Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. január (3. évfolyam, 1-23. szám)
1902-01-01 / 1. szám
2. oldal KECSKÉMÉi rosa e tekintetben mindig fényes példával járt elöl a vidéki városoknak. A fővárosi lapok már régtől fogva tudják, hogy a személyek harca sohasem érdekli az olvasókat, mindig és kizárólag csak az ügyek érdemleges megbeszélése. Fényes helyi példák állnak e részben előttünk s ma, midőn először veszszük a tollat kezünkbe, nem tehetjük, hogy tisztelettel kalapot ne emeljünk előttük. A kecskeméti olvasóközönség érettségét mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy ha ideig-óráig alakultak is köztünk személyi harcra berendezkedett újságot, azok csak pillangó életet élhettek , ellenben szivébe zárta s állandóan megtartotta azokat, a melyek jóravaló, derék munkára állottak a sorba. Az olvasó közönség parancsol s balgaság lenne parancsától eltérni. Amint a rám váró kötelességeket igy felsoroltam, most látom csak, milyen nagy munka vár rám. A magam kis erejével nem is mertem volna belemenni. Derék, jóravaló belső dolgozótársat nyertem mindenekelőtt Paál Árpád úrban, ebben a tehetséges fiatal íróban, akinek munkássága már most is, városunk határán túl is, megérdemelt figyelemben és elismerésben részesül. ígéretét bírom azonkívül helyi társadalmunk legelőkelőbb tagjainak hogy jó tanácsaikkal, irányításukkal és tényleges közremunkálásukkal is mindenben segítségemre lesznek. De még ez is mind kevés. Az író,munkája a közönség szivében gyökerezik. A mi munkánk* is •'csak akkor lesz üdvös, hatásos, gyümölcsöző, ha megtudjuk találni a közönség szivéhez vezető utat, ha megérezzük azt a láthatatlan szövedéket, mely a mi tollunkat a kézi- szivével összeköti. Nemcsak a nmn . 11 -is olvasmányt akarjuk szolgáltat: ’ barátai, kedves ismerősei, s márennyire telik, hűséges tanácsadókarunk lenni a mi közönségünkül -S ehhez a fr css: -'-S, igaz munkához kérjük sóink támogatását, szeretetét. j/ Szántó Kálmán. 1 A HOZ A. -*4§i|c-Vers az évről. (Hangulatok.) Elmúlt az év, kitelt a napja, Immáron nincs egy perce se, — Elmorzsolódott, mint az élet, Elhangzott, mint egy szép mese ... Sok tarka szín, sok apró munka, Sok alkotás, sok érzelem , Mind összenőtt egy nagy tömegbe És múlttá vált igy a jelen,JS nyomot hagyott sok emberen. Vagy elröpült tán munka nélkül: Üresen és emléktelen . . . Hiába az idő hatalmas, A sors annál hatalmasabb. Keze súlyától még a föld is Sírrá válik, ketté hasad, — Nagy elmék fénye végsőt lobban, — Nagy akarat sötétbe vesz, — A napok, évek elmosódnak, Akár a rossz fényképlemez : Hisz mind idő termése ez, S mikor a sors azt úgy akarja, — Ember se lesz, idő se lesz. .. Egyébként bölcsen úgy vélekszem: Élünk addig, mig élhetünk, — Idővé font napoknak sorsa Ne fájjon hát nagyon nekünk. Az esztendő könnyen leperdült, Helyébe jött frissen a más, — S nincs is szenzáció miatta, Nincs semmi különös blamázs, — Ki nem hiszi, az nagy Tamás — A Balaton-tóban se támadt E változásra rianás. Ugy! Azt hiszem, jól összeszedtem Ezúttal tücsköt-bogarat, — Még attól félek, hogy dalomhoz Több rímem immár nem marad Pedig dalt verni ihletetten A tavaszról is kellene, Mikor az élet olyan édes, Akár a halk, finom zene. Sejtésből áll a kelleme, És nincsen szív, a mit varázsa úgy lopva meg ne ejtene. Igen, hát szép tavasz derült ránk, Volt bőven langy napsugarunk, úgy néha-néha eső hullott, S bokáig sárot lett sarvnk, — Egyéb bajunk talán nem is volt... Sáros tavaszra jött a nyár, Mikor a tikkasztó melegben A lepke is bódulva száll, S az ember csak hús cseppre vár,— S fagylaltot készít nagy halommal Derék Rivészt & Szklenár. Satöbbi. Jött az ősz utána; Fuvalltak hűsebb szelletek, Es választási csatazajban Sok ember lett torok beteg. Termett a must s a kortesnóta Egymás mellett, egymás után, — És küzdve mindkettő jegyében Sokan verték egymást kupán .. . De mindez most emlék csupán, A melyen andalogni szoktunk Csöndes vasárnap délután . .. S igy andalogva várjuk, várjuk, Hogy mikor érkezik tőlünk, — Nincs díszletünk a hópihékből, Mikor újévet szentelünk. Óh, pedig oly szépen beszélnek Azok az apró hópihék, Akár a lélek csillogása, Mely mély tüzü szemekben ég . . . . . . Ráuntam már a sárra rég. Hiszen a föld igy sárba’, ködbe, Oly fázós, néma szürkeség. Oly rossz ilyenkor búcsuzódni, Hisz fáj, hogy unom a napot; Mikor az ó-év sírba roskad, S mikor az uj fogantatott. .. De mégis immár búcsuzódom Mert többé várni nem lehet, — Egy kicsikét megilletődöm A múlttá vált jelen felett: Ó-esztendő Isten veled .. . Majd amikor lesz hópihénk is. Ráejtem búcsúkönyemet. . . PAÁL ÁRPÁD. FRISS ÚJSÁG Krisni ■- a. • Két lemez, 1901. dec. 31. Minden c*ömös politikában,— a magas, az élet’.ól e-\v ■' • ssé elkülönzött s inkább csak iha- ’nikka' dolgozó politikában. Legfedőbb 'S.|‘ apró érdekességek tarkítják ezt az erőteljes csöndességet. Főispán fölmentés, Pl.-visszavonások, — egyéb semmi. De mégis! Abrudbánya helyre akarja pótni! izt az ürességet, a mit Nagyváradt oktat' a parlamentben. S a Tisza-éra eg.v.és ép n maradt bajnoka már biztos'vár'kozókal néz annak elébe, hogy az üres Alis ismét viszszakerül közéjük. P°y.v .iZ agg államférfi a parlament uj fonp-a.iilt legalább ellensúlyozni fogja at IL’d emlékezetes régiségével. Ott hogy . régi hívekkel közöljön egy et 1:I.J. röviden hangzó, de annál méhböl jövő keserűséget. Ott lesz, hogy legyen, mely nagyobbra nem . ” IU(b hanem csak tűri hallgatagot, I. mások növekvése árnyékot vet reá. Úri szór: A gavalléros kártyajátékból orsza- ízuló érdekesség emelkedett ki. Sző -" Miklós, a boldogtalan magyar f* 11111'-s keltő »zászolója két millió korniás^ft.vanyereséggel koronázta meg a p * “ bb ter l luoz/árt.»—tA«' R . .'W gesen fejleszt it balijaira ráhujlott a közönséges szanyesője. A szerencsétlenül járt grófi partner pedig körülbelül nagyon idegesen, gondol veszteségére , nincs kedve arra se, hogy a megmaradt pénzét összeszámlálja. Nem is maradhatott sok , s ez olyan bosszantó dolog arra, aki hozzászokott a sok pénzhez. Potocky gróf két millió koronát veszített, Szemere Miklós két millió koronát nyert. Nagyarányú pénzforgalom ez, bizonyára nyoma marad valamelyik közgazdaságban. Kártyán ment el és kártyán jött ugyan, de azért bizonyára nem annak a tengersok szerelmes levélnek a kiváltásában fog elúszni, amiket Szemere Miklós most özönével kap sindenfelől. De hát ki tudja? A szerelmeskedés is magas köröknek való luxus és úri kapcsolatban van a kártyával. . . . Istenem, Istenem ! Pedig mennyi éhes ember van, akik jobban fel tudnák használni azt a két millió koronát! * Budapestnek zavaros volt a karácsonya. A sok éhes emberben felébredett az állat, a rombolni vágyó, a rombolásban kéjelgő állat. A munkanélküliek mege a kirakatok összetörésében keres, munkát magának. Hiába, a feldühödő indulatban soha sincsen okosság . . . Szegény éhes emberek! Érzitek, hogy rongyaitokon keresztül belehasogat húsotokba a hűvös szél. Érzitek, hogy lelketeket marja gyermekeitek könye hullása. Érzitek, hogy gyomrotokat vagdalja az üresség. Oh, így könnyen felébrednek: a háborgó indulatok. De mégis olyan furcsán esik nekünk hogy üvegcsörömpöléssel adjátok a világ tudtára éhségeteket. Nincs kenyeretek és kárt csináltok másnak. És ezzel a kárral másnak is kevesebb lesz a kenyere . . . 1902. január 1. HÍREK. — Tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és olvasóinknak boldog Frevet vonunk ! Sejtelmek. Opál fényű szürkeségbe lát a lelkem... Vege van egy esztendőnek, újba kezdenek az emberek. Ha beteltek a