Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. július (1. évfolyam, 1-25. szám)

1900-07-02 / 1. szám

H / ’***■ / / I / ■ / # f s** /' f j ■ I. évfolyam. 1. szám.___________\/­ 1900. hétfő, július 2. 1 krajczár (2 fillér.) _____ ______ | Egyes szám ára 2 fillér. KECSKÜBIKTI : Megjelen minden nap. Vidékre postán Negyedévre... 3 kor. 50 fil. (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) kTTTI : ......zlor--ffl- VEGYES TARTALMÚ NAPILAP.­­ Hé,Zvény.»y0»an. Társ-szerkesztő:­­ Felelős­ szerkesztő : Főmunkatárs-Dr. MIHÁLY.­­ Ifj. TÓTH ISTVÁN.­­ SZ. KOVÁCS IP­A-Xa. Beköszöntő, Kecskemét, július 1. Tegnap főlapunkban jeleztük, hogy lapunk ma megjelenés ezen­­túlra minden nap közönség elé bocsátjuk azt. Itt vagyunk. „Itt az írás, for­gassátok." Ilyen alakban, ilyen tartalom­mal, ilyen pontosan köszöntünk be minden házhoz minden hajnal­ban. A­hol bennünket megkedvel­nek, a család jóakarója leszünk, akik pedig törekvésünknek fontos­ságot nem tulaj­donítan­ak és­ fel­fogásuk. Ítéletük nem tud simulni a mi irányunkhoz, azoknak sem leszünk ellenségei. Nekünk nem is szabad ellen­ségként megjelennünk sehol sem, mert általános érdekeket akarunk védelmezni, istápolni, előmozdí­­tani; akik aztán nem tartják he­lyesnek az általunk megjelölt út­irányt, azok még nem­­ellenségek. Előttünk legalább nem. A né­zetek kicserélése és összemérése adja meg a törekvésnek komoly­ságát és a­mikor mi ezt cselekedni fogjuk, az még nem harczot jelent. Harczot csak abban az eset­ben ismernénk úgy esek törekvése, mint felfogása ellen, hogyha azt látnák, hogy akár magánérdekből,­­ akár túlhajtott nekibuzdulásból,­­ egyesek vagy többen, az általános érdekek veszélyeztetésére törnek. Tudva vagy önkénytelenül, az mindegy. De hát ezt föl sem téte­lezzük a nyilvánosság egyik sze­replőjéről sem. Mert a­mint az ó­korban törvény­t sem hoztak az apagyilkosra, mert föl sem téte­lezték, hogy lehetnek apagyilko­sok, mi is kizártnak tartjuk, hogy ilyen veszedelmes ellensége legyen Kecskemét közéletének. Ilyen formán mi békét hirde­­tünk, hogy öntudatos, komoly munkálkodással Kecskemét város rendszeres fejlődésének és az adó­fizető polgárság érdekeinek min­denkor számbavehető szószólói lehessünk. Ki nem vonhatjuk magunkat sehol a haladás követelményei alól. Azt akarjuk, hogy ne elhamar­kodott rís fio­vo!tb.,iú lesven ez a­z. De ca t/ haladás, hanem — mert még min­­dig itt vagyunk Magyarországon — az alapok lerakásánál figyelemmel legyünk a jövő nemzedékre is. Erős társadalmat kell terem­tenünk, hogy most az állam által telj­esített feladatok jó részét át­­vehessü­k. Mi jobban tudjuk egyes vidékekként, hogy mi van elő­­nye­nkre, mint az állam. Oda kell fejlődnünk, hogy a saját magunk javára önnönmagunk erőt és ön­tudatosságot tüntessünk ki és egy­idejűleg gazdasági életünket kell erőssé tenni. Erős társadalom fogja ezt megcselekedni. A­mikor tehát ezt a lapot meg­­indítjuk, nem elégszünk meg a napi események egyszerű registrá­­lásával, hanem erős akarattal buz­dítjuk közönségünket, hogy ne az áldatlan politika szolgálatában ve­rődjünk össze csoportokká és pár­tokká, hanem az anyagi bajok legyőzésében versenyezzünk egy­mással. A Kecskeméti Friss Újság ezt a friss gondolatot viszi bele a köz­tevékenységbe. Ha méltónak mutatjuk ma­gunkat rá, kérjük a közönség tá­mogatását. . , , A szerkesztőség­.­­ A kiadóhivatal részéről kevés mon­­dani­­valónk van. A tc és le mim­­i­rmss Újság hétköznapokon, teh­ét hetenkint hatszor fog megjelenni, mindenkor a kora reggeli órákban. Előfizetési díja: — helyben házhoz hordva — félévre — — — — 4 korona, negyedévre — — — 2 ., egy hóra — —------------, 67 fillér. Vidékre, postán szállítva: félévre — — — — 7 korona, negyedévre — — — 3­­­50 fillér. _K&_ TÁRCZ­A. ^ Napilap Kecskeméten. A feleségem­ mondta a múlt héten : maga dolgozni szeret, Szentesen pedig­­ csak marakodni tudnak az emberek ; maga sem Sima Ferencznek, sem az ellentábor­nak nem ad igazat, így mindkét részről magát pü­fölik. Adok én egy jó eszmét: Kecskeméten születtem, tudom, hogy meg­becsülik ott a jóra irányzott törekvést. Menjen el és próbáljon ott szerencsét. Tágra nyitott szemekkel tekintettem­­ a feleségemre. Nini! hát az asszonyoknak­­ is van igazságuk és jó eszméjük ? Fogtam a tollat és írtam dupla druszámnak, dr. Kovács Pálnak. Kértem, hogy postafordultával válaszoljon. És mert­­ nem válaszolt (beteg volt szegény), hát kocsira ültem és Félegyházán keresztül bekukkantam­ Kecskemétre, mint Bolond Istók Debreczenbe. A Kecskeméten nyert első benyomás a legkedvezőbb volt, a Katona-sétányról láttam, hogy itt az embereknek van érzé­kük a haladás követelményei iránt. Mikor meg­ a piac­teret, az új városházát, az aszfalt- és keramit utat, meg a nyüzsgő­mozgó sokaságot láttam, akkor meg már túltettem lelkesedés tekintetében Petőfin és kicsi hija, hogy bele nem fogtam an­nak a lelkesítő költeménynek szavalatába ott a piacztéren, amely azt mondja, hogy Itt az idő, most vagy soha! . . . Legelső sorban bekopogtattam dupla druszámhoz. Azzal kezdte, hogy elküldte a levelet, a­melyben óva int attól, hogy itt Kecskeméten napilapot alapítsak. Nem él az itt meg, mert nem lesz előfizetője, aztán meg hetenként egy lapra is elég anyagot találni. Első ellenvetésem is az volt­, hogy nekem nem is kell előfizető. Kedves dupla druszám ijedten nézett rám. Hanyatt nem vágódhatott ettől a kijelentéstől, mert­ feküdt. Okos szemei­ből azonban kiolvashattam, azt hiszi, hogy én bolond vagyok. — Nem vagyok bolond — mondom neki, mert naponként 1 kajával akarom elárusíttatni a lapot a rikkancsokkal. Aki meg minden áron előfizető akar lenni, az úgy segít a baján, hogy a hetenként egyszer megjelenő lapját mellőzi, a­melyért 5 srtot fizetett és 4 frtért megrendeli a mi lapunkat, a melyet mindennap pon­tosan kézhez szolgáltatunk. — De mivel töltöd meg a lapot ? — Budapesti összeköttetéseim útján express tudósításokban és táviratokban éjfélig megkapom azokat a fontosabb or­szágos és nagyvilági eseményeket, a­me­lyeket a reggel me­rtenfi budap­es­ti napi­lapok közölnek. Reggel 5 órakor szét is hordják a lapunkat, a budapesti lapok pedig csak a 10 órai postával érkeznek. Még mindig jóakarólag le akart beszélni druszám. — De hát a helybeli anyagot honnan szerzed, mikor itt nincs elég anyag? Erre az ellenvetésre pedig ezt vála­szoltam : — Mint volt fővárosi lakos, aki kény­szerülve voltál vendéglőkben étkezni, bizo­nyára ismered azt a kotyvalékot, a­mit generál-szaftnak neveznek. Van készlet­ben egész üsttel. Aki a budapesti ven­déglősök konyhai művészetében csak némi­leg is jártas, tíz mértföldre kerüli az ilyen mártásos eledelt. Eszterházy rostélyost szafttal, paradicsomos csirkét, lében sült marhahúst stb. nem kér, mert tudja, hogy ezek az ételek előtte való nap párizsi szelet, csirke becsinált, vesepecsenye czi­­men szerepeltek az étlapon, de megmarad­tak, ki nem önthetik, másnap (hiszen ha még csak másnap !) pedig leöntik szafttal, hogy legalább ennek, legyen valami íze. És a mártás kedvéért megeszik a húst is. A vidéki ember még dicséri is a buda­pesti konyhaművészetet, hogy,egy kettőre készen vannak az ételekkel. És ízlik neki a mártás, mert czitromsavval és egyéb vegyi szerekkel kellemes izt állítanak elő. A­mit itthon meg nem tudna enni, Buda­pesten meg is dicséri. F * / _ . r h p Ax

Next