Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. december (1. évfolyam, 131-153. szám)

1900-12-01 / 131. szám

módra szabad viselkednie a Bank hiva­talnokának. Semmi kétségünk, hogy legközelebb megnyugtató válaszát közöljük nagysá­godnak, mert ellenkező esetben kénytele­nek lennénk ezt az elvből keletkezett ügyet illetékes elbírálás végett tovább vinni. K. A rózsa diadalútja. Irta: Hanusz István. (Folytatás.) 2 Átkelve a „mennyei birodaloméba, a hires khinai tearózsákkal (odoratisima, chinensis, thea) találkozunk, melyek ki­vált illatuk fölülmuhatatlanságával hódí­tották meg Európát; közülük 1825-ben 4-féle jött Angliába. A mely alfajt Jac­­quin báró­ nevezett el khinai­nak és sok botanikus indicá­nak tart, korán vándo­rolt Keletindiába és ott csakhamar álta­lános lett. Ez 1789-ben jutott el Európába, sok változata már Ázsiában keletkezett és cserépben díszült nálunk is; kivált pe­dig a damaskusi rózsával eszközölt ke­resztezéseiből nagyszerű alapfajok állottak elő, milyen a sok között a fragrans Red. nevű, mely 1810 óta uralkodik. Szintén Khinából honosult meg a Lawrencze vagy liliput rózsa (minima Curt.,­ mely kivá­lóan cserépben való tenyésztésre alkalmas. A Rosa Banksiae R.rBr., Khinának Japánnal közös rózsája, 1807-ben jött be Európába és kitelel szabadon Franczia­­ország déli részén, meg Angliában, de nálunk védeni kell; sárga változata 1827 óta ismeretes. Khinai eredetűnek tartják azt a banksia rózsatőt is, mely 1818-ban Bonpland közvetítésével jutott a touloni tengerészeti palota parkjába; ennek törzse 85 cm. magas, 28 m­. hosszú. Oly dúsan hajt, hogy 4-5 m. hosszú venyigéket­­ nyesnek le róla évenkint, április—május-­­­ban virágzik és van rajta gyakran 50—60 ezer kinyílt rózsa egyszerre. Keletindia is rózsaország. A Rosa indica 1698-ban jött onnan Európába, a bengáliai rózsát Kér hozta Kantonból (te­hát nem is Indiából) 1780 ban a kewi angol királyi kertbe; a mindig virágzót (semperflorens) 1789 ben honosították meg. Nevezetes azonban Soyuti arab utazónak a rózsája Keletindiában. E jámbor m­uzul­­mán ott egyik rácsban olyan rózsát látott, a­melynek sziromlevelein fehér betűkkel ez volt olvasható : „Nincs más Isten, csak Allah és Mhamed annak a prófétája, Abu Bekr nagyon igazságszerető, de Omar rá­galmazó.“ Sőt, mint mondja, még a ki nem nem fesétt bimbók is, melyeket meg­nyitott, mind e föliratot viselték. Ez már igazán felekezeti rózsa volt, a minőt gyaur szem nem láthat. Van Ceylon szigeten rózsafa, mely 1805-ben­ 20000 nyíló virá­got hozott. A Kashmiri hegyek lejtőinek is pom­pás a rózsája és sok olajt szolgáltat. Azt mondják, önként válik ez ki annak ró­zsavizéből, mit ott tenger mennyiségben készítenek és kőgödrökben hagynak ma­gától elpárologni. Szó fére mondáshoz, mert az illő olaj csakoly könnyedén rö­pül el, mint a vízpára. Épen úgy lepáro­lás útján nyerik ott a rózsaolajat, mint az arrak szeszt, mert gyakorolják az euró­pai ember mesterfogásait a primitív kul­túrájú népek is, de nem oly ügyesen és kívül sem tökéletes eszközökkel, mihez képest természetesen nagyobb anyagpa­zarlással is. A középázsiai Tienshan hegy­ség éjszaki lejtője lábánál, a sziklatorkok­ban gránitkő ágyon fehérvizü csermelyek csörögnek s partjaikon sárgavirágu csipke rózsák (pimpinellifolia) pompáznak. A mai Belch és Baktra mellett Messar közelé­ben Ali sírjánál látta Vámbéry a „csoda­tevő“ rózsákat; erről a piros rózsafajról, melyet ott güli surdi-nak neveznek, azt tartja az izlám híveinek mondása, hogy el tenyészik másutt, csak Ali sírján, miért elhonosításával nem is próbálkoz­nak meg. (Folyt, köv.) KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 2. oldal 1900. dec­ember 1. HÍREK. — Nov. 30. — Vörösmarty emlékezete. A nemzeti lelkesedés lángja melegíti mindnyájunk szivét, hogy századszor tér vissza a Szó­zat költőjének, a nemzet ujjáébredés leg­nagyobb dalnokának születésnapja. Iro­dalmi testületeink mellett, minden társas­kör, minden iskola megünnepli Vörös­marty emlékét és hazafias kegyelettel fűz friss koszorút a halhatatlan költő alakja köré. A színtársulat is rendez holnap Vörösmarty ünnepélyt, melynek sorozata a következő: 1. Ünnepi nyitány. Előadja a szín­házi zenekar. 2. Hazádnak rendületlenül. Költe­mény Ábrányi Emiltől. Szavalja Almássy Endre. 3. Fohász. Énekli a kecskeméti da­lárda Mikó László vezetése mellett. 4. Vörösmarty. Felolvasás. Tartja Kovács Antal tanár. 5. Csongor és Tünde 3-ik felvonása. 6. Szózat. Énekli a Polgári dalkör Szentgáli Gyula vezetése mellett. 7. Szép Ilonka. Vörösmarty költe­ménye. Szavalja Makó Ayda. (Előké­pekkel.) — A vásárjegy rendezése. A keresk. miniszter a vásárügyet országosan kívánja rendezni. No végre! A múlt évben jelent meg egy minszteri rendelet, a melyben a­ hatóságok figyelmébe ajánltatott, hogy ezentúlra szigorítással fogják a vásár­tartási engedélyt kiadni. Persze. Mikor már Magyarországon minden ökölnyi kis községnek vásárjogot adtak és még pusz­tákra is engedélyeztek vásárt — ismerünk nem egyet — akkor akarják a vásárjo­got szigorítani. Akár csak azt mondanák a lic­itáczió alatt levő embernek, hogy sohse búsuljon, majd jövőre kímélete­sebbek lesznek.­­ A kis­iparost úgyis nyomta ezer baj, a sok vásár meg telje­sen tönkre tette. Hegedűs miniszter most azt tervezi, hogy a­hol csak lehet, a vá­sárjogot megvonják. Csak azokat, a­me­lyeket a kormány adott. A privilégium útján nyert jogokat el nem vehetik. Ha­nem azért nálunk is sok újítást akarnak behozni. E­végből holnap nagy tanácsko­zás lesz a városházánál, a­melyre az ál­lami állategészségügyi felügyelő is lejön, továbbá a Kereskedelmi és Iparkamara kiküldöttei és a Gazdasági Egyesület, az Ipartestület megbízottjai is részt vesznek azon. A Pest vármegye gazdasági egyesülete tegnap tartotta rendes őszi közgyűlését, melyben jövő évi működési programmját és költségvetését állapította meg. Az egye­sület jövő év elejétől fogyasztási és érté­kesítési intézményt létesít, gazdaköröket szervez és népies előadásokat rendez. A tenyészállatok kiosztását árengedmény és részletfizetésre eszközli. Szarvasmarha- és lódíjazást nyolc­ helyen tart. A gyümölcs­értékesítést szervezi és szüretelési gépek és eszközök kiállítását is tervbe vette. — A kiállítás végrehajtóbizottsága meg­kereste az egyesület elnökségét, hogy ezt a kiállítását jövő évben a kecskeméti ki­állítással egyidejűleg rendezze. — Színészet. A városi tanács ma foglalkozott Kövesi Albert színigazgató szerződésével. Változatlanul elfogadta a színügyi bizottság javaslatát, amelyet még a múlt héten ismertettünk.­­ A szerző­dés Kövesivel két évre köttetett, de an­nak egyik pontja értelmében kiköttetett úgy a városnak, mint a színigazgatónak az a joga, hogy november 30-ig kölcsö­nösen felmondhatnak, a­mi annyit tesz körülírva, hogy ha a városnak nem tet­szik Kövesi színigazgató eljárása vagy társulata, ezt tudtára adja és akkor jövő színidényre tetszése szerint rendelkezik. Viszont, ha a városi tanács,­ illetve a szín­ügyi bizottság folytatná az előbbeni évek szerinti magatartást, akkor az igazgató köszöni meg az atyáskodást és tovább megy virágvasárnapkor, de vissza nem kívánkozik. Szerencsésnek mondhatjuk a helyzetet, hogy minden évben nem kell herczehurczáskodni, hanem a színügyi bi­zottság és Kövesi kölcsönösen megértet­ték egymást, így jövő szintidényben is Kövesi társulata fog előadásokat tartani. Tartozik azonban Kövesi a jövő hó folya­mán bemutatni a jövő idényre társulatá­nak névsorát, a­mi fölött a szinügyi bi­zottság kritikát gyakorolhat, nemcsak, de pótlásokat követelhet. — Jobban van ez így. Ha a fának hajtásai ellen van kifo­gásunk, ne döntsük ki a fát, mint az előző években, hanem szépen nyesegessük azt a fát. — Mentőtanfolyam. Az újabb időkben kelettkezett humánus intézmények között alig van fontosabb, mint az önkéntes men­tőegyesület működése. „Mindnyájunkat érhet baleset“ — és Budapesten rögtön kéznél vannak a mentők. Jó gondolat volt, hogy a vidéken is rendez a mentőegye­sület tanfolyamokat. Három napra terve­zett tanfolyam ma vette kezdetét. Dr. Körmöczy Emil budapesti mentőegyesü­leti orvos tartott szabad előadást a vérzé­sek elállításáról. A főreáliskola tornater­mét megtöltötte a hallgató közönség. A főgimna­tanárok, tanítónők és tanítók kö­zül sokan voltak jelen. A jogászok közül is sokan érdeklődtek. Ott volt a rendőr­ség összes személyzete, a rendőrök, a gyárak alkalmazottjai közül igen sokan. Vámos Béla főkapitányt dicséret illeti, hogy mindent megtett, hogy minél nagyob számú hallgatóság legyen. Holnap este 6 órakor a csonttörésekről tart előadást dr. Körmöczy. .— Új zálogház. A színház melletti dísztelen kis épület nem soká marad már meg, a tvaszszal lebontják, hogy a rég tervezett iskolát fölépíthessék a helyén. A zálogház tehát elkerül onnan, nagy örömére a szegény osztálynak, mert rég­óta zúgolódik az épület ellen. Az még a kisebb baj, hogy olyan szűk és piszkos az a hely, a­mi a czélnak régen nem felel meg, hanem az volt az alapos kifogás, hogy az elült kis épületben a zálogtár­gyak megpenészednek. Az a szegény em­ber így sokat károsodott, mert ha kisegí­tette magát valahogyan, zálogtárgyának kiváltásakor látta, hogy nagyon nagy ka­matot fizetett, mert sokszor értéktelenné, vált a zálogtárgy. A tanács megbízta a mérnöki hivatalt, készítsen tervet, hogyan lehetne az ezredesi laktanya meglévő épü­leteit átalakítani és új épület emelésével lehetővé tenni, hogy ott a zálogház, a gazdászati hivatal, a gazdasági udvar és a tűzoltók elhelyezhetők legyenek. — A közkutak. A 68 közkút közül 4—5 mindig hasznavehetetlen állapotban van. Némelyik kút minden két hétben. Például a sétatéri kút, a­melynek vize pedig jobb a Kaszap-kút vizénél is. Inas­­gyerekek vagy szolgálók kavicsot dobnak a csőbe, hogy messzebbről kelljen vizet hozniok. Több ideig kimaradhatnak. Ezen a türhetlen állapoton csak úgy lehet segíteni, ha a kutak szerkezetét hozzá­­férhetlenné teszik. Olyan köpönyeget kell ráilleszteni mindegyikre, a­mely meg­akadályozza, hogy a szivattyúszerkezetet elronthassák. A mérnöki hivatal készített

Next