Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. június (3. évfolyam, 108-127. szám)
1902-06-03 / 108. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902. junius 3. tikai reakció, melynek képviselői a szerencsés körülmények közbejátszása folytán csakugyan a kormány rádjához közel jutottak, sőt a másik felekezet állítása szerint az agráriusok máris döntő befolyást gyakorolnának a Széll-kormánynak nemcsak gazda ,sági, de általános politikai irányzatára is. Ezt ugyan nehéz volna bebizonyítani. A mostani kormány a régi rendszer híveiből alakult és maga Széll Kálmán miniszterelnök, mint volt bankigazgató, épen a liberális éra közgazdasági tényezőinek egyik kiváló képviselője, eddig még nem vetette magát az agráriusok karjaiba. Sőt az összes gazdasági tényezők összhangzatos, egyenletes működésének szükségét hangsúlyozza. De a merkantilisták már ebből a konciliánsabb magatartásból is nagy kedvezményt olvasnak ki az agráriusok javára, akiket eddig kereken visszautasítottak egyoldalú követeléseikkel. Ezért mondják, hogy ingadozik a kormány gazdasági politikája. Ellenben az agráriusok további pozíciókat törekszenek elfoglalni. Fegyverük és taktikájuk pedig aztmutatja, hogy az előbbi gazdasági politikai rendszert nemcsak kompromittálni, de egyenesen megbélyegezni akarják. Mert hát mi más célja volna az uzsora elleni kongresszusnak, mint az előbbi gazdasági liberális rendszer megbélyegzése. Ugyanekkor a merkantilista tábor megalkotja a gyériparosok szövetségét, mely az önálló vámterület nyílt proklamálásával akar sokkot adni az agráriusoknak, kiknek inkább a közös vámterület kedvez. Felébredt, mozgásban van Magyarország összes gazdasági tényezője, részben a kiegyezés érdekében, részben a gazdasági rendszerek uralmának biztosítása okából. Mi is úgy látjuk, hogy az egész politikai helyezet súlypontja ezen gazdasági hatalmi kérdések körül helyezkedik el és a rendszerváltozás egyszersmind a győztes gazdasági irányzat uralmát is jelenteni fogja. .. csukódó, karcsú, bambusznyelű esernyő volt. Szóval, olyan esernyő, mely bízvást beillett, a biró esernyőjének ikertestvérül, mely otthon a biró előszobájának bot- és esernyőtartóján pihent. A szórakozott jogtudós, aki jogi problémákba volt elmerülve, az idegen esernyőt a magáénak gondolta,a kezébe vette és távozni készült. Az esernyő igazi tulajdonosa háttal ült a biró felé és mindebből nem látott semmit, de őrangyala alighanem megsúgta neki a veszedelmet. Épp mikor a biró az ajtóhoz ért és megállt, hogy az ajtóban az esernyőt kinyissa, a tulajdonosa megfordult, látta, hogy az esernyő eltűnt, az idegen kezében megpillantotta és hangosan kezdett kiabálni. — Hallja, megálljon ! Hová viszi az esernyőmet? Hitvány tolvaj! Amint az esernyő igazi tulajdonosa sietve ment utána, a biró hátrafordult. E szavak, melyek a legnagyobb tisztelethez szokott emberhez voltak intézve, kétszeresen sértették. — Az ön esernyője? — felelé méltóságos megsemmisítő megvetéssel. Uram, ez nem az ön esernyője, hanem . . . De a szavak nyelvén akadtak, mikor eszébe jutott, hogy az esernyőjét otthon felejtette. Hanem azért tovább beszélt, anélkül, hogy meggondolta volna, hogy mit is mond. — Ha ez az ön esernyője, hol az enyém? hisz, épp olyan, mint az enyém. — Ahhoz semmi közöm — felelte a másik, mialatt a bíró azon töprengett, vájjon nem hazudott-e. — Adja ide az esernyőt és hallgasson — folytatta az esernyő tulajdonosa magából kikelve. — Az esernyő lopás nagyon közönséges tolvajfogás. Köszönje meg, hogy rendőrt nem hivatok. — Hijjak egyet? — kérdé a pincér, a kinek a biró elfelejtett borravalót adni. — Ne bántsa, ma délután sok a dolgom. Hadd menjen a szédelgő — felelé az esernyő tulajdonos. — De édes uram — kezdő a biró. — Ne édes uramozzon engem! — feleié az esernyő gazdája. Utálom a csalókat. — Én tisztességes ember vagyok — tört ki a biró. — Nem ismeri X. biró nevét? Mielőtt a nevét kiejtette, a támadó tulajdonos kacagva vágott a szavaiba. — Ön tisztességes lehet, de azért az esernyőmet el nem viszi. A tisztességet nem szoktam selyemesernyőkkel díjazni. Ami pedig az ön bíróbarátját illeti, az bizonyosan valami szédelgő politikus, aki maga is elemelne egy esernyőt, ha hozzájuthatna. Az kétségtelen, hogy ön vagy tanár, vagy orvos, vagy biró. Ma minden szédelgő az. Öreg bácsi, azért azt ajánlom, ne beszéljünk erről, ha szárazon akarja elvinni. Egy csoport vendég és pincér nézte a jelenetet és helyeselve kacagott. A bíró látta, hogy a közvélemény ellene fordult és nem tagadhatta, hogy a rideg tények is ellene szólnak. Csak más lett volna és nem esernyő! Látta, hogy egész délutánja el van rontva és menekülni készült, mikor egy ötlete támadt. — Uram — jegyezte meg büszkén — itt a névjegyem. Ez egy pillanatra lecsendesítette a jelenet tanúit és tisztelettel nézték, amint a biró kivette a tárcáját és tisztességének bizonyságául névjegyet keresett benne. De a szerencse most sem kedvezett neki. Mikor a biró a tárcájában levő s egyetlen névjegyet kivette, egy szempillantás meggyőzte, hogy el van veszve, s mert a névjegyen e név volt olvasható : Leevicky Rezső, fodrász. A névjegyet reggel adta neki a felesége, hogy a hajfodorítóvasat annál a borbélynál vegye meg. Új. névjegyet sietve tette vissza a zsebébe és elképedve nézett a vádlóira, akik egetverő hahotára fakadtak, az esernyő gazdája pedig a következő szavakkal adta meg a kegyelemdöfést: — Ez nem sikerült, vén Giczkiczky. Jó lesz odébbállni ! HÍREK. — június 2. Ünnep a pusztán. A szentkirályi pusztán szép ünnep folyt le a tegnap. Az ottani újonnan épült református templom felavatására rendkívül sokan sereglettek össze úgy ti pusztáról és városról, mint a közeli környékekről. Egyrészt ez a körülmény is nagy impozanciát adott az ünnepségnek. Délelőtt fél tíz órakor a papság vezetése mellett vonult be az új templomba a közönség egy része. Nagyobb része azonban már nem férhetett be. Odabenn a gyülekezet áhitatos imája után Ádám Kálmán esperes mondott magával ragadó felavatási imádságot. Majd a kollégiumi dalárdának egy szépen előadott Beethoven darabja után Kiss Zsigmond hitoktató mondott észhez és szívhez egyaránt szóló egyházi beszédet. Ezután Mészáros János lelkész adta elő részletesen a templom építésének történetét. Úrvacsora osztás és keresztelések következtek erre s a templomi ünnepélyt Farkas Kálmán vallástanár költői szárnyalása imája zárta be. A templomi ünnepély végeztével kinn a templom előtt. Fazekas Ferenc főgimnáziumi tanár adta elő nemes és megható hévvel a következő költeményét: Az Isten hajléka. Ünnepélyes magány itt a pusztaságban, A magány csendjében eltűnődő lelkünk Az Istent keresve, szállva végtelenbe . . . Íme szent hajlékban Istenét fellelte. Új falak, kő kövön, nézzétek! itt állnak. A hitnek ereje, nemes alkotása . . . Egyszerűségével égbe viszi lelkünk, Gyarló, földi létünk feledteti velünk. Itt áll Isten vára, ha tombol a vihar, Czikázik a villám — menhelye keblünknek, Porból és fillérből földre ugyan rakva, De a hit szikláján épült fel magasraHit élt a szivekben, ott a szent érzelem Édes vágyódással forrongott, követelt . . . Mit epedve vártálok le puszta népe ! Itt áll a szent tűzhely, seregeid körébe! Seregelj! a csengő, hívogató szóra, Szóljon kebledben is! halld!, az isteni szót; Mert csak úgy lesz mindig e hely felszentelve, Ha buzog a kebled áhítattal telve. Ide gyűlj és gyújtsd fel lelked égő lángra Hited tiszta, fénye hasson az égig fel, Buzgó imáidban keresd fel az Istent! Bízzál! feltalálod ott fent és idelent. Ne várd kőbe vésve emberi alakban, Lelked lelkét lássa, benne éljen. Ismélsz te, Mert az örök templom csak úgy épülhet fel, Ha élő temploma Istennek a kebel Tekintsd és kövesd, csak őseid példáit ! Hitünkért hullott vért támaszd új életre ! Századok hadd lássák , és még Kálvin lelkes hitedben te is élsz,, de . . . élj is örökre !" ! A főgimnáziumi énekkar Himnusza után a közönség egy része széjjel oszlott, a messzebről jövők pedig leültek közös ebéd mellé. Mintegy 200 an vettek részt ebben a bankettben, melynek során több pohárköszöntő is elhangzott. Legelőször is Mészáros János köszöntötte fel a templom létesítésének főmunkásait. Utána Laukó Károly mondott lelkes szavakat a szeretetre és a vallások testvériségére. Ádám Kálmán Kecskemét város világi és egyházi elöljáróit üdvözölte. Pohárköszöntőt mondottak még Szekér Sándor karajenői lelkész a kecskeméti református egyházmegye vezetőire, Szabó Elek kécskei lelkész a hölgyekre, Györffy Balázs Antos János egyházmegyei főgondnokra, Kiss Zsigmond a lelkiismeret szabadságának diadalára, Horváth Ádám a Poór-, Héjjas- és Dékány-családokra, mint a templom mecénásaira, dr. Jászi Viktor Szabó Elek kécskei lelkészre, dr. Móricz Károly a hölgyekre, Mészáros János a sajtó képviselőire. Eközben a főgimnáziumi énekkar egy néhány szép dallal gyönyörködtette a vidám barátságban együtt ülőket. Estefelé aztán hazaindult az így időző társaság, fenkölt érzelmekkel és jó emlékekkel gondolva a szép ünnepségre.