Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. március (2. évfolyam, 44-65. szám)

1901-03-01 / 44. szám

II. évfolyam. 44. szám. 1901. péntek, márczius 1. 1 krajczár 2 (fillér.) ________ _____ ** Egyes szám ára 2 fillér. ^ Megjelen minden nap. mniQQ El IQAB — Vidékfa postán kfildvt ■ ■ ■ ■ W dolgok intézd». Negyedén* ..3kor.50m­. (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) Kiadv 5: "*"■......VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. a Részvény-nyomda. «n.ii—".- ": ———i— m»» i—M————1 Társ-szerkesztő: Felelős szerkesztő:­­ Főmunkatárs : Dr. N­A&T MIHALT. I­f­j. TÓTH ISTVÁN. | síz., kovács i niuu UiJijXio Felhívás a gazdákhoz. Kecskemét, febr. 28. Igen tisztelt gazdatársaim! Azt­­­s hiszem, felesleges ecsetelnem a gazda­osztály mai sanyarú helyzetét, mert azt mindannyian érezzük. Ha gondolko­dunk mai állapotaink felett, rájövünk annak okaira. Mert be kell látnunk,­­ hogy a hibát, vagyis az okot, első­sorban önmagunkban kell keresnünk. Mert saját ügyeink iránt kihalt belőlünk az érdeklődés. Kishitűen távol tartjuk magunkat minden oly mozga­lomtól, mely a gazdaosztály helyzetén van hivatva segíteni. Szívesebben megyünk pártértekez­letekre. Politikai meggyőződésünkért még egyetlen fejünket is be hagyjuk verni. Pedig a politika a gazdaosztálynak idegen istene! Szirénje ez a gazdaosztálynak, melynek ha átkos ölelő karjai közül ki nem bontakozik, önmegsemmisülé­sének örvényébe jut. Ránk mondja azt a példabeszéd: Maga korán tanul a magyar! Sajnos, ebben a dologban még a magunk kárán sem tudtunk tanulni. Annyi hosszú időn át sem tudtunk öntuda­tára ébredni annak, hogy ebből mennyi hátránya lett társadalmunknak. Ha egy kissé a józanabbik eszünkkel gondol­kodunk, be kell látnunk, hogy sem társadalmunk, sem hazánk boldogulá­­sát azzal, hogy a függetlenségi, vagy bármily párt ügyét karoljuk fel, előbbre nem viszszük. Hazánk földművelő állam. Tehát hazánk felvirágzása össze van nőve saját sorsunkkal. Ha hazánkban a gazdaosztály sorsa hanyatlik, hanyat­lik hazánk is. Hogy ezt elkerülhessük,­­ öntudatára kell ébrednünk úgy a ma­gunk, mint hazánk iránti kötelessé­geinknek. Mert ha ezen öntudatra nem éb­redünk, átkos közönyösségünk úgy a gazdaosztály, mint hazánk sorsát a megsemmisülésbe viszi. Gazdatársaim, hogy ezen állítá­som beigazolva lássátok, lapozzátok végig a történelmet. A történelem lapjai igazolni fogják, hogy úgy azok a nemzetek, mint társadalmak, melyek önmaguk iránti kötelezettségeikről meg­feledkeztek, mind megsemmisültek. Ha ez megvalósulhatott a régi korban, kétszeresen megvalósul a jelenkorban. A midőn a nagy nemzetek már a leg­újabb fegyverrel, a nemzetgazdaságiak­kal harczolnak egymás ellen. Hogy ezt a társadalmunkat fenye-­­ gető veszélyt elkerülhessük, kövessük a művelt külföldi államok példáját: egyesüljünk. Rázzuk le magunkról átkos közö­nyösségünket és kövessük őseinket, a­kik a veszély pillanatában elűzték maguktól a viszály ördögét és egye­sültek a veszély elhárítására. Egyesüljünk mi is, mert itt a veszély,­ajtónk előtt Ne nézzük össze­tett kézzel helyzetünk napról napra rosszabbra fordulását. Sejtsünk ma­gunkon, az Isten is megsegít, ébredjünk végre öntudatára an­nak, hogy az összetartás tesz csak bennünket erőssé. Az összetartással tudjuk csak az osztályok harczában méltó jogainkat érvényesíteni. Az össze­tartással tudhatunk csak súlyos hely­zetünkön segíteni. Csak így tudunk annyi sok üdvös eszmét, melyek hely­zetünkön segíthetnek — megvalósítani. Közéletünk néhány lelkes bajnoka otthont teremtett a gazdaosztálynak. Megalakította a »Kecskeméti Gazda­kör «-t, melynek hivatása a gazda­osztály érdekeit felölelő kérdések meleg­ágyává lenni. De hogy kitűzött czél­jait megvalósíthassa, méltán elvárja minden tisztességes és öntudatos kecs­keméti gazdatársnak támogatását. Gazdatársaim! Csak önmagunk iránti kötelességünknek teszünk eleget, midőn a »Kecskeméti Gazdakör« tag­jainak sorába lépünk. Fel tehát! Legyen jelszavunk az­­ egyesülés. Egy gazda­­lődött a közönség néhány év óta e ke­gyeletes nap iránt, annyira mint azelőtt, azt nem tudom , de bizonyosan meg van ennek is az oka. Csak az idén tért el a Ch. K. elnök­sége ettől a szép szokástól és a közgyű­lés megtartását f. hó 26. éjjeli 8 órára rendelte el. Erre pedig nincs is jogosítva. Mert eltekintve attól, hogy éjnek idején sehol közgyűlést nem tartanak, mivel a néphit szerint éjjel csak a gonosz szel­lemek szoktak gyülekezni — de még az alapszabályok ellen is vétett. Az alap­szabályok 40. §-a ugyanis világosan ki­mondja, hogy a Ch. K. évi közgyűlését Adár hó 7-ik napján tartja. Tehát a Ch. K. elnöksége sem az ősi urust, sem az alapszabályokat tekintetbe nem vette, ha­nem önkényt járt el, a­midőn a közgyű­lést éjnek idejébe elrendelte. A­mint én Ch. K. ezidőszerinti el­nökét ismerem, hát föltehetem róla, hogy nem a saját kényelme bírta rá, hogy azt a régi szokást egy tollvonással kitörölje. A rész tanácsadója vagy tanácsadói azok, kik őt erre rábírták. Elég gyönge volt, hogy rájuk hallgatott. Remény­em is, hogy jövőben ez nem fog történni. A vallási érzületet a népben erősí­teni kell, nem gyöngíteni. Már­pedig az ilyen eljárás mindenre inkább való, csak arra nem, hogy a nép vallási érzülete ez által erősbbödjék. Dixi et salvavi animam meam. Veritas. Észrevételek a helybeli „Szent Egylet“ (Chevra Kadisa) legközelebbi eljárására. A zsynagógának vannak minden év­ben bizonyos napjai, melyek kizárólag a kegyeletnek vannak szentelve. Így üli meg a zsynagóga minden évben Adár hó 7-ik napját, mely az idén február 26-ra esett. Ősi szokás szerint minden zsidó hitköz­ségben lévő Szent­ Evylet végrehajtja ezt a szép kegyeletes ünnepélyt, mi abból áll, hogy ezen a napon megtartja rendes évi közgyűlését és ennek végeztével be­vonulnak az imaházba, ott megtartják az Istentiszteletet és a rabbi elmagyarázza a népnek a nap jelentőségét. Mert Adár hó 7-ik napjának nagy jelentősége van, t. i. hogy hagyományunk szerint e napon született Mózes tanítónk és e napon meg is halt. Ezt a napot az egész világon, a­hol csak zsidó Szent­ Egylet van — és ilyen van még a leg­kisebb hitközségben is — megünnepelik. Eddig még minden évben megtar­tották itt nálunk is. Igaz, utóbbi időben csekély részvét mellett, de azért mégis csak megtartották. Hogy miért nem érdek­ A gyémánt — írta: Hanusz István. — Nagy zajt ütött, mikor Capstadtól 112 km. távolban, Oranje államban a Jagerstenstein bányában 971 karátos (205 gr. súlyú) gyémántot leltek ; a legtisztább vizű az, csak a közepén van kis hibája. Rögtön 12 millió írtra becsülték, de a tulajdonosok 12,5 és 17­5 milliós ajánla­tokat visszautasítottak, őrizetére egész szakasz lovasságot rendeltek. Londonba az Antilope hajó hozta, hol az Angol-bank tűz és tolvaj ellen biztos pinczéjébe ke­rült. A borneói matani-radsa gyémántja 367 karat, a legszebb a franczia korona birtokában van. Regent a neve és 136’75 karai­­t nyom. XV. Lajos szerezte 3 mil­lió írtért,­­ 5 millióra becsülik. De nem minden gyémántnak emel­kedik az ára. A Lancy-félét egyszer már holt ember gyomrából vették ki, a hű szolgát rablók támadták meg és ő elnyelte a rábízott kincset és úgy élete árán tar­totta meg ura részére. Ezt a követ De­midov Pál orosz herczeg 1835-ben Páris­­ban 1­/2 millió frankért vette meg és egy év múlva azt az 53 1/2 karátos gyémántot ugyancsak Párisban csupán 625 ezer frankért lehetett eladni. A 125 karátos Dél­csilaga nevű brazíliai gyémántot első tulajdonosa egy bank szindikátusánál zá­logosította el, és utoljára is kénytelen volt a kölcsönkamatok fejében átengedni.

Next