Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. január (2. évfolyam, 1-23. szám)
1901-01-01 / 1. szám
2. oldal. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. január 1. 1900-1901. Nem tudunk a szilveszteri vidám hangulat tetőfokára emelkedni, midőn búcsút veszünk az 1900-ik esztendőtől és üdvözöljük a beköszöntő 1901-iket. A jókedvet és a bizsergető reményt nyomja a tudat, hogy már hosszú esztendők óta nem hallatszottak fel oly keserves panaszok a nyomor mélységeiből, mint az idei télen. Úgy az ország fővárosában, mint a vidéken, számos járásban éhező emberek vergődnek, nem izgatnak, nem fenyegetőznek, eszük ágában sincs ráijeszteni a polgári társadalomra, csak kenyeret kérnek, kenyeret! Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani Ínségnek. Az idei termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabonaárak minden alacsonyságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint 4—5 esztendő előtt, és az Ínség nem is a saját földjén gazdálkodó népet sújtja, hanem a napszámos és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyarország: ez a kutforrása a nagy nyomornak. Három esztendő szakadatlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban, Délafrikában még mindig vér öntözi a búrok aranytermő földjét, halálhörgés, siralom hangját hozza ide az óceáni szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rettegésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a reménység arra, hogy a jövő esztendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kiában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezején és milliók százai semmisülnek meg rohamos gyorsasággal a lőporfüstben és ágyudörgésben. Irtóztató nagy a pénzösszeg, melyet e két háború már elnyelt és nincs az a nagyszabású hadvezér vagy finánczpolitikus, aki hozzávetőleg ki tudná számítani, hány száz millióba fog még kerülni a Transzválin hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött és a még elköltendő milliárdok mind a békés kereskedelmi és ipari forgalomtól vannak elvonva. Nincsen pénz vállalkozásra, munkáskezek alkalmazására, csak új ágyukra, hadihajókra, vérontásra. Az óceánokon túl golyók törítik le az embereket, Európában az ínség pusztít közöttük. A háború kitörése óta a nemzetközi tőke hűtelen lett Európához és a mi szegény munkás embereink siratják meg ezt a hűtlenséget. Nagy vonásokban ez a története az elmúlt esztendőnek, mely a kereskedelmi és ipari válság jegyében született és halt meg. Örvendetes okaink is vannak arra, hogy reménységgel eltelve tekintsünk a jövőbe: a hasznos és régi szükséget pótoló új törvények, melyeknek egész sorozata most, január 1 én lép életbe. Az 1901-ik esztendő feladata, hogy beváltsa ezeket a reményeket. Ha minden tényező jóakarattal végzi el kötelességét, a nagy eredmény nem is fog elmaradni. És el fog múlni tőlünk ez a keserves válság, mely aminő bénító hatással van a társadalomra és gazdasági életre, oly tanulságos is. Tanuljunk, hogy alkothassunk és javíthassunk. Ettől a hazafias meggyőződéstől áthatva kívánunk olvasóközönségünknek boldog új évet, s ezt tudva, azt hiszem, most már egy pillanatig sem kételkedes az iránt, hogy nem „oly egyéntől ered, aki nevezett igazgató helyét óhajtaná elfoglalni.“ Elég korán olvastam helyreigazításod arra nézve is, hogy megjegyzéseimet reá megtehettem volna. Sokkal jobban ismered éppen a Bp. N.-hoz való benső viszonyomat, mintsem ne tudnád, hogy nagyon könnyen is megtehettem volna. De nem tettem. Úgy gondolom, hogy Magyarország olvasóközönsége, melynek számára a Bp. NI. készül, három közlemény nyomán éppen eleget tud már a kecskeméti színházi viszonyokról, a hozzáértő ítéletet is formálhat magának belőlük. Nem tettem másodszor a személyed iránt érzett őszinte tiszteletből. Ha már Kecskemét polgármestere szükségesnek tartja a maga tekintélyének súlyát latba vetni a színház érdekében, legyen neki igaza s legyen a mi jelenlegi színházunk a legjobb minden létező és létezhető színházak között. Egy heti boldog vakácziózás után tértem haza. Valamint a távolság egészen nevetségesre kicsinyíti a dolgokat, a közelség viszont értékükön felül is nagyítja őket. Így történt, hogy hazajutva, napokig belehullottam megint a kecskeméti színházi dolgokba. A helyi közönséget már közvetlenül érdekli, hogy melyikünknek van igaza s próbáljuk meg ama bizonyos vádak alaposságát vagy alaptalanságát megvilágítani. Három állításban éleződik ki hirecskémnek tenorja, mind a három válaszul a Bp. II. decz. 21 én megjelent színházi hírre, melynek fogalmazásából te, a volt újságíró, bizonyosan ráismertél az eredetére is. Sorra veszem mind a hármat. 1. A színügyi bizottság, miután semmiképpen sem bírt K. renitentiájával, kénytelen volt lemondani. Azt hiszem, ezt az állításomat nem szükség előtted bizonyítani. Mint polgármeszérmtk e rendelkezésedre áll a bizottság lemondó levele, kegyeskedjél beletekinteni s győződjél meg az ott részletesen felsorolt megokolásból, hogy vájjon — gyönge kifejezéssel élve! — nem K. renitentiája bírta e a bizottságot a lemondásra? Tehát ez nem alaptalan vád. a közönség általában elégedetlen az előadások színvonalával, úgy hogy nyílt függöny előtt is kifejezést adott már ennek. (Aminek mására én a közel elmúlt évek történetéből nem tudok példát.) Csak két estét idézek emlékezetedbe: az Osztozkodás és a Felhő Klári estéit, amelyeken a közönség hangosan és elég érthetően adott megbotránkozásának kifejezést. Nem tudom, ott voltál-e ezeken az előadásokon ? Ha nem, csak kérdezősködjél, majd megtudod. Tehát ez sem alaptalan vád. 3. Panaszkodom a műsor rosszaságáról. Igazán sajnálom, hogy nincs kezemnél az idén előadott darabok névjegyzéke. Hadd sorolnám fel őket egyenkint s hadd látnád meg — ha már másképen nem tudsz róla — hogy decz. 29 ig, tehát az évadnak derekáig, a műsor csupa „15, 20 éves operettekből, idejemúlt ócskaságokból“ telt ki. A hivatali helyiséged falán tán ott függenek az összes idei szinlapok, ugyan kérlek lapozd őket végig az ujjaddal, bökjél ki közülök a Tartalékos férj kivételével egyet, egyetlenegyet, melyikkel állításom valótlanságát bebizonyíthatnád. Mert ugye, a Viceadmirálist (anélkül, hogy értékének megítélésébe bocsátkoznám) nem tartod magad se valami különös erejű premiernek ? Te, aki íróember vagy, ugye, nem tartod valami nagy dicsőségnek azt se, hogy az Osztozkodás a te városi színházadban látta meg a magyar színpadot? Az Anyaföldet is az idén kaptuk először; ezt tartod talán te olyan újdonságnak, amelyikre becsvágyó színigazgató büszkén hivatkozhatik? Tehát ez sem alaptalan vád. Ezeket összegezve, irtam én a Bp. N'-nak, ismétlem, a decz. 21-diki, igazán alaptalan dicsekvés lejebb szállítása cáfolatául, hogy a színházi viszonyok éppen nem rózsásak, a közönség zúgolódik és hogy a színház nívóját nem hogy emelte volna, hanem sülyesztette. Mi maradt hát meg a vádak alaptalanságából ? Erre most már kiváncsi vagyok csakugyan. Megmaradt a te helyreigazításodból egyedül alaposnak az, hogy Kövessyvel a szerződést megújítottuk. — Bocsánat, még ez se. Mert csak nem mondtunk föl, ami nem egészen egy. De mellékesen megjegyezve, elég baj ez nekünk is, de neki is, ha ugyan Kövessy úr a megkezdett irányban óhajtja fejleszteni a dolgokat. Kövessy urat a jó szerencse olyan pompás színházhoz, olyan kitűnő közönséghez segítette, amilyenhez eddigi működése után alig lehetett reménye. Irántunk is, önmaga iránt is az lett volna a kötelessége, hogy azokat a jogos igényeket, melyeket iránta támasztottak, lehetőleg kielégítse. Éppen az ellenkezőt tette, mert hiszen — hogy még egy végső vádat csatoljak az előbbiekhez — a társulat ma határozottan szegényebb, mint a lejövetelkor. Bizonyítsam ezt is? Tette ellenben azt, hogy tapasztalatlan és könnyen hevülő ifjakból kórust szerzett maga körül, hogy miután széjjelugrasztotta feje fölül az ellenőrző szinibizottságot, most már elkedvetleníteni, sőt megfélemlíteni próbálja a még egyedül ellenőrzést gyakorló komoly és hozzáértő kritikát is. Ki fogja ennek kárát vallani, ezt, tisztelt barátom, a te bölcs belátásodra bízom, aki most már egyedül vagy felelős a kecskeméti színészet jövőjéért. Egyebekben pedig ajánlom magamat további jóindulatodba. Kecskemét, 1900. decz. 31. Szántó Kálmán. Nyílt levél Kada Elek polgármester úrhoz. Kedves barátom ! Olvastam a Budapesti Napló decz. 24-diki számában azt a helyreigazításodat, mely puszta odavetett szóval alaptalan vádaknak jelenti ki ugyancsak a Bp. II. decz. 23-diki számában megjelent színészeti hírt, mely a kecskeméti színház zavarairól beszélt. Kettős érdeklődéssel olvastam, mert a hírt én írtam meg Az anyakönyvi hivatal statisztikája. Egész éven át híven értesülnek lapunk. olvasói városunk népmozgalmi állapotairól. A sokszor szenzácziót keltő házassághírek mellett pontosan közöltük a születési és halálozási statisztikát Érdekes lesz most már az egész évi népmozgalmi kimutatásból megismerni az anyakönyvi hivatal nagy munkakörének feltüntetése mellett a város fejlődését. Az 1900-ik év egész folyama alatt az anyakönyvi hivatalban bejegyeztetett 2369 születés, mégpedig 1247 fiú, 1122 leánygyermek (180-nal több mint 1899-ben). Ebből római katholikus : 917 fiú, 893 leány, összesen : 1756 gyermek; evangélikus református : 284 fiú, 243 leány, összesen: 527 gyermek; ágost. hitv. evangélikus: 18 fiú, 11 leány, összesen 29 gyermek; izraelita: 28 fiú, 29 leány, összesen: 57 gyermek. Ugyanezen idő alatt bejegyeztetett 1899 halálozás, (320-szal több mint 1899-ben.) mégpedig 993 férfi, 906 nő. Korszerint meghalt 3 éven alul 543 fiú, 466 leány, összesen: 1019 gyermek; 3 évtől 20 éves korig 90 fiú, 104 leány, összesen 194 ifjú; 20 éves 60 évig 176 férfi, 154 nő, összesen : 333; 60 évtől 80 ig 141 férfi, 138 nő, összesen: 279; 90 éven fölül 44 férfi, 40 nő, összesen : 84 egyén. Vallásfelekezetek szerint a következőleg oszlanak meg a halálozások: meghalt római katholikus 717 férfi, 678 nő, összesen : 1395 egyén, így ezen vallásfelekezet szaporodása 361 lélek ; evangélikus református: 239 férfi, 201 nő, összesen : 440 egyén, a szaporodás 87 lélek ; ágost.