odahúz, teljes készséggel elismerem azt, hogy a hegyvidéki szőlők nemes borai igenis, olyan nagy értékek, hogy a hegyvidéki szőlők fenntartása iránt és üzemrentabilitásuk érdekében meg kell ternni az intézkedéseket. Ott tessék azonban keresni az orvosságot, ahol csakugyan van orvosság és nem abban, hogy a homoki szőlők termelését korlátozzuk, mert ezáltal ott megszűnnek bizonyos megélhetési lehetőségek a szegény emberek számára, amott pedig továbbra is csak a pincében állnak a drága borok. Tessék visszaállítani ha áldozatok árán is, de exportot, például Lengyelországba, amely egyik legjobb piaca volt ilyen borainknak, különben is az északi országok általában az erősebb szeszesitalokat kedvelik. Ha a cukorrépatermelés érdekében akkora áldozatot tudunk hozni, amekkorát hozunk, akkor ezeknek a nemes boroknak értékesítése és további termelhetése érdekében is hozhat az állam valamilyen formában megfelelő áldozatot. Ezen a mostani úton és módon azonban nem lehet célt érni. Gátat vetnek a gyümölcstermelésnek is Az itt a baj, hogy amikor a homoki szőlők terjedésének akarnak gátat vetni, akkor anélkül, hogy a célzott szándék érvényesülhetne, gátat vetnek két nagy dolognak. Az egyik az, hogy korlátozzák a gyümölcstermelést, mert a Duna—Tisza-közi, de általában a homoki szőlők termelése együtt történik a gyümölcstermeléssel, aminek megvannak a maga növényélettani és a maga gazdasági okai is. Amikor most nem engednek szőlőt ültetni, egyúttal a gyümölcsfák ültetését is akadályozzák és ezzel akadályozzák azt, hogy több és újabb fiatal fáról állandóan szép, megfelelő, nemes gyümölcsöt szállíthassunk. Holott ne méltóztassanak azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy ha semmiféle szociális szempontot, vagy földbirtokpolitikai szempontot nem is tekintünk, akkor is úgy áll a dolog, — egynéhány adat rendelkezésemre áll — hogy 1928-ban — csak a főbb számokat mondom, a részleteket nem — kivittünk 7 millió értékű bort és ugyanakkor 14 millió értékű friss gyümölcsöt, 1929-ben 16 millió értékű bort és 18 millió értékű friss gyümölcsöt, 1930-ban 14.5 millió értékű bort és 15.5 millió értékű friss gyümölcsöt, 1931-ben 7 millió értékű bort és 13 millió értékű friss gyümölcsöt, 1932-ben 5.5 millió értékű bort és 7.3 millió értékű friss gyümölcsöt, 1933-ban pedig 5.448.000 pengő értékű bort és 7.549.000 pengő értékű friss gyümölcsöt. Ha tehát tisztán gazdasági, tisztán valutáris szempontból teremtjük is a dolgot, a gyümölcstermelésnek már magában véve ebből a szempontból is nagyobb jelentősége van Magyarországra nézve, mint amekkora jelentősége a borkivitelnek van. De nagyobb jelentősége van a gyümölcstermelésnek azért is, mert a gyümölcsös szőlők ültetése teszi lehetővé nagyobb mértékben az egészséges földbirtokpolitikát, éspedig áldozatok nélkül. Ha a törvényben nem vesszük el azt a jogot, hogy az az ember, aki a holdankint 300 pengőt érő homokföldből 2000 pengős gyümölcsös szőlőt akar csinálni és aki annak a földnek az addigi, mondjuk 5 pengős évi haszna helyett 100 vagy 200 pengős évi hasznot akar előteremteni a maga fáradságos munkájával, akkor sokkal több földnélküli embert tudunk földhöz juttatni. Mert 3—4 hold gyümölcsös szőlő műveléséből és jövedelméből nagyon szépen megél egy olyan család, amely 10—12 hold elsőrangú fekete földnek, búzatermő, vagy cukorrépatermő földnek terméséből nem képes úgy megélni. (Strauss István: Országos érdek!) Azt hiszem, hogy amikor nekünk sohasem lesz elég földünk ahhoz, hogy az összes földnélkülieket földhöz juttassuk, két kézzel kellene megragadnunk az alkalmat arra, hogy kisebb földdel is lehetővé tegyük a vagyonszerzést és boldogulást (Cseh-Szombathy László: De mennyire),a többtermelésben való hathatós részesedésből. (Úgy van! [balfelől]). (Folytatjuk) KECSKEMÉTI ELLENŐR 1938. júlis 1. TRÓPUSI HŐSÉG• Tegnap 35, kedden 34 fokos hőség volt árnyékban Általában a 35 fokos melegre szokták mondani, hogy az már trópusi hőség. Ez pedig tegnap itt sanyargatott bennünket azzal a különbséggel, hogy Magyarországon nincsenek pálmák, dús lombozatú, forró égövi növények, amelyek árnyékot adnának az embereknek, mint a trópusi tájakon. Valóságos szenvedés ebben az óriási hőségben az élet. A tudósok szerint még elviselhetetlenebbé teszi a meleget az a körülmény, hogy a levegő dúsan páratartalmú és így megakadályozza a forró test kigőzölgését. Kedden árnyékban 34, tegnap 35 fokos hőséget mértek. Ez persze a napon jóval több volt. Nemrég osztottak ki a gyógyszertárak között hőmérőket, amelyek skálája fent 50 fokig terjed. Ezek a hőmérők az elmúlt napokban már nem tudták mérni a meleget, tehát még 50 foknál is erősebben sütött a nap. Az óriási hőség védekezésre kényszeríti az embereket. Ruhát csak az utcákon hordanak, hűsítő italokban, elsősorban szódavízben rekord forgalom van. A Széktó fürdőben tegnap több mint kétezren fürdöttek meg, egy-egy kabinba 12—14 ember is bepréselődött. Még a meteorológusok sem tudják megmondani, mikor hagy alább a trópusi hőség ereje. Németország felett már enyhe légáramlat terjeng, ott kellemes az időjárás, de egyelőre az a helyzet, hogy ez a lehűlés Magyarország felé nem terjed. TITOKZATOS BETÖRŐ A NAGYKŐRÖSI UTCAI ITALCSARNOKBAN Megállapíthatatlan módon jutott be az üzletbe, feltörte a kasszát, 53 pengőt magával vitt és „megrendezte a színhelyet“ Ma reggel Steinhercz Gyula italcsarnoktulajdonos jelentette a rendőrségen, hogy az éjszaka folyamán betörő járt Nagykőrösi utcai üzletében, a lezárt kasszát feltörte, 53 pengőt kilopott a pénztárból (több nem volt benne) és valószínűleg a serakatablakon át mászott ki az utcára. Steinhercz előadta, ho°y a Nagykőrösi utcai üzletet szerdán este fél 10 órakor zárta le. Előbb a segédek megnézték, nem bújt-e el valaki az üzletben Mikor mindent rendben találtak, zártak. Steinhercz fél 11 órakor az utca felőli, riasztó csengővel ellátott ajtón ismét bement az üzletbe, kasszát csinált, majd 11 óra után az üzlet melletti szobájába vonult vissza, hol csakhamar elaludt. Az éjszaka folyamán Steinhercz az üzletből semmiféle gyanús neszt nem észlelt. Ma reggel fél 5 órakor az üzletet Tatár József ny. rendőr, pénztárosa nyitotta ki és rögtön jelentette, hogy az üzletbe betörtek, a pénztárt felfeszítették és tartalmát teljesen kiürítették. A tulajdonos azonnal besietett az ivóterembe, ahol meglepődve látta, hogy az üzlet középső kirakatablaka alá ismeretlen egyén odavonszolta a nehéz márványasztalt, mintegy sejtetve, hogy a több mint másfél méter magasban levő ablakon keresztül menekült ki. Ez azonban alig történhetett meg. A »helyszín-megrendezés« nemcsak a tulajdonosnak, hanem az Italcsarnokban csakhamar megjelent detektíveknek is feltűnt, úgyszintén az is, hogy az ajtók érintetlenek voltak. A betörő áruló ujj lenyomatokat nem hagyott maga után. A rendőrség erélyesen nyomoz a titokzatos betörő után. Laptulajdonos és kiadó: SÁNDOR ISTVÁN Felelős szerkesztő: HAJDÚ ERNŐ