Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. május (2. évfolyam, 86-106. szám)
1901-05-01 / 86. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. május 1. Ámde t. városi képviselő úr 15 év nagy idő az emberek életében még a nemzetek és a szövetkezetek életében is. Egy egész fordulat állott elő, mert a műveit nyugati államok példáján okulva, hol a legtekintélyesebb is ma már a legtöbb dolgát szövetkezeti úton oldja meg a lakosság osztálykivétele nélkül és éppen ezért óriási eredményeket tudnak felmutatni, hazánkban s követőkre talált, mert a nálunk eddig lenézett és mellőzött szövetkezeti eszme diadalát érte az 1898. XXVII. törvényczikk megalkotása által. Ennek alapján felállittatott az Országos Központi Hitelszövetkezet, e törvény alapján az állam jóakaró támogatásával, melynek elnökét Ő felsége a magyar király, egyik alelnökét a magas kereskedelmi és a másikat a földmivelésügyi miniszter nevezte ki. Súlyt fektetvén a törvényhozók ezáltal arra, hogy az így megalakított Szövetkezet iránt a közönség bizalma teljes legyen, annak a törvény szerinti szigorú vezetésének biztosítása által. És örömmel jegyezhetem ide, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet az ez évben kiadott közgyűlési jelentésében arról ad számot, hogy 12 vármegye hozott arra nézve határozatot, hogy a törvényhatóságok kezelése alatt álló árva pénzek és alapok egy része, amely egg millió koronának felel meg, hogy ez összeg az Országos Központi Hitelszövetkezetnél helyeztessék el. Ezen szövetkezet kötelékébe van szerencsénk nekünk is tartozni, ennek felügyelete és ellenőrzése alatt is állunk. Tehát jó úton vagyunk. A czikkíró városi képviselő és 20 ezer korona alaptőke és 90 ezer korona idegen tőke gyümölcsöztetése mellett a mérlegünkben kimutatott 312 korona tiszta jövedelmet kevesli és csodálkozik azon, hogy ily csekély eredményt tudott a szövetkezet elérni, noha, mint mondja a szövetkezet nem adott olcsóbb kamatra pénzt mint a takarékpénztárak és ebből azt a konzekvenciát vonja le és ajánlja a kecskeméti szövetkezet vezetőinek, hogy a költségeket oda szállítsák le, hogy a részvényesek legalább 4% osztalékot kaphassanak a befizetett tőkéjük után. Erre csak azt kérem figyelembe venni, hogy a szövetkezeti tőke, amelyet a részvegyesek adnak nem egyszerre, hanem heti 50 filléres részletekben fizetendő és így a decemberi befizetés nem 12 hónapig csak egy hónapig gyümölcsöztethető, továbbá azt kérem tudomásul venni, hogy a további 90 ezer korona, mint a mérlegben is látható, a központi hitelszövetkezettől kapott hitel lévén, időről-időre adatik és ezt az alapszabályok 27. §-a értelmében minden sallang felszámítása nélkül azok 2% nyereséggel és így legfelebb 7 és fél százalékos kamat mellett adható ki tagjainak. És így könnyen érhető, hogy a 90 ezer koronán nyert 2% nem egész egy évi használatból bizony csekély jövedelem esik. Ezekből folyólag ki is fejthette volna czikkíró úr ott, ahol jövedelmünk emelése céljából a város közönségéhez támogatásért folyamodtunk és ahelyett, hogy kérésünk elutasításához hozzájárult volna, inkább ennek alapos megvitatásához, a nyereség és veszteségszámla beterjesztésének kimondását hozhatta volna javaslatba. De azon reményben, hogy ezen felvilágosítások után a tisztelt czikkíró úr, mint városi képviselő a t. közgyűlésen az általa is pártolt szövetkezeti eszme diadalához az által hozzájárul, hogy a szövetkezet kérvényét ott pártolandja, Csősz Péter. TÁROZA. A kamcsatkai kuvasz. — Irta : Xi-U-Cián.. — (Folyt, és vége.) Jó félóráig tartott a hajsza. Forgattuk a glóbust jobbra-balra, keresgéltünk az ekvátoron innen, az ekvátoron túl, de Kamcsatka sehogy sem akart előkerülni. Végre a szobaleány, ki szintén részt vett a tudományos expediczióban, ujjával megbökte Éjszak Ázsia keleti részét s diadal 'masan felkiáltott: — Itt van, ja! — Jó, jó, maga nélkül is megtaláltuk volna. — No látja bácsi, — mondá feleség ígém ingerkedve, — hogy mégse Brazíliában van. A nyugalmazott alispán úr restelte, hogy igy rajtakapták a geográfiatlanságon s kategorikusan kijelentette: — No mikor én geográfiát tanultam, akkor még Brazíliában volt. Anyósom sietett konstatálni az előtte álló glóbus adataiból, hogy Kamcsatka roppant messze esik tőlünk s miután a meridiánusokat összeszámlálta, kijelentette, hogy a kutyát senkinek el nem adja, egy házért sem. — Ilyen ritka, előkelő állat csak díszére válik a családnak s növeli tekinté— ápril. 30. — Az olvasókhoz. Május 1ét egész , Európában mindenütt megünneplik a betűszedők, különösen pedig a hírlapoknál alkalmazottak. Egész éven át nappal is, éjjel is dolgoznak, a sátoros nagy ünnepeken kívül ez az egy nap a pihenőjük. A múlt hetekben a budapesti nyomdászok egyesülete kérelemmel járul a hírlapírók szövetségéhez, hogy járuljanak hozzá e nap megünnepléséhez. A kérelmet teljesítették, május 2 án reggel tehát Budapesten nem fog napilap megjelenni. Minthogy lapunk szedői is tagjai a nyomdászok országos egyesületének, a többi vidéki lapok szerkesztőségeinek megállapodásához képest mi sem fogunk lapot kiadni. Holnapután, csütörtökön tehát lapunk nem fog megjelenni. — A város zálogja. Olyan világot élünk, hogy magánosok, városok, még az ország is jut abba a helyzetbe, hogy „pillanatnyi zavarának segítésére“ zálogot kénytelen adni, hogy egy kis pénzmagra tegyen szert. Az adott szó is zálog, a lyét kifelé. — Annyi bizonyos, hogy ettől a percztől kezdve a kamcsatkai kuvasz az anyagi jólét, kényelem és fényűzés oly mértékét élvezte családunkban, minővel még kevés kopó dicsekedhetett. Finom művü szájkosarat és értékes nyaklánczot kapott. Semmiféle elkényeztetett gyermek különb beczézésneksoha nem örvendett. Anyósom sorba pofozta a cselédeket, hacsak görbe szemmel mertek ránézni. — Haszontalanok! Még a nagyapátok sem látott kamcsatkai kuvaszt. És ebben tökéletes igaza volt. Egy alkalommal Habalik báró ismét meglátogatott. Első dolga volt kegyencze után kérdezősködni. — Mit csinál a kis kamcsatkai? Hogy érzi magát? Anyósom részletesen beszámolt életmódja és állapota felől. — Valamire taníttatni akarjuk, nevelése egy kissé elhanyagoltnak látszik. — Egy kamcsatkai kuvasz ? Hová gondol. Hisz éppen ez jellemzi származását, hogy soha semmit sem tanul meg. Ez még jobban imponált. Milyen ősnemes, előkelő faj az, mely soha semmit nem tanul! Most pedig minden kutyapszichológia mellőzésével egyszerűen a tények előadására szorítkozom. A díjtalanul kamcsatkai kuvaszi rangra emelt kopó, miután két hónapon át fenékig ürítette az ünnepeltetés összes gyönyöreit s nyakig dobzódott HÍREK, mit becsületes ember kivált a lejáratkor. A városnak nem mindig hisznek, mert sokan beleszólnak az adott szó beváltásához . Kecskemét is kénytelen volt a múlt évben 42 darab Pesti Első Hazai Takarékpénztári részvényét és 550 ezer forint értékű regálókötvényét a Pozsonyi Takarékpénztárnál zálogba tenni, hogy a Baracs-puszta megvételéhez szükséges 800 ezer forintot fölvehesse ideiglenes kölcsönül. A hatmilliós kölcsönből ezt az tartozását is kifizette a város. A tanács tegnap úgy intézkedett, hogy a zálogtárgyakat nem postán fogja hazahozatni, hanem Fekete István h. polgármester és Mészáros József tanácsnok személyesen mennek föl és hozzák magukkal a nagy értékű papírokat. — Egy reményteljes ifjú halála. Mai lapunkban hírt adtunk már arról, hogy Nagy István III. éves joghallgató, a Joghallgatók Olvasó Körének elnöke, önkezével vetett véget nagy reményekre jogosított életének és működésének. Meghalt, mert ő szeretett. Nekünk, akik lelki világát nem ismerhettük, hasonlóképpen a nagy közönségnek, megmagyarázhatlan az ő cselekedete. Sajnáljuk az ő elvesztését, mert joggal vártunk tőle maradandót. Családja a következő gyászjelentést adta ki: „H. Nagy Mihály és neje Dömötör Juliánna, úgy a maguk, mint gyermekeik : Juliánna, Mihály, László és Rózsika, valamint a nagyszámú összes rokonság nevében a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó fiú, a legjobb testvér és rokon H. Nagy István harmadéves joghallgatónak 1901. évi április hó 29-én, életének 21 ik évében történt váratlan kimultát. A megboldogult hült teteme 1901. évi május 1 én délután 3 órakor fog, a III. tized, Sétatér utcza 66. számú gyászháztól, a róm. kath. egyház gyászszertartása szerint, a Budai-uti temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. — Lelki üdvéért az engesztelő szentmiseáldozat folyó évi május 2 án, reggel fél 8 órakor fog a Czollner-téri kis-templomban az Urnák bemutattatni. Kecskemét, 1901. évi ápr. hó 29 én. Az örök világosság fényeskedjék neki!“ —Volt pályatársai pedig ezzel a gyászjelentéssel búcsúznak tőle: „A Kecskeméti Ev. Ref. Jogakadémia Hallgatói fájdalommal jelentik kollégájuk H. Nagy István III-ik éves joghallgató, Olvasóköri elnöknek folyó évi raffinált élvezetekben, egy szép reggelen eltűnt. Jogom volna kemény szavakkal sújtani ezt a kutyahálátlanságot, de eszembe jut Heine, ki e témáról’ is nyilatkozik: Was den Hund betrifft, so ist er Freilich ein serviler Köter Weil Jahrtausende hindurch Ihn der Mensch wie'n Hund behandelt Elég az hozzá, hogy három héten át hajszoltuk az utczákon, tereken, nyilvános és magános helyeken, apró hirdetésekben és a lapok nyílt terein. Hasztalan. Eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el . . . Megsirattuk és gyászt öltöttünk. Nem hiú külsőségekkel, olcsó krepp fátyolokkal, avagy ruháinkkal megszaggatásával gyászoltunk, hanem őszinte igaz keserűséggel. Szegény anyósom ! Sohasem panaszkodott annyit álmatlan éjszakákról, mint akkoriban. — Hej, hej, mondogatta sűrűn, öregszem. Az élet tavasza csak egyszer nyílik. Bizonyos vagyok, hogy az élet tavasza alatt a kamcsatkai kuvaszt értette. A múlt tavaszon a család a római fürdőkhöz rándult ki. Tibor az akvinkumi romok között egy fakó ebet vett észre. — Nini! mutatott ujjával. Azt hittük, hogy a kamcsatkai kuvasz. Leugrottunk és űzőbe vettük. Egy óráig hajszoltuk a klasszikus romok között. Aki nem látta anyósomat, amint göd-