Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. április (3. évfolyam, 65-85. szám)
1902-04-02 / 65. szám
III. évfolyam. 65 szám. 1902. szerda, április 2. Krajczar (2 mier.) 3yt)8 szám ára 2 flilar. Előfizetési ár: telben, árfarcoc hordva --.gytlért» . .1 korona. * álért»............4 korona. Vidék*« patán MMnegyed*».... 3 kor. MBL félém.........1 kor. - a FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Megjelen mindsa mi, Lerkesítöség és kiadóhivatal: Badai-Bagy-utca III. Ahova a lap ssellemi és tarmeléssére vonatkozó taanai dolgok intésandok. Kiadó: a Részvény-nyomda. A társadalom nevelése. 1902. április 1. Az iskolák ügyeinek minisztere a magyar társadalmat legszorosabban érdeklő intézmények megteremtésén fáradozik. Egész sorozatát bocsátotta ki az oly rendeleteknek, melyek arra hivatvák, hogy neveljék a magyar társadalmat, intelligensebbé, fejlettebbé tegyék s felemeljék a nyugati államok társadalmának nívójára. A még fogékony ifjú lélek nevelésével akarja a miniszter a magyar társadalmat nevelni. Ma a gyermek, ha kikerül az iskolából, szinte elveszett a nevelés számára. Akiben nincs annyi eredendő értelmiség, vagy akaraterő, hogy maga képezze tovább magát, az értelmileg, mondhatni, elzüllik s azon kárba vész az addigi tanítás is. Wlassics miniszter épp az iskolából kikerülő ifjúságot akarja tovább nevelni. Együtt tartja társadalmi intézménynyel az ifjúságot s tanításban, nevelésben részesíti az országosan szervezendő ifjúsági egyletek révén. Ez nem tanügyi intézménynek ígérkezik, ez már a társadalomnak szól. Nem tanügyi törvények kényszerítik az ifjúságot az egyesületbe, hanem társadalmi szervezés viszi bele az ifjúságot az ily egyesületekbe. Akkor, amikor a tanító s tanár még hatni tud a gyermek lelkére, jóllehet ezek már nem állanak az iskola kényszerű hatalma alatt, akkor hozza össze a tanító s tanár az ifjúságot egyesületekbe, melyekben aztán a lelkekre való hatás tovább tart. Az ifjúság ambíciót merít az oktalanságokból s további okuláshoz s az ifjúsági egyesületek révén igy egy egész országos szervezet fog előállani, mely szervezet a társadalomnak lesz egy szerve, eszköze. Képzeljük csak el, ezer meg ezer szinte egy irányba vezetett ifjúsági egyesület mily társadalmi és kulturális erő. Természetesen vidékek, városok s egyének szerint különböző lesz ez ifjúsági egyesület élete. Nem is akar ez életre befolyást gyakorolni a miniszter, szinte teljes autonómiával fog bírni minden ifjúsági egyesület. Áz irányeszmével igenis szolgál a miniszter s ezáltal bebizonyítja, hogy igenis a társadalom egységesítésére törekszik ez egyesületek révén. Az irányeszme, melyet kitűz Wlassics ez egyesületek számára, az, hogy se felekezeti, se politikai motívumok nem érvényesülhetnek ez ifjúsági egyesületekben a legcsekélyebb vonatkozásban sem. Ez valóban irányeszme, mely büszkén hirdeti azt a szabadelvű elfogulatlan irányt, melynek Wlassics mindig hive volt. Ez irányeszmében ráismerünk a magyar társadalom egyedül lehetséges irányeszméjére. Amit Wlassics követendő gyanánt az ifjúsági egyesületek számára így kiszab, azt kell magunknak is kiszabnunk a társadalom számára. Egy-egy városnak, amolyan kisebb társadalmi központja válik majd az ifjúsági egyesületekből. Az ily egyesület felé koncentrálódik majd a figyelem és érdeklődés, hasznos működés folytán vonzani fogja a legkülönbözőbb elemeket. Az ellentétek, melyek az egyes elemek között vannak, el fognak mosódni s az ifjúsági egyesület felekezettől, politikától mentes centrumában el kell, hogy simuljanak a felekezeti és politikai különbségek s szinte észrevétlenül tömörül majd a ma még felekezetek s politikai állás szerint széthúzó társadalom felekezetiességtől és politikától menten az ifjúsági egyesület köré. Ilyen megkapó perspektívát nyit Wlassics miniszter rendelete, mely látszólag csak holmi ifjúsági egyesületek szervezését jelenti, tényleg azonban a társadalom szervezésének magvát rejti magában. Nem is csodálható, ha e szervezés ellen szinte lázonganak azok, akiknek célja az egyenetlenségek magvát elhinteni a magyar társadalomban. Ezeknek nyilván nincs ínyükre Wlas TÁCZA. •*4§ér A kusmendi pap. Nem a mostaniról leszen szó, mivel hogy ő figyelme még nem is tett olyast, ami nyomdafestéket érdemelne. Nyomtatva is egy évben csak egyszer látja a nevét a Névkönyvben. Hanem ennyi elég is úgy gondolja, mert ha csupán ezért is 2 koronát és 40 filléreket kell leszúrnia, mi lenne, ha még valamit írnának is róla ? Bizonyosan utánna menne a Szilaj tehén bornyustól. Tehát ha így áll a dolog, térjünk az igazira, kit a cím jelel. Előre kijelentem, hogy ha a megboldogultnak esetleg élnek utódai s csak egy csinjének szellőztetése mtán kérdőre akarnának vonni: hasztalan ne fáradjanak hozzám, mert én sem saját fejemről beszélek. Néhai való Torkos Gergely iskolamester urambátyám följegyzéseiből merítettem az elmondandókat. Különben is a páros viaskodásnak elvi ellensége vagyok. Torkos Kántor följegyzései azonban szívesen megadnak minden felvilágosítást és szolgáltatnak elégtételt is, ha ugyan az érdekeltek elébe állanak s lesz türelmük e hieroglifák átolvasásához. Mert átkozott rossz írása vala Torkos rektoromnak. De sebaj! Biztosan annál"jobb nádpálcája, vagy mogyoró vesszeje volt, mivelhogy még most is dicsérettel emlegeti az utókor az ő rektorsága idejét a mostaninak rovására. Történt pedig, a mit elbeszélendő vagyok, az 1794 ik év farsangján. Tiszteletes Szentgyörgyi Bertalan, ki még a hollandus universitáson is tanult, vala akkor a kusmendi pap. Szép szál ember volt. Az atilla ugyancsak megfeszült araszos vállán és domború mellén. Léptei alatt amúgy döngölt a templom deszka-padlója s a mint alázatosan meghajtotta magát az asszonyok padja előtt s orra felé vetette égszínkék szemeit, ugyancsak megdobogott a szív egyik-másik leány asszony vizutkája alatt. Hát még a mikor a szószékben megnyitotta száját s fohászkodott a Mindenek Urához, vagy hirdette az ő tudományát. Dejszen kipattant akkor még a legálmosabb presbiter uram-bátyám szeméből is az álom s hallgatta az egész gyülekezet nagy lelki gyönyörűséggel. Büszke is volt rá Kusmend aprajanagyja. Ha összetalálkoztak a másfalusiakkal valamelyik sokadalmon a kusmendiek, ráterelődött a szóbeszéd, hogy milyen áldott pap, milyen kiadása van : megrántotta a kusmendi atyafia zekéjét csak annyit, mondott: hm! Hanem aztán az a tekintet, melylyel szekelyes rövidségű szavait kisérte, az a büszke, öntelt magatartás, az mondott annyit, mint huszonnégy prédikáció. Torkos kántor is fiatal legény volt még abban az időben. Nem volt ő sem a legalábbvaló a kántorok között. Sőt! Hiszen elég jó torka volt Szakál Mózsi bácsinak is, de azért mikor Torkos kántor közbeeresztette hangját, alig-alig tudott utánna kapaszkodni. Valának pedig mind aketten — pap és kántor — még legényemberek, mikor elkövetkezett az Urnák 1794 ik esztendeje. Egy reggel pedig arra ébredett Torkos Gergely, hogy neki a mándlija alatt mozog valami. S úgy tetszik neki, mintha két villogó, sötét szemet látna, amerre tekint. Először az előző esti Antal-napozásnak volt hajlandó tulajdonítani ezeket a szimptómákat. Mert elfelejtettem felemlíteni, hogy előző nap Kőrispatakon volt, hogy tiszteletét tegye Sándor Antal kőrispataki kántor urambátyjánál becses névnapja alkalmából. Hogy nem puszta beszélgetéssel töltötték az időt, azt fölösleges is mondanom. Tehát Gergelynek különös lelkiállapota támadt a következő reggelen. Katzenjammernek nem nevezhette, mivelhogy nem is ismerte ezt az úri betegséget, meg aztán éjfélkor már itthon is volt. Egy darabig törte a fejét a furcsa állapot megfejtésével, de aztán abbahagyta a fejtörést. Bement az iskolába, hogy folytassa a szombaton félbehagyott vesszőzést. De a foglalkozás sem változtatott a helyzeten. Az a két szem örökké ott táncolt előtte, ott mosolygott a táblára írt betűkben, a padlók között, a falakon . Torkos egyszer csak azon vette észre magát, hogy aznap egyetlen nebulót sem fenyített meg, de még csak nem is terem-