Kecskeméti Ellenőr, 1940. április (4. évfolyam, 73-98. szám)

1940-04-01 / 73. szám

1940. április 1. KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal Márkás kerékpárok, alkatrészek, gumik gyermekkocsik kedvező feltételekkel. Papp Sándor és Fia műszerésznél Luther-udvar Telefon 162. Tavaszi újdonságok Mé mm** 2mm**mm legolcsóbban a fafUGI* d­ivatházból HA MÉG NEM HALLOTTA VOLNA... A legtöbb levelet Angliában írják. Egy angol évenként átlag 78 levelet ír és kap. Az Egyesült Államok 67. Új-Zeeland 61. Svájc 59. Dánia 41, Németország 39, Hol­landia 32, Belgium 28, Svédország 26. Olaszország 23 év­i egyéni forgalommal sze­repel a statisztikában. Magyarországon az átlag személyenként 18—20 levél. A leg­kevesebb levelet Romániában írják. —ol­l dr. Coeber megoldotta a mikrokópiai el­járáson alapuló sokszorosítás problémáját. Ezúttal aránylag igen egyszerű készülékkel, könnyű módszerrel egy többezer kötetes könyvtárat úgy leh­et kicsinyíteni, hogy tel­jes anyaga kényelmesen beleférjen egy író­asztal fiókjába. A másolás úgy történik, hogy az egész könyv tartalmát egy üveg­szerű lapra veszik fel, amely alig nagyobb egy levelezőlapnál. Száz oldal másolása mindössze 15 percet vesz igénybe. Egy két­dimenziós filmmel (90.12 cm.) fénykép­felvételeket készítenek, 1:20 arányban ki­sebbítik. Ezáltal egy 160 oldalas könyv tartalmát elejétől végig egy levelezőlap nagyságú filmlemezre lehet felvenni. A mikroszkopikus szöveg olvasása úgy tör­ténik, hogy a filmlemezt átlátszó lapra helyezik. Tetszés szerint beállítható lencse segítségével az átvilágított képet tükörre vetítik, ahonnét teljes szín- és formahűség­gel kerül az olvasófelületre. — o— Mit ér a szovjetnek a finn-szovjet b­éke? Erre a kérdésre a német lapok így válaszolnak: 1. A Mannerheim-vonalban rengeteg angol érték maradt. 2. Az oroszok részére nyitva áll és nyitva is marad az út Finnország belsejébe, illetv­e Svédország és Norvégia felé. 3. Viipuri, az ország má­sodik legnagyobb városa és a tav­akat a ten­gerrel összekötő csatorna orosz kézre ju­tott. 4. Haitike félsziget feladásáv­al a Finn­­öblöt teljes egészében Oroszország őrzi. 5. A békeszerződés megnyitja Németországnak tíz egész Skandináv félszigetet — hadigaz­dasági szempontból. A háború kitörésekor Nagybritania kereskedelmi flottája ez volt: 5871 gőzös 18,621.157 brut .reg. tonna, 972 motor­­hajó 4,054.247 Inat. reg. tonna, 260 vi­torlás 105.455 brut. reg. tonna, összesen: 17.780.859 brut.­ reg. tonna. Tankhajók 1,221.927 brut. reg. tonna. Ezzel szemben az USAA kereskedelmi flottája 11,404.000, Japáné 5,007.000 Norvégiáé 4,612.000 Né­metországé 4,222.000, Olaszországé 2,259.000 Franciaországé 2,881.000 brill. reg. tonna. Anglia hadiflottája így fest: 299 hadihajó összesen 1,270.089 tonna, építés alatt 502.970 tonna, összesen: 1,772.059 tonna értékben. A Cigány város nem akar áttelepedni a barakkokba, mert messze van a kocsmáktól Rövid séta a vízbefulló „anyavárosban” 11 Az »anyavárosban« most nagy a sírás­más: a belvíz és a Gödröstemető felől futó váz miatt kártyavárként omolnak össze a putrik. Nap-nap után 2—3 putri omlik össze. 4—6 család lesz hajléktalan. A kalucsni beleragad a sárba A Gödröstemető felöli oldalon köze­lítettük meg a Cigányvárost. Az első lépé­seknél meggyőződhettünk, hogy itt tényleg ázsiai állapotok vannak: nincs zárt WC, nincs talpalatnyi föld, ahova nyugodtan lép­hetne az ember. Az egész anyavárost fene­ketlen sár, az agyag bokáig süppedő öve veszi körül. Az épen maradt putrik tövébe már odasüt a nap, a rajkók — penderben és legtöbbje mezítláb —­ éktelen visítást, ha­­hotázást csapnak, amikor a második lépés­nél kalucsnim beleragad a sárba. Pillanat alatt ajkukra fagyott azonban a káröröm: az oka: gumibottal a kezében megjelent Ónodi Mihály vajda. — Nagy itt a baj! Alig bírom már hall­gatni az emberek siránkozását. A hajlékta­lanokat ki szeretnénk telepíteni a barakok­­ba, de megtagadják az engedelmességet panaszkodik a vajda. — Szombaton már igen megdühösöd­­tem rájuk. Mit akartok 's Urat játszani ? Hát menjetek a Rákóczi-s útra, vagy a Nagy­­­körösi-utcára! — ripakodtam rájuk, mire az régyik visszakiáltott: »Isten ments, a Rákóczi-útra. Az Ambrus megmondhatja, hogy milyen rossz ott az élet!« Erre az egész Cigányváros nevetni kezdett. Az Annus bizony többet »hűsöl« a Rákóczi-úton, mint napot a Gödröstemető szélén: az Anyaváros büszkesége, most azonban a leghírhedtebb besurranó társaság vezére, és rászakadt a putri, de nem igen Ivánja ... Az ablakon keresztül mentették ki a purdéktít. A Cigányvárost pár évvel ezelőtt ut­cákra osztották. A legtöbb putriösszeom­­lá­s a IV. utcában történt. Itt minden má­sodik »udvarban« egy-két putri össze­omlott. A putrik bábeli össze-visszaságban épültek, van olyan udvar, ahol a putrik négy utcába nyílnak. Az egyik putriban négy család 16 csa­ládtaggal és négy albérlővel lakik. Három nappal ezelőtt éjszaka dőlt össze a putri. Az ajtó felé a felnőttek aludtak, azok még ki tudtak ugrani a szabadba, de a purdék bizony beszorultak, a ledőlt gerendára zu­hant agyagtető nem engedte ki őket. Mi­kor látták a romák, hogy gyerekeik nagy veszélyben vannak, jajveszékelésükkel fel­riasztották az egész »várost«. Sokáig csak tanakodtak, miközben a purdék felett re­pedezett a tető. Erre a bedeszkázott ab­lakot fejszével kiverték és az így kelet­kezett nyíláson, úgyszólván az utolsó pil­lanatban húzták ki a félholtra ijedt pur­­dékat. Alig kerültek a szabadba, máris összedőlt a putri. Veri a cigányt a devla! A hajléktalanok megátkozták kezüket­, lábukat arra az esetre, ha önként elhagyják az anyavárost. — Most a putrik dőlnek, mihelyt­ fel­­szárad az agyag, jönnek a tekintetes tiszti orvos urak és tarkalmák a bájunkban, ru­hánkban és bizony akárhogy csókoljuk a kezsüket-lábukat, szigorúan beküldenek abba az átkozott fertőtlenítőbe. Hiába, veri ti cigányt a devla!... Nagyon messze van a barakk, hát még a téglagyár!... A hajléktalan cigányok szavaikból ki­vehetők, miért nem akarnak a sokkal egész­ségesebb barakkokba menni: 1. félnek a kö­telező fertőtlenítéstől, 2. messze van a kocsmáktól. — A tekintetes Polgármester úrhoz is felmegyünk, ha ki akarnak bennünket te­lepíteni a lebontott téglagyár környékére. Elveszítjük a kenyerünket, azs asszonyok nem tudnak bemenni a koppasztóba, mi pedig félholtra fagyunk a télen, míg ki­jutunk a téglagyárhoz . . . így sírnak, panaszkodnak az omladozó Cigány városban az összedőlt putrik lakói. Valamit tenni kell ezzel a népséggel, mely életmódjával, piszkos lármával, baci Hnsai­nak milliárdjaival és csökönyösségével ál­landóan fenyegeti a polgárságot. INGATLANFORGALOM Beke Sándorné Gál Eszter széktől 420 nszöl szőlőjét megvette Csókás Mihályné Gál Julianna 620 pengőért. P Tavaszi szövetujdon- VEW i■ 11 1 szabott árakon J­j legolcsóbbanlSZ0ián­­resi[Vebvel cégnél * ságaink megérkeztek.

Next