Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. április (3. évfolyam, 65-85. szám)

1902-04-02 / 65. szám

III. évfolyam. 65 szám. 1902. szerda, április 2.­­ Krajczar (2 m­ier.) 3yt)8 szám ára 2 flilar. Előfizetési ár: tel­ben, árfarcoc hordva --.gytlért» . .1 korona. * álért»............4 korona. Vidék*« patán MMn­­egyed*».... 3 kor. M­BL félém.........1 kor. - a FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Megjelen mindsa mi, Lerkesítöség és kiadó­hivatal: Badai-Bagy-utca III. A­hova a lap ssellemi és tarme­léssére vonatkozó taanai dolgok intésandok. Kiadó: a Részvény-nyomda. A társadalom nevelése. 1902. április 1. Az iskolák ügyeinek minisztere a magyar társadalmat legszorosabban érdeklő intézmények megteremtésén fáradozik. Egész sorozatát bocsátotta ki az oly rendeleteknek, melyek arra hivatvák, hogy neveljék a magyar tár­sadalmat, intelligensebbé, fejlettebbé tegyék s felemeljék a nyugati államok társadalmának nívójára. A még fogékony ifjú lélek neve­lésével akarja a miniszter a magyar társadalmat nevelni. Ma a gyermek, ha kikerül az iskolából, szinte elve­szett a nevelés számára. Akiben nincs annyi eredendő értelmiség, vagy akaraterő, hogy maga képezze tovább magát, az értelmileg, mondhatni, el­­züllik s azon kárba vész az addigi tanítás is. Wlassics miniszter épp az isko­lából kikerülő ifjúságot akarja tovább nevelni. Együtt tartja társadalmi in­tézménynyel az ifjúságot s tanításban, nevelésben részesíti az országosan szervezendő ifjúsági egyletek révén. Ez nem tanügyi intézménynek ígérkezik, ez már a társadalomnak szól. Nem tanügyi törvények kény­szerítik az ifjúságot az egyesületbe, hanem társadalmi szervezés viszi bele az ifjúságot az ily egyesületekbe. Akkor, amikor a tanító s tanár még hatni tud a gyermek lelkére, jól­lehet ezek már nem állanak az iskola kényszerű hatalma alatt, akkor hozza össze a tanító s tanár az ifjúságot egyesületekbe, melyekben aztán a lel­kek­re való hatás tovább tart. Az ifjú­ság ambíciót merít az oktalanságok­ból s további okuláshoz s az ifjúsági egyesületek révén igy egy egész or­szágos szervezet­ fog előállani, mely szervezet a társadalomnak lesz egy szerve, eszköze. Képzeljük csak el, ezer meg ezer szinte egy irányba vezetett ifjúsági egyesület mily társadalmi és kulturá­lis erő. Természetesen vidékek, városok s egyének szerint különböző lesz ez ifjúsági egyesület élete. Nem is akar ez életre befolyást gyakorolni a mi­niszter, szinte teljes autonómiával fog bírni minden ifjúsági egyesület. Áz irányeszmével igenis szolgál a minisz­ter s ezáltal bebizonyítja, hogy igenis a társadalom egységesítésére törek­szik ez egyesületek révén. Az irányeszme­, melyet kitűz Wlas­sics ez egyesületek számára, az, hogy se felekezeti, se politikai motívumok nem érvényesülhetnek ez ifjúsági egye­sületekben a legcsekélyebb vonatko­zásban sem. Ez valóban irányeszme, mely büsz­kén hirdeti azt a szabadelvű elfogu­latlan irányt, melynek Wlassics min­dig hive volt. Ez irányeszmében ráis­merünk a magyar társadalom egyedül lehetséges irányeszméjére. A­mit Wlas­sics követendő gyanánt az ifjúsági egyesületek számára így kiszab, azt kell magunknak is kiszabnunk a társadalom számára. Egy-egy város­nak, amolyan kisebb társadalmi köz­pontja válik majd az ifjúsági egyesü­letekből. Az ily egyesület felé kon­centrálódik majd a figyelem és érdek­lődés, hasznos működés folytán von­zani fogja a legkülönbözőbb elemeket. Az ellentétek, melyek az egyes ele­mek között vannak, el fognak mo­sódni s az ifjúsági egyesület feleke­­zettől, politikától mentes centrumában el kell, hogy simuljanak a felekezeti és politikai különbségek s szinte észre­vétlenül tömörül majd a ma még fele­kezetek s politikai állás szerint szét­húzó társadalom felekezetiességtől és politikától menten az ifjúsági egyesü­let köré. Ilyen megkapó perspektívát nyit Wlassics miniszter rendelete, mely lát­szólag csak holmi ifjúsági egyesületek szervezését jelenti, tényleg azonban a társadalom szervezésének magvát rejti magában. Nem is csodálható, ha e szerve­zés ellen szinte lázonganak azok, akik­nek célja az egyenetlenségek magvát elhinteni a magyar társadalomban. Ezeknek nyilván nincs ínyükre Wlas­ T­Á­C­Z­A. •*4§ér A kusmendi pap. Nem a mostaniról leszen szó, mivel hogy ő figyelme még nem is tett olyast, a­mi nyomdafestéket érdemelne. Nyom­tatva is egy évben csak egyszer látja a nevét a Névköny­v­ben. Hanem ennyi elég is úgy gondolja, mert ha csupán ezért is 2 koronát és 40 filléreket kell leszúrnia, mi lenne, ha még valamit ír­nának is róla ? Bizonyosan utánna menne a Szilaj tehén bornyustól. Tehát ha így áll a dolog, térjünk az igazira, kit a cím jelel. Előre kijelentem, hogy ha a meg­boldogultnak esetleg élnek utódai s csak egy csinjének szellőztetése mtán kérdőre akarnának vonni: hasztalan ne fáradja­nak hozzám, mert én sem saját fejemről beszélek. Néhai való Torkos Gergely is­kolamester urambátyám följegyzéseiből merítettem az elmondandókat. Különben is a páros viaskodásnak elvi ellensége vagyok. Torkos Kántor följegy­zései azon­ban szívesen megadnak minden felvilágo­sítást és szolgáltatnak elégtételt is, ha ugyan az érdekeltek elébe állanak s lesz türelmük e hieroglifák átolvasásához. Mert átkozott rossz írása vala Torkos rekto­romnak. De sebaj! Biztosan annál"jobb nádpálcája, vagy mogyoró vesszeje volt, mivelhogy még most is dicsérettel emle­geti az utókor az ő rektorsága idejét a mostaninak rovására. Történt pedig, a mit elbeszélendő vagyok, az 1794 ik év farsangján. Tiszteletes Szentgyörgyi Bertalan, ki még a hollandus universitáson is tanult, vala akkor a kusmendi pap. Szép szál ember volt. Az atilla ugyancsak megfe­szült araszos vállán és domború mellén. Léptei alatt amúgy döngölt a templom deszka-padlója s a mint alázatosan meg­hajtotta magát az asszonyok padja előtt s orra felé vetette égszínkék szemeit, ugyancsak megdobogott a szív egyik-má­sik leány asszony vizutkája alatt. Hát még a mikor a szószékben megnyitotta száját s fohászkodott a Mindenek Urához, vagy hirdette az ő tudományát. Dejszen kipat­tant akkor még a legálmosabb presbiter uram-bátyám szeméből is az álom s hall­gatta az egész gyülekezet nagy lelki gyönyörűséggel. Büszke is volt rá Kusmend apraja­­nagyja. Ha összetalálkoztak a másfalusiak­kal valamelyik­ sokadalmon a kusmendiek, ráterelődött a szóbeszéd, hogy milyen ál­dott pap, milyen kiadása van : megrántotta a kusmendi atyafi­a zekéjét csak annyit, mondott: hm! Hanem aztán az a tekin­tet, m­elylyel szekelyes rövidségű szavait kisérte, az a büszke, öntelt magatartás, az mondott annyit, mint huszonnégy prédikáció. Torkos kántor is fiatal legény volt még abban az időben. Nem volt ő sem a legalábbvaló a kántorok között. Sőt! Hi­szen elég jó torka volt Szakál Mózsi bá­csinak is, de azért mikor Torkos kántor közbeeresztette hangját, alig-alig tudott utánna kapaszkodni. Valának pedig mind aketten — pap és kántor — még legényemberek, mikor elkövetkezett az Urnák 1794 ik esztendeje. Egy reggel pedig arra ébredett Tor­kos Gergely, hogy neki a mándlija alatt mozog valami. S úgy tetszik neki, mintha két villogó, sötét szemet látna, a­merre tekint. Először az előző esti Antal-napo­­zásnak volt hajlandó tulajdonítani ezeket a szimptómákat. Mert elfelejtettem felem­líteni, hogy előző nap Kőrispatakon volt, hogy tiszteletét tegye Sándor Antal kőris­pataki kántor urambátyjánál becses név­napja alkalmából. Hogy nem puszta be­szélgetéssel töltötték az időt, azt fölösle­ges is mondanom. Tehát Gergelynek különös lelkiálla­pota támadt a következő reggelen. Ka­­tzenjammernek nem nevezhette, mivelhogy nem is ismerte ezt az úri betegséget, meg aztán éjfélkor már itthon is volt. Egy da­rabig törte a fejét a furcsa állapot megfej­tésével, de aztán abba­hagyta a fejtörést. Bement az iskolába, hogy folytassa a szombaton félbehagyott vesszőzést. De a foglalkozás sem változtatott a helyzeten. Az a két szem örökké ott táncolt előtte, ott mosolygott a táblára írt betűkben, a padlók között, a falakon . Torkos egyszer csak azon vette észre magát, hogy aznap egyetlen nebulót sem fenyített meg, de még csak nem is terem-

Next