Kecskeméti Ellenőr, 1904 (3. évfolyam, 79-155. szám)

1904-01-03 / 79. szám

111. évfolyam, 79. szám._______________________Kecskemét, 1904. január 8. Kecskeméti Iiányk FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények előfize­tések,hirdetések és nyílttéri közlemények G. Fekete Mihály könyvkereskedésében (Deák tér) fogad­tatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Felelős szerkesztő: D­R. R­Á­D­Y LAJOS. H. szerkesztő és kiadó-tulajdonos: G. FEKETE MIHÁLY. Főmunkatárs: IFJ. BENDE LÁSZLÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRÁK: Egész évre. . . . •• • 8 korona Fél évre .... ..­A . . . „ Negyedévre . . . (Á­V ... 2 , Egyes szám ára . .'y,- KffijV-*. ... 20 fillér. Előfizetési felhívás. Az újév elérkeztével előfizetést nyitunk lapunkra. Programmun­­ marad következetesen a régi, vagyis hazánk függetlensége kivívásának nehéz harczában mi is kiveszszük a részünket; az eddig lezajlott magyar nyelvért vívott harcz­­ban is mindig a törhetetlen igaz haza­­szeretet vezette tollunkat; nem csekély része volt lapunknak városunk közérdekű dolgainak tárgyilagos megvitatásában is. Személyes politikát nem űztünk ed­dig sem s ezután is üldözni fogjuk a személyeskedő klikkek uralmát, zászlónkra hazánk függetlensége, városunk előre való haladása van felírva, aki e nemes törekvésünkben támogatni óhajt, azokat kérjük lapunkra a jövőben is előfizetni. Lapunk minden előfizetőjének egy értékes könyvvel és egy napitömb nap­tárral kedveskedünk, — aki most­­/2 évre előfizet az lapunkat újévig ingyen kapja. Előfizetési árak: Negyed évre 2 korona Fél évre 4 korona Három negyed évre 6 korona Egész évre 6 korona. Kecskemét, 1903. december hó. §. (Fekete Mihály. §­. Ridy ,Lajos. H. szerk. és kiadótulajdonos. Felelős szeik. A Kecskeméti Ellenőr eredeti tárcája. A Vetélytárs. Azt olvastam éppen az újságban — beszélte Rigyács Ferenc — hogy kinevez­tek segéd­tanárnak. Majdnem sírva fa­kadtam örömömben. Boldogabb ember nem volt akkor széles nagy Európában nálam, ámbátor Ázsiát akartam mondani. Mert hát Európa a többihez képest meg­lehetősen koca kis földrész csak. Első lelkesedésemben a legelső fő­városi étteremben akartam vacsoráim, hanem meggondoltam magamat. Pipára gyújtottam és elkezdtem a szalonnámat pirítani odahaza. Akkor kopogtatott be hozzám egy talpig feketébe öltözött hölgy. Első pil­lanatra megijedtem. Nekem tetszik tudni, nem volt se húgom, se néném már ezen a világon s hogy mindannak dacára mégis hölgylátogatóm akadt, az kicsit zavarba hozott. Hozzá­teszem természete­sen, hogy a leányokkal sem igen árultam egy gyékényen. Szegény diák, ki lecke­adásból szerzi a mindennapi kenyerét, dehogy ér rá amolyan vászoncselédekkel sokat foglalkozni. Mikor megpillantottam, fölállottam és elébe mentem­. Ő szívélyesen köszön­tött s azt mondta, ne zavartassam magamat. Helyet foglaltunk mind aketten. Még mindig kiváncsian vártam, mi lészen ennek a dolognak tulajdonképpen a vége ? Persze az elejéből se sokat láttam meg, éppen csak egy negyven és ötven között botorkáló asszonyi ábrázatot. — Pataky Lászlóné vagyok — szó­lott az asszony. — Rigyács Ferenc volnék paran­csára — mutatattam be én magamat. — Öt esztendeje vagyok özvegy. — Én ma dél óta segédtanár. — Gratulálok, kedves Rigyáci úr. — Igen szépen köszönöm. — Ön lássa, kedvesem, csodálkozni fog azon, mit keresek én itt önnél. Ha­nem ha megmondom, hogy mi itt fönn az első emeleten lakunk, önt régóta is­merjük, hogy úgy ne mondjam, megsze­rettük ... — Kik laknak még nagyságos asz­­szonyon kívül az első emeleten ? — kér­deztem szinte otromba kíváncsisággal én. De nem tehetek róla, úgy szaladt ki ez a kérdés a számon, tudni, kik szerettek meg engem ebben a házban. — Hát a lányom —■ volt a csodál­kozó válasz. — Ah ! hát a leánya — hagytam rá gépiesen és erősen kezdtem motozni emlékezetem nagy magazinjában, hogy hát izé, milyen formája is lehet a többi között ő nagysága leányának. Vendégem észrevette, min töröm a fejemet s nyomban segítségemre sietett. — Oh! hát nem emlékszik arra a magas, szőke omló hajra ? ... de hát mit dicsérjem én a leányomat, elég, ha má­sok dicsérik. Tavaly a beregi megyebálon ő volt a bálkirálynő. És különös­­ ha agyonvernek, akkor sem emlékezem arra a híres szépségre. Mindössze most kezdtem felöltöztetni csak a képzelet tündéri lenge ruhájába. És ahogyan magam elé képzeltem, bizony szép volt. A magamfajta ember bátran beleszerethetett volna. De hát már mondanom is kellett valamit. Az imént megütötte fülemet a 1903. I. Az idő végtelenségében ismét egy újabb határjelzőhöz értünk; illik tehát, hogy midőn az újév mesgyéjén állunk, visszapillantást vessünk a múltra. Hagyatékából kevés öröm csekély biztatás, de annál több fájdalom ma­radt ránk. De ha nem tekinthetünk is reá vissza fájdalmas érzések felszaka­dása nélkül, múltban mégis van egy biztató fénysugár, van egy pont, amelyre örömmel tekinthetünk, a­mit elmúlt év históriai eredményének ne­vezhetünk. Gyakran ismétlődő históriai jelen­ség történelmünkben hogy a nemzet a küzdelmekben kimerül s egy-egy nagyobb nemzeti küzdelem után mintha lethargiába sülyedne, a nem­zeti élet szükséges megnyilvánulásai mintegy ellankadnak így volt ez a szatmári békekötés után is a nemzeti ellenállás a Rá­­kóczy Ferenc korszak dicsőséges küz­delmében kifáradt, s a fényes korszak után a legdicstelenebb korszak kö­vetkezett, így volt az 1849 után is, s mél­tán mondhatjuk, hogy a nemzeti önérzet szunnyadó állapotba jutott 1867 után is. E szomorú jelenségnek oka egy­részt az a közel 400 év óta tartó, soha meg nem szűnő harc, amit a nemzetnek átkos ellenségével, Bécscsel kell vivnia s melynek hosszantartó, nagyobb, erőteljesebb frázisai után ha a nemzet a jobb jövő reményében nyugvó ponthoz ér, a kimerült test­nek nyugalmával tespedésbe sülyed s a békés fegyverszünet áldásait élvezni óhajtja. Oka másrészt, hogy sokszor hi­ányzanak a vezérlő nagy egyéniségek, a történelmet csináló nagy alakok, kikben a nemzeti géniusz nyilatko­zik meg. Az 1867-ik évi kiegyezésével a nemzet százados küzdelmében csak egy nyugovó ponthoz ért. Deák Fe­rencnek ez a műve csak a nemzeti küzdelem fegyverszünetének tekint­hető, de nem oly végleges alap, a­melyen a magyar nemzeti állam min­den attribútumaival együtt kialakul­hatna; a mű alkotója sem tartotta tökéletesnek sem véglegesnek, hanem csak olyannak, a­mely alkalmas arra, hogy legalább ideig óráig békében lehessünk osztrák szomszédainkkal . Magyar ipar pártolása, országunknak haladása.

Next