Kecskeméti Ellenőr, 1905. június (4. évfolyam, 202-204. szám)
1905-06-04 / 202. szám
Kecskemt, 1905. IV-ik évfolyam, 202. szám. Vasárnap június 4 Kucsma Ellenőr POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények előfizetések,hirdetések és nyilttéri közlemények GL Fekete Mihály könyvkereskedésében (Deák tér) fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Főszerkesztő: KECSKEMÉTI VILMOS. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos galínthai FEKETE MIHÁLY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egész évre . . ...............................8 korona Fél évre.................................................4. „ Negyedévre .................................................2 Vidékre postán küldve "/. évre 2 K. Darabant-kormány. Tisza István gróf péntek délelőtt a királynál volt. Szokása szerint, a kihallgatásról mi lényegeset sem mondott el, annyit azonban hallunk Bécsből, hogy „egy-két napon belül lesz valami . . .“ Sőt az is hallatszik, hogy ez a valami a Fehérváry-kabinet lesz. Már kombinálgatják is, hogy kik lesznek a kabinet tagjai. Sőt szolgálhatunk ilyen kombinációs névsorral, szíves elnézést kérve mindazoktól, akiket ártatlanul keverünk bele ebbe a kellemetlen ügybe. E szerint a Fejérvárykabinet ekként alakulna meg : Elnökség: Fehérváry. Belügy: Kristóffy (?) Kvassay István. Földmivelés: Feilitzsch. Keresk.: Szalay Péter (?); tárgyaltak Vöröss Lászlóval. Felség körüli: Fehérváry (vagy Cziráky.) Honvédelem: Fehérváry (Gromon államtitkár marad). Pénzügy : Matlekovics Sándor vagy Perleberg min. tan. (?) Igazságügyi: (nincs betöltve) Nagy Ferenccel tárgyalnak. Horvát: Hidegkúthy főispán. Közoktatás: Roszner Ervin. * Erőszak ? Elnyomatás ? Policzáj ? Szuronyok ? Ezek tényleg célravezető eszközök ! Egy sápadt, reszkető, nyavalyatörős bácsi ott Zarszkoje Szelóban tud erről valamit mesélni. * Mi nem akarunk odáig elmenni, mint sokan teszik, akik a mai állapotot, a szabadságharcunkat követő két évtizeddel hasonlítják össze. Az akkor komoly dolog volt, mert Ausztria azt hitte, hogy ahhoz, amit akar, meg volt a kellő ereje is. Annyira csak nem lehetnek eszeveszettek, hogy ma is azt higyjék ? Ha pedig hiszik, hát egy újabb Könniggraetz majd kiábrándítja őket. A „Königraetz“-eknek pedig nem is muszáj épen cseh földön megesni. Az orosz cár Königraetze például a koreai csatornában volt . A Kecskeméti Ellenőr eredeti tárcája, Eltévedt szivek. Irta: Palota. Midőn Arthur belépett, a grófné kezét nyújtotta gyermekkori barátjának s székkel kínálta meg. — Csakugyan búcsúzni jön ön hozzám? Kérdé Démi szomorúsággal. — Szomorodott szívvel, — viszonzá a fiatal ember. — Mint első ízben történt megválásakor? — Nem, viszonzá Arthur, nem úgy. Akkor egy titkos cél lelkesített, mely azt a reményt táplálta lelkembe, hogy törekvésem eredménynyel jár, s örömet szerzek valakinek. Most lehangoltan utazom el, mert semmi sem tartóztat itt vissza. — Hogy érti ön ezt? — Hol hagyok én itt hézagot viszsza? Nincs egyetlen élőlény, kinek valami szolgálatot tehetnék, úgy távozom hazámból, mint ahogy a szállodákból szoktunk. És ez oly gyötrelmes. No de utoljára történik. Bécsi hírek, amelyek az első jelentés után érkeztek, azt adják hírül, hogy jól értesült osztrák politikusok a döntés óráját elérkezettnek látják. S tényleg mi is arról értesülünk, hogy Tisza István gróf a kész miniszteri lisztát magával vitte Bécsbe, a király azt el is fogadta s a Fehérvárykabinet kinevezése legközelebbi időben meg fog jelenni. Tehát tényleg lesz valami . . . De nem az, amit Bécsben várnak, hanem meglesz minden magyar hazafi egyesülése a bátor próbálkozás ellen, amely nekünk csak kellemetlenségeket okozhat, de azokra, akik kigondolták s keresztülvinni akarják, katasztrófát jelenthet. Egy maréknyi ember, bárkik legyenek is, bárki biztassa, vezesse és bátorítsa őket, nem alázhat meg, nem nyomhat el egy nemzetet. Egy ember akarata, bárkié legyen is az, nem szállhat szembe eredményesen egy nemzet akaratával. — Nem látom önt többé? — kérdé a fiatal asszony. — Soha, viszonzá ez egykedvűen, kivéve . . . — Kivéve? — kérdé a fiatal nő. — Kivéve, ha kegyednek szüksége lenne rám Julia. — Oh, viszonzá Julia, az nem valószínű ... — Ki tudja? — Az én életem pályája ki van jejelölve, csak a választott ösvényen kell haladnom. A fiatalember habozott egy darabig, s aztán komoly, nyugodt hangon mondá. — Nem erőltethetem kegyedre áldozatkészségemet, de mégis szeretnék kegyeddel egyszer nyíltan beszélni. Megengedi ezt nekem? Júliát ez a hang meglepte és arcvonásai izgatottságot árultak el, szinte tartózkodva válaszolt. — Beszéljen Arthur. — Értsen meg Julia engem jól — szólt Arthur. —Hogy én eljutottam oda, hogy független ember vált belőlem, ezt csakis új párttitkár. Hétfőn délután a függetlenségi és 48-as párt vezérbizottsága id. Szappanos Elek alelnök elnöklete mellett népes ülést tartott, melyen édes atyjának köszönhetem. Ő volt, az ki érettem oly sokat tett. — Oh szót sem érdemel az édes Arthur; ő szerette magát, annyi volt az egész. — Azt hiszem, nem gondolja kegyed, hogy midőn édes atyjának a jótékonyságára emlékeztetem, alkalmat akarok keresni arra, hogy a boldogultnak irántam tanúsított jóindulatát gyermekei egyikének vagy másikának megfizethessem ?: — Oh attól ne tartson, Arthur én jól ismerem önt. Egyébiránt gyermekei... Hát nem azok közé tartozott-e ön is? Nem testvérünknek tekintettük mi önt én és Titusz. — Ebben az esetben viszonzó Arthur, legyőzve felindulását, jogom van önök miatt nyugtalankodni s tudomást szerezni arról, hogy hol fog tartózkodni, ha bátyja a jövő évben óhajtása szerint útra kel. Csupán elővigyázatból Julia, hogyha netalán életében komoly körülmények merülnének föl ... . — Az én életemben ? vágott közbe a fiatal nő. Minő komoly bajtól félt ön? — Athur kitérőleg felelt. Nem illik a kegyed titkaiba beleavatkoznom . . . POLITIKA.