Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. június (3. évfolyam, 108-127. szám)

1902-06-03 / 108. szám

iil. évfolyam. 168 szám. 1902. kedd, junius 31 krajczár (2 állér.) Egyet szán ért 2 fillér. Előfizetési ár: lelyb«, IMm b«rév 4*ty»cérm... t I koros*. *ilém ....... 4 korosa. Vlécktm pmHa WMtt Rii7«d6«w... » kor. M­OL filén*............7 kor.­s­a. KTICHKEMTITI ! FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Megjele* mmdea Mp, SvrtevtA«* Gm kiadó­hivatal: ■adal-aagT­ótosa 1M. ■, kova a Up inBirt em papsgj fenen mnattose Ihm 4»«^.!. |~*J__.A**. BsSS9ICIB5Sm Kitti: • Rée»Tény«ay—aSa. A gazdasági ébredés. — május 31. Ennek az esztendőnek uralkodó planétája a gazdasági kiegyezés.­ Ez iránt folyton nagyobb mértékben növe­kedik az érdeklődés. A törvényhozás terméből a társadalomba kicsaptak a­­ gazdasági kérdések által felszínre hozott­­ mozgalmak hullámai. Apponyi Albert gróf leszállva a képviselőházi elnöki emelvényről, válasz­­­­tói előtt nyilatkozott a gazdasági hely­zetről. Szükségesnek tartotta a nemes gróf, hogy ezekben a válságos pilla­natokban az ő magatartásának okai-­­­ról tájékoztassa választóit. Vigaszt és­­ kitartást, bizalmat akarván önteni vá­­­­lasztóiba, midőn előttük feltárta a helyzetet. Mindenesetre nagy megnyugvást kelt gróf Apponyi Albertnak azon ki­jelentése, hogy egy oly kormányt, a mely a mostani állapotnál is rosszabb gazdasági helyzetet teremtene az uj­­ kiegyezés által, semmi esetre sem tűrne meg az ország, hanem elkergetné azt a helyéről az ország felzúdult, jogos haragja. A Széll kormány gazdasági poli­tikájában eddig csakugyan nem csalód­tunk és nincs okunk eddig a legcseké­lyebb bizalmatlanságra. Ellenben Ausz­tria kiegyezési mozgalmai annyira ellenünk zúdultak, hogy ezzel szemben a jogos önvédelem szempontjából sora­kozni kényszerülünk, nehogy az osz­trákok hallgatásukból azt a téves kö­vetkeztetést vonhassák le, hogy nekik van igazuk és mi hallgatagon elismerjük. Körber úr legújabb, immár har­madszori kirohanása pedig éppenséggel kötelességünkké teszi a részünkről való bizalmatlankodást. Ez a bizalmatlanság azonban csak egyik oka nemzetgazdasági tényezőink ébredésének. Van ennek egy másik oka is, mely azonban már saját belső viszonyainkban keresendő. A nagyobb és általánosabb jelszavak után indulva, az úgynevezett merkantilisták és agrá­rius gazdasági felekezetek harcai, tor­zsalkodásai napirenden vannak előttünk. Mivel a gazdasági élet fejlődése szoros összefüggésben van az általános poli­tikai irányzattal, az általános politikai helyzettel, úgy ezen gazdasági moz­galmak is némely értelemben, a poli­tikai rendszer változásával, igazabban szólva a politikai rendszer ingadozásá­val állanak kapcsolatban. Ismételjük, hogy változásról még nem lehet szó, csak ingadozásról. A Széll kormányig az intranszigens, alku­­vás nélkül szabadelvű irány uralkodott. Ez az általános politikai irány a gaz­dasági életben az egyéni szabad moz­gás elvének érvényesülését jelenti. Ennek tere pedig az ipar és kereske­delem. Minden politikai alkotás tehát, mely ezen intranszigens szabadelvű aerában a gazdasági tevékenység terén történt, mind-mind ezt az ipari és ke­reskedelmi érdeket szolgálja. Ez pedig indokolva volt az által, mivel nekünk ipart és kereskedelmet újból, jóformán semmiből kellett teremtenünk. Ezen a célon csüngött az egész ország. Ked­veznünk kellett tehát az ingó tőkének, a mozgó vagyonnak, mert a nélkül nincs ipar, nincs kereskedelem. Az iparnak és kereskedelemnek, a tőké­nek adott nagyobb kedvezmények által akartunk bizalmat önteni a nagyobb ipari vállalkozásokba. Egy ideig látszólag elég szépen is ment a dolog. Bár az irigy szemek már akkor mindjárt észrevették, hogy ipar és kereskedelmi fejlődésünk nem egészséges és épen nem nyugszik szilárd alapon. A siker tulajdonképen tovább nem terjed, mint némely ipari vállalkozók által élvezett állami segély és kedvezmény kihasználásáig. Tehát tulajdonképpen ebből a készpénzből, az állami szubvencióból élt az ipar- és kereskedelmi vállalko­zás, holott ez a szubvenció csak előleg, mintegy előleges segély lett volna csupán arra nézve, hogy az ipari és kereskedelmi vállalkozás új jövedelmi forrásokat nyisson, oly kereseti ágakat teremtvén és honosítván meg, melyek itt nem léteztek eddig. Ezáltal a hon­polgárok keresete, jóléte, adózó képes­sége természetesen emelkedett volna. Könnyű belátni, hogy az állam ré­zé­ről az iparnak adandó minden ked­vezménynek csak ez lehet az egyetlen célja, nem pedig az, hogy ipari vállal­kozás cégére alatt az állami kedvez­ményekből élősködjenek. Miután a cél el nem éretett, szük­ségképpen feltámadt a gazdasági polt- TÁ­R­CZ A. -15gS­Az igazság esernyője. Angolból átírta: a IP. Az öreg biró fáradtan támaszkodott asztalára, mialatt a védő ügyvéd beszé­dének szenvedélyes összefoglaló részét hallgatta. Ámbár gyilkossági esetről volt szó, a vádlott ellen nem voltak közvetlen bizonyítékok. És védője lelkiismeretesen sorolta fel az összetett bizonyítékok alap­ján való ítélkezés ellen felhozható és lomtárba való érveket,­­melyeket a bölcs­­bíró valószínűleg nem először hallott éle­tében. A védő beszédét hallgatva, a bíró előre kiszámította, hogy a védő­ügyvéd melyik pillanatban fogja az esküdteket figyelmeztetni, hogy inkább szabaduljon kilencvenkilenc bűnös, mint szenvedjen egy ártatlan és mikor fogja figyelmez­tetni őket, hogy ha a legparányibb két­ségük van, esküjük kötelezi őket a vád­lott felmentésére. A megszokás eltompította a biró ér­zelmeit, de a vádlott szemeiben volt va­lami bűvös erő, mely nagyon hatott a bíróra. A vádlottak padján ülő szeren­csétlen ember„tiszta szemeiben volt va­lami zavaró. Ártatlan-e? A bíró e gondolatot mint figyelmet nem érdemlőt, csakhamar elűzte, mert mindig bízott az összetett bizonyítékok csalhatatlanságában. Arca a megszokott birói szigorusá­got öltötte magára, mikor a védő emel­kedett és érzelmes hangon fejezte be a beszédét. A tárgyalóterem csendjét zsivaj vál­­­­totta fel, mihelyt a hallgatóság a kény­telen hallgatás nyűgét a védőbeszéde után lerázhatta. A biró az órára nézett és megköny­­nyebbülve tapasztalta, hogy a délelőtti tárgyalást elhalaszthatja. — Uraim — mondá a tárgyalást el­halasztóm. Fél háromkor pontosan jelen­jenek meg. Egy óra volt s a szünet rendesen egy óráig tartott, de a biró megnyujtotta az időt, hogy feleségének néhány meg­bízását elvégezhesse. Esős idő volt és a biróné ő nagy­sága úgy gondolkodott, hogy nem megy a városba, hanem inkább a férjére bízza a bevásárlásokat a villásreggeli alatt. A biró felesége korához képest túl­ságosan kacér volt és szentül meg volt győződve, hogy a hajfodoritóval elenged­­­hetetlen kelléke az ő pipereasztalának és a hatalmas eszköz bájainak növeléséhez. A bíró arra kapott megbízást, hogy új hajfodoritót vegyen. Most már nagyon sajnálta, hogy a megbízást elfogadta, mert olykor ször­nyen szórakozott volt és a hajfodorítóra gondolva, megfeledkezett az esernyőjéről, melynek védelme nélkül méltóságteljes selyemkalapját sohasem akarta kitenni az időjárás viszontagságainak. Gyalog ment a fodrászterembe, vagy hogy a fodrászokat meg ne sértsem, a fodrász műtermébe, ahová különbé­n ko­paszsága miatt csak igen ritkán járt és megvette a fajfodorítót. Hogy a zuhogó esőt elkerülje, elha­tározta, hogy a legközelebbi vendéglőben fog reggelizni abban bizakodva, hogy a reggelizés ideje alatt az eső el fog állni. Nemsokára egy szerény vendéglőt pillantott meg, mely teljesen megnyerte a tetszését. Belépett és a terem hátulsó részébe vonult, ahol egy üres asztal­hoz ült. Falatozás közben az esze a tárgyalt eseten járt és újra összeállította az es­küdtek elé terjesztendő kérdéseket. Szám­láját ezután kifizette, de borravalót elfe­lejtett adni és felvette a felöltőjét. Körülnézve, vájjon nem felejt-e el valamit, a biró szeme egy esernyőn akadt meg, mely a falhoz volt támasztva. Csinos, uj, fekete selyem, szór­osan

Next