Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. augusztus (1. évfolyam, 27-52. szám)

1900-08-01 / 27. szám

I. évfolyam. 27. szám. 1900. szerda, augusztus I. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, házhoz hordva Negyedévre . . .2 korona. Félévre...............4 korona. Vidékre postán küldve Negyedévre... 3 kor. 50 fil. Félévre............7 kor. 1 fil. a BCSBIBNSTI­K FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Társ-szerkesztő: Dr. utr.A.a-­z- xá: x­xx .A. XITxT. Felelős szerkesztő : Ifj. TÓTH ISTVÁN. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal: Budai-nagy-utcza 151. hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó összes dolgok intézendők. Kiadó: a Részvény­nyomda. Főmunkatárs : S­Z­. KOVÁCS IX. Umberto király és Kossuth Lajos. Az olasz király meggyilkolása. Umberto, a meggyilkolt király, ravatalon fekszik. Az egész világ meg­döbbenve fordul e ravatal felé. Igaz részvéttel siratjuk Umbertót, királyunk barátját és szövetségesét és osztjuk gyászát az olasz nemzetnek, a magyar nemzet barátjának . A gaz­ságot, a­mely őket bánatba és ha­ragba dönti, velük együtt van okunk gyűlölni, megvetni és bitóra kárhoztatni nekünk is. Él egy banda a bűn sötét­jében, barlangjában a megátalkodott gyűlöletnek, esküdt ellene mindennek, a­mit a világ rendjének hívunk, a hatalomnak, a­mely a rend felett őr­ködik, a koronáknak, a­melyek a rend szimbólumai. E sátáni had birodalma az éjszaka, érzése a bűnné kövesült keserűség, fegyvere a gyilok, a tőr, a csóva, harczmódja az orvtámadás, szövetségese a halál, czélja a rombo­lás és végzete, a melytől nem retteg, a bitó. Verbuválásának terrénuma a veszendő lelkek sivár birodalma. Élet, a mely czélját elhibázta és a keserű­­ségesek tüskéi között botorkál, lélek, a melyből a szenvedések vagy a bűnök tüze kiszikkasztott minden emberi ér­zést és a híres halál züllött aspiránsa, a gonosz és az őrült: ez mind az övé. És annyi a veszendő lélek, a gazdát­lan gyűlölet, a rombolásra törő el­vetemültség ! Ez a rettenetes tábor nem néptelen. . . . Mély részvéttel sajnáljuk a velünk szövetséges Olaszország ural­­kodójának tragikus és megdöbbentő halálát. Az olasz nemzettel együtt siratjuk az uralkodót, aki lélekben nemes volt, tevénységében jó szándékú, a kötéshez, amelyet kiváló atyja böl­csen kötött, hűséges és barátságában megbízható. Felháborodásunk és keserű­ségünk az undok és gyalázatos merény­let fölött épp oly mély, mint részvétünk azok iránt, a­kiket a szörnyű eset legközelebbről sújtott, a velünk szövet­séges olasz uralkodóház és az olasz nemzet iránt. Minden gaztett végzete az, hogy még közelebb hozza egymás­hoz a sziveket, amelyekben a nemes és igaz érzések tüze ég. E nemes érzések tüzében a magyar szivek lán­golása egybefolyik az olaszokéval a bánatos kegyelet oltárán, amely a monzai ravatal mellett kigyúl. A gyilkos. Részben eltérők s zavarosak még a a hírek, melyek a gyilkos merénylet el­követőjének személyére vonatkozóan Ró­mából érkeznek. Bressi Angelonak mondta az első távirat a gyilkos nevét, most hely­reigazítás történt, hogy Gaetano a kereszt­neve. Még tegnap éjszaka kihallgatta a vizsgálóbiró a gonosztevőt. A gyilkos ha­talmas termetű ember. Vad és elszánt ember hatását tette. Annak mutatkozott akkor is, mikor a merényletet elkövette. Hihetetlenül hidegvérű és nyugodt volt és amikor lőtt, arczának egyetlen izma sem rándult meg, fehérheztyűs keze pedig meg sem remegett. Sem amikor a tömeg megragadta és véresre verte, sem pedig amikor letartóztatták, nem fejtette ki a legcsekélyebb ellenállást sem. Tartózko­dás nélkül beismerte a vizsgálóbírónak, hogy az anarkisták elveit vallja, s hogy a gyilkosságot a monarkista intézmények ellen való gyűlöletből követte el. A gyilkos Budapesten. Négy esztendővel ezelőtt, a millen­niumi kiállítás évében az olasz király gyilkosa huzamosabb ideig Budapesten időzött. Augusztus közepén a Vérmező közelében levő Albergo a la tana rossa czímű korcsmában, a­hol a budapesti olasz munkások szoktak találkozni, egyszerre mindennapos vendég lett egy középter­metű, kissé köpetes, hirtelen szőke ba­­juszú férfi. Bressi Angelo volt a jövevény. Selyemszövőnek mondta magát és bár munkát sohasem keresett, pénze mindig volt elég. Bécsből jött Budapestre. Az osztrák császárvárosban ugyanis az időben a rend­őrség a legnagyobb titokban erélyesen üldözni kezte az anarkistákat és a nem­zetközi szoczialistákat, a­kik akkor ott ütötték föl főhadiszállásukat. Az anarkis­ták legnagyobb része az olasz munkások köréből került ki és ezért a rendőrség is első­sorban ezeket vette megfigyelés alá. A­mikor az anarkisták neszét vették a veszedelemnek, Budapesten ütöttek tanyát. Ekkor került Bressi is a fővárosba. Három napig élt a Fiume-szállóban, a­hova az olaszok rendesen szállani szoktak, azután pedig egy elvtárshoz költözködött, a­ki a Lónyay­ utcza 17. számú házban bérelt hónapos szobát. Innen járt a budai kis korcsmába, a­hol az olasz munkások között az anar­­kista tanoknak híveket igyekezett tobo­rozni. Intelligens ember létére ékesszólóan bizonyította az anarkizmus előnyeit és agitácziójának volt is eredménye. Ebben az időben járt királynénk gyilkosa, a véreskezű Luccheni is Buda­pesten. Az elvtársak az olasz korcsmában találkoztak először, azonban később már csak Bressi lakásán jöttek össze. A­mikor azután Lucchenit csavargás miatt a rend­őrség letartóztatta, Bressi eltűnt a fővá­rosból. Később keresték is, azonban ő már nem mutatkozott többé. Tíz napig élt Budapesten, a­hol csak­hamar belátta, hogy a rendőrség ébersége megakadályozza agitácziójában. Mozában most nagyobb sikerrel operált . . . Figyelmeztetés a merényletre. Az osztrák hatóságok június 20 ikán értesítették az olasz kormányt, hogy egy titkos társaság elhatározta az olasz király meggyilkolását. Az osztrák rendőrség ugyanis azon a napon Pontafelben letar­tóztatott egy embert, aki bevallotta, hogy egy anarkista csoport arra szemelte ki, hogy Umberto királyt megölje. Négy más királyt is halálra ítéltek az anarkisták. A letartóztatott anarkista azt mondta, hogy letartóztatása nem fogja meghiúsí­tani a halálos ítélet végrehajtását, mert az anarkisták gondoskodtak róla, hogy helyét más foglalja el. Amióta az olasz belügyminiszter ezt,az értesítést megkapta, fokozta a rendőri felügyeletet a király körül, Saracco pedig fenntartotta elődje intézkedéseit. A király azonban ellenezte ezeket a rendszabályokat és felszólította a belügyminisztert, hogy a régi rendes szolgálatot állítsa vissza. Umberto király élete. Mikor a világra jött, titokban ková­csolták Olaszország egységét és mikor sírba száll, orgyilkos kézzel megölve, ugyanazok­­az elemek az egységes Olasz­ország ellen törnek, melyek akkor leg­buzgóbban küzdöttek az idegen uralom ellen. Nagyatyja Szardínia és Piemont uralkodója, nem ment bele szívesen a nemzeti harc­ba, mert minden tradíc­iója és a nevelése csak megerősítették benne a reakc­ió szellemét, de kénytelen volt vele, mert több ízben megfenyegette éle­tét az összeesküvők tere. Már 1844-ben, mikor Umberto a világra jött, a turini haditörvényszék húsz olyan embert ítélt halálra, vagy örökös gályarabságra, kinek egyéb vétke nem volt, mint az, hogy az egységes Olaszországért rajongott. Ezek között in contumación a későbbi olasz nemzeti hőst, Garibaldit is, kinek leg­nagyobb érdeme volt abban, hogy hazája megszabadult az idegen uralomtól. Az első nagy átalakító nagy küzde­lemben, az 1859 iki háborúban már az alig tizenötéves Umbertonak is jutott sze­repe. Atyja oldalán harczolt, mint első hadsegéde és nem egy ízben adta tanu­­jelét higgadt bátorságának és lelki erejé­nek. Egyébként pedig minden mélyebb hit nélkül vívta végig e harczokat és mint Cavour megjegyezte egy ízben, „senkit sem lepett meg annyira Olaszor­szág megújhodása mint azt az ifjút, ki hivatva lesz egykor az egyesített Olasz­ország trónján ülni.“ Az 1866-iki háborúban, mint egy hadosztály vezére vett részt tábornoki ranggal és jelen volt a custozzai ütközet­nél is, mely az olasz hadsereg vereségé­vel végződött, ő fedezte a visszavonulást is, mint annak a hadjáratnak történetírói föl­jegyezték, annyi előrelátással és óvatos

Next