Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. március (3. évfolyam, 44-64. szám)

1902-03-01 / 44. szám

III. évfolyam. 44 szám. 1902. szombat, március 1. 1 krajczar (2 fillér.) Egyes szia irt 2 fillér. Előfizetési á­r: telylem, UAm hordva­­'«gyadév»» . . .8 korona. 4 Vért» ...... 4 korona. Vidék*« poatín Mid«« ‘iatyodén. . . S kor. M fll. r élért«............T kor. — m. K JECSK KlVTÉTI ! FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI UUGÓK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP ■egjelea mindsa np, Szerkesztőség és Madó­hivatal: Baáal-ugy-átcsa ifi. ml, hova a lap sasllemi és anyipi részén vonatkozó ima dolgok inténandék Kiadó: a Részvény-nyomda. Főszerkesztő :­­ Felelős szerkesztő :­­ A szerkesztő lakik : Dr. NAGY MIHÁLY, Dr. SZÁNTÓ KÁLMÁN. V., N.-Körösi­ utca 26. sz. Gazdasági munkások. — febr. 28. A gazdákat az állami terhekkel, melyeket a földnek kell megfizetni, megnyomorították és a gondok labi­rintusába kergették annyira, hogy a gazdálkodásban kevés kivétellel az egész vonalon végig az ideges kapko­dás és a türelmetlen munka kapott lábra, pedig alig van foglalkozás, mely nagyobb gondot, türelmet és kitartást követel, mint a gazdálkodás. A vasút a föld értékét ugyan növelte, de gon­dozását, a munkaerőt megdrágította. A gazdasági gépek lehetővé teszik, hogy kevesebb munkaerővel is boldo­guljunk, de kérdjük, hogyan ? Hiszen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy gazdasági gépeket vegyenek. Régi panasz, hogy a hadsereg a föld­től a mezőgazdaság leghasznosabb munkásait veszi el. A katonák a mun­kást, a napszámost az erő legszebb idejében bujtatják az uniformisba, mikor a lélek és a szív még erre is, arra is terelhető és minden zavartól tiszta. Mikor a fiatalság érzelmeit semmiféle veszedelmes vágy nem háborgatja, örömét és büszkeségét munkájában és erejében leli. A munkás és napszámos embert a katonai szolgálat alatt a haza védelmére tanítják, de nem oktatják arra, sőt elfelejtetik vele, hogy a hazát hogyan kell ápolni és fentartani! A munkás és napszámos ember három év alatt megtanulta a fogáso­kat, a fortélyokat, elfelejtette igaz vol­tát, rendeltetését, úr akar lenni. Elméje és szíve meg van zavarva, maga és a paraszt között különbséget lát, kommandírozni tud, de a dologtól el­szokott, dolgozni nem szeret. Három év alatt a munkás és napszámos em­berben igények támadtak, mesterséget nem tanult, azt elfelejtette, ha vissza­jön, munkás, napszámos nem akar lenni, beáll inasnak, parádés kocsis­nak, urasági vagy irodaszolgának, postásnak, vasutasnak, hajósnak, rend­őrnek stb. A jobbmódú parasztfiuk, a katonaság után beleülnek a vagyonba, gazdálkodnak immel-ámmal, Istenre bízzák földjüket, versenyre kelnek az urakkal, mert tudják mi a regula! Szerencsére vannak kivételek, ezekben van bizalmunk, hogy a józan gondol­­kozású munkás és napszámos nép nem fog kihalni, de ezekhez a hadügyi kormányzatnak semmi köze sincs. A gazdák között a panasz általá­nos, hogy a jó cselédekben és mun­kásokban — nőknél épp úgy, mint a férfiaknál — nagy a hiány. A nők­ben is? Hiszen azokat nem viszik katonának, a katonaságnál nem ront­hatják el? Igen, de a katonák jönnek haza és azok teszik őket rossz cselé­dekké és munkásokká. Ha a katona visszatért falujába, szüleihez, rokonai­hoz, kényelmes és élvekkel teli életet hirdet. Tapasztalásaival és tanaival elönti környezetét, a fogékony szíveket megmételyezi, olyanokká teszi, hogy a nők elhagyják a mezei munkát, be­szegődnek a városba dadának, min­denesnek vagy szobalánynak, ott diva­tot tanulnak és a nagyságáékon és kisasszonyokon is túl akarnak tenni... Kevés gazda teheti azt, hogy egész éven át annyi cselédséget tart­son, hogy azzal a nyári szorgos mun­kát is elvégezhesse, azért alig van gazdaság, mely a mezőgazdasági mun­kásokra, napszámosokra nem szorul. Elmondhatjuk, hogy a bajt minden gazda ismeri, akár azért, mert a mun­kásokban, a napszámosokban nagy a hiány, messze földről k­ell őket hozatni; vagy azért, mert a munkások, a nap­számosok oly drágák, hogy a termés tetemes részét felemésztik, vagy pedig , azért, mert a szegődött munkások­­ gyengék és e miatt a legszorosabb­­ munka közben marad cserben a gazda. De mit mondanak a munkások, a napszámosok? Megvannak-e ezek elégedve? Nem! A munkások, a nap­számosok panaszkodnak, hogy a bánás­mód rossz, a kereset kevés. Panasz­kodnak, hogy télen nincs munka, nincs semmi kereset. A nyáron pedig nem képesek annyit keresni, hogy abból magukat és családjukat egész éven át­­ eltartsák. Hogy a mezőgazdaságnál a munkások, a napszámosok sorsa nem lehet valami irigylésre méltó, már abból is következtethető, hogy nagyon sok munkás, napszámos vízszabályo­­zásokhoz, vasúti és más építkezések­hez szegődik. Ez is egyik oka, hogy a mezőgazdaság a munkaerőben hiányt szenved. A tényeket és körülményeket figyelembe véve, egészen sem a gaz­­­­dákat, sem pedig a munkásokat, a­­ napszámosokat hibáztatni nem lehet.­­ A baj első­sorban a nevelésben,­­ azután a hadügyi és többi rendezetlen viszonyokban, végül pedig a megélhe­tés nehézségeiben rejlik. Segíthetnek-e ezen emberek? Ha igen, miért nem segítettek eddig? Mi azt mondjuk,­­ igen is segíthetnek, csak akarat kell­­ hozzá. Magyarország termő­földdel és kincses bányákkal van megáldva. A földet és bányákat a munká­sok, a napszámosok művelik, azért neveljünk több munkáskezet, földmun­kást, mint tudósokat, katonákat, hiva­talnokokat. Neveljünk magunknak és a jövő­nek, gonddal és szeretettel, elégedett és hasznos mezőgazdasági munkásokat, napszámosokat. — Szükségünk van reájuk, mert a földet, melyen és mely­ből mindnyájan élünk, ők ápolják és gondozzák A nevelés az iskolák fel­adata. Tanítsák a mezei munkásokat és napszámosokat kézi iparra, hogy télen át megkereshessék a legszükségesebbet. Ha az ország okszerű nevelés útján a képzett mezőgazdasági mun­kásokat megteremtette, akkor ne en­gedje, hogy a munkaerő a munkaidő­ben a termést katonai defil­rázások közben lábbal tiporja. Követeljék, hogy a mezőgazdasági munkásokat és nap­számosokat munka idejére mindig bo­csássák haza. Ily módon elérjük azt, hogy minden gazda rendesen nevelt, olcsó és kellő számú munkásokkal fog rendelkezni. Ez után segítve lesz azon, hogy a szorgos nyári munka alatt a mun­kások, napszámosok ne legyenek drágák és alkalmaztatásukban még a rentábilis gazdálkodás se legyen akadály, sőt a gazdák nagyobb munkaerőt használ­hatnak és a munkát gyorsíthatják. Még olcsóbb lesz a pénz. A fővárosi lapokban olvassuk, miszerint pénzügyi körökben mind erősebben tartja magát az a hír, hogy az Osztrák-magyar Bank, tekintettel a magánkamatláb alacsony színvonalára, előbb-utóbb kénytelen lesz a hivatalos rátát újra leszállítani. A fő­tanácsban a nézetek e tekintetben nagyon eltérők. Egyesek már a legutóbbi hatá­rozat­­alkalmával, amikor a kamatlábat 4-ről 3 és fél százalékra szállították le, azt határozták, hogy a ráta mérséklése folytán a váltótárcából eredő nyereség jelentékenyen csökkenni, ellenben állása növekedni nem fog. A tények beigazol­ták a nézet helyességét, amennyiben a váltó­tárca a 3 és fél százalékos kamat­láb dacára is állandóan hanyatlik. Mások bizonyára arra is fognak utalni, hogy a mostani jelenségek a 3 százalékos kamat­láb mellett is észlelhetők lesznek. Más­részt azonban tagadni nem lehet, hogy a 3 százalékos kamatlábnak számos híve is van, sőt ezek közül néhány már feb­ruár havában amellett volt, hogy a ka­matlábat azonban 4-ről 3 százalékra szál­lítsák le. Hogy a bank ily körülmé­

Next