Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. október (1. évfolyam, 78-104. szám)

1900-10-01 / 78. szám

I. évfolyam. 78. szám. 1900. hétfő, október I. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, házhoz hordva Negyedérte . . .2 korona. Félévre ...... 4 korona. Vidékre poétán keldve Negyedérre... 3 kor. 50 fii Félévre...........7 kor. K­ÜLFRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Társ-szerkesztő : E>r. :tT-Ä_C3-ir I X3T -Ä. XjTT. Felelős szerkesztő : Ifj. TÓTH ISTVÁN. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal: Budai-nagy-utcza 151. ol.­ hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó oaszet dolgok intézendők. Kiadó: a Részvény­nyomda. Főmunkatárs: S123. KOVÁCS PÁl*. Gazdasági előadások, Kecskemét, szept. 30. A 40-es években, a­mikor az ország politikai és gazdasági életébe némi pezsgést hoztak be az akkori nemzetközi viszonyok és akkor élő jeleseink, erős központi szervezettel működött az Országos Magyar Gazda­sági Egyesület, amelynek akkor már Károlyi György gróf nagylelkűségé­ből és a jobbak áldozatkészségéből , »Köztelek« elnevezés alatt palotája­ volt. Az elnyomás korszakában ez az egyesület volt az, ahová busongani járt az aggódó hazafi lélek. A gazda­sági bajok megbeszélésének ürügye alatt itt volt találkozó helye mind­azoknak a jeleseknek, akiket az üldö­zés megkímélt és meghányták-vezették az ország állapotát, keresték a ki­bontakozás útját. Az alkotmányos korszak bekö­­szönése után is megtartotta a kitűnő szervezettel bíró egyesület vezető jel­legét. És mert tagjait az ország min­den rendű és rangú lakosaiból leírta, most már kizárólag a mezőgazdasági érdekek ápolása képezte a vezetők törekvését. A legújabb időben is megmaradt vezetőnek az egyesület a gazdasági téren. A tényleges viszonyokból me­rítette munkásságát, küzdött és küzd ma is a nagytőke uralma ellen. Ennek a nagynevű egyesületnek volt igaz­gatósági tagja Darányi Ignátz, a­mikor ő felsége meghívta a földmi­­velésügyi tárcza vezetésére. Sokat vártak tőle a tőke uralmá­nak ellenzői és nem igen csalódtak. Mert Darányi, amennyire a környezet engedi és amennyire a kormány álta­lános politikája levegőhöz juttatja, minden alkalommal egészséges nyo­mást igyekszik gyakorolni a gazda­sági élet fejlesztésére. Kezei kötve vannak, ő nem sokat tehet. De töb­bet köszönhetnek neki gazdáink már is, mint talán összes elődjeinek. A kormányt támogatás igénybe vétele mellett odaterjed törekvése, hogy rászoktassa a m­ehezen mozduló gazdatársadalmat, hogy ő is agitáljon,­­ és elhanyagolt érdekeit igyekezzék fölkarolni. Fő törekvése, hogy a belterjes gazdálkodáshoz az átmenetet zökkenés nélkül megcsinálja és odaérlelje az emberek felfogását, hogy az egyoldalú magtermeléssel hagyjanak föl. Sok­féle intézkedése van már erre nézve; az is ide tartozik, hogy a m­ig beke- i­szonyok, ti lányok, ami hibátlan bajort, érett dinkát, sárga szagost találtok, azt le­rakjátok a szőlő hatjára, azt ne szedjétek mustnak. A cseberhordókat, a bortapasót az ember verbuválta. Korai szőlőbül bort­­ szűrt előre, hogy az szüretre megforrjon, le is csiggadjon és serkentse az embere­ '­ket. Mert báz a cseber is könnyebb, a­­ táncz is a nagyszemü szőlőszsákon szapo­rábban esik, ha biztatja az embert valami belülről. Még az összeverődött nép szalonná­­zott, kászálódott esmerkedett, a csősz meghámozta a birkát, akit pünkösd előtt­­ vett még a gazda bárányul s nevelt az­óta perezfüvön, gyomlálékon, fölhizlalt korpán, derezén. A négy csülök meg egy darab lágyékos hús a csősz jutalma a nyúzásért, azontúl a műtétes minden vers­szaka után egy korty szilvórium. Mit mind elfogadván szabadkozva: köszöni az em­berséget . . . A szőlőszedés munkája megered azon­­közben. Lassan haladnak elején, mert a­mi szép fürtöt talál a szedő, azt meg­vetkezhetik a szakoktatás általánossá tétele és átváltoztatása, a most élő nemzedék megszokja és megkedvelje (kényszerűségből) az intenzívebb gaz­dálkodás feltételeit. Ez az indok vezette arra is, hogy az országban a gazdasági szabad elő­adásokat meghonosítsa, hogy a tudo­mányos búvárkodás a gyakorlati élet tapasztalatain átszűrődve, útbaigazí­tásul szolgáljon a válság közt vergődő mezőgazdáknak. Hiába, a busongás és a jogosult sóhajok itt meg nem mentik a gazda­osztályt, föl kell csavarnunk eszünk­nek kerekeit, hogy a nemzetközi ver­senyben el ne maradjunk. A Kecskemét-vidéki Gazdasági­ Egyesület megértette a hívó szózatot, sorompóba lépett, hogy közreműköd­jék a miniszter üdvös törekvésének népszerűsítésén. A tél folyamán gazda­sági előadásokat tartat, amelyeknek az a czélja, hogy rést törjön a kon­zervatív magyar ember gondolkozá­sán és elhatározásra hívja fel a tett­erőt, beigazolván azt, hogy nem úgy van már, mint volt régen, szántani­­vetni kevés, hanem a gazdasági kul­túra minden ágát művelnünk kell. Hát persze, hogy nem ez menti eszi. A csumát beleveti a kosárba, hivén, hogy abból lesz a pálinka.­ De mert az az egy-két asszony, ami van vendégül, elhagyja hamarost a lányságot: kapják ezek is, fölhagynak a rendes evéssel, s csakúgy falnak bele a fürt szépibe s igyek­szenek az asszonyokat utolérni. Az ördög érti ezeket az asszonyo­kat . . . Hogy ezek í­iszednek a földről is minden lehullott szemet, odagarmadáz­­nak a szőlő elsimított hatjára minden szép fejet, minden állani való fürtöt, mégis rá érnek belekezdni némely kivárhatlan Mária énekbe : Szűz anyánknak, Máriának Kegyelmében, Fohászkodjunk Ur Jézushoz a nevében . . . Ó, Szentlélek mátkája, Ó, Istennek dajkája: Könyörögj, könyörögj, Imádkozz érettünk ! Szerencse, hogy az ének derekán megjelennek a cseberhordozó emberek s kezdenek dévajkodni: — Ej, de régi kirelejszámot tudnak kendtek! T­A­TA­G­Z­A.. Szüret. Irta , iodlóxa. István. Haj Istenem, édes Istenem, de na­gyot is fordult a világ! Avagy hitte volna-e valaki valaha, hogy az az idő is bekövet­kezzen, mikor napszámosokkal kelljen az áldást leszedetni ? Gondolta volna­­, hogy munka lesz az öröktől óta mulatságból, akár a kukoric­akapálás vagy a fűka­szálás? Dehogy hitte, dehogy gondolta volna! Úgy volt az annak előtte, hogy mikor a szentmihályi vásár után való hétfőre föl-­­ szabadították fennen dobszóval a szedést, elüzent a szőlősember felesége az atya­fiakhoz, ismerősökhöz, volt lakóczimborák­­hoz, hogy eleresztik-e Marikát, Pankát,­­ Pizsikét, Borist szüretelni ? Ha eleresztik, üzenjék meg, aztán nagy garabót adjanak neki. Mert az volt a napszám, kinek-ki­­nek olyan garabó szőlő, amilyen garabót hozott. Azért adta ki a gazdasszony ke­ményen az ordrét,­­­hogy aztán ti­asz­

Next