Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. november (1. évfolyam, 105-130. szám)

1900-11-01 / 105. szám

I. évfolyam. 105. szám. 1900. csütörtök, november 1. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, házból hordva Negyedévi* . . .8 korona. Félévre..............4 korona. Vidéki* poétán küldve Negyedén*... 3 kor. 50 fil. Félévi*............7 kor. —­8L X KJESOSXSJEraEErn w FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Budai-nagy-utcza 151. ■ 1., hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó örzses dolgok intézendők. Kiadó: a Részvény-nyomda. Társ-szerkesztő: Felelős szerkesztő : Fémunkótárs: Eer. iT.-Ch­ST MIHÁLY. Ifj. TÓTH ISTVÁN.­­ 37. KOVÁCS FILTL. Szini kerületünk, Kecskemét, okt. 31. Nem helytölteléknek, de fontos argumentumnak illesztettük be a Nagy-­­ Körösi Hírlapok vasárnapi czikkelyét mai számunkba. Az a vád, a­melylyel ott illet az illető, nem éppen alaptalan.­­ Egy kicsit nem is ártott a mi — bocsánat az őszinteségért — elkényez­tetett színházi közönségünknek úgy jól odamondani. Talán jobban meg­­­lesz a hatása, mint ha mi írnánk ugyanazt. Igenis, nagy hiba volt eddig,­­ hogy kapkodtunk az igazgatók meg-­­ választásában és még csak a lehető­­sége sem volt meg, hogy megszok­tassák a színigazgatót és társulatát. A­mikorra időnk lett volna egymást megérteni, akkor már régen össze­különböztünk és odakívántuk egymást, a­hol a bors terem. Ez nem módja annak, hogy­­ egymást jól megérthessük. Igaza volt egy gyakorlott szemű és éles ítéletű úri embernek, aki azt­­ mondta a mi folytonos direktorválo­gatásunkra : a kecskeméti közönség kivágja a fát, a­helyett, hogy azt nyesegetné. Nem tetszett a hajtása, nosza neki, kivágtuk a fát is. Nem értett meg rögtön a színigazgató,­­ nosza, rajta, mondjunk föl neki és pusztuljon innen. Jött utána másik, azzal éppen úgy cselekedtünk. Ilyen módszer mellett nekünk jó társulatunk és a közönség óhaját méltányoló direktorunk állandóan nem fog lenni soha ! Pedig az lenne a fő, hogy meg­­­értetni tudjuk a direktorral, milyen a színházba járó közönség hangulata, hogy ő neki is legyen módja, alkalma ahhoz alkalmazkodni. A mostani társulat ellen sok ki­fogást nem tehetünk. A direktor meg olyannak mutatja magát, hogy em­bernek is, színésznek is, direktornak is nagyon jó, a­mi nagy szó színész uraiméknál. Lehet vele okosan beszélni. A­hol lehet, kapac­itálható és a legszélső határig elmegy, hogy a közönség tetszését megnyerje. A direktor már sokban engedett és kapac­itáltatni engedte magát. Most már a közönségen is lesz sor, hogy ő is engedjen a túlköveteléseiből. Ne a budapesti mértéket használjuk a­­ kecskeméti színháznál, mert itt a szín­ház is kecskeméti, a közönség is kecs­keméti- Úgy értjük ezt: mindkettő kicsi. Kis közönséggel nagy társulatot pedig nem lehet föntartani. Számolnunk kell az adott helyzet­­t­tel és nem szabad túlkövetelőknek lennünk, mert a Csókák, Micseyek kerülnek megint elő. Nagyon okos idea a kerületi találkozik egy pár elkésett rózsatő is, de ez már nem tart soká. A múlt héten alá­­alászállt a hőmérő higanya és a nedvdús növénylevelek megfeketedtek és hervad­tak a szőlőkben; a legtöbb helyen már ropog a kályha tüze s innen-onnan már elviszi a fagy az utolsó virágokat is. A vasúti sétányon megy a tisztoga­tás. Söprik össze a lehullott faleveleket,­­ tisztogatják az utakat, a műkertben ra­kásra hordják és télen át rothadni hagy­ják, abból lesz a legjobb gyümölcstrágya. Makkot, bükkönyt, vadgesztenyét nem­­ keres, mert nem is találna benne a gyer­­mekkad, más városi kertben ilyenkor ez a legnagyobb mulatság. Télire készül a természet és az ember. A házak előtt­­ szenes, kokszos és fás kocsik állnak meg , s az átvevő szidja a kartelleket, mit leg­­­­többen a drágaság újabb elnevezésének­­ ismernek csak. A hentesboltokban meg­indul az élet, a különböző delikát kolbá­szok ideje most van, a népesebb utcza­­sarkokon ott tipeg a gesztenyesülő, a ven­déglőkben vadhús is kerül az étlapra, a most már fogyóban. Rásütött a vasút, csak a vic­inálisok nem akarják meghallani a didergő utasok káromkodását. Az emberek elkezdenek színházba járni­­ és elégedetlenkedni. Ennek át­kozott a légvonat, az kevesli az operet- , tőkét, emez vigabb fajtájú műsort kívánna, amaz nem érti, hogy a tiszt urak miért a rendszernek behozatala és állandósí­tása. Ezzel állandósítani lehet a szín­társulatot is. Csakhogy erre nézve legelső­sor­ban az szükséges, hogy a kerületbeli városok színügyi bizottságai olyan szé­pen meg tudják érteni egymást, mint a­hogyan kell a direktornak és közön­ségnek egymást megérteni Kecskemét hegemóniáját el kell ismernie a többi városoknak. Mert hát joga van ezt követelni Kecskemétnek. Közel 20.000 frtot áldozunk évenként a színügyre, míg ellenben Körös, Félegyháza, Abony vagy Czegléd úgy­szólván csak annyit tesz, hogy be­ereszti a színtársulatot és néhány száz frttal segíti. Ha a kerületi rendszer életbe lép és Kecskemét Kövesivel vagy más direktorral összebarátkozik, a­mi alatt azt értjük, hogy megértik egymást, akkor a kerületbeli többi városok csak megelégedhetnek olyan társulattal, mint a­milyennel Kecskemét beéri. Legfölebb csak arról lehet szó, hogy a nyári szezonban az a három város hogyan osztja be a játszási időt. Egyenlő jogokat nem vindikálhat egyik város sem Kecskeméttel Mi nem kérünk tőlük semmit, de ők se akarjanak befolyást gyakorolni abba, hogy a kecskeméti színtársulat hogyan és miként legyen szervezve vagy, hogy pártoltak át mind a B-estékre. Itt a pri­madonnák klakkján méltatlankodnak, ott a hangosan beszélgető földszinten, em­itt, a drámát tartják, négy-öt kivétellel, tisz­tességes középszerűnek, amott az operettet általán gyönge középnek stb. Majd bele­törődnek, csak legyen hidegebb és jöjje­nek el­ő a slágerek. Szebb is most még az őszi termé­szetben gyönyörködni. Micsoda élvezetes sétákat tehetünk. Beli pompás színei van­nak az égnek, ha a nap lement! olyat nem eszkábál össze Bognár uram minden világosításával együtt sem a színpadon, pedig még a hold minapi vitás zöld fé­nyét is beállították a „Parasztszivek“-ben, még pedig közvetlen az alkonyok­ mellé. Mint valami tüzkére ragyog a szemhatár, minden lehető szin, sárga, vörös, viola­­szin, ott világit az égen s a légkör e pom­pájával vetekedik a sétatér fáinak zöld, sárga, barna és vörös árnyéklata. Mintha ég és föld összebeszélne, hogy minél szeb­ben hajolnak meg. Pedig az ember nem szívesen gondol a halálra, legkevésbé ok­tóberben. Sőt ellenkezőleg, jó lakodalmi hónapnak tartják ezt. Anyakönyvvezető és pap ritkán van úgy elfoglalva, mint a nagy költözködés előtt. A párok télire fészket szeretnek rakni. Ha szép is még az idő, a természet próbára teszi az embert, hogy egészsége állja-e a jövendőt? Egy-egy szép napra !-TARCZA. -A fr­ászi séták. 1. Egy szép vasárnap. Talán az utolsó volt az idén, illik hát megénekelni. Délelőtt felhőtlen kék égből mosolygott alá a nap és fő utczáink egész nap el voltak lepve sétálókkal. A­­ szenvedők egy kis mozgást tettek, hogy­­ tüdejüket erősítsék és az anyagcserét elő­mozdítsák, az egészségesek pedig örvende­­­tek a tiszta őszi levegőnek; a diákok bo­­j­tanizáló kirándulásokat tettek s a gyeme­­kek, nem találván itt az őszi gyümölcsöt, s a mogyorót, a sétaterek napmelegitett po­rondján futkároztak, mig a dadáik szeme­­ másfelé járt. Csak árnyékban volt hűvös, külön­ben majdnem estig igen kellemes idő járt. Remélhetőleg Szt. Péter még egy ideig jó kedvében marad és csak lassan kint visz bele a télbe. Mi szegény emberfiúk oly hálásak vagyunk a hosszú szép őszért. De nem zúgolódunk, ha más szelek fuj­­j­aiak is, hisz vége az októbernek. Készül­­ is már mindenki a télre. A tanyákon sietve szedik össze a veteményeket, trágyázzák és szántják a földeket. Egy-egy kertben virágzanak még az őszi virágok, a geor­ginák, verbénák és őszi rózsák mellett

Next