Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. március (2. évfolyam, 44-65. szám)
1901-03-01 / 44. szám
II. évfolyam. 44. szám. 1901. péntek, márczius 1. 1 krajczár 2 (fillér.) ________ _____ ** Egyes szám ára 2 fillér. ^ Megjelen minden nap. mniQQ El IQAB — Vidékfa postán kfildvt ■ ■ ■ ■ W dolgok intézd». Negyedén* ..3kor.50m. (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) Kiadv 5: "*"■......VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. a Részvény-nyomda. «n.ii—".- ": ———i— m»» i—M————1 Társ-szerkesztő: Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Dr. NA&T MIHALT. Ifj. TÓTH ISTVÁN. | síz., kovács i niuu UiJijXio Felhívás a gazdákhoz. Kecskemét, febr. 28. Igen tisztelt gazdatársaim! Azts hiszem, felesleges ecsetelnem a gazdaosztály mai sanyarú helyzetét, mert azt mindannyian érezzük. Ha gondolkodunk mai állapotaink felett, rájövünk annak okaira. Mert be kell látnunk, hogy a hibát, vagyis az okot, elsősorban önmagunkban kell keresnünk. Mert saját ügyeink iránt kihalt belőlünk az érdeklődés. Kishitűen távol tartjuk magunkat minden oly mozgalomtól, mely a gazdaosztály helyzetén van hivatva segíteni. Szívesebben megyünk pártértekezletekre. Politikai meggyőződésünkért még egyetlen fejünket is be hagyjuk verni. Pedig a politika a gazdaosztálynak idegen istene! Szirénje ez a gazdaosztálynak, melynek ha átkos ölelő karjai közül ki nem bontakozik, önmegsemmisülésének örvényébe jut. Ránk mondja azt a példabeszéd: Maga korán tanul a magyar! Sajnos, ebben a dologban még a magunk kárán sem tudtunk tanulni. Annyi hosszú időn át sem tudtunk öntudatára ébredni annak, hogy ebből mennyi hátránya lett társadalmunknak. Ha egy kissé a józanabbik eszünkkel gondolkodunk, be kell látnunk, hogy sem társadalmunk, sem hazánk boldogulását azzal, hogy a függetlenségi, vagy bármily párt ügyét karoljuk fel, előbbre nem viszszük. Hazánk földművelő állam. Tehát hazánk felvirágzása össze van nőve saját sorsunkkal. Ha hazánkban a gazdaosztály sorsa hanyatlik, hanyatlik hazánk is. Hogy ezt elkerülhessük, öntudatára kell ébrednünk úgy a magunk, mint hazánk iránti kötelességeinknek. Mert ha ezen öntudatra nem ébredünk, átkos közönyösségünk úgy a gazdaosztály, mint hazánk sorsát a megsemmisülésbe viszi. Gazdatársaim, hogy ezen állításom beigazolva lássátok, lapozzátok végig a történelmet. A történelem lapjai igazolni fogják, hogy úgy azok a nemzetek, mint társadalmak, melyek önmaguk iránti kötelezettségeikről megfeledkeztek, mind megsemmisültek. Ha ez megvalósulhatott a régi korban, kétszeresen megvalósul a jelenkorban. A midőn a nagy nemzetek már a legújabb fegyverrel, a nemzetgazdaságiakkal harczolnak egymás ellen. Hogy ezt a társadalmunkat fenye- gető veszélyt elkerülhessük, kövessük a művelt külföldi államok példáját: egyesüljünk. Rázzuk le magunkról átkos közönyösségünket és kövessük őseinket, akik a veszély pillanatában elűzték maguktól a viszály ördögét és egyesültek a veszély elhárítására. Egyesüljünk mi is, mert itt a veszély,ajtónk előtt Ne nézzük összetett kézzel helyzetünk napról napra rosszabbra fordulását. Sejtsünk magunkon, az Isten is megsegít, ébredjünk végre öntudatára annak, hogy az összetartás tesz csak bennünket erőssé. Az összetartással tudjuk csak az osztályok harczában méltó jogainkat érvényesíteni. Az összetartással tudhatunk csak súlyos helyzetünkön segíteni. Csak így tudunk annyi sok üdvös eszmét, melyek helyzetünkön segíthetnek — megvalósítani. Közéletünk néhány lelkes bajnoka otthont teremtett a gazdaosztálynak. Megalakította a »Kecskeméti Gazdakör «-t, melynek hivatása a gazdaosztály érdekeit felölelő kérdések melegágyává lenni. De hogy kitűzött czéljait megvalósíthassa, méltán elvárja minden tisztességes és öntudatos kecskeméti gazdatársnak támogatását. Gazdatársaim! Csak önmagunk iránti kötelességünknek teszünk eleget, midőn a »Kecskeméti Gazdakör« tagjainak sorába lépünk. Fel tehát! Legyen jelszavunk az egyesülés. Egy gazdalődött a közönség néhány év óta e kegyeletes nap iránt, annyira mint azelőtt, azt nem tudom , de bizonyosan meg van ennek is az oka. Csak az idén tért el a Ch. K. elnöksége ettől a szép szokástól és a közgyűlés megtartását f. hó 26. éjjeli 8 órára rendelte el. Erre pedig nincs is jogosítva. Mert eltekintve attól, hogy éjnek idején sehol közgyűlést nem tartanak, mivel a néphit szerint éjjel csak a gonosz szellemek szoktak gyülekezni — de még az alapszabályok ellen is vétett. Az alapszabályok 40. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy a Ch. K. évi közgyűlését Adár hó 7-ik napján tartja. Tehát a Ch. K. elnöksége sem az ősi urust, sem az alapszabályokat tekintetbe nem vette, hanem önkényt járt el, amidőn a közgyűlést éjnek idejébe elrendelte. Amint én Ch. K. ezidőszerinti elnökét ismerem, hát föltehetem róla, hogy nem a saját kényelme bírta rá, hogy azt a régi szokást egy tollvonással kitörölje. A rész tanácsadója vagy tanácsadói azok, kik őt erre rábírták. Elég gyönge volt, hogy rájuk hallgatott. Reményem is, hogy jövőben ez nem fog történni. A vallási érzületet a népben erősíteni kell, nem gyöngíteni. Márpedig az ilyen eljárás mindenre inkább való, csak arra nem, hogy a nép vallási érzülete ez által erősbbödjék. Dixi et salvavi animam meam. Veritas. Észrevételek a helybeli „Szent Egylet“ (Chevra Kadisa) legközelebbi eljárására. A zsynagógának vannak minden évben bizonyos napjai, melyek kizárólag a kegyeletnek vannak szentelve. Így üli meg a zsynagóga minden évben Adár hó 7-ik napját, mely az idén február 26-ra esett. Ősi szokás szerint minden zsidó hitközségben lévő Szent Evylet végrehajtja ezt a szép kegyeletes ünnepélyt, mi abból áll, hogy ezen a napon megtartja rendes évi közgyűlését és ennek végeztével bevonulnak az imaházba, ott megtartják az Istentiszteletet és a rabbi elmagyarázza a népnek a nap jelentőségét. Mert Adár hó 7-ik napjának nagy jelentősége van, t. i. hogy hagyományunk szerint e napon született Mózes tanítónk és e napon meg is halt. Ezt a napot az egész világon, ahol csak zsidó Szent Egylet van — és ilyen van még a legkisebb hitközségben is — megünnepelik. Eddig még minden évben megtartották itt nálunk is. Igaz, utóbbi időben csekély részvét mellett, de azért mégis csak megtartották. Hogy miért nem érdek A gyémánt — írta: Hanusz István. — Nagy zajt ütött, mikor Capstadtól 112 km. távolban, Oranje államban a Jagerstenstein bányában 971 karátos (205 gr. súlyú) gyémántot leltek ; a legtisztább vizű az, csak a közepén van kis hibája. Rögtön 12 millió írtra becsülték, de a tulajdonosok 12,5 és 175 milliós ajánlatokat visszautasítottak, őrizetére egész szakasz lovasságot rendeltek. Londonba az Antilope hajó hozta, hol az Angol-bank tűz és tolvaj ellen biztos pinczéjébe került. A borneói matani-radsa gyémántja 367 karat, a legszebb a franczia korona birtokában van. Regent a neve és 136’75 karait nyom. XV. Lajos szerezte 3 millió írtért, 5 millióra becsülik. De nem minden gyémántnak emelkedik az ára. A Lancy-félét egyszer már holt ember gyomrából vették ki, a hű szolgát rablók támadták meg és ő elnyelte a rábízott kincset és úgy élete árán tartotta meg ura részére. Ezt a követ Demidov Pál orosz herczeg 1835-ben Párisban 1/2 millió frankért vette meg és egy év múlva azt az 53 1/2 karátos gyémántot ugyancsak Párisban csupán 625 ezer frankért lehetett eladni. A 125 karátos Délcsilaga nevű brazíliai gyémántot első tulajdonosa egy bank szindikátusánál zálogosította el, és utoljára is kénytelen volt a kölcsönkamatok fejében átengedni.