Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. augusztus (2. évfolyam, 150-172. szám)

1901-08-01 / 150. szám

1901. augusztus 1. KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG — Bugaczon is nagy a szárazság. Gazdáink attól tartanak, hogyha eső nem lesz, a gulya és ménes nagyon megsínyli a rendkívüli szárazságot. Másutt még nagyobb a veszedelem. Debreczen város gazdaközönsége lehangolva beszéli, hogy a Hortobágyon nincs fűszál, a jószág nem legelhet, tehát haza kellett hozni. A gazda már eddig is óriási kárát vallotta ennek a szerencsétlen állapotnak. — A hőség. Aki azt hiszi, hogy most hőség van, az csalódik. Ami most Magyarországon is van, az már sokkal több a hőségnél. Olyan a különbség a két fogalom között, mintha a bakakáplári tábornoknak mondanánk. Tisztító tűz, még talán a pokol sincs ilyen forró, mint a mostani nagy melegség. Londonban éppen ilyen időjárás van. A hőmérséklet árnyékban 86-92 fok Farenheit A ki teheti, szökik az angol fővárosból. London utczáin állatorvosok járnak, akik a hőségtől öszszeesett lovakat agyonlövik. A mentők folyton készletben vannak s az utczáról elszállítják azokat, a kiket napszúrás ért. Nálunk még veszedelmesebb állapotok is lesznek, erre enged következtetni legalább az, hogy egyik régiségbúvárunknak a kezébe akadt véletlenül egy öreg baka, amelynek tulajdonosa ismeretlen, valamint az is, aki 1718-ban azt a följegyzést írta a hátulsó lapra, hogy egy orosz csillagász szerint 1900 vagy 1901-ben olyan irtózatos hőség lesz, hogy az emberek, mint a legyek hullanak rakásra, az állatok mind elpusztulnak az éhség miatt, a kutyák megvesznek és az embereket megmarják, akik kínjukban a többi embertársaikat fogják szétszedni. A kutakból a vizek kiszáradnak, a bő szüretet nem lesz kedve senkinek megtartani, mert nem lesz kenyér és nem kívánja a bort senki. — Hátha még erre a nagy mondásra sem változik meg az idő, akkor csakugyan sok bajt okoz a hőség. — Pálinkás korsó és csibuk a koporsóban. Érdekes leletre bukkantak Debreczenben a minap. Rendőri inspekció mellett exhumálás volt a hatvan-utczai temetőben s három régi, mintegy harmincz év óta lent porladó tetemet raktak át az uj kriptába. Az egyik koposóban azután a csontváz mellett egy pálinkás korsót, meg egy dohánynyal telt csibukot találtak, nem kevés csodálkozásra. Utána tudakozódtak a dolognak s igy tudódott ki, hogy az elhunytnak halála előtt kívánsága volt, hogy egy csibuk dohányt és egy pálinkával telt korsót tegyenek a koporsóba. A csibuk még mindig telve volt dohánynyal, de a pálinkás korsóból hiányzott a pálinka. Kiszáradt belőle a hosszú idő alatt. Az adó. — Nagyon szomorú történet. — A minap egy reggel egy zilált hajviszonyokkal rendelkező ember állított be hozzám. Először azt hittem, hogy költő, de csakhamar kiderült, hogy nem egy anyaméhben született a sorsharaggal. Adóvégrehajtó volt. Még, az ágyban feküdtem, nagyon álmos voltam, azért nem éppen nyájas hangon mozdultam rá. — Mi tetszik ? — Pelárgus úr? — kérdezte kifogástalan udvariassággal. — Az vagyok. — Uraságod adójáért jöttem. Az álom egyszerre kiment a szememből. Szörnyen éber lettem s nyomban azon kezdtem gondolkozni, hogy micsoda kifogással rázhatnám le ezt az embert a nyakamról. Mivel pedig, mikor az embert nagyon megszorítják, akkor rendesen csak a leghülyébb argumentum jut az eszébe, tehát így szóltam : — Nemes ember vagyok, szüzválló, nem adózom. Ezeket az egyszerű szavakat azonban olyan nyugodt méltósággal mondtam, mintha a régi idők valami tisztes maradványa volnék. —»Szabadság, testvériség, egyenlőség! — rikoltott vissza ő, mintha korszellem volna. — Jog, törvény, igazság ! — intettem rendre. De már későn volt. A korszellem ugyanis rikoltás közben égnek emelte a szemét s az almáriom tetején észrevett egy nagyon biztató külsejű üveget. — Hehehe, konyak ? —- kérdezte egyszerre megruházva. Abban az üvegben boldogabb időkben csakugyan konyak volt, de most denaturált spirituszt tartottam benne. Természetes tehát, hogy igy szóltam neki: — Igen, konyak kóstolja meg. — Hány csillagos ? — (Csak kostold meg, majd látsz csillagot eleget — gondoltam magamban.) A korszellem megkóstolta s a korszellem sündisznóvá változott át. A pokoli ital összerántotta az egész testét, még a hannyas kabátjának a szőre is égnek állt tőle, a fejéből pedig nem látszott egyéb, mint a bozontos, felmeredt haja. Komolyan megijedtem. Hiszen nem akartam megölni, csak elkergetni. Kiugrottam az ágyból, néhányszor jóindulatúan hátbavágtam s vizet adtam neki. S ekkor megfogadtam, hogy soha senkivel többet jót nem teszek. Mert vendégem jut hálátlansággal fizetett. Amint kellőképpen kiprüszkölte és kidarákolta magát, mintha semmi sem történt volna, újra megszólalt: — Fizet az úr, vagy nem ? — kérdezte üzleti hangon. Beláttam, hogy húzni halasztani kell a dolgot, talán beáll valami szerencsés véletlen s azért igy szóltam: — Részletezze. — Részletezzem? Helyes. Tehát egyenes adót fizet az ár 22 kor. 9,7 fillért . . . — Miért egyenes ez az adó? — Várjon csak, majd jönnek a görbék is. Hadmentességi adó . . . — Hohó, katona voltam negyvennyolczban, — hazudtam. — Kápolnánál el is estem ! — De megint felkelt. Tehát hadmentességi adó 10 korona. Vizadó . . . — Sohasem iszom vizet! — De mosdik. Vizadó 4 korona, fejadó . . . — Nincs fejem ! — üvöltöttem. Csakugyan nem tudtam hol van. — Cselédadó, ebadó, vigadó, fogadó, dadogó . . . Élén volt. Itt csak erőszak használ, gondoltam magamban s szorosan melléje lépve, az ajtó felé nyújtott karral a hadisten nevét dörögtem a fülébe: — Mars! Az ajtóhoz ugrott s félig kinyitotta. Azt hittem, menni akar, pedig csak a becsüsnek szólt ki: — Szigorák, jöjjön csak be. — Tegye be az ajtót . . . kívülről! — kiáltottam rá. — Soha! Ekkor . . . ekkor felnyúltam az almámon tetejére a konyakos üveg után. A következő pillanatban a korszellem kint volt a folyosón és Sligorákkal együtt távozott. De előbb még egyszer megfenyegetett az öklével, mint Krisztyán Tódor az aranyembert. . . . Másnap lefoglalta fizetésem s ezóta adóba dolgozom. Már a hadmentességi adónál tartok s úgy számítom, hogy négy év múlva eljutok az utolsó tételig — ha addig újabb adókat nem találnak ki. Pelárgus. 3. oldal. Gazdasági közlemények. Közvetlenül a termelőtől. A bajor hadügyminiszter rendeletileg értesítette a hadbiztosokat, hogy a folyó évben, úgymint előzőleg, gabona, széna és szalmaszükségleteiket amennyire csak lehetséges, közvetlen a termelőknél szerezzék be. Múlt évben az összes búza-, rozs- és zabkészlet háromnegyedét első kézből vásárolták be. A hadügyi kormány leiratában azt is fölemlíti, hogy a katonai szükségletek ilyetén való födözése akadálytalanul volt megejthető; a bevásárlásokat nagy mértékben megkönnyítették „a szövetkezeti tárházak Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület már régebben foglalkozik egy gabonaértékesítő szövetkezet létesítésével; nem tudjuk, mi késlelteti vagy akadályozza a szövetkezet megalakítását. A magyar mezőgazdáknak pedig érdekében állana, ha az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elhárítva az akadályokat, mielőbb létrehozná ezt az üdvös intézményt. Soha jobb alkalom arra nem kínálkozik, mint ma. Mint a bajor példa is mutatja, katonai szállításoknál nagy szerepet is játszhatna egy ilyen gabonaértékesítő szövetkezet. Ingatlanok forgalma. — Julius 31-én. — Bálint Antal mária-hegyi dűlő : 1262 □ ös szülését megvette Beretvás Pál és neje 3000 kor. •Szabó Mária és Szabó Terézia VIII. tsz. 99 sz. házát megvette Lukács Menyhért és neje Nagy Mária 3600 kor. Anyakönyvi kivonat. — Julius hó 31-én. — Születések: Kovács Terézia ref. — Forberger Irén Anna rk. Halálozások : Bene János ref. 1 hónapos. — özv. Nagy Sándorné Hankovszky Lidia ref. 80 éves. — Nagy János rk. 6 hónapos. — Fantó Pálné Kara Juliánná ref. 46 éves. Kihirdettettek: Kökény István rk. Dunai Etelka rk. próság. Meghatározta. Kávés: No hát hogy ízlik a kávém, ügyvéd úr. Ügyvéd: Tudja, kérem, az ön kávéjának kétféle tulajdonsága van : egy jó meg egy rossz. Jó tulajdonsága az, hogy nincs benne czikória, rossz tulajdonsága pedig hogy nincs benne kávé. Piaczi forgalom. Julius 30-án. Piaczra hozatott: Eladatott: F°0 drb lúd, 400 drb kacsa, 400 pár csirke. 400 garaboly baraczk 100 2500 * alma 070 150 ,. körte 120 „ 3200 „ szilva 0.60 „ 80 „ szőlő 2.40 „