Kecskeméti Ellenőr, 1941. január (5. évfolyam, 1-8. szám)

1941-01-02 / 1. szám

1941. január 2. Kecskeméti Ellenőr Figyelem! Ne várja, míg a zord téli idő bekövetkezik, hanem idejében nézesse meg kályháját és tűzhelyét KLINGERT JÓZSEF lakatos­mesterrel, aki a legjutányosabban helyre­hozza Önnek a fűtőberendezéseit és ezáltal sok pénzt takarít meg a tüzelőhasználatnál Szives pártfogást kér: Klingert József lakatos- és vasesztergályos-mester. Szerző­déses városi kútkarbantartó: Horváth D­u 18 „Kiöntött helyünkről a víz” 77 . Félórás beszélgetés az emberpiacon — „Csak tájékozódni jöttünk ki“ A rét­ bazárépület körül ember-ember hátán szóromig­ megkezdődött az »ember­­piac«. Az éves gazdasági cselédek gyülekez­tek össze, hogy új gazdát fogjanak, új helyre szegődhessenek el. A »boldog újév« sok-sok zsellérember­nek hozott gondot, keserűséget és bizonyta­lanságot. Az első napon több mint hatszáz gazdasági cseléd jött össze az emberpiacon, 80 százaléka Szilveszter este óta hely nél­kül van.­­ Ma minden második gazda elbocsá­totta a cselédjét, kocsiját. Kiöntött a he­lyünkről a víz. A legtöbb helyein víz alatt vannak a földek, nem kell a napszámos, ko­csis, bérös... meghal a gazdálkodás... — Ma hajnalban is bokáig érő sárban gyalogoltam át a »fődünkön«. A gazdáram kikísért az állomásig: " Isten veled, János fiam, ha gyű­rő­re leapad a víz, visszagyü­­letsz, szívesen fölfogadlak.­­— Már a dombtetőn is iszánkoltak a gyiereikiek. Csjark 1848. után pár évre volt ilyen nagy víz, de talán ekkora nem, így beszélgetnek a kocsisok, béresek, ka­nászok és teh­enesek. Vidámság csak itt-ott csillan elő. A Beretvás felől két ittas fiatalember gomo­­lyodott közéjük, tréfás jókedvvel lökdössik­ az egyik csoporttól a másikig. — Gyürtnének csak ki az urak Szent­­lőrincre, majd megtudnák, hogy mi ottan a betyárélet... Nem tudnának végigsétálni a korzón, mert elsüppednének a gumicipő­­ben. — Nekünk még a köptetőre se jut, hát bizony jó dolguk van a városi uraknak­!... A reggel óta szemerkélő eső fél 10 óra után záporrá mérgesedik. Itt-ott felnyílnak az esernyők, de az emberpiac nem oszlik szét. Az egyik béres feldörmög: — Esik már pocsékolásig!... Azután tovább folytatják az egyévi be­számolót. Az ismerősök, jókomák már össze­találkoztak. Az előd az utóddal együtt szidja a gazdát: »ugy­e megmondtam, hogy­ ko­misz hely laz!...« Meglepően sokann vannak, akik karjukon tartják a holmijukat. Zsákba, vagy kendőbe csomagolva tisztát, lelóg a csizma, a bakancs is. Az egyik kisbéréé panaszolja: — Már tegnap este ott kellett hagynom a helyemet. 1 Ha majd nem tudok elszegődni, a puszta lg alatt kell meghalnom. — Na azé nem kell kétségbeesnöd. Be­megy a város istállójába, ott akár egy hétig is elaludhatsz. . . — Ha fürge leszöl!... mert már este 6 óra után mindem talpalatnyi helyet meg­szállnak a cimborák. »János bácsi« pedig eleget mérgelődik, hogy mi lesz, ha a városi urak megtudják? ...­­— Az asszony vót a hibás. Még a ke­­mencébe se égett volna, meg, olyan betyár portéka vót. A gazdáram miatt még boltom­kor se kellett véna otthagynom a helyemet! — mondja társainak az egyik kocsis. — Érteni kő az asszonyn ép köz, — csa­varint a bajusszám­ az egyik parádés, aki csak »tröccsent« jött ki az emberpiacra. — Látod komám, az én gazdasszonyom úridáma, de mivelhogy mindem második szavam »keziccsó­­kolom, napcságám«, bizony én »Mihály fiam« vagyok neki -és ha jó­­étel van a konyhán, jó­­adagot kapok b­elülre. A szagosmise után a gazdák is feltüne­deznek az em­berpiacom. Öt-hat cseléd is körülveszi őket. Sajnos, alig egynéhánynak van komoly szándéka, a többi szabadkozik: »Csak tájékozódni jöttem ki.« A szegődt­ető gazdák pedig meghallgat­ják a csoportok beszélgetését; odalépésükkor elvágják a gazdacsépeltést és inkább a vízről és az állatokról beszélnek, az idősebbje pedig félszegen-sután kérdezi a gazdát:­­— Milyen ember kellene, ha véna, gazduram ? A gazduram azonban csak kurtán­ rövi­­den válaszol: még nem tudom. Pedig m­ár régen tudja, mert szinte észrevétlenül, sod­ródik oda, mintha csak véletlenül történne, ahhoz a csoporthoz, ahol a tegnap eltávozott cselédje áll és beszélget: — Nia, te is kint vagy már ?... ugy­e, nem tudsz új gazdát ?... — Pár perc szünet után. Na, visszagyüssz-e Mihál?... öt pen­gővel emelhetem a bérödet, de többe’ egy fillérre’ se. Mihál gondolkozik, azután belecsap a gazda tenyerébe. — Ezt bizony mindketten ócson meg­­úsztuk, gazdáram ... A többiek irigykedve, szinte tisztelet­­teljesen néznek Mihálra. Egy boldog kocsis, akiért kijött a gazdája. Err i J(«rás teles f-JÉ! I* n 7 O n t JÉ1& terménykeres- I U L 0 U I » kedő. Beniczky — ........... Ferenc-u. 4. Kinevezések a kecskeméti postahivatalban A m. kir. postánál január­­elsejév­el tör­tént kinevezések során az alábbi­­előlé­pések, kinevezések történtek a kecskeméti posta­hivatal tisztviselői és altiszti karában: Deák Lajos posta­főnök és Kuczka József postaf­elügyelő főfelügyelő lett. Szigeti Albin és Zilahy Ferenc gyakornokok postatisztek, Bánó­ Benedek és dr. Zakar István­­díjnokok pedig forgalmi gyakornokok, Wiesz Margit díj nők kezelőnő lett. Pintér János II. oszt. altiszt I. osztályú műszaki altisztté, Petr­óczki Antal II. oszt. altiszt I. osztályú altisztté lépett elő. 3 oldal Apróságok A hóköpönyeg és jégpáncél alatt még a téli álmát élvezi a természet, de a virág­­kertészetek melegházaiban már a tavasz pom­pázik. Be kell jelentenünk, hogy az egész országban hírnévre tett szert Gyenesi István okleveles kertész a virágok királynéjának, az orchiedának tenyésztésével. A melegházában tizenkétféle orchidea pompázik. A fővárosi virágüzletek­­ express kérnek tőle szállít­mányt. —o— A virágszeretet nem ismer konkurren­­ciát: a kecskeméti virágkertészek kortársi jó­viszonyban élnek egymással és a »csencselés« mindennapos esemény közöttük. Az­­elmúlt nyáron élet­re keltették a Kertészeti Egyesü­letet, melynek hallgatói és vendégei Kecske­mét virágvirági n­evezetességeit, kertészeti és gyűrm­öicsészeti hírességeit tekintették meg. »Virágos Kecskemét« érdekében versenyt is rendeztek, kinek van legszebb virágos kertje, ablaka Kecskeméten? Tizenkét díszoklevelet osztottak ki a nyertesek között. —o— Megírtuk, hogy a múlt vasárnap a haj­nali órákban egy új autó fékhiba miatt neki­futott a Kada-parknak és annak kerítését széttörte. Az autó utasai az üvegszilánkok­tól kisebb vágott sebeket szenvedtek. Az autó egyik utasa volt a közismert gazdálkodó is, aki a kórházban kért volna elsősegélyt. A kórházban azonban emelkedett hangulatában összeszólalkozott­­ az ügyeletes alorvossal. Olyan heves volt a vita, hogy a kórház be­tegei felriadtak és felébredtek a hangos szó­váltásra. Az ügynek egyébként lovagis foly­tatása­­ van. A Tisza vize a lakitelekségi partoknál annyira befagyott, hogy sokan szánkókon, kocsikon mennek át a 25 cm. vastag jégen. Szombaton még kerékpárosok is felm­eré­sz­­kedt­ek­­a Tisza jegére. — o— Az egyik felső-alpári gazdálkodó­, föld­birtokos kb. 100 ezer pengős tőkével tégla­gyárat akar létesíteni Szikra—Lakitelek hatá­rában. A környék napszámos lakossága ért­hető nagy reménységgel várja a terv meg­valósítását. Szalay Károly színigazgató újságolta, hogy már két kecskeméti születésű színész, a fiatal generáció tagjai, ajánlotta fel vendégszereplését. —­­— Szilveszter éjjszakáján vad versengés zaj­lott le a valódi és az ál-kéményseprők között. Mindkét fél a késő reggeli árákban arról pa­naszkodott, hogy »jóformáin semmi sem jött be!...« Az egyik templomtorony h­arangozója új­ságolta, hogy Újév hajnalán a város külön­böző pontjain legalább húsz disznópörkölést lehetett a toronyból megfigyelni. FELELŐS SZERKESZTŐ: Vidovits Ferenc —o-­ro-­ Művészi fényképeket az elegánsan berendezett BOGÁTS FOTÓSZALONBAN Tekintse meg kirakatomat Rákóczi-út 17—19. Városi bérpalota

Next